1.Rész

Wild one

   A gépem hajnali négykor landol és már nagyon fáradt vagyok,mikor végre beszállhatok a sárga taxiba és megadom húgom lakásának címét.Az autó himbálózása csak még inkább elálmosít és már alig várom,hogy alhassak,mert ugyan a repülőn aludtam egy keveset,de az semmit nem ért.

-   Megérkeztünk kisasszony.-szól hátra a sofőr,mikor leparkol egy nagy ház előtt.
-  Köszönöm.-mosolygok rá fáradtan és a kezébe nyomom az út árát,meg egy kis borravalót.
-  Viszont látásra.-int vidáman a férfi,miután segített kipakolni a csomagtartóból.
-  Jó éjt!-integetek utána majd felvéve a hatalmas bőröndöt elindulok a bejárat felé.

   Nem is várom,hogy fenn legyen,hisz nagyon késő van,így miután csöngetek csak álldogálok és várom,hogy végre valaki ajtót nyisson.Nagyjából öt percig fagyoskodtam az ajtó előtt,az épp szállingózó hóban,amikor végre gyúl a lámpa a ház előtt és kulcs fordul a zárban.Szélesen elvigyorodok és legyűrve álmosságom felkészülök arra,hogy húgom nyakába ugorjak.

-  Ki az ég akar...-nyöszörgi egy álmos férfi hang,mielőtt kitárulna az ajtó,ez kicsit meglep.
-  Elnézést a zavarásért,biztosan rossz címre hozott az idióta taxis...-szabadkozok,mielőtt még meglátnám a férfit,aki az ajtóban toporog,egy szál kis gatyában.
-  Kit keres egyáltalán?
-  Hanna Pratert...-nyöszörgöm fintorogva,hangom még mindig félénk és szinte felismerhetetlenül magas.
-  Kätharina?-kérdezi felvillanyozódva a számomra továbbra is ismeretlen férfi.
-  Honnan tudja a nevem?
-  Te vagy Hanna nővére,igaz?
-  Ige,de továbbra sem tudom,hogy ön ki és honnan ismeri a húgomat.
-  Sebastian vagyok és azt hiszem megérdemlem,hogy ennyi év nélkülözés után felismerj.-lép közelebb hozzám a szőke és rám mosolyog.
-  Uram isten!Nem ismertelek meg!-kacagom el magam és a nyakába ugrok.
-  Azt észrevettem.-mosolyog továbbra is és mikor kibontakozom öleléséből jobban szemügyre is veszem,mit sem törődve a továbbra is szállingózó hóval és lenge öltözetével.

    Annyit változott.Sokkal férfiasabb és megnyerőbb lett a külseje és a hangja sokkal mélyebb és vonzóbb lett.Arcán legalább három napos borosta és szem alatt karikák a kialvatlanság miatt.Felsőteste finoman kidolgozott,a kis gatya pedig igazán előnyösen mutat rajt.

-  Nem mehetnénk be?-kérdezi dideregve.
-  Ja,dehogynem.-kuncogok zavartan és becipelve bőröndömet körülnézte a hatalmas lakásban.-Te aztán nem sajnáltad a pénzt.-teszem csípőre a kezem és elismerően pásztázom végig az előszoba és az nappali minden részletét.
-  Hanna volt a bűnös.
-  Gondoltam,hogy nem is neked van ilyen jó ízlésed.
-  Na kösz...-teszi csípőre a kezét morcosan.
-  Käthe!-rohan le a lépcsőn húgom,egy szál hálóingen,borzos hajjal.
-  Hanna!-ölelem át és közben végig úgy vigyorgok,hogy egy ezer wattos égő elbújhatna mellettem.
-  Azt hittem már sose érsz ide.-sóhajt mikor kibontakozik ölelésemből.
-  Hidd el,én is azt hittem.-színpadiaskodok mosolyogva.
-  Éhes vagy?
-  Nem igazán.Inkább aludni szeretnék.-vallom be,kicsit szégyenlősen.
-  Majd Seb megágyazik neked az egyik vendégszobában,addig én összedobok egy szendvicset,mivel én éhes vagyok.
-  Hé,mi van itt?Miért mindig a férfit kell dolgoztatni?-kiált fel a német idegesen.
-  Diktatúra?-kacagunk fel egyszerre húgommal.
-  Na szép...Így engedjen be az ember a házába két nőt.-teszi csípőre a kezét kicsit idegesen.
-  Nyugi már,Hanna biztosan meg fog jutalmazni a kedvességedért.-jelenik meg ördögi vigyor az arcomon.
-  Már megvolt...-kacag fel húgom és barátjára ölti a nyelvét.
-  Nem vagyok igazán kíváncsi a hálószoba titkaitokra....-kuncogok.
-  Nem mintha elárulnánk bármit is...

