14.Rész

" Az élet lényege az, hogy éljünk, nem pedig az, hogy egy sarokban kuksoljunk, mert annyira félünk, hogy semmi újjal nem merünk próbálkozni, vagy annyira elfáradtunk és kiábrándultunk, hogy már nem is vesszük magunknak a fáradságot az életre. "

14th

-  Szerintem ezt csinálhatnánk minden reggel.-csavarta kettőnk köré Sebastian a nagy,kék törölközőt,ami eddig a WC fedelén pihent.

-  Persze...Akkor minden reggel olyan csöndesen kellene csináljuk,hogy a gyerekek fel ne ébredjenek.

-  Szerintem már így is sikerült felébresztened őket.-mosolyodott el és átölelt.

-  Te hoztad ki belőlem,ha nem csinálod olyan jól,akkor nem lettem volna olyan hangos.-böktem mellkasára,amitől felszisszent.

-  Ha benyomod a mellkasom,akkor nem fogok tudni nyerni ma.

-  Elnézést,nem volt szándékos.-kuncogtam.

   Megszárítkoztunk és kimentünk a hálóba,ahol a két gyerkőc még az igazak álmát aludta.

-  Visszamegyek a szobámba átöltözni,addig készüljetek el a gyerekekkel és mikor indulok,akkor bejövök értetek.
-  De nem lesz fura,hogy egy teljesen idegen nő a két gyerekével beállít a csapathoz?
-  De igen,de engem nem érdekel.
-  Ezt a választ vártam.-csókoltam meg búcsúképp és becsuktam utána a szoba ajtaját.

   Felébresztettem a gyerekeket és mikor nagyjából kész voltak én is nekiláttam öltözködni.Egy fekete csőruha és fekete kabát mellett döntöttem hajamat kivasaltam.Mire kész voltunk megérkezett Seb és két gyerekét kézen fogva  elindultunk a pályára.

-  Apa,ugye nyerni fogsz?-pislogott rá nagy szemekkel Anna.
-  Hát,nem tudom,ha kapok egy puszit,akkor nagyobb lesz a motivációm?-villantott lányunkra egy ördögi vigyort.
-  Anyától már kaptál,reggel a zuhany alatt.-pirult el a kis szöszi.
-  Te nem aludtál?-kaptam oda a fejem riadtan,addig Sethtel játszottam.
-  A-a.-rázta szőke buksiját és elmosolyodott.
-  Kis huncut vagy,remélem tudod.-fogta meg Anna kezét Seb.
-  Igen,de ez most azt jelenti,hogy akkor apával végre megint együtt fogtok aludni is?-pislog ránk tündérien.
-  Meglátjuk.-mondtuk egyszerre és egymásra nézve elmosolyodtunk.

   Megkaptuk a belépőinket,amivel bárhová bemehettünk,így egy remek vasárnap elé néztünk.Sebet elrabolta a Miia,mi pedig szétnéztünk a Red Bull homejában.Egy csomó kíváncsi pillantással találkoztunk és ez kicsit zavart.Az én gyerekeimet senki ne nézze meg,mint egy ufót.

-  Elnézést,de a többiek is nagyon kíváncsiak,és hát ugye én is nőből vagyok,szóval szeretném megkérdezni,hogy ki is vagy te?-jött oda egy szőke lány mosolyogva hozzánk,arca kicsit ki volt pirulva és beszéd közben fülig el is vörösödött.
-  Megértem,és nem fogom leharapni a fejed,én Sebastian felesége vagyok..-mondtam ki,mert hazudni senkinek nem akartam,ezzel meg úgy mindenki kezdhetett amit akart.
-  Sosem mesélt rólad.
-  Mert évekig külön éltünk.
-  És esetleg mesélnél nekem a kapcsolatotokról?-pislogott rám nagy,barna szemeivel.
-  Mi vagy te?Valami riporter,vagy mi?
-  Majdnem.
-  Akkor nem mesélnék..-mosolyogtam rá nyájasan és egy határozott fordulással magára hagytam.

