17.Rész

" Életünk olyan, mint egy színes játék. Egyesek annyira komolyan veszik ezt a játékot, hogy sírnak és valósággal belebetegszenek. Mások alighogy kézbe veszik, összetörik és elhajítják. Vagy túlzottan sokra tartjuk, vagy nem becsüljük eléggé. "

17th

-  Mindig is erre vágytam...-sóhajtott Seb,amikor lefektettük a gyerekeket és letelepedtünk a TV elé,hogy beszélgessünk.

-  Egy ekkora TV-re?-kuncogtam fel hangosan.

-  Nem,te kis buta...Ilyen családi békére.

-  Mióta is tart?-fordultam felé mosolyogva.

-  Két kerek hónapja...El sem hiszem.-csóválta a fejét és egy puszit nyomott a kulcscsontomra.

-  Ugye,szinte hihetetlen,hogy kibírtunk ennyit veszekedés nélkül.

-  Remélem ezzel nem arra célzol,hogy ki vagy éhezve egy jó kis veszekedésre?

-  Ha már itt tartunk,akkor másra vagyok inkább kiéhezve.-csúsztatom kezem combja belő oldalára,majd figyeltem,ahogy arcán szétterül egy elégedett vigyor.

-  Ha már itt tartunk inkább azon csodálkozom,hogy eddig miért nem estem neked...-csókolt meg és ujjai köröket rajzoltak hátamon.

-  Nem tudom,lehet csak azért,mert kis mimóza vagy még mindig...-leheltem ajkaira,mire hirtelen elszakadt tőlem és hangosan nevetni kezdett.

-  Most mit nevetsz?!-csücsörítettem morcosan.

-  Ó,ha te azt tudnád,drága Liinám...-kacagott tovább és már a hasát fogta.

-  Na,mondd már meg.-pislogtam rá kiskutya szemekkel.

-  Azt,hogy én annyira féltem akkoriban a lányoktól,hogy megszólítani se mertelek volna...Ha Kimi nem mutat be minket egymásnak,akkor nem mentem volna oda hozzád.

-  Miért,én azelőtt még nem láttalak.

    Akárhányszor meglátta,minidig hevesebben kezdett verni a szívem.Azt sem tudtam,hogy melyik világrészen vagyok és csak a gyomromban a görcs volt az egyetlen biztos dolog.

-  Öcskös,szerintem oda kéne menned ehhez a csajhoz.-lépett mellém Kimi,egy üveg vízzel a kezében,ami kicsit meg is lepett.

-  Kihez?-kérdeztem meglepetten.

-  Hát,tuti nem a pápuai Szent Terézre gondoltál,ha a kis Seb fickó így rakoncátlankodik...-kacagott fel és jelentőség teljes pillantást vetett nadrágom kidomborodó felületére.

-  Ez komoly....?-fintorodtam el és gatyám elé kaptam a kezem.

-  A kamasz kor átka...Az első nagy szerelem...-nézett fel az égre ábrándosan.

-  Elmehetsz...Perverz disznó!-csaptam rá a vállára,amitől csak még inkább rázni kezdte a nevetés.

-  Hé,ha tanács kell,tudod hol találsz...-vette komolyabbra a figurát.

-  Na majd pont tőled kellene tanács.Kapcsolatok ásza...

-  Legalább azt mondd meg,ki az a csaj.

-  Hogy aztán jól kikacagj,még csak az kéne.

-  Öcsém,nem lehetsz ekkora nudli,így szűzön fogsz meghalni!

-  Ha ezt hangosabban mondtad volna,lehet,hogy még Honoluluban is hallják.

-  Ez a cél,nem?-ivott bele vizébe.-Na ki vele,ki az?-nógatott.

-  Még a nevét se tudom,akkor mégis,hogy szólítsa le?

-  Hogy néz ki,lehet meg volt már,akkor biztos emlékszem a nevére.

-  Te egy beteg állat vagy.

-  Szóval,ki vele,hogy néz ki?

-  Hosszú,szőke haj,formás combok,csinos,törékeny lány.Csodaszép zöld szemekkel.

-  És hol szoktad látni?

-  Hát,általában ahol te vagy..Vagy csak össze vissza a pályán kószál..hol egy szerelővel,hol egy modell pasival,vagy valami poszterhuszár fickóval.

-  Ugye nem karod lecsapni a kezemről Miiat?-nézett rám gyanakodva a finn.

-  Nem,őt már ismerem és ha te szereted,akkor nekem meg sem fordul a fejemben,hogy az én 19 évemmel rávetem magam egy érett nőre.

