10.Rész

" Az élet maga nem megoldás, az élet nem választott, meghatározott, odarendelt egzisztenciamód. Egyszerűen csak: ellentétsoros vágyak és erők, kis ellentmondások sora, melyek - adott körülmények szerint - valami ocsmány véletlen jegyében vezetnek valahová, netán épp sehova sem. "

10th

    Figyeltem ahogy eszik.Azt,ahogy íves ajkai ritmusos táncot járnak és néha,amikor észrevette,hogy őt nézem,elmosolyodott.Nem szólalt meg,egy szó nem hagyta el a száját,mégis volt a levegőben valami érezhető feszültség,ami szinte szétrobbantotta az aprócska konyhát.

-  Miről akartál beszélgetni?-törte meg végül a csöndet.

-  Nem tudom,csak gondoltam van mesélni valód.-vonta vállat.

-  Anya azt szeretné,ha jövő hétvégén,a  verseny után elmennénk hozzájuk.

-  Rendben,majd miután hazajöttél elindulunk.

-  Én,igazság szerint úgy gondoltam,hogy velem jönnétek a versenyre.-vallotta be szinte suttogva.

-  Hogy mi van?-köptem ki a tejet,amit épp felhörpintettem a pohárból.

-  Ez most mégis mi az ég volt?!-pattan fel Seb az asztaltól és letörli csupasz karjáról a tejcseppeket.

-  Sajnálom,csak....csak megleptél.

-  És annyira,hogy a képembe kell köpni a tejet?

-  Mondtam már,hogy sajnálom...-nyomtam a kezébe egy papírtörlőt.
-  Rendben van.-sóhajtott és elkezdte letörölni magáról az italt.

    Visszaültem a  székemre,miután letöröltem az asztalt és csak néztem,ahogy kicsit idegesen dobol ujjaival az asztalon.Eszméletlenül jól nézett ki és annak ellenére,hogy nem lett volna szabad ilyenekre még csak gondolnom sem,kívántam őt.Jobban,mint addigi életemben bármikor.Csak arra tudtam,hogy ez mennyire helytelen de közben már a képzeletemben az asztalon feküdtünk és ő mohón fajta ajkaimat.Borzalmas volt ez az évődés,nem is akartam elhinni,hogy megint képes vagyok úgy érezni,mint egy kamasz.Pedig képes voltam,nem is akármennyire.

    Telt ajkai és tengerkék szemei azonnal beindították a fantáziám és a kettesben eltöltött időt kibírhatatlan vágyakozássá változtatták számomra.Legszívesebben ott,azonnal rávetettem volna magam,de a józan eszem megállított.

-  Meg akarlak csókolni...-nyöszörögtem elgyengülve,mire azonnal felkapta a fejét.

   Nem akartam hinni a fülemnek...ezt komolyan én mondtam volna?!Az lehetetlen...Én nem teszek ilyen meggondolatlan dolgokat.Nem,nem és nem.Pedig megtettem.Seb azonnal reagált is kijelentésemre és felemelkedett a székéből.Megkerülte az asztalt és minimálisra csökkentette a kettőnk közt lévő távolságot.Jobb kezét csípőmre tette és ajkai vészesen közeledtek az enyémekhez.Éreztem forró leheletét arcomon és láttam a szemeiben csillogó vágyakozást,de nem voltam biztos benne,hogy az a vágy nem-e az én szemből tükröződik vissza íriszén.

    Szemeimet lesütöttem,mint egy bakfis,mint egy kamasz,akit először csókolnak meg,mint egy nő,akit már ezer éve nem csókoltak meg igazi szenvedéllyel.Ajkaink összeértek és először csak óvatosan,éppen csak súrolták egymást,de amint megéreztem csókjának édes ízét,ajkainak puhaságát,tudtam,hogy innen nincs visszaút.Hajába túrva vontam közelebb magamhoz és önmagamat meghazudtoló mohósággal vettem birtokba édes ajkait.

    Nem kellett neki sok idő és az asztalon kötöttünk ki.Nem szeretkezés volt,azt nem állítanám,viszont a szenvedély az megvolt benne,erre mérget vehettek.Szenvedély volt abban,ahogy testünk egyszerre mozgott,abban,ahogy egy ütemre dobott a szívünk és minden egyes csókban,amit váltottunk.Szenvedély lobogott kék szemében és és minden egyes mozdulatában.Ott volt a szenvedély az utolsó mozdulatban,melyben egyszerre jutottunk élvezetünk csúcsára és ott volt abban a csókban,mellyel testemtől búcsúzott.

