8.Rész

" Az ember életét egyáltalán nem azok a dolgok irányítják, amelyeket olyan nagy szavakkal nevezzünk meg, mint szerelem, szex, élet, halál, gyűlölet. Hanem egy csomó kicsinyes, lealacsonyító dolog. Olyasmik, amiket az embernek el kell viselnie, és amikre nem is gondol, míg csak be nem következnek. "

8th

-  Anya!-rohant ki Seth,mikor kiszálltunk a kocsiból anya háza előtt.

-  Kisfiam!-öleltem magamhoz a csöppséget.

-  Annyira hiányoztál...-puszilta meg az arcomat és még szorosabban ölelt.

-  Hoztam egy új családtagot.-jelentettem be.

-  Kit?Visszajött apu?-csillant fel szeme.

-  Nem,apu sajnos nem,viszont a nővéred igen.Seth,hadd mutassam be neked Liát,a nővéredet.-fogtam meg kislányom kezét és odavezettem mellénk.

-  Szia...-nyekeregte Seth megilletődve.

-  Olyan kis aranyos vagy.-guggolt le a kislány is mellém,majd megölelte öccsét.

    A gyerekeket ott hagytam Sebivel én pedig bementem anyához a házba.Benn ült a nappaliban és idegesen dobolt a lábával a szőnyegen.

-  Anya,azt hiszem beszélnünk kell.-léptem mellé,hangom élesen csöngött és ő ijedten kapta fel a fejét.

-  Én..én...-habogta.

-  Anya..Szerintem ne menjünk bele fölösleges magyarázatokba,mert úgysem fogom őket elhinni.Képes voltál elvenni a kislányom és Paulához vinni,csak azért,hogy nekem keresztbe tegyél,azért ez kicsit szemét húzás volt.Viszont úgy döntöttem,hogy nem foglak utálni érte,sem azért,hogy mindkét lányod életét tönkretetted.Ez abszolút benne volt a pakliban,hisz ember vagy és tévedhetsz,mondjuk egy ekkora baki esélye azért elég alacsony,de te mégis meg tudtad növel galaktikusan nagyra,büszke lehetsz magadra.
-  Én nem is magyarázkodni akartam.Csak annyit szeretnék mondani,hogy ha esélyem lenne rá,újra megtenném,mert ha akkor tudom,hogy a házasságotok így fog véget érni,akkor még csak lelkiismeret furdalásom sem lett volna.Így legalább a kislány viszonylag jó körülmények közt tudott felnőni,nem volt egy ilyen részeges apja és egy megbízhatatlan anyja.Paula gondoskodott róla és úgy nevelte,mintha legalább is a sajátja lett volna.
-  Ezzel most arra célzol,hogy biztos vagy benne,hogy rossz anya lettem volna?-csattantam fel.
-  Akkor biztosan rossz anya lettél volna.
-  Hát,legalább őszinte vagy.Viszont ha tudni szeretnéd nem váltunk el Sebastiannal,sőt lassan tíz éve vagyunk házasok.
-  Tes....tessék?-kerekedtek el szemei.
-  Nem váltunk el,mert azok után,ahogy elváltunk semmi kedvem nem volt beszélni vele és arra sem volt nekem kedvem,hogy most ügyvédek után rohangáljak,mikor végre lehetett saját életem és megpróbálhattam azt az életet élni,amit mindig is szerettem volna.
-  Akkor most gondolom,megint megpróbáljátok együtt,összehozzátok a Vettel családot.
-  Még csak az kéne.Már semmit nem érzek iránta,sőt egyenesen utálom,de ezt nem kell tudja,mert akkor már biztosan semmi esélyem nem lesz arra,hogy békésen megbeszélhessük Anna elhelyezésének dolgait.
-  Szeretnéd te nevelni?
-  Még szép,hogy szeretném.Az anyja vagyok,minden vágyam az,hogy végre foglalkozhassak vele és a kisfiammal.
-  Mikor mondod el Sebnek,hogy a kisfiú is az övé?
-  Te honnan...?
-  Ugyan már,én sem vagyok vak.Látok dolgokat és következtetek.Biztosan az övé,csak arra próbálok rájönni,hogy ez mégis.hogy a francba lehetséges,mikor ti már rég nem találkoztatok.
-  Egyszerűen úgy,hogy egyszer találkoztunk és összehoztuk ezt a kis csöppséget.
-  Lányom,nem tudom mit tervezel,de legyél nagyon óvatos,mert egy érdekes játékot kezdtél el.
-  Mégis mire célzol?
-  Arra,hogy ezek után a kedves párod biztosan újra akarja majd kezdeni az egészet,sőt megkér,hogy költözzetek össze.
-  Én soha nem költözöm vele össze megint,erre mérget vehetsz,anya.
-  Pedig szerintem jó ötlet.
-  Anya,te lázas vagy?
-  Nem,viszont azt nézem,ami a kislánynak és Sethnek a legjobb,vagyis  ha a szüleik együtt élnek.Nem kell köztetek történjen semmi,csak egy fedél alatt kellene élnetek,hogy a gyerekek lássanak egy jól működő családi példát,mert máskülönben sosem lesz bennük az a késztetés,hogy saját családjuk legyen.
-  Eddig Seth egy szerető családban élt,aztán Pete gondolt egyet és szépen lelépett.
-  Az már nem az én gondom,hogy te nem tudsz magadnak egy normális pasit találni én csakis a gyerekek jólétét tartom szem előtt,mert akkor nap,mikor hozzámentél ehhez a...ehhez a ...nem is tudom kihez,aznap megszűntél létezni,mint a lányom.
-  Köszönöm anya.Ettől sokkal jobban érzem magam.-fordultam meg és vállamra kapva kisfiam táskáját már mentem is ki a házból.

