12.Rész

" Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: Miért ne? "

12th

-  Megbotlott a nyelvem...-habogtam idegesen és már épp mentem volna be,amikor megragadta a karom és visszarántott.
-  Naná.Biztosan csak megbotlott...Annát még megértem,de te gyerekeinket említettél.Miért?-hangja nagyon-nagyon ideges volt és én csak álltam előtte,mint egy kisgyerek,akit rajtakaptak valami rossz dolgon és nem mer a szülő szemébe nézni.
-  Mondom,hogy csak megbotlott a nyelvem.Annyira jóban vagytok Sethtel,hogy már szinte olyan mintha az apja lennél.Ennyi az egész.
-  Vagy tényleg az apja vagyok...Sosem meséltél senkinek Seth apjáról,sőt erősen titkolod,hogy ki lenne az.
-  Igen,mert senkinek nincs hozzá köze,főleg neked nem.
-  Na persze.Most már nem magyarázod ki magad ilyen egyszerűen.

    Hangja annyira higgadt és kimért volt,hogy megrémültem és tejesen pánikba estem.A félelem jeges késként hatolt át a testemen és megbizsergette a testem minden apró porcikáját.

-  Komolyan mondom,semmi közöd az egészhez,Seth apjáról pedig egyszer majd beszélek neked,amikor majd olyan viszonyba kerülünk,de addig legyél szíves békén hagyni és nem faggatni,mert esküszöm elintézem,hogy soha többet ne láthasd a lányod!
-  Megtennéd?
-  Ha a magánéletem védelméről van szó,akkor bármit.
-  Rendben..Legyen,most egyelőre felfüggesztjük ezt a megbeszélést is,de lassan annyi félbehagyott beszélgetésünk lesz,hogy telerakhatod vele a padlást.
-  Az a tervem!-emeltem magasba a fejem és megmaradt erőmet arra használtam,hogy méltóságteljesre sikerüljön a belépőm.

   A lakásban teljes csönd uralkodott,ez kicsit meglepett,de nem tulajdonítottam neki semmi különös jelentőséget.Felmentem és lezuhanyoztam hisz az óra még csak 11-et mutatott.Mikor felöltöztem és lementem a konyhába.Seb egyedül ült a konyhapult előtt és csak lapozgatta az aznapi újságot.

-  A gyerekek hol vannak?-kérdeztem semleges hangon,mintha az előbbi kis vitánk meg sem történt volna.
-  Anyukád elvitte őket magához egy pár órára.-jelenti ki természetes hangon.
-  Tessék?!-meresztek rá nagy szemeket,mintha legalább is szellemet láttam volna.
-  Greta elvitte őket,hogy egy kis időt együtt tölthessenek.
-  És te csak úgy engedted neki?
-  A nagyanyjuk,vagy mi...
-  Ugyan ezt lehet,hogy te elfelejtetted,de az anyám rabolta el a lányunkat,anno kilenc évvel ezelőtt.
-  De azt mondta,hogy nem tesz semmi rosszat.
-  Mondd csak,te engednéd egy visszaeső alkoholistának,hogy igyon egy pohárkáva,Úgysem lesz megint alkesz,alapon?
-  Persze,hogy nem,de most a saját anyádról beszélsz.
-  Igen,viszont a saját anyám mondta azt a saját szájával,hogy akkor nap mikor összeházasodtunk,számára megszűntem létezni a lányaként.
-  Ezt nem is mondtad..
-  Kérdezted?
-  Nem,mert épp azzal voltam elfoglalva,hogy a közös kis életünket hozzam valamennyire egyenesbe.
-  Egy dolgot elöljáróban,nekünk nincs közös kis életünk.Aztán pedig egy másik dolog...ezen már nincs mit egyenesbe hozni,most pedig hozd a kocsikulcsokat,átmegyünk anyához és szépen hazahozzuk Annát és Sethet.
-   Oké,te meg vegyél fel egy kabátot,mert elég hűvös lett odakinn.
-  Apuci,nem kell már minden lépésemet figyelni,meg tudom oldani magamtól is.És nem fogok kabátot venni,mert nincs kedvem.

-  Azonnal menj és vegyél fel kabátot,mert addig innen ki nem teszed a lábad,kisasszony!
-  Mégis milyen hangnem ez?
-  Nem vitatkozom,tessék felöltözni rendesen.
-  Esetleg bundabugyit ne vegyek?
-  Nem azt kértem,hogy úgy öltözz fel,mint egy eszkimó,csak nem akarom,hogy megfázz itt nekem.
-  Jól van,na...-puffogtam és felmentem előkeresni a bőrdzsekim,hogy végre boldoggá tegyem és elmehessünk a gyerekekért.

    Mikor végre elindultunk nekem már a gyomromban akkora görcs volt,hogy alig bírtam levegőt venni,vagy akár csak egy szót is kinyögni,mert az szinte lehetetlennek hatott.Csak ültem az anyósülésen és rágtam a körmöm.Ez volt a legésszerűbb dolog,amit tehettem.Negyed órát autókáztunk,mikor égre elértünk a házhoz.