-  Ez hiba volt?-kérdeztem még zihálva,már amikor fel voltunk öltözve.
-  Nem tudom,de ha az volt,akkor többet kell hibáznunk.-jelent meg kaján mosoly,angyalarcán.
-  Egy kis komolyságot várnék tőled.Már nem 19 éves vagy.
-  Ahogy te sem.
-  Komolyra fordítva a szót,ez nem fog így működni.Köztünk nem lehet több testi kapcsolat.-támaszkodtam a konyhapultnak és próbáltam nem a szemébe nézni.
-  Ezt te sem gondolhatod komolyan.-lép hozzám,hangja lágy és dallamos,szinte már altató.
-  Komolyan gondolom.Mi csak azért élünk együtt,hogy a gyerekünket felneveljük,nem azért,hogy még egy esélyt adjunk a házasságunknak.
-  Pedig az előbb az  asztalon még te is másképp vélekedtél.
-  Elkapott a hév,de többet nem fog megtörténni.
-  Majd meglátjuk....-préselte csípőjét az enyémhez és tenyerei egyenesen fenekem felé kezdtek vándorolni.
-  Sebi,kérlek ne....-nyögtem fel,amint megéreztem fenekemen hideg kezét.
-  Miért ne?-súgta a fülembe és éreztem forró leheletét nyakamon,testemen pedig végigfutott egy kellemes bizsergés.
-  Azért,mert nem akarom...-próbáltam eltolni magamtól,de erősen tartott,így nem ment.
-  De akarod.-mondta ki az igazságot,tudta,hogy akarom.

    Megismételtük az előző kis akciónkat,csak ezúttal a konyhapulton,majd mikor végre meggyőztem róla Sebet,hogy aludni szeretnék nagy nehezen elengedett.Csókjának emléke még mindig égett ajkaimon,mikor bemásztam a zuhany alá és perceken keresztül csak engedtem magamra a langyos vizet,hogy lehűtsem tomboló hormonjaim.El sem akartam hinni,hogy engedtem a kísértésnek és az övé lettem.Nem bántam meg,erről nincs szó,csak csalódtam magamban.Nem gondoltam volna,hogy ennyire gyenge akaraterővel áldott meg az ég.Csak elég volt ránéznem és máris megenyhültem.Ez nem fordulhat elő megint!-ígértettem meg magammal.

    Zuhanyzás után kicsit jobban éreztem magam.Bemásztam az ágyamba,viszont nem tudtam aludni.Csak forgolódtam és tépelődtem.Borzalmas hiányérzetem volt,de nem tudtam rájönni,hogy miért.Nagyjából két óra volt,mikor végleg megelégeltem és egy merész ötlettől vezérelve,biztosan az idióta hormonok voltak a ludasak,magamra kaptam köntösöm és óvatosan kinyitva a szobám ajtaját kiléptem a folyosóra.Halk léptekkel közeledtem a szoba felé,majd mikor odaértem kicsit hezitáltam,hogy bemenjek-e,de végül legyőzve  félelmemet halkan benyitottam.

    A szoba csöndes volt és nem mozdult meg a függöny sem az ablakon,pedig ki volt nyitva és a friss tavaszi levegő megtöltötte a szobát,kellemes virágillattal.Az ágy félig volt csak megágyazva, a másik fele érintetlen volt.A takaró alatt egy szőke német feküdt,az igazak álmát aludva.Az ágyhoz mentem,majd a földre ejtve köpenyem bebújtam mellé az ágyba.Mocorogni kezdett és egy pillanatra megállt bennem az ütő,azt hittem felébredt,de szerencsére csak megfordult.Magunkra terítettem a takarót és kezemet csípőjén pihentetve végre álomba merülhettem.Nem tartott két percig,míg az álmok magukkal ragadtak és reggel teljesen kipihenten ébredtem.

    Puha ujjak simogatták arcom és ajkam vonalát.Később ajkak váltották föl az ujjakat és mikor végül elérve céljukat felébredtem,jutalmul egy édes csókot kaptam.

-  Az éjszaka alva jártál?-kérdezte mosolyogva,mikor ajkaink szétváltak.
-  Ha azt mondom,hogy igen,elhiszed?-suttogtam és ismét lehunytam a szemem.
-  Úgysem hinném el.-kuncogott és derekamra csúsztatta tenyerét.
-  Kár,pedig az igazságot sosem fogod megtudni.-vontam meg a vállam és megpróbáltak kikelni az ágyból,de ő megragadta csuklóm és visszarántott,egyenesen karjai közé.
-  Mégis hova gondolsz?Szombat van és csak hat óra.A gyerkőcök még alszanak,belefér egy kis lustálkodás.
-  Hát persze.Neked lehet...De én mit kezdjek magammal.Fel kell hívnom az asszisztensem,mert ma este divatbemutatónk lesz és még meg kell nézzem,hogy mit műveltek azok a szerencsétlenek a csarnokkal,ahol lesz az egész rendezve.
-  Majd később,most olyan jó itt feküdni...-mondta és arcát hajamba fúrva még közelebb húzott magához.
-  Sebi,ne éld bele magad semmibe!

***

Itt is a rész,szerintem sokak várták már ezt a percet és úgy gondoltam,hogy mivel a tegnap az oldal nézettsége meghaladta a 300-t,megírom a részt,mert eredetileg nem terveztem az este,hogy rész lesz ma.De lássatok csodát,kikerekedett és nem fogjátok elhinni,ha azt mondom,hogy összesen fél órámba került össze írkálni a részt,mert annyira szívesen és jókedvvel írtam.

Sok sikert mindenkinek a jövőhéthez és úgy gondoltam megleplek titeket annak a számnak a magyar feliratos videójával,ami az egész történetet ihlette.

Sok puszi mindenkinek!:*:*