18.Rész

" Az élet hasonlatos az erdőhöz; néha összezavarodunk, és nem tudjuk, mitévők legyünk. De ha megosztjuk élményeinket és tapasztalatainkat, utunk már nem is tűnik olyan rossznak, és néha rátalálunk a jobb ösvényekre és jobb utakra. "

18th

-  A ruhák és a modellek egyaránt készen állnak-jelent meg asszisztensem az irodámban.

-  Akkor azt hiszem nekünk is indulni kellene.-álltam fel a székemből és táskámat kezembe véve elhagytam a helyiséget.

-  Sebastian még nem érkezett meg,szeretnéd,ha esetleg felhívnám neked?

-  Nem kell,ne fáradj ezzel is.Majd én felhívom..

-  Akkor ha nem baj előre megyek.Még van egy kis dolgom a csarnokban.

-  Persze,menj csak!-mosolyogtam rá kedvesen és míg ő összepakolt én felhívtam Sebet,hogy merre vannak.

   Kiderült,hogy akadt egy kis probléma Seth öltözékét illetően,de sikerült áthidalni a gondot,úton voltak.Kényelmesen elhelyezkedtem hát a váróteremben és már alig vártam,hogy elindulhassunk.

   Nagyjából negyed órát késtünk,mivel volt még egy kis családi megbeszélés,és kiderült,hogy Miia és Kimi is eljönnek,aminek örültem is és nem is.Annak nagyon örültem,hogy Miia ott lesz,viszont Kimster miatt kicsit aggódtam,mert elég puskaporos volt köztünk a hangulat legutóbbi találkozásunk nyomán.

-  Azt hittem elnyelt benneteket a beton...-fogadott minket idegesen Sam,majd elvéve kabátjainkat betessékelte a kis családomat a csarnokba,míg nekem a kezembe nyomott egy vendéglistát és a bejárathoz vezényelt,hogy fogadjam a vendégeinket.

   Fogtam magam és,mit egy jó kislány fogadtam is sorra az érkezőket.Nagyjából negyed kilenckor megérkezett Miia és legnagyobb meglepetésemre nem Kimivel,hanem öccsével,Donival.Kicsit furán nézhettem rájuk,de megnyugtattam magam,hogy amint az összes vendéget üdvözöltem és levezényeltem a műsort,megyek és rávetem magam,kicsikarva belőle a részleteket.

   A bemutató ismét nagy sikerrel zárult és az utána adott fogadás is remek volt.Kis keresgélés után pedig rátaláltam barátnőre,aki gondolataiba merülve szorongatott egy pohár pezsgőt.

-  Zavarhatok?-kocogtattam meg a vállát.
-  Nem,dehogy zavarsz.-mosolygott erőtlenül és tudtam,hogy valami nagyon nincs rendben.
-  Nem fogok kertelni,azt szeretném megkérdezni,hogy Kimit merre felejtetted?
-  Áh,nos mi egyelőre szünetelünk.-szomorodott el még jobban.
-  Mi történt?
-  Nos,úgy érzem,hogy ez a kapcsolat kihűlt,nem tud nekem semmit adni,amit már ne kaptam volna meg tőle.
-  Szép mese...most halljam az igazságot.
-  Átlátszóbb vagyok,mint hittem.-kacagott fel ironikus hangon.
-  Engem soha nem tudtál átverni.
-  De reméltem,hogy nem kell megmagyaráznom...
-  Pedig lehet nem ártana elmesélned,hogy miért a szoknyapecér öcséddel jöttél és nem az élettársaddal.
-  Azért..azért,mert nem akart eljönni.Valamiért nagyon fúj rád és annyival lerendezte a beszélgetést,hogy csak vita lenne belőle,ha ő idejönne.
-  Ennyire utálna?-horgasztotta le a fejem és magamban az okot kerestem,hogy ez miért lehet,hisz csak egy kisebb összeszólalkozásunk volt és ennyi.Addig sosem volt ilyen..mi mindig remekül megértettük egymást.
-  Dehogy utál,csak most egy kicsit fura szakaszán megy keresztül az életének.
-  Milyen fura szakaszon?
-  Meg kell barátkoznia a gondolattal,hogy kispapa lesz.-kúszott arcára egy boldog mosoly.
-  Most csak szórakozol?!Kimi apuka lesz?!
-  Bizony,ha minden jól megy akkor hét hónap múlva.
-  Épp itt volt már az ideje,fiatalok.-csíptem meg karját,jelezve,hogy tényleg jól elhúzták a babaprojektet.
-  Igen,már annyira várom,teljesen be vagyok zsongva.
-  Hát nem is csodálom.Amikor Annát vártam én is így voltam,de majd elmúlik...Akkor majd azt fogod kívánni,bár maradt volna még egy kicsit.
-  Nem,az én picikém nagyon jó gyerek lesz és nem fog sírni...
-  Majd megnézlek én mikor hajnalban arra kelsz,hogy jön a foga és nem hagyja abba a sírást.
-  Majd meglátjuk,de mesélj te,mert csak annyit tudok,amennyit Kimi elmesél,az pedig nem sok.
-  Semmi különös nincs,amit el kellene mesélnem.Sebbel úgy döntöttünk,hogy megpróbáljuk megint és megnézzük,mi sül ki a dologból.
-  Ezt örömmel hallom...Mellesleg azon gondolkodom,hogy összeülhetnék valamikor,mert nekem már nagyon hiányzik a legjobb barátnőm.
-  Igazad van,ha szeretnéd,akkor holnap délután van három szabad órácskám.Beülhetünk egy kávéra,ha még mindig itt leszel.
-  Csak szerdán megyek haza.
-  Akkor ezt is megbeszéltük...Holnap felhívlak,hogy mi legyen,most pedig megtisztelnél azzal,hogy leszel a kísérőm,míg elő nem kerül a férjem a gyerekekkel?
-  Megteszem...-kuncogott és belém karolva róttuk a köröket és álltunk le társalogni a vendégekkel,vagy a pincérekkel,akik bevállalták,hogy arra ez estére az általam tervezett uniformisokat fogják hordani.

