7.Rész

Palacsinta

/Hanna szemszöge/

-  Azt hiszem ezt meg kell nézed.Az egészet elbaszták.-rángatja eg karom Léna,a magyar származású lakberendezőm.

-  Mi az ég van már megint?-fordulok felé kicsit idegesen.

   Ha nem bénáznak ennyit,akkor már rég otthon lennék és Seb nem zargatna ilyen ostobaságokkal,hogy megcsalom meg ilyesmik.Brigette nagyon nem foglakozott a dolgával,biztosan csak elnyaralgatta a pénzt,amit kapott tőlem és itt hagyott egy nagy adag trutyiban.Kis keresgélés után bukkantam Lénára,aki készségesen elvállalta,hogy helyrehozza elődje baklövését,de most nem hagytam magára.Azt mondtam,hogy addig míg mindennel kész nem vagyunk,ott maradok és én figyelek mindenre.

-  Ez egyszerűen förtelmes.Hogy lehet ilyen trehány munkát végezni?-kérdezem bosszankodva,amikor meglátom mit műveltek a tapétázók az egyik emeleti hálóban.
-  Nem tudom,de az biztos,hogy ezért még számolunk.
-  Azt hiszem,hogy visszamegyek a szállodába,majd még reggel benézek.
-  Menj csak nyugodtan,hosszú napod volt.-simogatja meg vállamat és együtt érzően mosolyog rám.
-  Reggel találkozunk.-intek még az ajtóból,majd kihalászva kocsikulcsaim megkeresem a kocsim és boldogan nyugtázom,hogy még megvan.

    Beszállva hátrahajtom a fejem és fáradtan fújom ki a levegőt.Nem akartam elköltözni,de féltettem a kapcsolatomat.Láttam,hogyan néz Sebastian a nővéremre és nem akarom őt elveszteni.Nem ez lenne az első alkalom,hogy megtörténik,még akkor sem,ha nem szándékosan csinálták is,vagy ha nem is emlékeznek rá.

   Mindig is tudtam,hogy az a barátság,ami Seb és a nővérem közt van,az nem normális.Sokkal többet engedtek meg maguknak,mint az átlagos barátok,sőt....Ez enyhe kifejezés lenne,hogy csak barátok voltak.Mindig is tagadták,hogy van valami köztük,viszont még a vak is látta,hogy ott több is van a dologban,mint puszta gyerekkori barátság.

    Mindig is tetszett Seb,de sosem mertem neki bevallani,hisz nem tudhattam,mit is érez Käthe iránt,viszont,amikor engem választott,azzal nagyon boldoggá tett.Először arra gyanakodtam,hogy azért én,mert a tesókám elment valóra váltani az álmait,ám amikor az első évfordulónkon a szemembe nézett és azt mondta,hogy engem szeret a világon a legjobban,akkor már tudtam,hogy igaz amit mond és nem csak a levegőbe beszél.az ember nem tud olyan jól hazudni,hogy egy ekkora súlyú szerelmi vallomást csak így elhazudjon.

  Azért vásároltam ezt a nagy házat,mert úgy gondoltam,hogy ezzel lepem meg Sebet karácsonyra és nem tagadom azzal a hátsószándékkal,hogy elszakítsam Käthe-től,hisz megint Úgy néznek egymásra és ráadásul tudom,hogy míg nem vagyok otthon ők minden lehetőséget kihasználnak és tudat alatt turbékolnak.

   Féltem az életet,amit Sebbel élhetnénk és azt a jövőt,amit élhetnénk,ketten a mi kis világunkban.Tudom,hogy kicsit betegesen hangzik,de ha annyit vártál egy férfira,mint én a páromra,akkor ez szinte természetes.

    Álmosan dőlök be az ágyba majd szinte észrevétlenül lopózik az álom szemhéjaimra és ugyanilyen észrevétlenül suhan el az éjszaka.Reggel nagyon nyűgös vagyok és nem akaródzik kimászni a kényelmes ágyikóból,de engednem kell a természet hívásának,mert este az már kimaradt.Gyorsan lezuhanyzom utána és mikor megszáradtam rendesen nekilátok az öltözködésnek.Egy egyszerű összeállítás mellett döntök,bár az extremitás sosem volt az én stílusom,azt meghagytam nővérkémnek.

    Amikor ezzel kész vagyok rendelek reggelit a szobámba,majd míg reggelizek felhívom Sebet,bár biztos,hogy még alszik az aranyoska.Nem kellett sokat csörgetnem felvette a telefont.Azt várom,hogy kicsit álmos,érces hangon beleszól majd a telefonba,de helyette csak csönd és a tompa búgás,ami a telefonbeszélgetések csöndjében szokott hallatszani.