-  Helyes,mert ha a csajomra fened a fogad,akkor azt megjárod.

-  Ott is van...-sóhajtok és fixírozni kezdtem a szőke szépséget,aki épp egy barna hajú lánnyal sétálgatott.

    Kimi nem válaszolt,csak éktelen nevetés tört fel belőle és a kezében tartott víz,egyszerre ömlött a földre,ahogy ujjai közül kicsúszva,rövid úton találkozott a forró aszfalttal.Arcomat elöntötte a pír és éreztem,hogy Seb fickó ismét rakoncátlankodni kezd odalenn.

-  Most mégis mi az ördög ilyen vicces?

-  Tudod ki az a csaj?-kérdezi,de még mindig rázza a nevetés.

-  Honnan kellene tudnom..egy fél perce ha van,hogy elmondtam,a nevét sem tudom.

-  Szóval,a neve Karoliina.

-  Honnan tudod?

-  Ő az unokahúgom.

   Amint elhagyták a szavak a száját egyből megfagyott bennem a vér.Nem akartam elhinni,hogy ez pont velem történik.Legalább ne ismerte volna.Csak ne ismerte volna...

-  Idehívjam,hogy bemutassalak neki?

-  Még csak az kéne...-kezdtem heves gesztikulálásba és tudtam,hogy ismét elönt a vörösség.

-  Apukám,úgy viselkedsz,mint egy kamasz.

-  Épp,hogy kiléptem a kamasz korból,még pattanásaim is vannak,légy szíves ne is említsd a kamasz kort.

-  Visszatérve Liinára,be foglak neki mutatni.

-  Most miért teszed ezt?

-  Azért,mert neked akarok jót.

-  Hagyjuk ezt a témát..

-  Nem szabadulsz meg ilyen könnyen...

-  Miről folyik a duma parti,fiatalok?-érkezett meg Michael is,akinek arcán széles mosoly ült.

-  Sebi fiúnkra rátalált a szerelem.-mesélte el Kimi a beszélgetés lényegét példaképemnek.

-  Gratulálok,kölyök!-vigyorgott rám a német és akkorát kaptam a hátamra,hogy azt hittem leszakad a tüdőm.-Mikor ismerhetjük meg a szerencsés hölgyet?

-  Mi már ismerjük,viszont a mi kis fiacskánk akkora nudli,hogy nem meri megszólítani.

-  Ki az?-Michael egyre kíváncsibb lett,míg én egyre vörösebb és vörösebb.

-  Az én kicsi Liinám...

-  Komolyan?-vigyorodott el a nagy öreg és karba fonta kezeit.

-  Teljesen komolyan,alig tudja gatyában tartani magát,ha csak rá gondol.

-  Mi lenne ha nem tennétek úgy,mintha itt sem lennék?-pufogtam.

-  Nem tudom,de szerintem vigyázz mit csinálsz Liinával,mert Kimi nagyon szerető nagybácsi és egyszer már tört be szerelő orrot mert letaperolta a kislányt.

-  Meg se merem szólítani,nem hogy letaperolni...

-  Hát akkor itt a lehetőség..Ide jön.-vigyorodott el Kimi és fejével a közeledő lány felé biccentett.

-  Azt hiszem nekem most sürgős dolgom van...-habogtam és otthagytam a két férfit,kacagásuk visszhangja még sokáig csöngött a fülemben.

    Ahogy a karomban tartottam Liinát újra elfogott az a bizsergés,amit régen éreztem és mióta ismét együtt voltunk,megint egyre gyakrabban vettem észre magamon,hogy nem nagyon tudom kordában tartani vágyaim és egyszer-kétszer kicsúszik a kezem alul az irányítás(remélem senki nem érti félre).

-  Min gondolkodsz?-fészkelte be magát ismét karjaim közé.

-  Azon,hogy most mennyire szívesen vinnélek fel a szobánkba és tepernélek le.

-  Azt elhiszem...Én is leteperném magam,ha tehetném.Annyira szexi vagyok ma este.-kacag fel és megcsókol.

/Liina szemszöge/

-  Le kell tennem,de még beszélünk..-ígértem asszisztensemnek,aki vette is a lapot és kacagva tette bontotta a vonalat.

-  Kivel beszéltél ilyen későn?-ugrott fel az ágyra Seb,majd egy puszit nyomott meztelen vállamra.

-  Samantha volt az,csak megbeszéltünk néhány részletet.

-  Akkor most már csak az enyém vagy?

-  Csak a tied..-dobtam a telefonom az éjjeli szekrényre és átkarolva a nyakát magamra rántottam.