   Visszamentünk a boxutcába,ahol összefutottunk Kimivel.Kicsit fura volt őt ismét a pályán látni,hisz két éve visszavonult és azóta ismét ralizott.

-  Hát te?-intéztem neki a kérdést kicsit udvariatlanul.
-  Hát én jöttem szurkolni a legjobb haveromnak.Hát,és te?
-  Én jöttem szurkolni a férjemnek.
-  Érdekes,mikor szenvedett,akkor nem volt a férjed....
-  Te most ki oldalán is állsz?
-  Majd elmondom négy szem közt.
-  Oké.Majd négyszemközt megbeszéljük,de most megyek,mert nemsoká kezdődik a verseny és még szerencsét kell kívánnom Sebnek.
-  Veletek mehetek?Miia is ott van,beszélnem is kell vele valamiről.
-  Mikor akarod megkérni a kezét?
-  Nem akarom megkérni a kezét,míg egy is működik a dolog kettőnk közt,addig nincs értelme megkérnem.
-  Minden nő arról álmodik,hogy egyszer majd fehér,habos-babos ruhában fog oltár elé vonulni és lehet,hogy Miia nem  hangoztatja,de ő is így gondolja.
-  Remek,hogy te ennyire értesz a házasságokhoz.
-  Anya,most miért veszekszel Kimi bácsival?nézett rám kíváncsian kisfiam.
-  Mi nem veszekszünk,csak hangosan beszéljük meg egymással a dolgainkat.-mosolyogtam a kis szöszire.
-  Akkor jó.nézd,ott van Seb!engedi el kezemet és azonnal elrohan az említett felé.

   Abban a pillanatban,ahogy elrohant a boxutcában felbőgött egy autó motorja,majd a semmiből felbukkant a Medical Car és egyenesen kisfiam felé kezdett száguldani.Az egész egy pillanat töredéke alatt történt.Én eszeveszett tempóban kezdtem rohanni utána,de nem értem el.Sebastian a másik oldalról észrevette a jelenetet,de már nem volt elég ideje reagálni.Az autó épp csak annyira tudott lelassulni,hogy ne maximális sebességgel csapódjon a kisfiúba,aki az ijedtségtől lesokkolt és megdermedve állt az aszfaltcsík közepén.

  Két hetet töltöttünk Kínában,egy nagyon elit kórházban.Seth nagyon súlyos agyrákódást szenvedett és egy hétig feküdt eszméletlenül a kórházi ágyon.El sem akartam hinni,hogy ismét megtörténik.Ez nem történhetett meg velem...megint.

   Karomban a két hetes kislányommal virrasztottam Sebastian ágya mellett.Négy napja nem aludtam és még csak el sem mozdultam pár méternél messzebb az ágytól,ahol életem szerelme az életéért küzdött.

-  Lányom,kérlek pihenj le.-szorította meg vállam Heikke,aki szintén nem aludt már napok óta egy rendeset és folyton benn volt fi mellett.

   Hangja távoli és idegen volt.Csak ültem az ágy mellett és előre hátra himbálóztam,mint egy elmebeteg,görcsösen szorongatva a csöppnyi gyermeket.

-  Tényleg jobb lenne ha hazamennél és pihennél egyet.-tette vállamra a kezét,amitől összerezzentem és szinte pánikba estem.
-  Nem megyek sehová.-jelentettem ki rezignáltan és nem tudtam,hogy valójában milyen rémesen nézhetek ki.Csak nyeltem könnyeimet és meredtem magam elé.

    Ezek kellettek volna legyenek életem legszebb hetei,erre történt az a szörnyű baleset és mire észbe kaptam,szerelmem szinte fél lábbal a sírban volt.Több belső vérzése is volt és szinte ép csontja nem maradt.A doktorok szerint kész csoda ha életben marad,de ő megmutatta,hogy nem hiába annyi kis srác példaképe,mert nem adta fel és harcolt azért az életért,amit kettőnknek terveztünk.

