" Minden iskolás gyerek végezhet a fizikaórán kísérleteket, hogy meggyőződjék bizonyos tudományos hipotézis valódisága felől. De az embernek, akinek csak egy élete van, nincs lehetősége kísérlettel ellenőrizni a hipotézist, s ezért sohasem fogja megtudni, hogy jól tette-e, amikor az érzelmeire hallgatott. "
16th
Hazafelé végig azon kattogott az agyam,hogy mi lesz ezek után.Meg kellett beszélnünk,nem futhatok a problémáim elől,míg élek.Le kellett ülnünk Sebbel és megbeszélni a jövőnket,akár együtt,akár külön folytatódjon is az.
- Anya!-ugrott kisfiam az ölembe,miután négy napnyi vendégeskedés után,a Vettel családnál,érte mentem.
- Kincsem...-öleltem szorosan magamhoz és egy nagy puszit adtam szőke buksijára.
- Liina,gyere be kicsit.-invitált Heikke kedvesen.
- Nem gond?Úgy értem,nem zavarok?-kérdeztem elpirulva halványan,mert hisz nagyon keveset beszéltünk és mikor Seth idejött sem én hoztam,hanem Seb jött vele,ő is itt maradt,minket pedig kettesben hagyott Annával.
- Gyere csak be.Sebastian biztosan örülni fog neked.
- Azt erősen kétlem.-horgasztom le a fejem és kisfiam után bevonultam a lakásba.
Seth nagyon könnyedén vette tudomásul,hogy Seb az édesapja és azonnal úgy ragaszkodott a némethez,mintha mindig is együtt éltek volna.Ez megnyugtatott,viszont ott égett bennem a tudat,hogy még mindig nem tudtam beszélni Sebbel,mert amikor otthon felhoztam a témát,akkor csak egy "Majd"-al el is intézte az egészet.
- Liina,szervusz!-jött oda Norbert,aki mióta utoljára láttam,szinte egy napot sem öregedett.
- Jó reggelt...-habogtam zavartan.
- Jaj,hát már meg sem öleled az apósodat?-kacag fel kedélyesen és magához ránt,majd alaposan megszorongat.
- Nem is haragszik rám?-pislogtam nagyokat és kék szemeit fürkésztem.
- Miért haragudnék?Biztosan volt rá alapos okod,amiért azt tetted,amit.Nem haragszom rád.
- Ezzel máris egyre bővült a csoport.-jegyeztem meg halkan és követtem Norbertet a nappaliba,ahol Seb és kisöccse épp egymást gyömöszölték.
- Nézd meg,mindjárt harminc éves és még mindig az a legnagyobb szórakozásuk,hogy egymással birkózzanak.-kacagott fel az idős férfi és erélyesen krákogni kezdett,mire a két gyerek abbahagyta a verekedést.- Vendégünk van.
Mindkét srác rám nézett,egyikük arcán őszinte döbbenet,a másikuk arcán jeges megvetés jelent meg.Szerintem nem kell magyaráznom,melyik kifejezés,kihez tartozik.
- Liina,te mit csinál erre?-kérdezte Fabi zavartan.
- Jöttem a kisfiamért.-mosolyogtam rá és összeszedtem minden erőmet,hogy ne nézzek Sebre,mert tudtam,hogy elsírnám magam,ha látnám a megvetést,ami a szemeiből árad.
- Seb,nem mondtad,hogy Seth anyukája Liina.
- Miért,szerinted mégis ki lenne?-förmedt rá idegesen öccsére a német.
- Elnézést azért,hogy élek...-emelte fel kezeit védekezően Fabi,majd felállt,hogy üdvözölhessen.
- Jó téged ismét a családban üdvözölni.-karolt át szorosan.
- Köszönöm.-szorítottam magamhoz.
- Anya...Összepakoltam,mehetünk.-torpant meg Seth mellettem egy nagy táskával lábainál.
- Hová sietsz,kisöreg?-kapta fel Fabi és nevetve ölelte meg.
- Haza.Nagyon hiányzik Anna és a nagyi.-pityeredett el és felém nyújtotta pici kezeit.
Mosolyogva vettem át kisfiamat és hátát kezdtem dörzsölni.Fabi és édesapja letörten figyelték a jelenetet,míg Seb kisétált a konyhába és ott is maradt.Leültünk kicsit beszélgetni,elmeséltem nekik,hogy mi minden történt velem és időközben Seth is összeszedte magát is ismét fellelkesedve kacagott,térdeimen ülve.
Végül késő délután indultunk haza,Seb is velünk jött,mert sikerült rábeszélje az édesanyja,hogy ezt nem lehet a végtelenségig kerülgetni és a legjobb lesz,ha minél hamarabb túlesünk rajta,hogy mind foglalkozhassunk a saját életünkkel.Az úton Seb vezetett és én a hátsó ülésen ültem,ölemben kisfiammal,aki idő közben elszenderedett.
