Életed, mint a mesebeli legkisebb gyermeké: hosszú vándorút, próbatételek sorozata. Elengedtek szegényen, hogy visszatérj gazdagon. Várnak. Tudnak rólad, és szeretnek. Nemcsak önmagadnak élsz, de Neki is, és mindenkinek.
20th
- És meddig maradtok?-kérdezte Paula,amikor már a konyhában ücsörögtünk és kávét főzött én pedig mosogattam,mivel elég sok piszkos edény volt a mosogatóban és környékén.
- Azt hiszem,hogy a hétvégéig,mert Sethenke versenye lesz és ott akarok lenni vele,amikor majd beszáll a kartba.
- De az már csak bár nap.-szomorodott el.
- Úgy gondoltam,hogy esetleg velünk is jöhetnél és egy-két hétig ott lehetnél.
- Komolyan gondolod?-csillant fel szemében ismét az öröm.
- Persze csak ha te is akarod.Nem fogok rád erőltetni semmit.-mosolyogtam,de tudtam,hogy ez már nem téma,jön velünk.
Csöndesen tettünk-vettünk még egy kicsit a konyhában,majd felmentünk,elbúcsúztunk Paulától és miután lefektettük a gyerekeket is,végre mi is ágyba bújhattunk.
- Tényleg jó,hogy eljöttünk...-sóhajtott párom,amikor már az ágyban feküdtünk,egymáshoz préselődve.
- Éreztem,hogy szüksége lesz ránk.
- Nagy szerencséje van veled.
- Inkább nekem van szerencsém vele.Ha makacs lett volna,akkor nem is engedte volna,hogy elhozzam a kislányt.
- De ezt nem akadályozhatta volna meg,hisz a te lányod,ezt be lehet bizonyítani.
- Az engem ne érdekel,ha tudom akkor,hogy ez lesz,lehet el sem vittem volna.
- Ezt nem gondolod komolyan...
- Miért ne gondolnám.Szerintem meg fogom kérni,hogy költözzön hozzánk.
- Persze,hogy minden lépésemet figyelje.
- Naná,viszont akkor lenne időnk egymásra is,a gyerekek pedig nem zaklatnának akció közben.-ültem fel,majd egy lendülettel felültem csípőjére.
- Egyre csábítóbb,viszont akkor keresnünk kell egy nagyobb házat.
- Minek,van a földszinti vendégszoba,ott alhat.
- Igazad van,ezt is elintéztük.-markolt bele fenekembe és ő is felült,így pont egy magasságban voltunk.
- Mire készülsz?-túrtam bele szőke hajába és a szavakat szinte némán suttogtam fülébe.
- Szerintem te is rájöttél.-nyögött fel halkan,és éreztem dudorodó férfiasságát fenekem alatt.
- Legyél jó kisfiú,a gyerekek itt alszanak a másik szobában.-suttogtam továbbra is,tudtam,hogy ettől csak még izgatottabb lesz.
- Egy hete nem szeretkeztünk,azt hiszem megérdemlek egy kis kényeztetést.-búgta rekedtes hangon és még közelebb húzott magához.
Hamarosan egymás ajkait faltuk és már semmi nem számított.Ütemes mozdulatokkal juttatott egyre közelebb minket a gyönyör csúcsára.
- Imádok veled lenni,sosem tudnám megunni a teste.-nyögte rekedtesen,mikor végre kicsit lehiggadtunk.
- Szerintem lesz rá elég időnk.-pusziltam meg állát finoman.
- Elegendő...Amennyit akarunk.
- Ugye már többet nem hagyjuk el egymást?
- Soha.-válaszolta,mire fura nyugodtság járta be testem minden porcikáját.
- Sebi,mikor mész legközelebb versenyre?
- Most van egy két hónapos szünet,majd csak utána.Miért?
- Azért,mert szeretném,ha elvinnél magaddal.
- Csak téged?-nézett le rám mosolyogva.
- A gyerekekkel együtt,csak most jobban fogunk vigyázni rájuk.
- Múltkor is vigyáztunk rájuk,csak úgy tűnik,nem eléggé.
- De most nagyon fogunk.
- És mi lenne ha a két krampusz otthon maradna Paulával és csak mi ketten mennénk?
- Ha nem haragszanak meg akkor lehet róla szó,de másképp nem.
- Akkor megvesztegetem őket.Veled akarok lenni pár napig,csak veled.
- De alig lennénk együtt,hisz te minden idődet a pályán töltenéd én meg addig támasztom a falat,hogy el ne dőljön?