-  Seb,minden rendben?-kérdezem aggódva.
-  Hanna,ne parázz már,a szöszi még alszik.-hallom meg a vonal túlsó végén nővérem álmos hangját,ami halálra rémít.Talán máris elkéstem?

/Sabrina szemszöge/

-  Tényleg nem kellett volna itt maradnod,elég nagylány vagyok,hogy egyedül is átaludjam az éjszakát.-mosolygok hálásan a kis szöszire,aki az ebédlő asztalnál velem szemben ül.
-  Nem tudtam volna nyugodtan aludni,ha tudom,hogy egyedül vagy ebben a nagy házban.-mosolyog vissza és tengerkék íriszében látom visszatükröződni arcom vonalát és zilált hajamat,borzalom,ahogy reggel ki tudok nézni.
-  Reggelit csináljak?-pattanok fel a székből,mintha legalább is fenékbe rúgott volna.
-  Esetleg megköszönném.-villant rám egy kisfiús mosolyt,majd ő is feláll,hogy segítsen.
-  Seb nem fog haragudni,hogy elkésel az edzésről?
-  Szerintem ő még alszik.Az este biztosan együtt aludtak a barátnőddel,szerintem nem fog megsértődni ha egy-két órácskát késünk az edzéssel.
-  Akkor csak helyezd magad kényelembe,majd én gondoskodom róla,hogy édes bűnbe ess.-kacsintok rá,majd besétálok a konyhába és nekilátok palacsinta masszát összeállítani.

  Kínlódásomat a finn előszeretettel nézi és közben el-el vett egy,már kész palacsintát,amivel csak kevesebb lett.

-  Jó étvágyat.-teszem le végül elé a fincsi reggelit.
-  Egy tündér vagy Sabina.-mosolyog rám és már hozzá is lát.
-  Csak Rina.A teljes nevem annyira hivatalos.
-  Akkor,köszönöm csak Rina.-vigyorodik el,majd bekebelez egy újabb termetes palacsintát.

  Előző este,miután Kimi már elment,Käthe bejelentette,hogy Sebbel marad éjszakára,viszont én így egyedül maradtam volna és Heikki ettől megkímélve felajánlotta,hogy esetleg velem marad.Kicsit furcsálltam,de ha egyszer ő ezt akarta,akkor én semmi jónak elrontója nem voltam és engedtem kérésének.Természetesen csakis külön szobában és minden testi érintkezést mellőzve.

    Nem nézem jó szemmel,amit legjobb barátnőm művel.Nem szép dolog játszadozni azoknak a szerencsétlen embereknek az érzelmeivel játszani,főleg úgy,hogy még ő maga sem tudja mit akar,mert akárhogy próbálja nekem bemagyarázni,hogy semmi nincs Sebbel,azért azt a vak is észreveszi,hogy köztük aztán tényleg szikrázik a levegő.Nem kell öt perc és úgy egymásra tudnak hangolódni,mintha legalább is egy lélek két testben lenne.Ez nagyon romantikus lenne,ha Seb nem Hanna pasija lenne és Kimi nem próbálkozna Käthe-nél.Ennek csak épp jó vége nem lehet.

/Käthe szemszöge/

-  Nem értem miért vagy így felháborodva.-veszekszek Hannával,már a nappaliban,nem akartam felébreszteni Sebet.
-  Ó,nem érted?Pedig elég világos a szituáció?!Lefeküdtél Sebbel és most még tagadod is..Ez szép,mondhatom!
-  Hányszor mondjam még,hogy csak nálatok aludtam.Semmi nem történt.
-  Persze,ezt magyarázd most már annak,aki el is hiszi.
-  Ne legyél ideges és legyél szíves ne kapd fel a vizet,mert nincs értelme hisztériázni.Ha egyszer azt mondtam,hogy semmi nem volt,akkor semmi nem volt.

    Egyre jobban felhúz a húgom.Hogy gyanúsíthat meg azzal,hogy lefeküdtem Sebbel,mikor sosem tennék ilyet,hisz látom rajtuk,hogy mennyire szeretik egymást.Ez soha nem fordulhat elő,addig ameddig ők ketten egy párt alkotnak és a szerelem ott lobog mindkettejükben,hisz anélkül egy kapcsolat semmit nem érne. Soha nem akarnám elvenni azt,ami a húgomat a legboldogabbá teszi.

***

Hát,ennyi lett volna,remélem tetszett.Tudom,hogy mindenki Angie történetéhez várja a folytatást,de ott nem haladok valami fényesen.Így viszont kaptatok egy bónusz rész a Wild onehoz,nem tudom ki,mennyire örül neki.Kívánok sok kitartást a héthez és igyekszem a másik két történet egyikéhez folytatást hozni,holnap ha minden összejön.

Szép estét,

Puszi:*:*