-  Ez egy remek este volt.-fészkeltem magam Seb karjai közé.
-  Kár,hogy ilyen keveset tudtunk együtt lenni.-adott egy puszit a homlokomra.
-  Bizony,de most bepótoljuk,meg lesz rá egy egész hetünk,míg Anna és Seth a szüleidnél lesznek.
-  Remélem tudod,hogy nem is foglak kiengedni az ágyból.
-  Még szerencse,hogy be kell menned a gyárba,mert másképp azt hiszem az elkövetkező negyven évet,míg együtt élünk szex nélkül kellene leélnünk,ha az egész héten az ágyban töltenénk.
-  Így már nem hangzik olyan csábítónak,de reméltem,hogy velem tartasz Milton Keynesba.
-  És hagyjam itt a cégem az asszisztensem kezében?
-  Ügyes kislány,megoldja.
-  Azt mondod?
-  Azt bizony...Szerintem hagyj itt mindent és gyere velem,csak két napig maradnánk.Utána elhoznánk a gyerekeket a szüleimtől és együtt elmehetnénk valahová a hétvégére.
-  Ez viszont nagyon csábítóan hangzik,viszont szinte lehetetlen,amit kérsz.

-  Ha te is akarod,akkor nem lehetetlen.Csak fogjuk magunkat és elmegyünk.
-  Még meglátom,most viszont megcsókolhatnál végre.-könyököltem fel és lassan fölé hajoltam,hogy finom puszit adhassak szájára.
-  Ez neked csók?-villantott rám ördögi vigyort és fölém kerekedve a párnára döntött és lassú,szenvedélyes táncra invitálta nyelvem,melyben ő irányított.
-  Mi lesz,ha a gyerekek megint bejönnek?-szakítottam félbe ijedten a csókunk.
-  Megmondjuk neki,hogy a kis tesón dolgunk.
-  Miről zagyválsz?Te akarsz még gyereket?-néztem rá értetlen fejjel.
-  Egy ilyen gyönyörű nőtől akár egy focicsapatnyi gyerekem is lehetne.
-  Na azt megnézném én.Addigra úgy néznék ki,mint egy hálaadási töltött pulyka.
-  Akkor is te lennél a legszebb,ehhez kétség sem fér.-adott egy puszit a homlokomra és magához ölelt.
-  Hülyeségeket beszélsz.-csíptem meg a karját,amitől feljajdult.
-  Ez most mi az égre volt jó?-kérdezte kislányosan vékony hangon.
-  Nem tudom,csak fura vagy,kedves.Be vagy szívva megint?
-  Dehogy vagyok.Viszont azt hiszem itt az ideje aludni,mert holnap hosszú napunk lesz.
-  Tudom,ne is mondd.-hajtottam fejem álmosan a mellkasára.
-  Ha elvittük a gyerkőcöket anyuékhoz,esetleg tölthetnénk kettesben egy kis időt.
-  Elmegyünk kávézni Miiával,de utána egész nap a tied vagyok.
-  Megbeszéltük...-mondata ásításba fulladt,de értettem a lényeget.
-  Aludj jól,bajnok!
-  Te is,szépem!-adott még egy utolsó puszit a fejem búbjára,majd leoltotta az éjjeli lámpát és elaludtunk.

   Másnap délelőtt bementem az irodába,de nem találtam a helyem.Már nagyon vártam,hogy Miiával találkozzunk,annyi mindent akartam tőle kérdezni..Végül úgy döntöttem,hogy az iroda dolgait Samre bízom én pedig felhívtam fodrászom,hogy tudna-e fogadni egy gyors igazításra,természetesen azonnal tudott fogadni.Mikor ezzel megvoltam gyorsan hazamentem és segítettem Sebnek még bepakolni néhányat a gyerekek holmijai közül,majd mikor kész voltunk már indulhattunk is.

