11.Rész

" Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra. A különbség csak annyi (...), hogy a fiatalok zömmel úgy vélik, hogy mindezt a jövő tartogatja számukra, az idősek pedig javarészt úgy hiszik, hogy mindez csak a múltban adatott meg nekik. "

11th

-  Oké,ezt a témát egyelőre hanyagoljuk.-fészkeltem be magam karjai közé és mindent kizártam magunk körül.

-  De hamarosan megbeszéljük.-adott egy puszit a nyakam hajlatába,melytől bizsergés futott végig testemen.

-  Igen...Hamarosan.-ismételtem mondatát és lassan ismét álomba merültem.

    Egész későn ébredtem meg,akkor már egyedül voltam a szobában és kicsit fura érzés kerített hatalmába.Lassan kikeltem az ágyból és köntösömet magamra véve,elindultam kifelé.A nappaliból vidám gyerekkacaj és édes illatok szálltak felfelé,ami csak jót jelenthetett.

-  Anyu!-kiáltott fel Seth vidáman és hozzám sietett.

-  Szia,prücsök!-kaptam fel az ölembe és így folytattuk utunkat a konyha felé,ahol Seb és Anna főzőcskéztek.

-  Anya!-lépett oda hozzánk kislányom is és átölelte derekam,egy nagy puszit nyomtam a feje búbjára.

-  Jó reggelt,hét alvó!-fordul felém Seb is mosolyogva.

-  Neked is szép napot.-kacsintottam rá,amit szerencsémre csak nagylányom vett észre és azonnal sejtelmes mosoly ült ki az arcára.

-  Apa süt amerikai palacsintát és hozott rá juhar szörpöt is!-újságolja Anna csevegő hangon,mikor visszasietett apjához,hogy minden mozdulatát árgus szemekkel figyelje.

-  Mami,te nem szoktál ennyit aludni...Ugye nem vagy beteg?-pislog rám nagy szemekkel Seth.

-  Semmi bajom,csak elaludtam kicsit.Sam már biztos tövig rágta a körmét,hogy miért nem telefonáltam már be.

-  Ne aggodalmaskodj már...Csak ülj le és engedd,hogy kiszolgáljunk.-ragadta meg Anna a kezem és az asztalhoz cipelt.

-  De igazán nem kell,inkább ti üljetek le és majd én megcsinálom a reggelit.

-  Na persze,aztán meg hallgathatjuk,hogy folyton csak te dolgozol.

    Végül hagytam,hogy elkényeztessenek és ők csinálják a reggelit.Reggeli után felmentem és lezuhanyoztam,majd kiválasztva az aznapra tökéletes ruhákat már tárcsáztam is Samantha telefonszámát,hogy megbeszéljük a részleteket.

-  Mami...Mehetek veled?-kérdezte Anna kicsit megszeppenve,mikor a tükör előtt ülve sminkeltem.

-  Jöhetsz persze,ha szeretnél egész nap rohangálni.

-  Nem szeretnék,de akarok egy csajos napot veled és ha most csak így van időd,akkor veled fogok menni.

-  Jaj,kincsem,nem kell ahhoz velem gyere,hogy egy csajos napot tartsunk.Nekem nagyjából egy órányi munkám van az irodában és csarnokban,utána viszont hazajövök és ha szeretnéd az egész napot veled töltöm,utána pedig este mind elmegyünk a divatbemutatóra,amit már annyira várok,hogy az izgalom már az őrületbe kerget és annyit beszélek,hogy ha nagyon unod szólj rám nyugodtan.

-  Vicces vagy,anyu.-jött oda az asztalhoz és kíváncsian kezébe vette a vörös rúzsomat.

-  Szeretnéd kipróbálni?-mosolyogtam rá.

-  Lehet?-pislogott rám csodaszép kék szemeivel.

-  Add ide,majd én megcsinálom.-vettem ki a kezéből és egy vékony réteget kentem fel ajkaira,majd mikor kész volt az ölembe vettem,hogy jobban láthassa magát.

-  Én mikor leszek olyan szép,mint te?-kérdezte.

-  Soha...-válaszoltam és haját összefogtam a tarkóján.

-  Az anyák dolga nem az,hogy a gyereket mindenféle cuki kis hazugsággal becsapják?-fordult felém összeráncolt szemöldökkel.

-  Kincsem,te soha nem leszel olyan szép,mint én,te sokkal szebb leszel.-nyomtam egy puszit az arcára.

-  Szeretlek anya.-karolta át a nyakam és arcocskáját szorosan az enyémhez préselte.

-  Én is téged,Anna.-simogattam hátát körkörösen és közben éreztem,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből.

    Végül egész nap együtt voltunk és remekül szórakoztunk.Megmutatta neki az irodát és a csarnokot,ahol a bemutató lesz,el volt ájulva a tömegtől és a fényektől,valamint a rengeteg ruhától és csodaszép modelltől,akik felsorakoztak a kifutón,az estére próbálva.

