4.Rész

Mindenkinek megvan az ára

    A hó rettenetesen hideg és mikor bemegyünk a házba a kezeim fagyosak és szinte teljesen el vannak fagyva.Seb azonnal hideg víz alá dugta őket és ettől kicsit jobb.Hálásan pislogok rá,majd mikor teljesen jól vannak kezeim és megtöröltem őket hálásan ugrok a nyakába.Kimi és Hanna csak kikerekedett szemekkel figyelnek minket,mert nem jellemző Sebre ez a mértékű odafigyelés és rám ez a mértékű kedvesség vele szemben.

-  Beteg vagy,szöszi?-kérdezi Kimi nevetve.
-  Hát biztos.De csak mert téged tartalak a legjobb haveromnak.
-  Naná,hagyjuk már a témát,nem akartok filmet nézni?-szól közbe Hanna és ezt egy remek ötletnek tartom.
-  Milyen filmet szeretnél?-nézek rá csillogó szemekkel.
-  Valami vígjátékot.
-  Persze,az hülyéknek való!Nézzünk horrort.-vág közbe a finn.
-  Az olyan odabújós,nem?-súgja oda Seb haverjának,azt hiszi,hogy süketek vagyunk.
-  Nem,csak tudod nincs kedvem valami romantikus szart nézni,mert az szerelmi bánatra való és csak a fehérnépnek.Valami jó véres horror film,az kell most nekünk.
-  Akkor menjetek keressetek valami jó véres horror filmet és majd meglátjuk.-sóhajt húgom és megragadva kezem a konyhába vonszol,kettesben hagyva a két pasit.

    A konyhában összeszedünk minden cuccot,amire szükségünk lehet a filmezéshez és visszamegyünk a fiúkhoz,akik már a kanapén ülnek és egymással bunyóznak.

-  Ti bunyóztok és nekem nem is szóltok?-kérdezem sértődötten és rájuk vetem magam.

   Sem magasságom,sem súlyon nem túl számottevő,így szinte meg sem érzik érkezésem.Abbahagyják a szórakozást és rendezik öltözékük,majd nekilátunk filmezni.Az Ómen című filmet választották,ki,aminek a vége az lett,hogy én elszenderedtem Kimi karjai közt.Amikor felébredek mér az ágyamban vagyok és kinn teljesen sötét van.Lassan kikelek az ágyból és álmosan lebotorkálok a nappaliba,ahol szintén minden sötét és csak a TV zümmög.

-  Felébredtél?-hallom meg Seb hangját a TV elől.
-  Aha...Kimi hol van?
-  Hazament,miután felcipelt a szobádba.
-  Hanna?
-  Alszik,én is csak nem rég jöttem le.
-  Egyáltalán hány óra?-pislogok kicsit még álmosan és befészkelem magam mellé.
-  11,de nem kellene neked tovább aludni,holnap bemegyünk a városba.
-  El is felejtettem,hogy te itt élsz a semmi közepén.-kuncogok fel és kezem a combjára helyezem.

   Semmi rosszat nem teszek azzal,ha egy minimális testi kapcsolatot létesítek a szőkével,mert nem fogok rámászni,vagy valami,csak mivel nekem nincs barátom ezét sok mindent megtehetek.

-  Te mit tervezel?-kérdezi gyanakodva és ujjait az enyémek közé fűzi,majd nézegetni kezdi összekulcsolt kezünket.
-  Semmit.Csak még álmos vagyok,viszont attól nem kell félned,hogy itt neked esek azonnal.
-  Akkor jó.Akkor maradhatsz.-ölel magához és csatornát vált.

   Elég sokáig nézzük a tévét összebújva,majd mikor elköszönünk egymástól dülöngélve megyünk be a szobáinkba.Visszamászok az ágyikómba és azonnal el is alszom.
 
   Reggel elég későn kelek,Hanna már nincs a házban így kicsit meg is lepődöm.Seb a konyhában sürög forog,míg finn barátja a konyhaasztalon ül és Cola-t iszik.

-  Jó reggelt,álomszusz.-nyom egy puszit a homlokomra Kimi és végigsimít hátam vonalán.
-  Szia,Kimster!-pusziltam  meg kulcscsontját,amitől megrázkódott.
-  Gerlicéim,van egy tökéletes hely erre a célra...Szobának hívják!-szól közbe Seb és elkezd hadonászni a villával,amit a kezében tart.
-  Fogd be,kölyök!-korholja Kimi és leugrik az asztalról,hogy eldobhassa az üres dobozt.

    Délután elkóricálunk a városban és mindenfelé behurcigáltam Kimit és Sebet.Hanna nem jött velünk,mert azt mondta,hogy nincs kedve kóvályogni. Otthon maradt és inkább főzőcskézett.


