" Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el. "
13th
- Szerintem rád bízom.Ha rajtam múlna sötétkék és sárga meg vörös lenne az egész szoba.
- Aha,és a gyerek ágya fölött pedig egy vörös bika lenne.
- Na még jó,hogy.
- Akkora mázlista ez a kislány,hogy nem fiú lesz.-simogattam meg gömbölyű pocakom elégedetten.
- Igen,anya így is azzal húzza az agyam,hogy miért nem tudtam fiút csinálni?
- A válasz egyszerű,mert nem tudsz..-kuncogtam.
- Majd a következő fiú lesz.
- Na persze.Akkor biztos nem,ha egyedül kell csinálnod.
- Hát,keresnék valami rajongót,az biztosan szívesen szülne nekem öt fiút is.
- Nem mint ez a gonosz feleséged,igaz?-kuncogtam.
- Igen...Ez rettenetes probléma.Azt hiszem,amint megszületik Anna,azonnal ráfekszünk az újabb baba projektre.
- Persze..Negyven éves koromig mást se csinálok,csak gyereket szülök neked.Nem?
Beszélgetésünket a körülöttünk állók csak mosolyogva hallgatták,kicsit furák voltunk,azt el kell,hogy ismernem,de nem érdekelt,mert Seb volt szinte az egyetlen ember,aki mellett magam adhattam.Tökéletesen boldog voltam,kivéve azt az egyetlen aprócska részlete,hogy anyám folyamatosan fenyegetett meg hasonlók és csak azt szajkózta,hogy megbánom én még ezt egészet.Persze nem értettem mire gondol,de nem is érdekelt,mert már nagyon vártam Annát és nem volt hátra a terhességemből csak egy hónap.a doki szerint minden tökéletesen alakult és minden komplikáció nélkül fog megszületni.
- A beszállás hamarosan megkezdődik,addig legyenek szívesek türelmese várni.-mosolygott rám egy nő a reptéri recepciós pult mögül.
- Köszönöm.-mosolyogtam vissza és megfogva gyerekeim kezét leültünk a terminál várójában.
El sem akartam hinni,hogy mindazok után,hogy előző este még összevesztünk a telefonban,mert valami kis apróságon felhúzta magát és teljesen kiakadt,hogy miért vagyok olyan felelőtlen és ehhez hasonló dolgokat vágott a fejemhez.De nem érdekelt,mert előtte már megígértem a gyerekeknek,hogy elmegyünk Seb után Kínába.
- Anya,mennyi idő,míg odaérünk?-nézett rám álmosan kisfiam,mikor már elfoglaltuk a helyünket.
- Sok,aludj egy kicsit,mert nagyon hosszú az út.-adtam egy óvatos puszit a homlokára,majd néztem,ahogy Annával együtt elhelyezkednek kényelmesen a székeikben és lassan elalszanak.
Mosolyogva néztem rájuk és elgondolkodtam,hogy mi lenne,ha mi négyen valóban egy család lennénk.Sethnek meg kellene barátkozni a gondolattal,hogy Seb az édesapja és Sebnek pedig azzal a ténnyel,hogy van még egy gyereke,de ha elmondanám neki,akkor tuti annyira ideges lenne,hogy felrobbanna a feje.A rajongói nem igazán örülnének neki.
- Hölgyem,hozhatok esetleg egy takarót a gyerekeknek?-jelent meg mellettem egy utaskísérő mosolyogva.
- Hálás lennék.-válaszoltam,majd lenéztem két csemetémre,akik összebújva aludtak.
Az utaskísérő meghozta a takarót és betakartam a két csöppséget,majd lassan én is elaludtam.Nem tudtam nyugodtan aludni,mert folyamatosan a német járt a fejemben és az,amin előzőleg is agyaltam.Végül is úgy döntöttem,hogy feladom a kísérletezést az alvással és inkább csak néztem ki az ablakon és vártam,hogy megérkezzünk.Az út valóban borzalmasan hosszú volt és nekem már a hócipőm tele volt a repüléssel.Legszívesebben hagytam volna ott az egészet és hazamentem volna az én kis kuckómba a gyermekeimmel,de nem tehettem,mert egyrészt a levegőben voltam egy repülőn,másrészt azért,mert az ígéret szép szó,ha megtartják úgy jó.
