16.Rész

Előkészületek

-  Már el is felejtettem mi a lényeg egy keresztelőben.-dőltem fáradtan a kanapéra,mikor a pasik már elvonultak Forma 1-et nézni.

-  Hát az,hogy az én kis csöppségem végre felveheti azt az eszméletlen cuki ruhát,amit vásároltam neki.-kuncogott és mellém ugrott,mint egy tinilány esküszöm.

-  Úgy ugrándozol itt,mint egy kecskebéka.-kacagtam fel.

-  Mert boldog vagyok,hogy Sebi megint ilyen könnyen megbocsájtott neked.

-  Én félek,hogy mégis elhagy.

-  Ha nem hazudsz neki többet,akkor biztosan melletted marad.

-  Tudod,hogy egy ilyen embert,mint én nem lehet kordában tartani.

-  Ettől félek.El ne játszd nekem az esélyed!-boxolt vállba,ami meglepetésemre nem is kicsit sajgott utána.

-  Nem fogom,hisz szeretem.-sóhajtottam és a plafonra emeltem tekintetem.

-  Remélem is,mert akkor velem gyűlik meg a bajod,kisasszony!

-  Vettem...-kacagtam fel hangosan,mire belőle is kitört a nevetés.

   A keresztelő nagyon aranyos volt és meghitt.Utána még maradtunk egy napig és míg én hazamentem Monacóba,addig párom egyenesen Olaszországba ment Kimivel.Nekem annyi munkám akard az esküvővel,hogy az valami leírhatatlan volt és még a ruhámat is el kellett hozzam Párizsból,mert hát ugyebár én személyesen akartam érte menni,hogy ezzel se fárasszak senkit.

-  Kicsikém,nagyon vigyázz magadra!-adott apa egy hatalmas puszit a homlokomra,mielőtt beszálltam volna a mini limóba.
-  Nyugi,apuci,vigyázok magamra.-öleltem át még egyszer és becsuktam magam mögött az ajtót,hogy a sofőr indulhasson a reptérre.

   A repülőút nem volt hosszú,hisz a magángéppel valamivel kényelmesebb és gyorsabb volt elérni Párizst.Késő este értem oda,csütörtök este,így csak egy kényelmes ágyra és egy kis pihenésre vágytam.A szobámban lepakoltam a kis utazótáskámat és bevetődtem az ágyba.Már félig aludtam,mikor megszólalt a telefonom.

-  Igen?-szóltam bele anélkül,hogy megnézném ki az.
-  Szia,húgi!-köszönt rám Fran.
-  Szia,bátyus.Mi újság veled?
-  Semmi,csak gondoltam megkérdezem milyen volt az utad Párizsba.
-  Remekül utaztam,zökkenőmentesen és gyorsan.Holnap estére már otthon is leszek.
-  Nem is mész Olaszországba?
-  Nem,azt hiszem ezen a hétvégén nem.
-  De a te csapatod.
-  Emlékeztetni szeretnélek,hogy nem csak az enyém,közösen vettük.
-  Viszont te foglalkoztál vele a legtöbbet.
-  Tudom és szeretem is csinálni,de annyi dolgom van,hogy erre speciell nincs időm.
-  Értem,de most leteszem.
-  Nagyon vigyázz magadra.
-  Te is,húgi.Csak ügyesen odaát.
-  Mindig ügyes vagyok.-kacagtam fel hangosan.
-  Szia!
-  Szia!-köszönte el tőle,majd leraktam a telefont.

    Lezuhanyoztam és egy kis TV-zés után el is aludtam.Sebivel álmodtam és tudtam,hogy másnap azonnal fel kell hívjam,amint felébredek,mert már nagyon hiányzott.

   Reggel felébredtem,nyugisan felöltöztem és végül reggelit rendeltem a szobámba,amit megbántam,mert inkább a várost kellett volna választanom.Végül már nem mondtam vissza,inkább kivártam.Várakozás közben felhívtam Sebit,de nem válaszolt,csak a második próbálkozásom után.

-  Szia,kicsim!-köszönt lihegve.
-  Ezt most félre kellene értenem?-ráncoltam a szemöldököm.
-  Nem,Angyalka.Heikki kínoz itt.-kacagott és hallottam,hogy a háttérben a finn morgott valami olyasmit,hogy ezért a beszólásért még egy kör lesz a bünti a pálya körül.
-  Zavarok?
-  Majd visszahívlak kicsit később,rendben?
-  Nehéz lesz kivárnom,de majd meglátom.
-  Rendben van,édes.Csókollak!
-  Én is téged.-válaszoltam és leraktam a telefont.

   Hamarosan kopogtattak az ajtón én pedig nyöszörögve álltam fel,hogy kinyissam azt.Legnagyobb meglepetésemre a szoba ajtaja előtt Jaime állt,egy tálcával a kezében.

-  Jó reggelt,szép hölgyem!-vigyorgott rám és kék szemeiből sugárzott a viszontlátás öröme.
-  Hát te?-nyekeregtem.
-  Csak ennyit tudsz mondani,azok után,hogy megverekedtem a pincérrel a tálcáért?!-csattant fel műhisztisen.
-  Bocsi,csak lesokkolt,hogy itt vagy.
-  Én mindig sokkoló meglepetés vagyok,de ha jól emlékszem,eddig mindig kellemesen el tudtuk tölteni a mi kis időnket kettesben.-vigyorodott el,majd mohón végigmérte testem.
-  Igen,eddig.
-  Miért,mi változott?
-  El vagyok jegyezve.-emeltem fel bal kezemet,melyen  pompás ékszer villogott.
-  Ha jól emlékszem voltál te már eljegyezve Donovan által is és az sem akadályozott meg minket semmiben.
-  Igen,az viszont más volt,mivel az a jegyesség fel lett bontva,mert nem működött volna.
-  Ja,aztán még egy évig együtt jártatok.
-  Itt akarsz álldogálni,vagy bejössz?
-  Hát,ha beengedsz...-vonta meg vállát,majd besétált és a tálcát az asztalra tette.