-  Ez egy remek este lesz...

-  De ugye nem nekem kell irányítanom?-ráncoltam a szemöldököm.

-  Nem,majd én irányítok...-mondta és miután én a hasamon feküdtem,elhelyezkedett combjaim fölött és simogatni kezdte a hátamat,majd lassan lehúzta felsőmet és szembe fordított magával.

-  Nem tudom korai-e még kimondanom,de most tökéletesen boldog vagyok.-jegyeztem meg két csók között.

-  Szerintem nem korai,ugyanis én is tökéletesen boldog vagyok.-nyúlt be bugyim alá és belemarkolt a fenekembe.

   Már épp fogtunk volna a komoly akcióhoz,amikor kinyílt a szoba ajtaja és két gyermekünk kézen fogva állt mögötte.Gyorsan elváltunk egymástól és magunkra kaptuk a takarót.

-  Anya...Mi jöhetünk birkózni?-törölgette szemét álmosan Seth.

-  Kicsim...Tudod...nemsoká.-habogtam és tudtam,hogy fejem búbjáig elvörösödöm.

-  Addig gyerekek menjetek vissza picit a szobátokba.azonnal ott vagyunk.

    Seb sokkal hamarabb visszanyerte lelki jelenlétét és gyorsan magára kapta alsó gatyáját és gyorsan a gyerekek után sietett.Nem tudom mi történt velem,de lesokkoltam.Soha nem fordult még addig elő ilyen,de elismerem...elég kellemetlen volt.Lassan belém is visszatért az élet és miután felöltöztem én is utánuk mentem.Anna szobájában találtam rájuk.Seb a gardrób előtt állt és a szekrényt vizsgálgatta,két gyermekünk pedig rémülten összebújva figyelte édesapját,ahogy látszólak nagy átéléssel keres valamit.

-  Szabad megtudni,mit kerestek?-dőltem neki az ajtófélfának és félmosolyra híztam ajkaim.

-  Anna látott valamit előjönni a szekrényből,de itt nincs csak ruha.

-  Mit láttál,angyalom?-ültem melléjük és mindkettőt magamhoz vontam.

-  Egy bácsi mászott ki a szekrényből...-pityeredett el.

-  Nincs itt semmiféle bácsi...-adtam puszit a homlokára..

-  Alhatunk veletek?-nézett rám nagy szemekkel kisfiam.

-  Apa,mit mondasz?Velünk alhat ez a két rossz gyerek?-néztem mosolyogva Sebre,aki kicsit fanyar ábrázattal,de rábólintott,így negyed óra múlva már mind a négyen a nagy franciaágyban feküdtünk,kicsit szűkösen,de mégsem feküdtem azon az ágyon olyan kényelmesen,mint addig.

    Sokáig feküdtem álmatlanul és vártam,hogy az álommanó rám találjon,de az a szemét alaposan elkerült.Már azon gondolkodtam,hogy eret vágok magamon,mert annyira álmos voltam és mégsem tudtam elaludni,viszont ekkor megszólalt nem messze tőlem egy halk hang.

-  Alszol?

-  Nem,de te miért nem alszol?-könyököltem fel óvatosan.

-  Gondolom azért,mert kimaradt a jó éjt puszi...

-  Nem szökünk meg?-ajánlottam neki és félmosolyra húztam ajkaimat.

-  Hová gondoltad?

-  A vendégszobába a földszinten.

-  Elég nagy az ágy?

-  Nem mindegy mekkora az ágy?

-  Egyáltalán nem.

   Lassan kiosontunk a szobából,majd szenvedélyes csókokat váltva kerestük meg a sötétben a földszinti vendégszobánkat.Amint bezárult mögöttünk az ajtó egymásnak estünk és őrületes tempóban kapkodtuk le egymásról a pizsamáink darabjait.

-  Aludj jól,Szépem!-adott apró puszit fejem búbjára,amikor nagyjából hajnalban hajnalban eldöntöttük,hogy aludni kellene.

-  Neked is szép álmokat.-hajtottam fejem a mellkasára és lassan elaludtam.

***

Ez lett volna a rész,kicsit fura lett,nem tudom miért érzem ezt...a lényeg,hogy végre sikerült megemésztenem a tegnapi futamot és a nagy örömből lett ez a rész.Remélem tetszett nektek.

Elindítottam egy szavazást,ami azért van,hogy segítsetek kitalálni,mi is legyen a nagy karácsonyi meglepi számotokra.Szavazni ér,nem fogok megsértődni.

Szép estét mindenkinek és kitartást...még 110 nap.

Puszi:*:*