A leszállás zökkenőmentesen ment és szerencsémre hamar összeszedtük a cuccainkat és mehettünk a hotelbe.Seb nem várt minket a reptéren,mert előző este azt mondtam neki,hogy nem megyünk,így ez egy abszolút meglepetés volt számára.Taxival mentünk a hotelig,ahol bejelentkeztünk,szerencsére volt még szabad szobájuk.Felmentünk és megfürdettem a gyerekeket,majd vacsorát rendeltünk és ágyba bújtak.Én is lezuhanyoztam és felvéve egy fehér ujjatlan felsőt és egy melegítőnadrágot,majd fogtam magam és letelefonáltam a recepcióra,hogy árulják el nekem Seb szobaszámát.Természetesen készségesen elárulták és én már siettem is át a némethez,hogy meglepjem.
- Megmondtam már,hogy se...-tépte fel az ajtót álmosan a szőkeség,de mikor meglátta,hogy ki is áll előtt,arcár elöntötte a pír és belepirult abba,ahogy végigmérte testemet.- Ha ez valami rossz vicc,akkor azonnal hagyják abba.-emelte égnek a tekintetét.
- Te részeg vagy?-ráncoltam a szemöldököm kíváncsian.
- Nem vagyok részeg,csak káprázik a szemem.
- Lehet,hogy akkor be vagy drogozva.
- Semmit nem vettem magamhoz,holnap...vagyis inkább ma versenyem van és most hallucinálok.
- És mégis mit hallucinálsz?
- Azt,hogy a feleségem,akivel tagnap nagyon csúnyán beszéltem,itt áll az ajtóm előtt,melltartó nélkül és alig kisminkelve.
- Beteg vagy.-kuncogtam.
- Lehet lázas vagyok...Azt hiszem ápolni kellene.
- Ha behívsz,akkor még esetleg meggondolom.-kacsintottam rá és mellkasánál meglökve beljebb tessékeltem a szobába.
A lakosztálya nappalijába vezetett,ahol leültünk egymással szemben és először csak meredtünk egymásra.Nemsokkal később óvatosan megfogta a kezem és az ölébe húzott.Fejemet a mellkasára hajtottam és szemeimet lehunyva összpontosítottam szíve ritmusára.
- Annyira sajnálom,amiket tegnap mondtam.-simogatta hátam,hangja dallamos és szenvedélyes volt.
- Már nem haragszom.Mondtál nekem régebben csúnyábbakat is.
- Igen,és akkora egy emeletes vadbarom voltam akkor.
- Az voltál.-bólintottam óvatosan.
- Reggel kijöttök a futamra?
- Nem tudom,attól függ,hogy egyáltalán beengednek-e minket.
- Beengednek,mert velem lesztek,ha akartok jönni.
- Akkor megyünk.Seth biztosan nagyon fog örülni.
- Remek.-hangján hallottam,hogy most nagy örömet szereztem neki.
- Átjössz a mi szobánkba?
- Van még szabad hely,vagy a földön kell aludnom?
- Két francia ágy van,az egyiken alszanak a gyerekek,a másik tök üres.
- Akkor átmegyek,de nekem reggel nagyon korán kell kelnem,mert az edzőm kitekeri a nyakam.
- Nem baj.Majd felhívlak mikor indulunk mi is,akkor majd beviszel minket.
- Rendben,legyen így.
- Akkor gyere,mert kezdek elálmosodni.-álltam fel öléből,hogy ő is tudjon összecuccolni.
Reggel kipihenten ébredtem,Seb pedig még ott feküdt mellettem,egyik karja fejem alatt,míg másik a derekamon pihent.Lassan nyitogattam a szeme,nem akartam tudni hány óra.
- Jó reggelt,álomszuszék.-suttogta Seb,mikor észrevette,hogy ébredezem.
- Neked is.-sóhajtottam és egész közel bújtam hozzá.
- Hozzá tudnék szokni,hogy minden reggel így ébredjek.
- Naná,túlságosan el lennél kényeztetve akkor.
- Így is el vagyok,hisz a világ legszebb nője fekszik mellettem.
- Ne bókolj még elpirulok.-kuncogtam.
- Ez a cél.-nyomott egy puszit a homlokomra.
- Akkor jó úton haladsz.
- Nemsokára indulnom kell.
- Akkor menj,nem akarlak feltartani.
- Egy közös zuhany beleférne még ebbe az elkényeztetésbe?
- Hát,ha nagyon szépen kéred és nyersz a hétvégén.
- Még meglátom,de szerintem menni fog.Főleg,ha ilyen ösztönzésem és szurkoló táborom lesz.
