2.Rész

Kora reggel

-  Ébresztő,hétalvók!-rohanok be húgom és Seb közös szobájába.

   A kis édesek még összebújva aluszkálják az igazak álmát,mikor én otrombán rájuk töröm az ajtót és széthúzom a sötétellőket.

-  Mi bajod van neked az alvás fogalmával?-nyöszörgi álmosan a szöszi pasi és a fejébe húzza a párnát.

-  Hét óra és ti még alszotok.Én ilyenkor már rég elememben vagyok.-ugrok fel az ágyukra és lerántom róluk a takarót.

   A takaró alatt anyaszült meztelenek,még szerencsém volt,hogy Seb hason fekszik,másképp olyat látnék,amit nem feltétlenül akarok.

-  Te szemét nőszemély!-morogja Hanna és visszahúzva magukra a takarót.
-  Nem tehetek róla.Engem így szeretsz!-kacagok fel és eldőlök az ágyon.
-  Legalább addig kimehetnél míg felöltözünk.
-  De aztán bemegyünk a városba.
-  Be-be,csak menj már ki!-mutat idegesen az ajtóra húgom .
-  Oké,na...-sóhajtok és letörten baktatok ki a hálóból,jó hangosan becsapva magam mögött az ajtót.

   Visszamegyek a szobámba,hogy felöltözhessek,mert hisz én ugyebár csak pizsamában parádéztam. Mikor nekilátnék inkább mégsem teszem meg,mert elmegy a kedvem,így pizsamában megyek le a nappaliba,hogy keressek valami harapnivalót,mert már korog a gyomrom.Ahogy a hűtőben nézegetem a finomabbnál finomabb ételeket,gondosan becsomagolva,eszembe jut edzőm korholó hangja és ideges pillantása és így inkább a müzli mellett teszem le a voksom és a protein ital mellett.

   Elhelyezkedek az ebédlő hosszú asztala mellett és nekilátok reggelimnek,amit felhúzott orral és hatalmas fintorral arcomon fogyasztok el.Mikor kész vagyok ezzel is elmosom az edényeket,amik utánam maradtak és felmegyek az emeletre.Kicsit hallgatózok Hannáék szobájának ajtajában,de mikor fülemet elégedett nyögések ütik meg,úgy döntök,hogy ezt inkább kihagyom és visszamegyek a számomra kijelölt szobába és bekapcsolom a laptopom.

   Félig magamra húzom a takarót és elkezdem nézegetni az E-mailjeimet.Egy érdekeset sem kaptam,így inkább csak böngészek a neten,mikor hirtelen megszólal a telefonom.Gyorsan érte nyúlok és elmosolyodok,mikor meglátom,hogy menedzserem az.

-  Jó reggelt!-szólok bele mosolyogva.
-  Neked is,remélem még jobb,mint az enyém.-nyöszörgi,szinte biztos voltam benne,hogy annyira másnapos,hogy azt sem tudja merre van.
-  Mi ez a nagy lelkesedés korán reggel?-kacagok fel.
-  Ne szívass,mert felhívom neked Soña-t,hogy a következő edzésen kétszer annyit kínozzon.-hangja fenyegető,de tudom,hogy nem gondolja komolyan.
-  Jól van,na...Legyen ahogy szeretnéd.
-  Kislány,egy remek hírem van számodra.-trillázza máris sokkal több élettel.
-  Mégis mi?
-  Hát,ha te azt tudnád nem így beszélnél a világ legjobb menedzserével.
-  Ki vele...-sürgetem,de nagyon nem megyek vele sokra.
-  Szóval a lényeg az lenne,hogy a RBR új pilótát keresett Webber helyére,mivel az a szerencsétlen felbontotta a szerződését a következő szezonra és én lecsaptam az ülésre,számodra.
-  Mi az az RBR?-kérdezem összeráncolt szemöldökkel,annyira fáradt az agyam,hogy nem fogom fel a rövidítéseket.
-  Az,kérlek alássan a Red Bull Racing.

-  Te komolyan megszerezted nekem az egyik ülést annál a csapatnál?-csattantam fel idegesen.
-  Bizony,tárt karokkal várnak vissza téged.
-  Na akkor már inkább versenyzek a Marussiával,de oda nem megyek többet.
-  Most miért?
-  Azért,mert mikor az új sztárpilótácskájukat bevették a csapatba,engem gondolkodás nélkül tettek lapátra.
-  Az a múlt,a sztárpilótájuknak meg még a nevét sem tudod,ha jól emlékszem.
-  Igen,mert utána már szartam az egészre,de MOST...-szívom be a levegőt élesen- Majd most te kideríted nekem,mert annyira szeretsz.
-  Dehogy kémkedek,és ha nem esett volna le,én tudom,hogy ki az ipse,mert mikor ott voltam a csapatnál,találkoztunk és egy végtelenül aranyos gyerek.
-  Hát én azt le**arom!-csattanok fel idegesen.-Miatta vágtak ki a csapatból,ne várd már el tőle,hogy egyből én is a ő seggét nyaljam.
-  Oké,oké!-dünnyögi álmosan.-Hagylak még pihenni,a részleteket majd megbeszéljük,mikor végre otthagyod azt a suttyó országot és visszatérsz Toulouse-ba.
-  Rendben,de ne számíts rám egyhamar.
-  Miért,mikor jössz vissza?
-  Csak újév után.
-  Akkor majd fogom magam és lerepülök hozzád suttyólandbe.
-  Mi bajod is van neked a svájciakkal?
-  Az,hogy az exem is ott él.
-  Ó,az más!Akkor majd látjuk egymást,csókpuszi!-cuppantok egyet a telefon aljára és megvárva míg a túloldalról is meghallom a cuppanást,bontom a vonalat.

