7.Rész

" Az élet olyan volt, mint egy érme, amelynek az egyik oldalára az volt írva: katasztrófa, a másikra pedig az hogy: várni a katasztrófára. "

7th

-  Fáradjanak be,kérem!-tárta ki előttünk az orvos az ajtót.

-  Köszönjük.-mosolygott a dokira anya kedvesen.

-  Szóval,nyilván az eredmények érdeklik önöket.-fonta keresztbe karjait mellkasa előtt-  Üljön le,kisasszony.

-  Maga szerint most le tudok ülni?-kérdeztem idegesen és az orvosra pillantottam.

-  Ahogy szeretné.-sóhajtott és egy nagy dossziét kapott elő az asztala fiókjából.-  Szóval az eredmények...-lapozgatni kezdett.

-  Jaj...az ég szerelmére,doktor úr,mondja már!-fakadt ki nővérem tiszta idegesen.
-  Nyugalom hölgyek.A kisasszonynak pedig szeretnék gratulálni,önnek hét hónap múlva,ha minden jól megy,kisbabája fog születni.
-  Ez...lehetséges?-képedt el anyukám és erősen megkapaszkodott a szék karfájában.
- Asszonyom,a lánya egy egészséges fiatal nő,természetesen lehetséges.
-  Akkor sem tarthatja meg a babát.Az az alak egy senkiházi!-folytatta anya továbbra is hangosabban,mint kellett volna.
-  Anya,most a férjemről beszélsz!
-  Igen,lányom,tudom.De a férjed nem érdemel meg téged!
-  Attól,hogy nem milliomos és nincs hétemeletes,kacsalábon forgó villája,mint apának,attól még igenis rendes ember és én szeretem.
-  Hölgyeim,kérem nyugodjanak meg!
-  Maga,legyen szíves kimaradni ebből!Az én lányom nem fogja megszülni egy senkiházi gyerekét.
-  Anya,legyél szíves fogd vissza magad!-kelt védelmemre nővérem is. 
-  Hogy az ördögbe foghatnám vissza.Az a kis csótány az én lányom hátán akar még gazdagabb lenni!most teherbejtette és aztán majd jönnek a kártyadósságok meg az efféle kis bakik,aztán majd azon kapod magad,gyermekem,hogy a híd alatt laktok.
-  Anya,a férjem egy tehetséges sportoló,nem egy csaló.
-  Magyarázhatod neki,meg se hallja.-simogatta meg a vállam nővérem.
-  Szerintem mi nem ugyanabban az univerzumban élünk.-léptem el az orvostól és a testvéremtől.-Most elmegyek...
-  Állj meg,kisasszony!Nem hagyhatsz csak így itt!-kiáltott anya,de én már nem is hallottam tisztán,amit mond,mivel fél lábbal,már a liftben voltam.

-  Deelia,kérlek menj fel,mindjárt megyek én is.-nézett rá Paula a kislányra,aki azonnal fel is rohant az emeletre.
-  Ő nem hallhatja,amiről beszélünk?-tettem csípőre a kezem és hangom a bizonytalanból csípőssé vált.
-  Kérlek,lányom.Ne csinálj ekkora patáliát.
-  Elmondhattad volna!Csak egy telefonhívásba került volna!
-  De anyád megesketett,hogy sosem mondom el.
-  És Kimiék pedig végig tudták....
-  Nem,azt tudták,hogy csak úgy találtam a kislányt.
-  Persze,a postás a postaládába dobta.
-  Jaj,ne viselkedj már ilyen gyerekesen!
-  Én gyerekesen?
-  Kérlek Liina,ne kiabálj,üljünk le a konyhában.Beszéljünk...
-  Beszéljünk...miről?Arról,hogy segítettél elrabolni anyámnak a gyerekemet,aztán meg kilenc évig rejtegetted....Szép dolog.

-  Szóval,akkor mit csinálsz?Itt fogsz állni és kiabálni,vagy leülünk végre és felnőttek módjára beszélünk?
-  Menjünk.-indult el Sebastian halál nyugodtan a finn nő után.

   A konyha semmit nem változott.Rendetlenség és kisebb káosz uralkodott benne,viszont a tűzhely felől isteni illatok terjengtek.Leültünk a kis kerek asztal köré és egy ideig csak néztük egymást,próbáltam összeszedni a gondolataimat.

-  Gondolom a kislányt a nevére vette.-szólalt meg Sebi végül.
-  Igen,nem maradhatott név nélkül.
-  Akkor mikor kezdhetnénk bele a kislány hazavitelébe?
-  Soha.Nem engedem a kislányt elvinni innen.Ha jól tudom,ti ketten elváltatok.
-  Nem váltunk el.-nyögtem ki,csak ennyi tellett tőlem.
-  Négy éven át éltetek külön úgy,hogy nem voltatok elválva?-kérdezte felháborodva.
-  Minden eshetőségre...
-  Akkor sem viszitek el a kislányt,mert nem tudtok neki egy nyugodt,békés családi környezetet teremteni.
-  Nekem van egy remekül jövedelmező cégem és már három és fél éve nevelem a kisfiam,biztos és nyugodt családi környezetben.
-  És te,Sebastian...mit tudsz felmutatni?
-  Sikeres autóversenyző vagyok,túl életem legnagyobb hullámvölgyén,az élettársammal egy csöndes környéken élünk és remekül megvagyunk.
-  Liina,sajnálom,de meg kell kérdezzem,hogy kié a gyerek?
-  Mármint Anna?
-  Nem,a kisfiad.
-  Azt nem árulom el,de nehogy ez döntsön már a kislányom elhelyezését illetően.
-  Pedig ez elég fontos lenne.Nagyon szeretném tudni.
-  Hát,ez sajnos nem fog menni.Visszatérve Annára.Minél hamarabb el szeretném vinni innen.
-  Ne viszed innen sehová!Ő már az enyém.
-  Nénikém...Én nem akarok nagyobb ügyet csinálni belőle,mint amekkora,de ha szép szerével nem megy,akkor beperelem anyát és téged a gyerek elrablásával.
-  Aljas vagy,lányom.-préselte össze ajkait egy vonallá.
-  Én,ugyan már.Még semmit nem láttál.Várd csak meg mi lesz,ha tovább akadékoskodsz.
-  A nagynénéd vagyok,nem teheted ezt velem.