- Anna kivel maradt otthon?-kérdezte még mindig fagyosan Seb.
- A nővérem eljött,hogy vigyázzon rá és,hogy megismerhesse a keresztlányát.
- Hogy is hívják a testvéredet?
- Amanda,de ti sosem voltatok valami jóban.
- Emlékszem,de csak azért,mert egyszer lehánytam a cipőjét.
- Erre,hogy az ördögbe emlékezhetsz,annyira el voltál szállva,hogy azt sem tudtad,ki vagyok....
- Szelektív memória...-vonta meg a vállát.
- Amanda most Berlinben él,így tudott ilyen hamar ideérni.
- Ha Kukutyinban lenne is ideérne négy nap alatt.-horkantott fel cinikusan.
- Milyen kedves vagy,tán csak nem pokrócot reggeliztél?
- Kitaláltad...Igazándiból a perzsa szőnyeg volt a nappaliból,de nem akarlak lelombozni.
- Muszáj így viselkedned?
- Ha nem titkoltad volna el,hogy van egy fiam,akkor talán most nem viselkednék így...
- Sajnálom,de nem volt hangulatom hozzá,hogy a fiamat a kezeid közé engedjem.Nem tudhattam,hogyan fogsz reagálni minderre.
- Hát,így jobb?
- Nem,de most mégis mi az ördögöt tehetnék?Így történt,nem tehetem meg nem történté a dolgokat.
- Pedig lehet jobb lenne...-jegyezte meg epésen és félrehúzott egy mellékútra.
- Miért álltál meg?-kérdeztem és óvatosan az ülésre fektettem kisfiam és kiszálltam,mivel Seb is kiszállt az autóból és halkan becsukta az ajtót.
- Kérdés a válaszodra...Mert épp veszekedni akarok és nincs kedvem közben sem felébreszteni a kisfiamat,sem közúti balesetet okozni.
- Mire jó ez?-léptem mellé,pedig tudtam,hogy nem egy remek ötlet a részemről egy kitörni készülő vulkán közelében ácsorogni.
- Arra,hogy végre elmondjam neked,amit akartam...már elég rég.
- Akkor ki vele,mert innen addig nem megyünk el,míg ki nem tombolod magad.-dőltem lazán egy fának és figyeltem,ahogy idegesen járkál fel-alá előttem.
- Oké..hát ha tudni akarod,akkor egy szemét,cinikus és arrogáns nőnek tartalak,mivel képes voltál évekig titkolni,hogy van egy fiam,kegyetlen némber vagy és ezt te is tudod,mert látom rajtad!Nem hiszem el,hogy képes voltál ilyet tenni.Felkeresel,lefekszel velem s teherbe esel,majd eltitkolod,hogy van még egy közös gyerekünk,sőt szerintem,ha akkor nem vagyok ott a pályán és nem találkozunk,akkor most is titkolnád és boldogságban élnétek a kis pároddal!Én nem hiszem le,hogy valaha én mindent megtettem volna érted,te pedig így viselkedsz velem!Képes lettem volna feláldozni a karrierem egy kis családért és boldog életért melletted.
- Emlékeztetnélek,hogy te küldtél el,hisz én végig tűrtem a hajnalig tartó tivornyáidat és azt,hogy folyton,minden egyes szavaddal csak bántottál és megaláztál!Azt is szégyelltem,hogy egyáltalán valaha is ismeretek.Annyira megváltoztál a baleseted után,hogy az egyszerűen elfogadhatatlan volt!Egy ujjal nem értél hozzám,az alkoholba menekültél,mint egy utolsó csöves,akinek nincs családja!Mindenkit ellöktél magadtól,de kitartottam,mert azt hittem megváltozol,ha telik az idő!Én megértettem,hogy számodra a karriered volt a minden és mindenek felett a száguldás a nagy szerelmed,de akkor sem kellett volna így magadba fordulnod,nem ezt érdemeltem,azok után,hogy ennyit tűrtem neked és így szerettelek!
- Remek,most én vagyok ezért is a hibás...