    A bemutató remekül sikerült és mindenki eljött,akit meghívtam.Ott volt Sebi és a gyerkőcök,valamint Miia és Kimi is.Először haragudni akartam rá,de mikor magához ölelt régi barátnőm,egyszerre minden mérgem elszállt.Csak ácsorogtam ölelésében és azon gondolkodtam,hogy lehettem olyan hülye,hogy eldobtam magamtól a barátságát,mikor minden mást is ott hagytam.

-  Csodaszép vagy!-mosolygott rám,mikor elváltunk egymástól.

-  Köszönöm,annyira izgulok,hogy minden rendben legyen.

-  De hisz már lement a bemutató.-húzta fel vállait értetlenül.

-  Seb hazavitte a gyerekeket,nemsoká vissza kellene érjen.

-  Álljon csak meg a menet...SEB...GYERKŐCÖK?Miről maradtam le?

-  Nos,úgy döntöttünk,hogy összeköltözünk,csakis Anna érdekében és megadunk neki mindent csak azért,hogy normális családban nőjön fel.

-  Ez dicséretes...-mosolyodik el a Jégember is.

-  Persze,de veled még van némi elszámolni valóm...-bökök felé és vékony vonallá préselem ajkaimat.

-  Mi rosszat tettem.Rég nem láttuk egymást és te máris így fogadsz...Na szép.Hát ezt érdemelem én?

-  Még sokkal többet is fogsz kapni,csak legyünk négy szem közt és nem a kamerák kereszttüzében.Olyat kapsz,hogy azt nem teszed ki az ablakba.

-  Elárulnád mi az eget vétett ez a jómadár?-nézett rám összeráncolt szemöldökkel Miia.

-  Nem számít,ez egy szép este,élvezzétek!-adok a kezükbe egy-egy pohár pezsgőt és még egy kevés beszélgetés után sajnos el kellett mennem,mert valamit elszúrtak a italokkal és nekem kellett utána járni a dolgoknak.

    Másnap reggel korán keltem,nem tudtam aludni.Reggel hétkor kipattantak szemeim és kikelve ágyamból lesétáltam a konyhába,ahol egy kevés müzli elfogyasztása után úgy döntöttem,hogy itt az ideje futni egy keveset,mivel akkoriban kicsit elhanyagoltam magam és minden reggel gondosan kihagytam a testmozgást.

   Csöndesen visszaosontam a szobámba és felvéve valami kényelmes edző ruhát,magamhoz vettem az IPod-om és elhagyva a házat nekiláttam futni.Először csak a közelben,de utána betévedtem a város belsejébe és végül a parkban kötöttem ki.Amilyen gyorsan tudtam, úgy futottam és már nem az élvezet miatt,hanem azért,hogy kifárasszam magam és ne kelljen gondolkodnom.

   Előző este gátlástalan és illetlen voltam.Ott flörtöltem Sebbel a kamerák előtt és biztos voltam benne,hogy egy egész sor cikket fognak lehozni rólunk másnap.Gyanúm természetesen azonnal beigazolódott,mikor megálltam egy újságos stand előtt és az első lap,amin megakadt a szemem,pont engem és Sebet ábrázolta,amint épp összebújva beszélgettünk.Hezitálás nélkül vásároltam meg az újságot is szinte rohantam hazáig.

-  Mi ez a nagy rohanás?-vont kérdőre Seb,mikor a ház előtt belebotlottam.

-  Nézd meg magad.-nyomtam a kezébe a nemrég vásárolt újságot.

-  Az istenit...Ezeknek már semmi sem szent?-morogta,amint meglátta a címlapon virító képünket.

-  Hát,nagyon úgy tűnik...-sóhajtottam fel bosszúsan és közben nagy nehezen sikerült kifújnom magam.

-  Te olvastad már?

-  Nem,szerinted rohanás közben még olvasni is volt időm?

-  Nő vagy...Sok dolgot tudsz egyszerre csinálni.

-  Persze...Mindent.

-  Akkor jó.Szerintem menjünk be és reggelizzünk meg.Aztán majd ezt is megoldjuk.

-  Mégis,hogy az égbe?

-  Egyszerűen csak jót röhögünk rajta.Nem kell mindent ennyire komolyan venni.Ezek csak pletykák...Csak ostoba,buta pletykák.

-  Remek,hogy megint elkezdesz mindent félvállról venni.

-  Én nem veszem félvállról,csak már hozzászoktam,hogy folyton pletykálnak rólam.

-  De ezt a gyerekeink is olvass...-akartam vitába szállni vele,viszont visszacsöngött a mondatom és azonnal a szám elé kaptam a kezem.

-  Ugyan kérlek.Ez semmit nem jelent,csak hülye újságírók pletyká...Állj,te mit mondtál az előbb?

***

A rész elkészült,remélem tetszett.Azt írtátok,hogy már nagyon várjátok,hogy kiderüljön az igazság Seth édesapját illetően,hát most a mi Liinánk elhullajtott egy morzsát.

Köszönöm az előző részhez a négy kommentet és remélem most sem hagytok majd cserben.

Puszi mindenkinek!:*:*