- Jönnél velem.Tudod...mindenhová.
- Rendben,de azt hiszem,hogy ehhez lesz egy-két szava Miiának is.
- Majd én megbeszélem vele.Emiatt ne fájjon a fejed édesem.
- Akkor jó,de most aludjunk,mert elég későre jár.
- Benne vagyok,holnap elég hosszú napunk lesz.
- Szerintem is.Aludj jól,szépem!-puszilta meg fejem búbját,majd lassan álomba szenderültünk és reggelig fel sem keltünk.
Nagyjából négy napig voltunk Finnországban és kitakarítottuk az egész házat.Mikor rendbe tettünk mindent akkor szépen összeszedtük Paula ruháit és a sajátjainkat,foglaltunk jegyet a legközelebbi repülőjáratra és szépen hazamentünk Hockenheimbe.
- Annyira hiányzott már az otthon illata.-sóhajtottam,mikor végre a saját konyhámban főzhettem,a saját edényeimmel,a saját nagynénémmel és kislányommal.
- Elhiszem lányom.Sajnálom,hogy ennyi ideig távol tartottalak a munkádtól,nem akartam bajt okozni.
- Te nem okozol gondod.Rád mindig szívesen vesztegetem az időmet.-nyomtam egy hatalmas puszit nénikém arcára.
- Ezt örömmel hallom.
- Eddig nem kérdeztem meg,de Kimiről hallottál valamit?
- Persze,hogy hallottam,hisz a fiam.
- Nem nagyon beszéltünk mostanában,kicsit pikkel rám valamiért.
- Nekem nem mondott semmit.
- Meg kellene beszélnünk ezt a dolgot,de nem tudom,hogy is fogjak hozzá.
- Szerintem csak hívd fel és kérdezz rá.
- Szerintem is ez lesz,de nincs hozzá elég mersz bennem.
- Majd lesz,de most nézd meg a levest,mert úgy érzem,hogy lassan kész.
- Nagyi,ugye most sokáig itt maradsz velünk?
- Ameddig szívesen látnak.
- Paula néni!-szóltam rá kicsit mérgesen-Tudod,hogy addig maradsz,ameddig akarsz.
- Kicsim,azt hiszem akkor elég sokáig maradok.
- Jövőhetet pedig velünk töltöd a közös,családi nyaraláson,Korzikán.
- Nyaralni megyünk?!-ugrott le kislányom a kis emelvényről,amin addig állt és egyenesen hozzám rohant.
- Igen,de ezt meglepetésnek szántam.Szóval majd lepődj meg.-pusziltam meg szöszi buksiját.
- Nagyon meg fogok lepődni.-kacsintott rám,majd visszasietett nénikém mellé.
Egész nap elvoltunk,a két gyerek kinn ügyeskedett az udvaron és vacsorára előszedték a nagy medencét a padlásról,és fel is állították.Tudtam,hogy úgysem úszom meg a fürdőzést,így megbeszéltük,hogy következő nap,Seth versenye után csobbanunk egyet,közösen.
Másnap Seth második lett a versenyen,de nem volt elkenődve,hisz tudta,nem ez az utolsó versenye.Vidáman vette át a díjat,amit utána a konyha vitrinébe tettünk.Otthon átöltöztünk és máris bele vetettük magunkat a nagy,családi medencébe.Paula a medence mellett napozott,míg mi a vízben locsoltuk egymást és nevettünk.A nyári napsugarak melegen cirógatták bőrömet és remekül érezte magam.Ott volt mindenki,aki számított.A családom körében éreztem magam a legjobban s egyetlen dolog zavart be az idillbe,az pedig a drága unokabátyám volt,Kimi,akit még mindig nem hívtam fel.Folyamatosan halasztottam a hívást,persze tudatosan,de egyszer csak le kellett tudjam.
Estefelé bementünk a házba és vacsiztunk,majd lefektettük a gyerekeket és ismét kettesben maradtunk Sebbel.Egész este kényeztettük egymást,majd hajnalban elaludtunk.
- Épp a WC-n ülök,nem tudom felvenni.Ha fontos dolgot szeretnél mondani a sípszó után hagyj üzenetet.-szólt a vonal túlvégéről Kimi monoton,álmos hangja.
- Szia,Kimi!Csak azt szeretném kérdezni,hogy mikor érnél rá,hogy esetleg beszéljünk,mert meg kellene beszéljünk néhány dolgot,amit egyelőre nem tudom,hogy fogunk megoldani,de ha leszel a telefonod közelében,akkor hívj vissza.Liina voltam,szia!