-  Ideges vagyok...-nyöszörgöm és lenézek tövig rágott körmeimre.
-  Na ne mondd...-biggyesztette le ajkait szarkasztikusan a mellettem ülő szőke német.
-  Ne legyél már ilyen kedves,kérlek szépen.-fordulok felé lenézően és kinyitom a kocsi ajtaját,majd kiszállok és amint becsuktam az ajtót magam mögött megcsapott a hideg levegő.
-  Sajnálom,de nem értem,miért vagy ilyen ideges,hisz anyád biztos nem bántaná a saját unokáit.
-  Te megközelítőleg sem tudod,hogy az anyám mire képes.
-  Ez is egy amolyan Liinaféle családi titok,amit a büdös életben nem fogok megtudni?
-  Pontosan...Szóval jobb,ha nem is erőlteted magad,mert talán nem is lesz rá szükség,hogy én meséljek.
-  Miért?
-  Csak menjünk már,szétfagyok.
-  Nocsak-nocsak...Tán csak nem fázik valaki?-jelent meg elégedett mosoly arcán.
-  Nem,csak lefagy az agyam a hülyeségeidtől.
-  Áruld el,kérlek..Neked az a célod,hogy vérig sérthess?
-  El sem hinnéd...Erre várok mér mióta megint egy fedél alatt élünk.
-  Remek,nem is vártam mást.
-  Akkor már nem fognak meglepetések érni,ha valami disznóság derül ki anyámról,remélem.
-  Most megint,hogy jön ide anyád?Ha jól tudom nem is beszéltetek,mióta hazahoztuk Annát.
-  Ez igaz,viszont én pedig mintha azt mondtam volna,hogy nem is tudod miket művelt ő régebben.
-  Tudod mit,nem is akarom megtudni,csak intézzük el itt a dolgunk és menjünk haza,nekem holnap Milton Keynesbe kell utaznom,még nem pakoltam be.
-  Fantasztikus...Örülök,hogy előre szóltál,hogy neked bizony el kell utazni.
-  Sajnálom,úgy gondoltam,hogy majd hagyok egy távirati stílusú levelet és azzal el van intézve,nem tudtam,hogy ilyen érzékenyen érint,hogy a piás férjed elutazik.
-  Mi...Te mégis mi az égről beszélsz megint?-ráncoltam a szemöldököm idegesen.
-  Semmi,inkább hagyjuk.-emelte fel kezet a megadás jeleként és megindultunk a ház felé,természetesen a két lépés távolságot megtartva egymás közt.

   A házban hatalmas zsivaj volt és gyerekkacaj lengte be az összes helyiséget.Egy akkora kő zuhan le a szívemről,mint egy ház és szerintem még Texasban is hallották.Még a kabátom sem vettem le,csak rohantam a hangok felé.Ahogy beléptem a nappaliba azonnal meghallottam kislányom vidám hangját.

-  Anya!Vigyáááázat!-kiáltott fel és amint szétnéztem megpillantottam kislányomat egy gördeszkán hasalni és épp készült elrugaszkodni a talajtól,egyenesen felém.
-  Anya,útban vagy!-szaladt hozzám kisfiam és megragadva kezem elrángatott az ajtóból.
-  De...de...gyerekek,ti meg mi az ördögöt csináltok?
-  A nagyi vett Annának egy gördeszkát és most kipróbáljuk.
-  Greta,te egy gördeszkát vettél a lányomnak?-förmedek anyámra idegesen.
-  Ő akarta mindenáron,én csak a kedvében akartam járni.
-  Persze,ha ki akar ugrani az emeletről,akkor hagyjuk neki,mert mindenképp azt szeretné?!
-  Liina,nem érted,amit mondok neked.Semmi rosszat nem tettem azzal,hogy megvettem,csak a kedvében akartam járni.
-  Ó,szóval most már az unokád?-teszem idegesen csípőre a kezem.
-  Lányom én gondolkodtam...Nagyon megbántam,amiket a múltkor mondtam és amiket a múltban tettem.
-  Hát,most már késő.Gyerekek,szedjétek össze a cuccaitokat,megyünk haza.-fordultam gyermekeim felé és nem is nézve többet anyámra indultam meg az ajtó felé,elsétálva Seb mellett is.

    Hazáig egy szót sem szóltam,emésztettem magamban az elmúlt negyed óra eseményeit.Hazaérve betereltem a gyerekeket a házba és felküldtem őket,hogy kicsit kidühönghessem magam.Fel alá sétáltam a lakásban,mint egy idegbeteg,ha látott volna valaki,biztosan az őrültek házába zárat.

-  Basszus,ülj már le!Beleszédülök itt ebbe a folyamatos körözgetésbe!-szólt rám Sebastian,mikor kész volt a pakolással.
-  Ne te mondd meg,hogy mit kell tennem.Majd én eldöntöm,és ha akarok,akkor egész nap így körözök a nappaliban!
-  Hagyok három repülőjegyet nektek,szerda estére,Kínába.Ha akartok eljöttök,de ha nem akkor sem fogok megharagudni,de biztos,hogy nem fogok olyan jól menni.
-  Máris mész?
-  Igen,Christian telefonált,hogy hamarabb be kell menjek.
-  Vigyázz magadra.-nézek rá kérlelően.
-  Majd vigyázok,ígérem.-lép hozzám és megfogja kezemet.-Megcsókolhatlak mielőtt elmegyek?-néz a szemeimbe.
-  Ha akarod...-válaszolok remegő hangon.
-  Akarom.-suttogta és egy óvatos csókot lehelt ajkaimra.

***

Hát,meghoztam a részt,kicsit érdekesre sikerült,de remélem tetszett nektek.Nem tudom mikor hozom a következő részt,de szerintem pénteken még biztosan hozok nektek egyet,addig is kitartás,nem sok van már a hét végéig,az pedig tudjuk mit jelent....F1 :D:D:D

Puszi:*:*