- Persze,hogy te vagy,idióta!Ha segítséget kérsz akkor lehet,hogy nem menekültem volna el,sőt annak ellenére,hogy elküldtél,lehet maradtam volna,segítettem volna amiben csak kell és együtt ezen is túlléptünk volna,de ez nem így megy Herr Vettelnél,igaz?Mindent megold egyedül és csak akkor kap észbe,mikor az utolsó ember,aki szerette sem áll már mellette,mert őt is eltaszította!Annyira csökött gondolkodású voltál és egyetlen kiútként pont az alkoholt láttad magad előtt?Ez nem működhet így,remélem tudod...!Én nem akartalak megbántani,csak azért nem mondtam el,hogy van egy fiuk,mert féltettem.Nem voltam benne biztos,hogy teljesen rendbe jöttél.Nem akartam,hogy visszaess és aztán én mit csináltam volna?Ismét feláldoztam volna mindent és megint ápoltalak volna téged?Nekem álmaim voltak és akkor kezdett beindulni minden és annyira boldog voltam,ne akartalak bevenni az életembe,mert féltem tőled.Féltem a természetedtől és attól,hogy megint inni kezdesz.
Beszéd közben észrevétlenül kicsordultak könnyeim és csak fátyolos tekintettel figyeltem a német összetört alakját,ahogy egyre közelebb lép hozzám.Nem tudtam mi akar,vagy mik a tervei a jövőre,de az biztos,hogy nagyon a szívére vette amit mondtam neki.Ahogy elém ért lerogyott a földre és átkulcsolta a térdeimet,majd fejét a combomra hajtott.Vállai finoman rázkódtak és éreztem,hogy lassan átnedvesedik a farmer,ahol könnyei öntözték a fekete szövetet.
- Jaj,de buta vagy.-guggoltam le hozzá.
- Nem,csak simán egy hülye barom.-hajtotta le a fejét.-Én vagyok felháborodva,mikor minden jogod meg volt hozzá,hogy ilyet tegyél.Annyira sajnálom,hogy miattam szenvedtél,annyi ideig.
- Hé,nézz rám...-ujjaimat álla alá csúsztattam és felemeltem a fejét,hogy a szemébe nézhessek.-Már nem haragszom.
- Komolyan meg tudod bocsájtani azt a sok szarságot,amit tettem,ilyen egyszerűen?
- Azt nem mondtam,hogy csak így.Tenni is kell azért még.
- Mit?
- Csak legyél jó apja Sethnek és Annának,a többit majd idővel meglátjuk.
- Túl könnyen megbocsájtasz.Nem kellene ilyen vajszívűnek lenned...
- Akkor most folytassam a veszekedést és hordjalak le minden utolsó szemétládának?
- Ha ahhoz van kedved,akkor tessék.Elviselem...
- Nem akarom...Lehet,hogy meg fogom bánni,sőt szinte biztos,de szerintem ez a nagy boldog család,ami nekünk van,megérdemelné végre,hogy úgy legyen,ahogy annak ezelőtt kellett volna lennie.
- Ez most azt jelenti,hogy csak így átlépsz ezen a vitán és esélyt adsz nekem?
- Arra,hogy bebizonyítsd,hogy neked a gyerekeid a legfontosabbak.Egyetlen botlás és szedheted a cuccaidat.
- Ígérem,hogy nem fogsz csalódni bennem.-húzta ajkait halvány mosolyra.
- Sok mindent megígértél már nekem...
- De ezúttal be is fogom tartani.
- Akkor jó.-mosolyodtam el és miután mindketten felálltunk,én szorosan átöleltem.
Visszamentünk a kocsiba és hazamentünk,ahol tesókám és Anna remekül elszórakoztak,sütöttek Muffint és vettek narancslevet meg forró csokit,úgyhogy volt egy kis nassolni való,a családi megbeszéléshez.
- Akkor így...-mosolyogtam Amandára és Sebre,miután megbeszéltük a dolgokat és néhány dologról felvilágosítottam drága nővérkémet.
- Elég érdekes,de Seb...Most jól figyelj rám,és vésd abba a csökött német agyadba,hogy ha a húgom még egyszer miattad fog szenvedni,esküszöm,hogy tönkreteszlek.-fenyegette Sebet,Amanda.
- Nyugi,majd igyekszem,nem megbántani.
***
Elkészültem volna ezzel is.Remélem tetszett és mostantól kezdve mindenki összeszorított ököllel szurkol Sebnek,hogy húzza be a harmadik VB címet is,mert én már most teljesen be vagyok zsongva.Azért azt mégsem szeretném ha esetleg úgy nyerne,hogy Fernando kiesik,mert az nem lenne igazságos a spanyollal szemben.De azért a legjobbakat nekik és csak hajrá SEB!
Puszi:*:*
Sziia.
VálaszTörlésHuh.. Ez meglepett! De tetszett! Jò, hogy vègre mindent megbeszèltek, mindkettőnek igaza volt!
Olyan jò lenne vègre boldogan, és szeretetben làtni őket! :)
Az mikor Seb leborult Liina làbai elé szàmomra egy meghatàrozò pillanat volt! :'D
Remèlem minnél előbb jön valahovà friss. Puszii. :*