-  Pedig meg fogom tenni.Csak akadályozz meg és legközelebb a bíróságon találkozunk,de akkor már...mi nem leszünk rokonok,csak két idegen.-pattantam fel az asztal mellől és kisiettem a csípős hidegbe,bele sem gondolva,hogy alkonyatkor még hidegebb van,mint mikor megérkeztünk.

    Kinn álldogáltam a kocsifeljáró előtt és néztem az ismét szállingózó havat,ahogy szépen belep mindent.Szorosan fontam karjaimat magam köré és csak álltam,mint akinek senkije sincs.

-  A néni nem fázik?-lépett mellém Anna,vagy Deelia,vagy nem is tudtam,hogy keresztelte el nagynéném,egy kabáttal a kezében.
-  Egy kicsit.-mosolyogtam rá.
-  Tessék,ezt hoztam,hogy tessék felvenni.-nyújtotta felém a vastag kabátot,amit hálásan el is fogadtam.
-  Tegezz nyugodtan,a nevem Karoliina,de szólíts Liinának.-mosolyogtam rá.
-  Engem szólíts Liának.
-  Oké...Ugye..nem lenne probléma,ha megkérdezném..mennyit tudsz az anyukádról és az apukádról?
-  Semmit nem tudok róluk.A nagyi azt mondta,hogy remek emberek és nem az ő hibájuk,hogy egyedül maradtam.Szerinte még eljönnek értem.
-  És te szeretnéd megismerni az anyukádat?
-  Igen, a nagyi szerint egy nagyon szép néni és okos,meg tehetséges.
-  Szóval,csupa szép dolgot hallottál róla..
-  Igen...annyira szeretnék találkozni vele.
-  Ez legalább jó kezdet....-suttogtam és leguggoltam a kislány elé.
-  És te miért vagy itt?
-  Nos én a kislányom miatt vagyok itt.-sóhajtottam és megfogtam a kezét.
-  És,hogy hívják a lányodat?
-  Anna...
-  Az a második nevem...-kerekedtek el a szemei és rettenetesen hasonított Sebire.
-  Ige,kicsi lány,tudom.
-  Akkor ez azt jelenti,hogy te vagy az anyukám?
-  Nagyon úgy néz ki...-töröltem le egy könnycseppet arcomról.
-  Annyira vártalak már!-borult hirtelen a nyakamba,amitől elvesztettem az egyensúlyom és a kislánnyal együtt a frissen hullott hóba estünk.

    Annyira meglepett a kislány nyíltsága és kedvessége,valamint az a mérhetetlen szeretet amit felém sugárzott.Annyira boldog voltam,hogy nem utasít el és ezzel ellenkezőleg,a legnagyobb boldogsággal borult a nyakamba.

-  Most ugye akkor elvisztek magatokkal?kérdezte reményteli hangon.
-  Nem jó itt?
-  Nagyon szeretek a nagyival lenni,de azért veled lenni sokkal jobb lenne.
-  És apáddal?
-  Ő is itt van?
-  Benn van,Paulával beszélget.
-  Komolyan?-csillantak fel kék szemei és azonnal talpra ugrott.
-  Bizony.-mosolyogtam rá és én is felálltam,de amint felegyenesedtem eltalált egy nagy adag hó,egyenesen az arcomba.

     Ijedten néztem körbe,mire megpillantottam az ajtó mellett hahotázó németet és belőlem is kitört a nevetés.Fura volt márciusban hógolyózni,de nem volt más választásom,belementem.Felmarkoltam egy marék havat és hozzá akartam vágni,de nem ért el odáig.Erre a válasz egy újabb hólabda volt,de nem Sebitől,hanem Annától.Mérges pillantást küldtem felé,de egy újabb hógolyó érkezett,Sebitől.

-  Mi ez?Egy új fejezet a " Hogyan szívassuk anyát " c. kézikönyvből?-tettem csípőre a kezem,majd egy nagy adag havat söpörtem ki a hajamból.
-  Hát,szerintem meg kellene tanulnod hógolyózni!-kacagott Seb és már a hasát fogta a nevetéstől.
-  Nem hiszem,hogy egyhamar hasznát venném.
-  Dehogynem!-kacagott fel Anna is és már nyúlt egy adag hóért.

   Miközben mi kinn hógolyóztunk az éjszaka egyre sötétebb lett és a hó egyre hevesebben hullott.Végül teljesen átfagyva mentünk be a házba,ahol nem találtuk nagynénémet.Felmentünk az emeletre,ahol meg is találtuk Paulát,épp bőröndökbe csomagolt.

-  Elvihetitek,nem fogom megakadályozni.Majd ti elrendezitek a dolgaitokat.Látom,hogy meglesztek.-mosolygott ránk és letörölt egy könnycseppet az arcáról.

***

Hát,megszületett,itt a rész.Sebi nem nyert,viszont ő volt a mai nap egyik legnagyobb nyertese,hisz nem mindenkinek sikerülhet a boxutcából felérni a harmadik helyre.Gratulálok Kimi győzelméhez,remek versenyt futott.

A következő rész nem tudom mikor érkezik,remélem hamarosan.

Puszi:*:*