18.Rész

Vége

-  Angie,állj már meg!-ragadta meg a karom Heikki.
-  Minek,hogy elmondhasd,hogy nem az történt,amit láttam,vagy azt is szeretnéd még közölni,hogy ha mégis az volt,amit láttam,akkor az biztos csak véletlen volt és semmi jelentősége nem volt?-fordultam felé könnyes szemmel.
-  Nem,nem akarom megmagyarázni azt,hogy az az idióta mit csinált,csak azt akarom,hogy tudd,rám mindig számíthatsz.
-  Köszönöm.-karoltam át és arcom ingébe fúrtam.
-  De attól még meg kell beszélnetek ezt az egészet.
-  Tudom,van mesélni valónk,azt hiszem nem csak neki van mit bevallani.
-  Mi történt?
-  Azt inkább majd később mesélném el.
-  Rendben van,de nekem most sajnos vissza kell mennem megnézni annak az idiótának a kezét.
-  Nyugi,elleszek magamnak.Azt hiszem beszélek Christinannal meg megkeresem Mariet.
-  Itt hagyhatlak?
-  Persze,menj nyugodtan.
-  Majd még találkozunk.-nyomott egy óvatos puszit fejem búbjára,majd elsietett,engem pedig egyedül hagyott a folyosón.

    Kicsit fura érzés kerített hatalmába.Nem haragudtam Sebire,mert én is megcsaltam és ha ő is megtette,akkor már nincs miről beszélni, a különbség csak annyi,hogy én egyelőre nem buktam le,míg ő pontosan a közepébe trafált és rajtakaptam,ráadásul Kimi is ott feküdt a hölgyek közt,ami kiábrándító volt,főleg,hogy Rina meg otthon volt a két gyerekükkel.Nem tudtam mit kellene tennem.

-  Angelique...-ütötte meg a fülem Christian hangja a hátam mögül.
-  Szia.-fordultam felé és arcomra egy ellenállhatatlan mosolyt kanyarítottam.
-  Nem úgy volt,hogy inkább az esküvő részleteit dolgozod ki,otthon?
-  De igen,viszont nagyon hiányzott Seb és eljöttem.
-  Akkor legalább megoldasz nekünk egy kis problémát.
-  Milyen problémát?
-  Az a hoszteszünk megbetegedett,aki Sebbel foglalkozna,mármint ilyeneket kellene csináljon,hogy törölközőt ad neki,vagy a csapatpólót keresi meg neki,vagy csak simán odafigyel rá,szóval most kiesett és így is minuszba vagyunk a hoszteszekkel és úgy gondoltam,hogy esetleg te beugorhatnál helyette.
-  Ez mégis milyen idióta kérés.Tudtommal enyém a csapat,nem fogom a pólókat hurcolni magammal,mikor sokkal fontosabb dolgom is van nekem annál.
-  Oké,nem kell mindjárt leharapni a fejem.-emelte fel kezeit védekezően.
-  Bocs,csak kicsit fura fogadtatásban volt részem,ne vedd a szívedre kérlek.
-  Nem fogom,nem kell emiatt aggódnod.
-  Akkor jó.Szóval ha mindenképp kell valaki,akkor majd Marie beugrik a csaj helyett.
-  Oké,megkeresem.
-  Ne,hagyd csak.Én megkeresem,te pedig menj és végezd a dolgod,biztosan van belőle bőven.
-  Hát épp lenne pár...aprócska elintézni valóm.
-  Akkor mire vársz.Hess,majd én elküldöm Mariet,hogy menjen segíteni a hoszteszeknek.
-  Ne oda küld,hanem Sebhez.

-  Meglesz.-mosolyogtam rá kedvesen és a Homeba indultam,hogy megkeressem asszisztensem,akit elnyelt a föld.Nagyjából negyed óra volt az út a pályáig,onnan még negyed óra mire végre mindenen átestem és beengedhettem magam az irodába.

   Legnagyobb meglepetésemre bátyám és Donovan álltak egymás mellett és valami papírokat nézegettek.Kicsit megszeppenve álltam eléjük,fogalmam sem volt mit keresnek ott,és ráadásul mit keresett ott Donovan,hisz mi szakítottunk.