- Akkor belefér a közös zuhany.-bólintottam és egy finom puszit adtam kulcscsontjára,amitől megrázkódott.
- Nem mint ez a gonosz feleséged,igaz?-kuncogtam.
- Igen...Ez rettenetes probléma.Azt hiszem,amint megszületik Anna,azonnal ráfekszünk az újabb baba projektre.
- Persze..Negyven éves koromig mást se csinálok,csak gyereket szülök neked.Nem?
Beszélgetésünket a körülöttünk állók csak mosolyogva hallgatták,kicsit furák voltunk,azt el kell,hogy ismernem,de nem érdekelt,mert Seb volt szinte az egyetlen ember,aki mellett magam adhattam.Tökéletesen boldog voltam,kivéve azt az egyetlen aprócska részlete,hogy anyám folyamatosan fenyegetett meg hasonlók és csak azt szajkózta,hogy megbánom én még ezt egészet.Persze nem értettem mire gondol,de nem is érdekelt,mert már nagyon vártam Annát és nem volt hátra a terhességemből csak egy hónap.a doki szerint minden tökéletesen alakult és minden komplikáció nélkül fog megszületni.
- A beszállás hamarosan megkezdődik,addig legyenek szívesek türelmese várni.-mosolygott rám egy nő a reptéri recepciós pult mögül.
- Köszönöm.-mosolyogtam vissza és megfogva gyerekeim kezét leültünk a terminál várójában.
El sem akartam hinni,hogy mindazok után,hogy előző este még összevesztünk a telefonban,mert valami kis apróságon felhúzta magát és teljesen kiakadt,hogy miért vagyok olyan felelőtlen és ehhez hasonló dolgokat vágott a fejemhez.De nem érdekelt,mert előtte már megígértem a gyerekeknek,hogy elmegyünk Seb után Kínába.
- Anya,mennyi idő,míg odaérünk?-nézett rám álmosan kisfiam,mikor már elfoglaltuk a helyünket.
- Sok,aludj egy kicsit,mert nagyon hosszú az út.-adtam egy óvatos puszit a homlokára,majd néztem,ahogy Annával együtt elhelyezkednek kényelmesen a székeikben és lassan elalszanak.
- Hölgyem,hozhatok esetleg egy takarót a gyerekeknek?-jelent meg mellettem egy utaskísérő mosolyogva.
- Hálás lennék.-válaszoltam,majd lenéztem két csemetémre,akik összebújva aludtak.
Az utaskísérő meghozta a takarót és betakartam a két csöppséget,majd lassan én is elaludtam.Nem tudtam nyugodtan aludni,mert folyamatosan a német járt a fejemben és az,amin előzőleg is agyaltam.Végül is úgy döntöttem,hogy feladom a kísérletezést az alvással és inkább csak néztem ki az ablakon és vártam,hogy megérkezzünk.Az út valóban borzalmasan hosszú volt és nekem már a hócipőm tele volt a repüléssel.Legszívesebben hagytam volna ott az egészet és hazamentem volna az én kis kuckómba a gyermekeimmel,de nem tehettem,mert egyrészt a levegőben voltam egy repülőn,másrészt azért,mert az ígéret szép szó,ha megtartják úgy jó.
- Megmondtam már,hogy se...-tépte fel az ajtót álmosan a szőkeség,de mikor meglátta,hogy ki is áll előtt,arcár elöntötte a pír és belepirult abba,ahogy végigmérte testemet.- Ha ez valami rossz vicc,akkor azonnal hagyják abba.-emelte égnek a tekintetét.
- Te részeg vagy?-ráncoltam a szemöldököm kíváncsian.
- Nem vagyok részeg,csak káprázik a szemem.
- Lehet,hogy akkor be vagy drogozva.
- Semmit nem vettem magamhoz,holnap...vagyis inkább ma versenyem van és most hallucinálok.
- És mégis mit hallucinálsz?
- Azt,hogy a feleségem,akivel tagnap nagyon csúnyán beszéltem,itt áll az ajtóm előtt,melltartó nélkül és alig kisminkelve.
- Beteg vagy.-kuncogtam.
- Lehet lázas vagyok...Azt hiszem ápolni kellene.
- Ha behívsz,akkor még esetleg meggondolom.-kacsintottam rá és mellkasánál meglökve beljebb tessékeltem a szobába.