-  Nem állnál meg egy kicsit?-kérdeztem Sebtől,amikor kiértünk a városból.
-  Miért,rosszul vagy?-nézett rám ijedten.
-  Nem,csak azt hiszem most nagyon nagy szükségem lenne egy kis megállásra.
-  Oké,kicsit fura vagy te nekem...-csóválta meg szőke buksiját gyanakvóan.
-  Csak csináld,amit mondtam...-förmedtem rá,mire ő lehúzódott egy kisebb mellékútra.
-  Rendben,most mit lesz?
-  Kapcsold ki az öved...
-  El fogsz rabolni?
-  Dehogy foglak,de ha jót akarsz,akkor követed az utasításaimat.
-  Félek tőled,Liina.
-  Van is mitől..-kacagtam fel és amint kiszabadította magát a biztonsági öv fogságából,én azonnal lecsaptam rá és elhelyezkedtem az ölében.

    Hátamat ugyan nyomta a kormány és teljesen kényelmetlen volt,de nem érdekelt.Kívántam Sebet és nem tudtam uralkodni magamon.Amennyire elegánsan csak tudtam kigomboltam a nadrágját elhúztam az útból a boxerét,hogy szabaddá tegyem férfiasságát.

-  Még szerencse,hogy félre húzódtunk az útról.-nyögött fel,amint megérezte kezemet a férfiasságán.
-  Látod,csak azt kell tenned,amit én mondok.-mosolyogtam rá és szabaddá tettem előtte a hozzám vezető utat,amit ki is használt.

   Megemelte csípőmet és egy gyors,határozott mozdulattal belém hatolt.Ütemesen és gyorsan mozgott,élvezte a dolgot,ugyanis ajkait hangos nyögések hagyták el,ami tökéletes duettet alkotott az én egyre intenzívebb nyögdécselésemmel,ahogy egyre közelebb jutottam az orgazmushoz.Forró csókokat váltottunk és míg én a hajába túrva próbáltam még közelebb vonni magamhoz ajakit,addig ő fenekemet és melleimet simogatta.

-  Többet kellene közösen kocsikáznunk.-csókolt meg,mikor végre mindketten kaptunk rendesen levegőt és már hazafelé haladtunk ismét.
-  Szerintem is.Esetleg elmehetnénk kocsival Svájcba.
-  És a gyerekek?Nekik mit mondasz majd,amikor egyszer csak félre kell álljak,mert megkívántál?
-  Nos...Én úgy gondoltam,hogy a napokban..
-  Bezzeg Milton Keynesba nem akartál velem jönni...
-  Az nem lenne olyan vicces,a repülő nem tud megállni,amikor rám rám jön...
-  Milyen igaz,de ott van WC...
-  Igen,ami akkora,mint egy lyuk és még bűzlik is.
-  Mikor zavart ez téged,szépem?
-  Lásuk csak...Soha...-kacagtam fel,majd kezemet combjára helyezve kiámultam az ablakon.

   Megkértem páromat,hogy vigyen az irodához,majd mikor odaértem felhívtam Miiát,akivel megbeszéltük,hogy egy közeli kávézóban találkozunk,majd tempós léptekkel elindultam a megbeszélt helyre.

-  Szia!-ugrott a nyakamba a szöszi,amint megpillantott az üzlet előtt.
-  Szia!-szorongattam meg.
-  Beszéltem az este Kimivel.
-  Ez nem hangzik valami jól.
-  Az anyukája nagyon rossz bőrben van.
-  Mi a probléma?
-  Depressziós.Nem beszél senkivel,nem eszik rendesen és teljesen elzárkózott a külvilágtól.
-  Nem tudják,hogy mi baja lehet?
-  Úgy gondolja Kimi,hogy azért van,mert elvetted tőle Annát.
-  Az lehetetlen...-ráztam a fejem és szemeim könnybe lábadtak.
-  Pedig valószínű,hogy emiatt van.Azóta viselkedik így,mióta eljöttetek.
-  És csak most szól nekem?
-  Eddig még nem volt ötlete sem,hogy miért van ez.
-  Rendben,akkor hát...Azonnal oda kell utaznom,Annával.
-  Jó ötlet ez?-nézett rám félénken.
-  Nem tudom.

***

Ez lett volna az új rész,remélem tetszett.Köszönöm az előző részhez a komikat és nagyon örülök,hogy a novellám ennyire tetszett nektek.A következő rész,számításaim szerint holnap kerül fel,de ha nem akkor elnézéseteket kérem.

A tegnap este tévedésből posztoltam a részt,viszont csak a címe volt meg,így gyorsan le is szedtem.Akik el szerették volna olvasni azoktól elnézést  kérek,és köszönöm Réka Máté,hogy szóltál.

Kellemes pénteket nektek,

Puszi:*:*