Kicsit szomorúan tettem le a telefont,majd bújtam páromhoz.
- Nem veszi fel a telefont nekem.-szipogtam és fejem vállába fúrtam.
- Kicsim,nem lesz semmi baj.simogatta a hátam és lágy hangon duruzsolt a fülembe.
- De ha nem tudjuk megbeszélni...én nem akarok rosszba lenni vele.Nekem ő nagyon fontos és nem tudom miért haragszik ennyire...
- Nincs de.Mindent el fogtok rendezni és megint egy nagy család lesztek,mint annak idején.
- Biztos vagy benne?
- Igen,teljes mértékben biztos.
- Akkor jó,mert én abszolút nem.
- Ne aggodalmaskodj már annyit,minden megoldódik és remek életünk lesz nekünk.
- Szeretem,hogy ilyen optimista tudsz lenni.
- Én is szeretem,de téged még jobban szeretlek.
- Ezt is szeretem hallani.-mosolyodtam el halványan.
Hétfőn ismét utazott a kis család,ezúttal Korzikára.Sajnos Kimit továbbra sem tudtam elérni,pedig minden nap próbáltam,de nem jött össze.Kezdtem azt érezni,hogy szándékosan kerül engem és nem nagyon fogunk mi kibékülni még ebben az emberi életben.
- Anya,hová megyünk?-nyüstölt kisfiam a reptéren.
- Majd meglátod,Manóka!-vettem ölembe és az ellenőrzési pontokon áthaladva megkezdtük a beszállást.
Díszes kis csoportot alkottunk,mi így öten,elég ember meg is bámult minket,szerencsére Sebet nem ismerték fel és így nyugodtan szállhattunk fel a repülőre.Az egész utat Seb vállán aludtam végig,mint egy kisgyerek,majd amikor leszálltunk megcsapott a sós tengeri levegő és a nyár ezer sugarát szórta rám.Fantasztikus volt.
- Anya,ez nagyon szép!-ujjongott kisfiam és megölelte lábaimat.
- Imádom ezt a helyet.
- Ti már voltatok itt?
- Igen,itt volt az első közös nyaralásunk.-magyarázza Seb,Paulának,aki minden szavát issza.
- Fantasztikus hely.-sóhajt kislányom is,majd apjához sétált és átölelte derekát.
Eltaxiztunk a házig,amit ott béreltünk,majd szinte még enni is alig ettünk pár falatot,már mentünk is le a partra.Az egész délutánt a strandon töltöttük,majd este fáradtan mentünk vissza házba.
Amikor megnéztem a telefonom egy sms várt rám,rövidke üzenettel:
- Úgy gondoltam,hogy esetleg velünk is jöhetnél és egy-két hétig ott lehetnél.
- Komolyan gondolod?-csillant fel szemében ismét az öröm.
- Persze csak ha te is akarod.Nem fogok rád erőltetni semmit.-mosolyogtam,de tudtam,hogy ez már nem téma,jön velünk.
Csöndesen tettünk-vettünk még egy kicsit a konyhában,majd felmentünk,elbúcsúztunk Paulától és miután lefektettük a gyerekeket is,végre mi is ágyba bújhattunk.
- Tényleg jó,hogy eljöttünk...-sóhajtott párom,amikor már az ágyban feküdtünk,egymáshoz préselődve.
- Éreztem,hogy szüksége lesz ránk.
- Nagy szerencséje van veled.
- Inkább nekem van szerencsém vele.Ha makacs lett volna,akkor nem is engedte volna,hogy elhozzam a kislányt.
- De ezt nem akadályozhatta volna meg,hisz a te lányod,ezt be lehet bizonyítani.
- Az engem ne érdekel,ha tudom akkor,hogy ez lesz,lehet el sem vittem volna.
- Ezt nem gondolod komolyan...
- Miért ne gondolnám.Szerintem meg fogom kérni,hogy költözzön hozzánk.
- Persze,hogy minden lépésemet figyelje.
- Naná,viszont akkor lenne időnk egymásra is,a gyerekek pedig nem zaklatnának akció közben.-ültem fel,majd egy lendülettel felültem csípőjére.
- Egyre csábítóbb,viszont akkor keresnünk kell egy nagyobb házat.
- Minek,van a földszinti vendégszoba,ott alhat.
- Igazad van,ezt is elintéztük.-markolt bele fenekembe és ő is felült,így pont egy magasságban voltunk.