    Egy pár pillanatig csak mosolyogva bámultuk egymást,de valami történt,talán egy szikra a levegőben,vagy egy szélfuvallat,de azonnal egymásnak estünk.Nyelvein heves táncba kezdtek és ujjai végigjárták testem minden elérhető pontját.Bőröm perzselt érintése nyomán és nem is kellett sok,az ágyban kötöttünk ki.Nem szeretkezés volt,csak sima szex,viszont abban is annyi szenvedély,hogy azt bárki megirigyelte volna.Testünk tökéletes összhangban mozgott és egy-egy pillanatban megfeszül,ahogy egyre közelebb értünk a gyönyör csúcsához.

-  Azt hiszem a tiltott gyümölcs a legédesebb.-somolygott,miután kicsit lecsillapodtunk.
-  Adjak neked igazat?-néztem fel rá kíváncsian.
-  Még szép...Letagadhatnád,ha most nem itt pihegnél mellettem,mint egy kiscsirke.
-  Na kösz.-csaptam a hasára,mire ő felnyögött.
-  De ha egyszer igazam van...-kuncogott.
-  Jó na...-sóhajtottam nagyot.-volna kedved elkísérni a menyasszonyi ruhámért?
-  Persze,de csak ha előbb lezavarunk még egy menetet.
-  Ezt vegyem zsarolásnak?
-  Nem,fair ajánlat.-kacsintott rám és egy gyors mozdulattal máris maga alá gyűrt.

    Egymást átkarolva sétáltunk végig az utcákon,esély sem volt rá,hogy felismerjenek,ugyanis eléggé álcázva voltunk.Végül is megérkeztünk abba a kis üzletbe,ahol az édesanyám is vásárolta a menyasszonyi ruháját.

- Mademoiselle Angelique !-rohant oda hozzám kedvesen a korosodó hölgy.
-  Madame Amiel!-mosolyogtam a nőre és megöleltem.
-  Ön bizonyára a szerencsés vőlegény.-fordult kísérőm felé.
-  Nem,én csak a kísérő vagyok.-adta a választ Jaime.
-  Fáradjanak be!-vezetett minket a üzlet belsejébe,ahol egy hosszú sor fehér ruha várta hozzá való menyasszonyt.

    Kicsit várnunk kellett,míg előkeresi a ruhámat,addig pedig kísérőm,ahogy bemutatkozott,azzal múlatta az időt,hogy nyakamat csókolgatta és combom simogatta.Ajka minden finom érintésétől kirázott a hideg és csak akkor rezzentem össze,mikor meghallottam a hölgy cipőjének kopogását a laminált padlón.

-  Meg is van a kis rakoncátlan.-jelent meg végül mosolyogva Madame Amiel.
-  Fel is próbálhatom?-pattantam fel azonnal.
-  Természetesen.Csak nyugodtan.-adta a kezembe.-Én előre megyek,mert egy újabb vásárló érkezett,ha segíteni kell,csak szóljanak.
-  Köszönöm.-szóltam még utána,majd a csodaszép ruhával besétáltam a fülkébe.
-  Leshetek?-kérdezte Jaime érces hangon.
-  Nem lestél ma még eleget?-kuncogtam és közben lehámoztam magamról a gönceimet,hogy belebújhassak a ruhakölteménybe.
-  Nekem nem volt elég.-rántotta szét a függönyt én pedig halkan felsikoltottam a meglepetéstől.
-  Perverz vagy.-vágtam mellkason.
-  Te pedig szereted.-lépett hozzám,majd behúzta függönyt,kizárva a kíváncsiskodó tekinteteket.

    Épp érzékeny területre tévedtek kezei,mikor telefonom őrült szimfóniába kezdett,nadrágom zsebében.Nagy nehézségek árán kihalásztam és láttam,hogy Seb az.Nagyot nyelve lesöpörtem magamról Jaime kezeit és lenyomva a kis készülék zöld gombját fogadtam a hívást.

-  Ahogy ígértem,hívlak.-szólt bele azonnal Seb.
-  Örülök is neki.mosolyodtam el és megfordulva szembe találtam magam egy morcos spanyollal,aki elég értetlen fejet vágott.
-  Szóval,merre jársz?
-  A ruhámat próbálom a próbafülkében.-adtam meg a választ.

    Beszélgetésünk közben a spanyol visszanyerte lelki jelenlétét és tovább folytatta,amit a telefon megzavart.Először nyakamat cirógatta ajkaival,majd kezeivel újra érzékeny területekre tévedt.Halk sóhajokat csalt ki belőlem,amitől Seb elég kíváncsi lett.

-  Netán megzavarok valamit?

***

Hát,ide is megérkezett a folytatás,bár kicsit soká tartott.Remélem elég meglepő és izgalmas volt.Nagy gratuláció a bajnoknak még egyszer és remélem minél hamarabb tudom hozni a folytatást.Remélem mindenki túlélte a hétfőt.

Puszi nektek!:*:*