    Az udvaron Seb a két gyerekkel szórakozott,ám mikor meglátta borús ábrázatom kézen fogta őket és utánam sietett.Beszálltunk az autóba és köszönés nélkül hagytuk el a házat.Otthon lepakoltam a cuccaim és kicsit játszottam a kisfiammal,hisz már annyira hiányzott.Sebastian közbe Annával kivonult a kertbe,azt mondták,hogy ez egy apa-lánya beszélgetés lesz és,hogy csak üljek benn nyugodtan,mert semmi rosszat nem fognak csinálni.

-  Anya...és most már ez a lány mindig itt fog maradni velünk?-suttogta Seth,mintha bárki is hallhatta volna őt.
-  Ő nem ez a lány,kisfiam,hanem a nővéred és tudom,hogy szokatlan lesz eleinte és nehéz megszokni,hogy már nem csak te vagy anyunak a legfontosabb,de ez nem fog azon változtatni,hogy mindig te leszel én nagy fiam.-öleltem magamhoz szorosan.
-  És..Sebi is itt fog velünk élni?
-  Miért élne?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-  Azért,mert azt mondta,hogy ő Anna apukája.
-  Igen,de ez nem azt jelenti,hogy itt fog élni velünk.Lehet,hogy sűrűbben fog jönni,de semmiképp nem marad itt.
-  De ha Anna azt akarja majd?
-  Akkor majd kitalálunk valami megoldást,rendben?-mosolyogtam rá és megpusziltam az arcocskáját.

     Két hét alatt végre sikerült úgy ahogy belerázódnom abba,hogy két gyerek anyukája legyek,viszont az időm beosztásával így már kicsit bajban voltam.Két divatbemutatót is sikerült levezényelnem abban a két hétben,ez ugyebár elég szokatlan dolog volt,de nem nekem,mivel eléggé megszállt az ihlet és így nagyon sok remek ötletem támadt egyszeriben.

     Annát beírattam a helyi általános iskolába és boldog voltam,mert azzal kellett szembesülnöm,hogy tökéletesen beszéli a németet,nem kell külön tanárt fogadnom számára.Seth is kezdett hozzászokni,hogy nem csak ú körötte forog a mi kis világunk és kezdett megbarátkozni a helyzettel.

-  Liina,kérlek gyere picikét.-lépett be az irodámba asszisztensem kicsit elpirulva.
-  Mi történt?-mentem utána kicsit ijedten.
-  Ez most jött neked.-adott a kezembe egy nagy csokor bazsarózsát.
-  Kitől jött.
-  Nem volt rajta feladó és a futár csak mondott,hogy egy nagyvonalú úr küldi.
-  Hát,remélem,hogy van vissza a feladónak alkalmazás náluk,ugyanis én nem fogadok névtelenül érkezett virágcsokrokat.
-  De ez olyan szép...Csak hagyjuk itt az előtérben.-pislogott rám nagy szemekkel.
-  Nem kell könyörgőre fogni,meghagyhatod,de ne hozz be egy szálat se az irodámba.
-  Megértettem,köszönöm.-mosolyodott el és ölébe véve a virágcsokrot odavitte,ahol a leginkább látható volt.

   Kicsit bosszúsan vonultam el az ebédszünetemre,de végül is megmosolyogtatott,hogy valaki virágot küld nekem.Hisz melyik nőnek esne rosszul egy nagy csokorral a kedvenc virágaiból.Hát természetesen mindegyik örül neki,ez alól pedig én sem vagyok kivétel.Az ebédszünetem végén visszamentem az irodámba,mert benn felejtettem valamit,amire otthon szükségem volt.Kulcsomat előhalászva próbáltam bejutni az épületbe,ám az ajtó nyitva volt.Kicsit ijedten lépdeltem befelé,majd másztam meg azt a pár lépcsőt,ami az irodámhoz vezetett.

-  Hát kiteszed az irodádból a neked szánt virágokat?-ütötte meg a fülem egy ismerős hang.
-  Nem fogadok virágokat mindenféle idegentől.-léptem az irodába,ahol Sebatian állt,nekidőlve íróasztalomnak.
-  Ugyan kérlek.Tudtad,hogy tőlem vannak,ne is tagadd
-  Sejtettem.
-  Akkor meg miért nem itt virítanak az asztalodon?
-  Szerintem erre te magad is meg tudod adni a választ.
-  Sajnos nem,világosíts fel.
-  Talán azért,mert köztünk már semmi nem lesz a régi.Amikor elküldtél megszakítottál mindent,ami köztünk valaha is volt,vagy lehetett volna.
-  Ennyire utálsz?-lépett közelebb hozzám a szőkeség és fél kezével átkarolta derekam.
-  Nem utállak,csak már köztünk semmi nem lehet úgy,ahogy volt.
-  Azt senkinek nem kívánom,ami volt.Viszont indíthatnánk tiszta lappal.
-  Mégis mire gondolsz?
-  Arra,hogy esetleg megpróbálunk valami mást.Nem kell azonnal egymás nyakába ugranunk,viszont Anna kedvéért meg kellene próbálni.
-  Anna kedvéért.-ismételtem utolsó mondatát és teljes átéléssel meredtem csodás,kék szemeibe.
-  Mit mondasz?
-  Legyen...-bólintottam és e sem akartam hinni,hogy ez az én számon jött ki.

***

Hát,megérkeztem volna ide is a folytatással,remélem tetszett és hagytok nekem véleményt az én kis irományomról.Igen,megint új kinézetet kapott a blog,mert még nem találtam rá az igazira.Igyekszem mindkét történetemhez a folytatással.

Puszi:*:*