- Mire készülsz?-túrtam bele szőke hajába és a szavakat szinte némán suttogtam fülébe.
- Szerintem te is rájöttél.-nyögött fel halkan,és éreztem dudorodó férfiasságát fenekem alatt.
- Legyél jó kisfiú,a gyerekek itt alszanak a másik szobában.-suttogtam továbbra is,tudtam,hogy ettől csak még izgatottabb lesz.
Hamarosan egymás ajkait faltuk és már semmi nem számított.Ütemes mozdulatokkal juttatott egyre közelebb minket a gyönyör csúcsára.
- Imádok veled lenni,sosem tudnám megunni a teste.-nyögte rekedtesen,mikor végre kicsit lehiggadtunk.
- Szerintem lesz rá elég időnk.-pusziltam meg állát finoman.
- Elegendő...Amennyit akarunk.
- Ugye már többet nem hagyjuk el egymást?
- Soha.-válaszolta,mire fura nyugodtság járta be testem minden porcikáját.
- Sebi,mikor mész legközelebb versenyre?
- Most van egy két hónapos szünet,majd csak utána.Miért?
- Azért,mert szeretném,ha elvinnél magaddal.
- Csak téged?-nézett le rám mosolyogva.
- A gyerekekkel együtt,csak most jobban fogunk vigyázni rájuk.
- Múltkor is vigyáztunk rájuk,csak úgy tűnik,nem eléggé.
- De most nagyon fogunk.
- És mi lenne ha a két krampusz otthon maradna Paulával és csak mi ketten mennénk?
- Ha nem haragszanak meg akkor lehet róla szó,de másképp nem.
- Akkor megvesztegetem őket.Veled akarok lenni pár napig,csak veled.
- De alig lennénk együtt,hisz te minden idődet a pályán töltenéd én meg addig támasztom a falat,hogy el ne dőljön?
- Jönnél velem.Tudod...mindenhová.
- Rendben,de azt hiszem,hogy ehhez lesz egy-két szava Miiának is.
- Majd én megbeszélem vele.Emiatt ne fájjon a fejed édesem.
- Akkor jó,de most aludjunk,mert elég későre jár.
- Benne vagyok,holnap elég hosszú napunk lesz.
- Szerintem is.Aludj jól,szépem!-puszilta meg fejem búbját,majd lassan álomba szenderültünk és reggelig fel sem keltünk.
Nagyjából négy napig voltunk Finnországban és kitakarítottuk az egész házat.Mikor rendbe tettünk mindent akkor szépen összeszedtük Paula ruháit és a sajátjainkat,foglaltunk jegyet a legközelebbi repülőjáratra és szépen hazamentünk Hockenheimbe.
- Elhiszem lányom.Sajnálom,hogy ennyi ideig távol tartottalak a munkádtól,nem akartam bajt okozni.
- Te nem okozol gondod.Rád mindig szívesen vesztegetem az időmet.-nyomtam egy hatalmas puszit nénikém arcára.
- Ezt örömmel hallom.
- Eddig nem kérdeztem meg,de Kimiről hallottál valamit?
- Persze,hogy hallottam,hisz a fiam.
- Nem nagyon beszéltünk mostanában,kicsit pikkel rám valamiért.
- Nekem nem mondott semmit.
- Meg kellene beszélnünk ezt a dolgot,de nem tudom,hogy is fogjak hozzá.
- Szerintem csak hívd fel és kérdezz rá.
- Szerintem is ez lesz,de nincs hozzá elég mersz bennem.
- Majd lesz,de most nézd meg a levest,mert úgy érzem,hogy lassan kész.
- Nagyi,ugye most sokáig itt maradsz velünk?
- Ameddig szívesen látnak.
- Paula néni!-szóltam rá kicsit mérgesen-Tudod,hogy addig maradsz,ameddig akarsz.
- Kicsim,azt hiszem akkor elég sokáig maradok.
- Jövőhetet pedig velünk töltöd a közös,családi nyaraláson,Korzikán.
- Nyaralni megyünk?!-ugrott le kislányom a kis emelvényről,amin addig állt és egyenesen hozzám rohant.
- Igen,de ezt meglepetésnek szántam.Szóval majd lepődj meg.-pusziltam meg szöszi buksiját.
- Nagyon meg fogok lepődni.-kacsintott rám,majd visszasietett nénikém mellé.