A lakosztálya nappalijába vezetett,ahol leültünk egymással szemben és először csak meredtünk egymásra.Nemsokkal később óvatosan megfogta a kezem és az ölébe húzott.Fejemet a mellkasára hajtottam és szemeimet lehunyva összpontosítottam szíve ritmusára.
- Annyira sajnálom,amiket tegnap mondtam.-simogatta hátam,hangja dallamos és szenvedélyes volt.
- Már nem haragszom.Mondtál nekem régebben csúnyábbakat is.
- Igen,és akkora egy emeletes vadbarom voltam akkor.
- Az voltál.-bólintottam óvatosan.
- Reggel kijöttök a futamra?
- Nem tudom,attól függ,hogy egyáltalán beengednek-e minket.
- Beengednek,mert velem lesztek,ha akartok jönni.
- Akkor megyünk.Seth biztosan nagyon fog örülni.
- Remek.-hangján hallottam,hogy most nagy örömet szereztem neki.
- Átjössz a mi szobánkba?
- Van még szabad hely,vagy a földön kell aludnom?
- Két francia ágy van,az egyiken alszanak a gyerekek,a másik tök üres.
- Akkor átmegyek,de nekem reggel nagyon korán kell kelnem,mert az edzőm kitekeri a nyakam.
- Nem baj.Majd felhívlak mikor indulunk mi is,akkor majd beviszel minket.
- Rendben,legyen így.
- Akkor gyere,mert kezdek elálmosodni.-álltam fel öléből,hogy ő is tudjon összecuccolni.
- Jó reggelt,álomszuszék.-suttogta Seb,mikor észrevette,hogy ébredezem.
- Neked is.-sóhajtottam és egész közel bújtam hozzá.
- Hozzá tudnék szokni,hogy minden reggel így ébredjek.
- Naná,túlságosan el lennél kényeztetve akkor.
- Így is el vagyok,hisz a világ legszebb nője fekszik mellettem.
- Ne bókolj még elpirulok.-kuncogtam.
- Ez a cél.-nyomott egy puszit a homlokomra.
- Akkor jó úton haladsz.
- Nemsokára indulnom kell.
- Akkor menj,nem akarlak feltartani.
- Egy közös zuhany beleférne még ebbe az elkényeztetésbe?
- Hát,ha nagyon szépen kéred és nyersz a hétvégén.
- Még meglátom,de szerintem menni fog.Főleg,ha ilyen ösztönzésem és szurkoló táborom lesz.
- Akkor belefér a közös zuhany.-bólintottam és egy finom puszit adtam kulcscsontjára,amitől megrázkódott.
***
Hát,elkészült volna a nagy művem,amibe eredetileg bele sem akartam fogni,mert ma nem nagyon volt kedvem,de végül a Macsekom előkerült és kellő inspiráció volt,valamint az is sokat lendített a dolgon,hogy Seb mind e két szabadedzésen sz**rá verte az egész bandát.Gratulálok neki és csak így tovább a harmadik VB cím felé.Reméljük meglesz neki.
Holnap hozom a másik történethez a részt,addig pedig szép estét nektek,
Puszi:*:*
Rád fogom ragasztani azt a Macseket, hogy mindig legyen ihleted:D
VálaszTörlésPiszok jó rész lett. A visszaemlékezés is aranyosra sikerült.
Örülök, hogy végül mégis elmentek Sebi után. Remélem történni is fog már végre valami, és talán ismét összejönnek. Jó lenne már őket ténylegesen boldognak látni. De, ahogy észrevettem, már Liina sem ódzkodik attól, hogy Sebi közelében legyen.
Siess nagyon a folytatással!
Puszi
Sziia.
VálaszTörlésEgyetèrtek, nagyon, de nagyon jò lett.! :D
Elkèpesztő amit Seb ès Liina művel, ez a Se veled, Se nèlkűled..
Ên mâr nagyon szeretnèm, hogy mondja el Sebnek, hogy Seth is az Ő fia.
A kis visszatekintèsnek megint örültem, így többet megtudunk a règi Családi, boldog èletükről. :)
Hamar hozz ùj rèszt. Puszii. :*
Szia!
VálaszTörlésHihetetlenül tetszett ez a rész! Seb és Liina hihetetlen:DD Imádom a visszaemlékezős részeket, azok mindig mesteriek!:) Liina is egyre jobban kzd viszonyulni Sebhez, és még Kínába is elmentek!:) Nagyon siess a folytatással!
Puszi