-  Szabad tudnom,hogy mit kerestek itt?
-  Természetesen.Jöttünk,hogy véget vessünk ennek a bohóckodásnak.-kezdett bele Anti
-  Mégis mi az égről beszélsz?
-  Hát erről.-dob elém egy francia pletykalapot,aminek címlapján én és Jaime vagyunk,amint épp egymást átkarolva sétálunk az esküvői szalon előtt.
-  Ez még semmit sem jelent.
-  Dehogynem.Azt,hogy most azonnal felbontjátok a jegyességet és te szépen hazajössz velünk.
-  Apa kettőtöket küldött maga helyett,hogy rendre utasítsátok a kicsi lányát?
-  Nem,mi önszántunkból jöttünk,ehhez neki semmi köze.
-  Aha,mert majd én el is fogom hinni.Ezt annak magyarázzátok,akit érdekel is.
-  Engem nem érdekel,hogy te mit gondolsz.Most viszont pakolsz,mert hamarosan itt lesz Filip,hogy hazavigyen minket.
-  Nem fogom itt hagyni a csapatom csak,mert ti azt akarjátok.
-  Ugyan kérlek.Csak működj együtt velünk és semmi probléma nem lesz.A hármunk részét eladtuk Mateschitz úrnak,aki szívesen vásárolta vissza,jutányos áron,szóval már ő a többség tulajdonos és megkértük,hogy rúgjon ki téged.
-  Ezt nem tehettétek...-léptem egyet hátra és rémülten ráztam a fejem.
-  Ú,dehogynem.Most már megint csak Angelique vagy,aki szépen hazajön és átveszi apától  koronát pontosan négy hónap múlva.
-  Hogy mi az ég van?-léptem még egyet és már épp nyitottam volna az ajtót,mikor az kinyílt mögöttem és még az eredeti meghökkentségemre csak rátett egy lapáttal az,hogy az ajtón Fran toppant be,pont olyan meglepett volt,mint én.-Te tudtad...-pislogtam rá könnyes szemekkel és először el sem jutott a tudatomig,hogy a két bátyám és a volt pasim azért jöttek,hogy ők bizony,akármi legyen is,hazavisznek.

    Nem vártam meg a magyarázatát,hanem inkább fogtam magam és kikerülve őt rohanni kezdtem.Elsietve egy nagy halom ember mellett és sokakat fellökve hagytam el a monzai aszfaltcsíkot és környékét.Egy kis,eldugott kávézó előtt álltam meg,amikor már feltűnt,hogy egyedül vagyok.Az utca kihalt volt,alig lézengett pár ember köröttem,de mindenki megbámult,mintha legalább is szellem lettem volna.

-  Te mi az eget csinálsz erre?-hallottam meg egy idegen női hangot.
-  Már elnézést...-fordultam felé,kicsit idegesen.-..ki az ég vagy te?
-  Az nem számít,viszont az tuti,hogy te egy pindurit el vagy veszve.
-  Ugyan már...Pont...-néztem körbe,de rá kellett döbbennem,hogy tényleg teljesen el voltam veszve.-Pont...elvesztem.-fintorodtam el.
-  A nevem Lisa Falucci.-nyújtott kezet mosolyogva.
-  Angelique Grimaldi.-fogadtam el a felém nyújtott kezet és megszorítottam azt.
-  Merre tartasz?
-  Azt hiszem ki akartam szaladni a világból.
-  Ugyan miért?
-  Nos...volt egy kis összetűzésem a testvéreimmel és volt barátommal.
-  És emiatt kellett itt eltévedned?
-  Nagyon úgy néz ki...-sóhajtottam és felnéztem az égre,a nap magasan az ég közepén trónolt,nagyjából dél lehetett.
-  És vissza fogsz találni?
-  Megpróbálok.-vontam vállat,de körbenézve tudtam,hogy ha megkérdeznék merről jöttem,nem tudnám megmutatni.
-  Merre tartasz,hátha tudok segíteni.
-  Egyelőre egy éttermet keresek,mert farkas éhes vagyok.
-  Nem félsz,hogy esetleg én vagyok a monzai hasfelmetsző?
-  Már az sem számít.-legyintettem egykedvűen és karon ragadva az idegen lányt elindultunk az ismeretlen felé.

***

Ez most egy picivel rövidebb rész lett,mint megszokhattátok,de ígérem a következő hosszabb lesz,csak nem tudom mikor lesz az a legközelebb.Holnap még valószínű kaptok egy részt a Forgivenhez és akkor szombaton pihi,majd vasárnap az új történethez.De ha elég komit kapok,akkor mg szombaton hozok egy részt ehhez,vagy a másikhoz,legyen közkívánatra.

Majd eldől,addig is puszi!:*:*