Egész nap elvoltunk,a két gyerek kinn ügyeskedett az udvaron és vacsorára előszedték a nagy medencét a padlásról,és fel is állították.Tudtam,hogy úgysem úszom meg a fürdőzést,így megbeszéltük,hogy következő nap,Seth versenye után csobbanunk egyet,közösen.
Estefelé bementünk a házba és vacsiztunk,majd lefektettük a gyerekeket és ismét kettesben maradtunk Sebbel.Egész este kényeztettük egymást,majd hajnalban elaludtunk.
- Épp a WC-n ülök,nem tudom felvenni.Ha fontos dolgot szeretnél mondani a sípszó után hagyj üzenetet.-szólt a vonal túlvégéről Kimi monoton,álmos hangja.
- Szia,Kimi!Csak azt szeretném kérdezni,hogy mikor érnél rá,hogy esetleg beszéljünk,mert meg kellene beszéljünk néhány dolgot,amit egyelőre nem tudom,hogy fogunk megoldani,de ha leszel a telefonod közelében,akkor hívj vissza.Liina voltam,szia!
Kicsit szomorúan tettem le a telefont,majd bújtam páromhoz.
- Nem veszi fel a telefont nekem.-szipogtam és fejem vállába fúrtam.
- Kicsim,nem lesz semmi baj.simogatta a hátam és lágy hangon duruzsolt a fülembe.
- De ha nem tudjuk megbeszélni...én nem akarok rosszba lenni vele.Nekem ő nagyon fontos és nem tudom miért haragszik ennyire...
- Nincs de.Mindent el fogtok rendezni és megint egy nagy család lesztek,mint annak idején.
- Biztos vagy benne?
- Igen,teljes mértékben biztos.
- Akkor jó,mert én abszolút nem.
- Ne aggodalmaskodj már annyit,minden megoldódik és remek életünk lesz nekünk.
- Szeretem,hogy ilyen optimista tudsz lenni.
- Én is szeretem,de téged még jobban szeretlek.
- Ezt is szeretem hallani.-mosolyodtam el halványan.
Hétfőn ismét utazott a kis család,ezúttal Korzikára.Sajnos Kimit továbbra sem tudtam elérni,pedig minden nap próbáltam,de nem jött össze.Kezdtem azt érezni,hogy szándékosan kerül engem és nem nagyon fogunk mi kibékülni még ebben az emberi életben.
- Anya,hová megyünk?-nyüstölt kisfiam a reptéren.
- Majd meglátod,Manóka!-vettem ölembe és az ellenőrzési pontokon áthaladva megkezdtük a beszállást.
Díszes kis csoportot alkottunk,mi így öten,elég ember meg is bámult minket,szerencsére Sebet nem ismerték fel és így nyugodtan szállhattunk fel a repülőre.Az egész utat Seb vállán aludtam végig,mint egy kisgyerek,majd amikor leszálltunk megcsapott a sós tengeri levegő és a nyár ezer sugarát szórta rám.Fantasztikus volt.
- Anya,ez nagyon szép!-ujjongott kisfiam és megölelte lábaimat.- Imádom ezt a helyet.
- Ti már voltatok itt?
- Igen,itt volt az első közös nyaralásunk.-magyarázza Seb,Paulának,aki minden szavát issza.
- Fantasztikus hely.-sóhajt kislányom is,majd apjához sétált és átölelte derekát.
Eltaxiztunk a házig,amit ott béreltünk,majd szinte még enni is alig ettünk pár falatot,már mentünk is le a partra.Az egész délutánt a strandon töltöttük,majd este fáradtan mentünk vissza házba.
Amikor megnéztem a telefonom egy sms várt rám,rövidke üzenettel:
" Itt az ideje visszatérned és ragyognod!..W"
***
Hát ezzel is elkészültem volna és bár úgy volt,hogy ma nem lesz rész,mégis hoztam nektek,mert holnap már tuti nem lesz rá időm.Így ezzel szeretnék nektek kellemes hétvégét kívánni és sok pihenést.
Puszi:*:*
Szia!
VálaszTörlésŐszinte leszek, ez a rész nem lett a kedvencem, kicsit olyan, mintha összecsaptad volna. Te ennél jobban írsz. Nem tudom miért érzem így, lehet csak az én véleményem ez. Remélem nem haragszol meg érte.
Amúgy maga a rész alapötlete jó. Tetszett, hogy Liináék elhívták magukhoz Paulát, és még a nyaralásra is magukkal vitték. Remélem Kimi mihamarabb kibékül majd Liinával, mert ez így nem jó.
Várom a folytatást.
Puszi