     A város gyönyörű és az egész helynek karizmája van,magával ragadja a gyanútlan szemlélőt.A kis,régimódi házakkal és ezek felváltó nagyobb panel lakásokkal olyan,mint egy lüktető és,svájc egyik eldugott szegmensében.Imádom az utcákat járni és csak szemlélődni,vagy behurcolni a két fiút mindenféle kis butikba és addig nyüstölni őket,míg meg nem hívtak hol egy forrócsokira,hol pedig egy sütire,amit ugyebár nem igazán lett volna szabad,de amit edzőm nem lát,az nem is fáj neki.

- Szerintem esetleg megpróbálhatnál felhagyni ezekkel a gyerekes dolgokkal.-javasolja Seb,amikor hazafelé zötykölődünk a hosszabb,köves úton.
- Szerintem nem kellene beleszólnod az én dolgaimba.-válaszolom flegmán és elfordítom a fejem,hogy még csak ne is kelljen látnom.
- Csak attól félek,hogy míg élsz,ilyen komolytalan leszel,nem más miatt.
- Azt elhiszem,de nincs rá szükség,mert ha akarok,tudok én komoly is lenni,csak eddig nem követelte meg a helyzet,hogy az legyek.
- Akkor nem ijedek meg...-sóhajt fel és ismét visszafordul az úthoz.
- Kathe,nem szeretnél egy-két napot nálam tölteni,ha itt hagyod a kisgyereket,meg a húgodat?-fordul hátra Kimster és egy csábos félmosolyt villant rám.
- Hát,ha jól fizetsz...-vonom meg a vállam és rákacsintok.
- Majd meglátod.-kuncog a finn és visszafordul ő is előre.

      Az út hamar elfogy és mi máris azon kapjuk magunkat,hogy visszaértünk Seb házához és Hanna már az ajtóban integet nekünk.Gyorsan kiszállok és egyenesen karjaiba rohanok.Megölelgetjük egymást és míg a két pasi bepakolja a vásárolt cuccokat,addig mi megterítünk az ebédhez,ami húsgombóc leves és milánói makaróni.

      A napok nagyon gyorsan telnek Neumüliben és észre sem veszem,el is szalad két hét,ami alatt én ott vendégeskedem húgoméknál,bár szerintem kezdek az idegeikre menni,így elfogadom Kimi ajánlatát és összecuccolok,majd átköltözöm hozzá egy pár napra,mert már csak annyira van szükség ameddig a házam elkészül.

- Jó reggelt,Kimster...-battyogok le reggel,még álmosan a konyhába,egy szál selyem hálóingben.
- Szia,Kat...-fordul felém,de amikor megpillantja lenge öltözékem,elakad a szava és tátott szájjal bámulni kezd.
- Van rajtam valami?-kérdezem ijedten.
- Semmi..Mármint..Jaj,tudod,hogy értem...-morogja zavartan és inkább visszafordul a tűzhelyhez.
- Fincsi illatok,mi lesz belőle?-lépek mögé és karja alatt átbújva,mint egy macska hozzásimulok,érzem,ahogy kirázza a hideg,viszont arca meg sem rezzen.
- Rántotta és narancsos tea.Remélem szereted.
- Persze,hogy szeretem,milyen kérdés ez?-kuncogok fel és egy puszit nyomok az arcára.
- Ma reggel nagyon megkísértesz.Minek köszönhetem ezt?
- Csak nagyon kedvellek és hálás vagyok,amiért befogadsz még pár napra.-nézek szemeibe mosolyogva és ruganyos léptekkel vissza indulok a szobámba,hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak,ami nagyjából negyed óra alatt sikerül is.

     Mire visszaérek már meg van terítve és a reggeli tányérokon gőzölög az asztalon.Kimster épp a mosogatóba rakja a mosatlant,majd ő is csatlakozik hozzám.Reggeli után neki edzenie kell,mert megérkezik Mark,az személyi edzője és így én egyedül maradok.Úgy döntök,hogy megnézem,hogy néz ki a házam,miután előző este telefonáltak,hogy a renoválással már teljesen kész vannak és ma viszik be a bútoraimat is.

     Hagyok egy üzenetet Kiminek,hogy elmentem,majd kölcsönvéve egyik autójának kulcsait elindulok a házikóm felé,ami mint kiderült,nincs is olyan messze Kimi lakásától,mint gondoltam,sőt negyed óra alatt ott is vagyok.Remegő kézzel nyitom ki a kocsi ajtaját és gyomrom görcsbe rándul,ahogy megpillantom a modern épületet.

     Pont olyan,ahogy elképzeltem.Gyönyörű és tökéletese.Minden kis részlet megfelel annak,ahogy elképzeltem,amikor aláirtam a megvásárlásról szóló iratokat.Egyszerűen tökéletes.

/Sabrina szemszöge/

      Lázas készülődésem csúcspontja az volt,amikor felvittem sminkem utolsó,egyben legékesebb darabját,ajkaimra kentem azt a vérvörös rúzst,amit mikulásra kaptam.Nagyon izgultam,pedig nem ez volt az első randink Antoninnal.Az első álomszerű volt...Elvitt vacsorázni,majd egy romantikus sétát tettünk a város központjában és végül hazakísért.Teljesen magába bolondított és minden szavát úgy ittam lelkembe,mint szivacs a vizet.