    Lecsukom a laptopot és kimegyek a folyosóra,amin végre csönd honol,így már nyugodtan török rá az én kis gerlicéimre,akik épp öltözködnek.Annyira boldognak látszanak,hogy az valami elképesztő.A szobában leülök az ágyra és széles mosollyal arcomon figyelem kettejüket.A levegő szikrázik köztük és szemeik csillognak mikor egymásra néznek.Azt hiszem ilyen kell legyen az igazi szerelem.

-  Kész vagyunk,te nem akarsz felöltözni?-huppan le mellém Hanna.
-  De,azt hiszem kellene.
-  Szerintem ne,így is nagyon csini vagy,és eléggé ki vagy öltözve a mai programhoz.-ül le másik oldalamra Seb és nagy szemekkel pislog rám.
-  Miért,mi a mai program?
-  Átjön az egyik haverom,hogy bemutassalak neki.
-  Oké...-csücsörítek felhúzott szemöldökkel.
-  Olyan vicces fejeket tudsz vágni!-kacag fel a szőke férfi mellettem és összeborzolja a hajam,ami így is az égnek mered.
-  Hogy mennél te ahová gondolom.-bököm oldalba én is nevetve.
-  Jaj,gyerekek,azt hiszem le kellene menni reggelizni.-áll fel Hanna vigyorogva.
-  Nekem már megvolt!-jelentem ki kuncogva.
-  Mi?Te már reggeliztél?-hökken meg a szöszi.
-  Bizony,míg nektek megvolt a reggeli torna,addig én reggeliztem.-nézek rájuk mindent tudó mosollyal,mire ők egymásra néznek és elpirulnak.
-  Te hallgatózol?
-  Nem kellett hallgatózni.-legyintek és feltápászkodok az ágyról,hogy elmenjek végre felöltözni.

   Míg én készülődök,addig ők reggeliznek és mikor én is csatlakozom hozzájuk,akkor már húgicám a mosogatóba pakolja koszos edényeket.A konyhapulton ott üldögél Seb és egy banánt majszol,csatlakozom hozzá és még mielőtt beleharaphatna gyümölcsbe,letöröm a felét.

-  Bántott téged az a banán?-förmed rám morcosan.
-  Dehogy bántott,de szinte könyörgött,hogy ne hagyjam,hogy megegyed.
-  Persze,majd te megeszed.-teszi csípőre a kezét és inkább betömi a gyümölcs maradványait,még mielőtt azokra is lecsapnék.
-  Olyanok vagytok mint két gyerek.-csóválja a fejét Hanna és csatlakozik a duónkhoz.
-  Tudjuk,de te így szeretsz minket,nem igaz?-csókolja meg kedvesét Seb.
-  De igen.A két legfontosabb ember az életemben.-fogja meg a a kezem és rám mosolyog.
-  Nekünk is te vagy a legfontosabb és ha valaha is szükséged lenne akármire,ránk számíthatsz.-biztosítom húgomat és rámosolygok.

    Még beszélgetünk egy keveset,majd megérkezik a híres barát,akit Seb meghívott,hogy bemutathasson nekem.Bár nem érzem szükségét,hogy bárkit is megismerjek,hisz ne sokáig fogok én itt élni.A ház előtt egy Renault márkájú autó parkol le és kiszáll belőle egy szőke férfi.Szemüveg és sapi van rajta,így nem ismerem fel.

   Az ablakhoz nyomott orral követem az útvonalát a havas járdán,egész a bejártig,ahol leveszi szemüvegét és ujját a csengőre teszi,majd a házban hangos zengés veszi kezdetét.A férfi hirtelen felém fordul és pillantása,akaratlanul is találkozik az enyémmel és abban a pillanatban belém hasít a felismerés.Mint egy eszeveszett rohanok kifelé,majdnem elgázolva Sebet is,majd szinte feltépve az ajtót vetem magam a férfi nyakába.

-  Kimster!-karolom át a rég látott ismerőst és ezzel is is árulom magam,hogy végül is miért Baar.

***

Itt a mai rész,remélhetőleg tetszett és hagytok nekem véleményt.A múltkoriakat köszönöm és hálás vagyok érte,hogy ilyen kitartóan olvassátok elmém beteges kitalációit.

Kellemes vasárnapot nektek,

Puszi:*:*