-  Liina,hazaviszem Annát,aztán pedig visszajövök érted.-hallottam meg anyám hangját az ajtóból.

   Szinte úgy kellett kitépni a karomból a csöppséget,mert annyira görcsösen fogtam,hogy ujjaim elgémberedtek és feladták a harcot.Miután anya elment kicsit elszenderedtem,de negyed óra zaklatott  forgolódás után arra riadtam,hogy szerelmem nyöszörög és a nevemet suttogja.

-  Seb...-kaptam keze után,amiről már lekerültek a kötések.
-  Liina...-nyöszörögte rekedtes,vékony hangon.
-  Minden rendben,itt vagyok.-bizonygattam és csak még közelebb hajoltam hozzá.
-  Anna,hogy van?-kérdezte azonnal.
-  Jól van,anya hazavitte és nemsoká visszajön.
-  Látni szeretném.

-  Sajnos most nem lehet,de hamarosan visszahozza anya és akkor majd láthatod....Előbb te legyél rendben.-ádáz küzdelmet vívtam ismét kibuggyanó könnyeimmel,de nem tudtam uralkodni rajtuk.
-  Akkor megvárom...Elszaladni úgy sem igazán tudnék.-nevetett fel ironikusan és lepillantott bekötözött lábaira.
-  Mi ez a jókedv,fiatalok?-jött be Sebastian orvosa.
-  Csak Sebastian szórakozik valamin,én legszívesebben elájulnék.
-  Ha erre készül,kisasszony,akkor van egy ágy a szomszéd szobában.
-  Nem készülök sehová.-válaszoltam kicsit idegesen.
-  Ezt örömmel hallom.Legalább addig ne keress magadnak valami másik hapsit,míg el nem patkolok.
-  Jaj,már...Beszélsz marhaságokat!-töröltem meg könnyes szemeimet.
-  Ugye  nem fogsz elhagyni?
-  Soha.-suttogtam és megpusziltam kezét.

   El sem akartam hinni,ami velem történik.Először a férjem szenved autóbalesetet a Forma 1 miatt,aztán pedig az én szemem fénye,a kisfiam.Természetesen ott volt velem Seb és Anna végig,de engem csak az foglalkoztatott,hogy végre hazavihessem Sethet és otthon ápolgathassam.

-  Jó híreim vannak.-lépett be az orvos mosolyogva.
-  Hazamehetünk végre?-kérdezte kisfia álmosan.
-  Igen,kiskrapek!De előtte még beszélni szeretnék a szüleiddel.
-  Anna,ugye itt maradsz az öcséddel?-kérdeztem izgatottan és nagylányomra pillantottam,aki felelősségteljesen bólintott.

    Felálltam és Seb kezét szorongatva követtük az orvost a világos folyosón át,egészen az irodáig,amin a neve virított,csak olvashatatlan,kacifántos írásjelekkel,így nem igazán tudtam kibogarászni a nevét.Besétáltunk a nagy,tölgyfa ajtón és egy kis,családias irodában találtam magunkat.

-  Kész vannak az eredmények.-vett fel az asztalról egy kisebb papírcsomagot.
-  Milyen eredmények?-kapkodtam a fejem ijedten.
-  Az apasági teszt eredményei,amiket Mr.Vettel kért,még három nappal ezelőtt.-közölte az orvos hidegen és a kezembe nyomta a papírokat.

***

Hát,ennyi lett volna a rész máról,remélem tetszett,mert én nagyon örülnék pár kominak,mivel hamarosan átlépjük a 20.000 olvasót és ennek örömére lehetséges,hogy holnap kaprok egy bónusz részt az új történetből,de csak ha meglesz a ...4... komi ehhez a részhez.Meglátjuk.

Szép estét mindenkinek,

Puszi:*:*