     Minden apró rezdülését gyönyörködve figyeltem,biztos voltam benne,hogy ő lesz az,aki majd segít nekem elfelejteni Őt.Persze azért ez nem ment ilyen könnyen,ugyanis Kathe folyamatosan hív és meséli,hogy milyen rendes krapek és,hogy mennyire egymásra hangolódtak,mióta Svájcban van.Tudtam,hogy nem szabad elengednem,de ismertem és tudtam,hogy ha akarnám sem tudnám megállítani,hisz olyan,mint egy tornádó...Sosem tudod mit is akar pontosan. 

    Mikor Antonin megérkezik nekem ismét görcsbe rándul a gyomrom és elfog az a kellemes és mégis idegesítő érzés,ami egy ideje mindig,ha megpillantom a férfit.Ki érti ezt?

- Szia,szépem!-csókol meg szenvedélyesen.
- Heló...-habogom bizonytalanul,mint egy kislány.
- Gyönyörű vagy ebben a ruhában.-néz végig rajtam mohó pillantással és megnyalja szája sarkát.
- Köszönöm,de te sem panaszkodhatsz.-billentettem oldalra a fejem.

    Fekete öltöny és lila ing volt rajta,az is csak hanyagul begombolva.Egészen felcsigázott,ahogy belegondoltam,hogy mennyire vadító ennek a férfinak a teste.

     Másnap reggel rettenetes fejfájással ébredek és nem tudom merre is vagyok pontosan.Lassan nyitogatom szemeim,majd mikor felismerem,hogy Antonin lakásán vagyok,elmosolyodom és melegség árasztja el a testem,amikor beugrik néhány kép előző estéről.

      Felülök az ágyban és körbenézek.A szoba üres és egy légy sem zavarja meg a tökéletes csendet,ami beállt.Magam köré tekertem egy lepedőt és lassan lefelé sétáltam a földszintre,ahol isteni illatok terjengtek,olaj sercegését is hallottam.

- Mi finom készül?-bújtam antonin karjaiba mosolyogva.
- Bundás kenyér.-puszilja meg a homlokom.
- Finomnak néz ki.-vetek egy éhes pillantást a nagy halom,már kész kenyérre,mert csak akkor realizálom,hogy valójában mennyire éhes is vagyok,amikor a látványtól hangosan megkordula gyomrom.
- Ha éhes vagy kezd csak el nélkülem a reggelit.
- Á,addig majd felöltözöm.
- Oké,gondolom elboldogulsz a lakásban.Ha valamit nem találsz csak szólj.
- Rendben.-bólintok és visszamegyek az emeletre,hogy ezuhanyozzak és felöltözek.

      Mikor a zuhannyal kész vagyok bemegyek Antonin szobájába,hogy megkeressem ruhámat,ami sajnos használhatatlanná vált,mivel egy hatalmas borfolt volt az eleje és nagyon nem nézett ki biztatóan.Végül is egy farmert halásztam ki a férfi szekrényéből,amit feltűrtem mert hosszú volt és egy vörös inget,aminek csodaszép színe volt,azt pedig a derekamnál összekötöttem,hogy ne libegjen össze-vissza.

- Csinos vagy.-csókol meg Antonin,mikor leérek az ebédlőbe,ahol már minden kész van a reggelihez.
- Köszönöm...De nem tudod mi történt a ruhámmal,így már nem vehetem fel többet.
- Sokat ittunk az este és magadra borítottad a bort.
- Most gondolom meg van a véleményed rólam...-horgasztom le a fejem.
- Igen,te vagy a legszebb nő,akit valaha láttam.-fogja meg a kezem és tenyerembe puszil.

Ahogy szemeimet lesütöm megakad a szemem az újságon,ami le van dobva az asztalra.A címlapon nagy,förös betűkkel a szalagcím „ Szerelem a boxutcában,Kimi Raikkönen és a méltán híres Katharina Prater viszonyára végre fény derült! „ A szavak savas permetként értek és megrázkódtam ahogy a cím végére értem.Kicsit lejjebb egy egész oldalas cikk is volt,alatta pedig egy név,Antonin Grimard.Nem akarok hinni a szememnek.Azt remélem,hogy csak álmodom és ez mind egy nagyon rossz tévképzet,ami elmúlik,ha kicsit enyhül a fejfájásom.

- Valami baj van,kedvesem?-kérdezi Antonin rémülten,ám mikor megpillantja az újságot az asztalon már ő is tudja mi is a problémám.
- Hogy tehetted?-kérdezem könnyes szemmel.
- Mi tettük..Együtt csináltuk...
- Nem,én soha nem árulnám el a barátaimat,főleg nem a legjobb barátnőmet.
- Tudod mit szoktak mondani?-kérdezi elgondolkodva.
- Mit? -fordulok felé könnyes szemmel.
- Mindenkinek meg van az ára.-vigyorodik el és beleharap egy bundás kenyérbe.