    Seb felvonult mi pedig kettesben leülünk és míg Hanna készít magának egy szendvicset,addig én csak bámulom és csodálkozok,hogy lehet valaki még ilyen későn is,ilyen éhes.

-  Te azt mind meg fogod enni?-nyelek nagyot,mikor leteszi az asztalra a hatalmas szendvicset.
-  Hát,úgy gondoltam...-mereszt rám meglepett szemeket.
-  Oké...-nyögöm ki végül és csak nagyokat pislogok.

     Én nem ettem akkora szendvicset,mióta versenyzek.Soña meg is ölne,ha meglátni,ezt a mesterművet a tányéromon és valószínű el is tüntetné azonnal,helyette hozna valami alga shaket és valami egészséges zöld szart,amitől ugyan jól nem lakom és még csak nem is finom,de fitten tarthatom magam.

-  Te ilyet nem eszel,igaz?-mosolyodik el húgom és nagyot harap a szendvicsből.
-  Soña meg is ölne.
-  Tudom,szegény Sebet is folyton zöldséggel tömi Heikki.
-  Átérzem a helyzetét.Elég érdekes ízük van...
-  De ez a szendvics viszont isteni.Biztos nem kérsz egy keveset?
-  Nem,inkább kihagyom.-legyintek és felállok,hogy egy pohár vizet töltsek magamnak.
-  Van epres süti...
-  Jaj,ne kínozz már...-ráncolom össze a szemöldököm és könyörgő hangon beszéltem hozzá.
-  De nem muszáj enned,csak mondtam.-kacag fel ördögien.
-  Mindjárt fogom magam és visszamegyek Toulouse-ba.-fenyegetőztem szinte nevetve.
-  Istenem,nem tudom,hogy az ördögbe tudtál ott élni...
-  Mi bajod van azzal a várossal?
-  Az,hogy tele van franciákkal.
-  Hadd emlékeztesselek,hogy a legjobb barátnőd is francia.
-  Az más...De ő legalább Monacóban él.
-  Ebbe inkább ne menjünk bele.
-  Biztos nem kérsz egy harit?
-  Nem...korán van még ahhoz,hogy egyek.-kuncogok és visszaülök vele szemben,most már egy pohár vízzel a kezemben.
-  Kész az ágy,csak rád vár.-jött be a konyhába Seb is,majd leült közénk.
-  Azonnal.-mosolygok rá hálásan és kiiszom a pohár tartalmát.
-  Meddig maradsz nálunk?-kérdezi teli szájjal Hanna.
-  Ameddig el nem rendeződnek a lakásom pappírjai.
-  Remek,ekkor ideköltözöl Svájcba?-villan meg reménykedve húgicám szeme.
-  Nem épp,de majdnem.
-  Ezt mégis,hogy kell értelmezni?
-  Vettem egy házat itt,nem messze,de nem költözöm ide véglegesen,csak míg fel nem újítják a Toulouse-i házamat.
-  Neked hány helyen van lakásod?-teszi csípőre a kezét Seb.
-  Nos...Lássuk csak....Van a Toulouse-i házam,akkor van egy kisebb hétvégi házam Saint-Tropez-ban és Liverpoolban egy bérbe adott lakásom,valamint Most már Svájcban is van egy,Baarban.
-  Nem ott lakik Kimi is?
-  De igen,viszont nem ez döntött.
-  De azért ismerd el,jól megy a szekér....-biggyeszti le ajkait elismerően a szőke bajnok.
-  Féltékeny vagy,mi?-kacsintok rá nevetve.
-  Aha....Nagyon...-hangja tele van iróniával és nem kevés sértettséggel.
-  Jaj,ugyan már,ne legyél mérges.-mosolygok rá tündérien.
-  Én nem vagyok mérges!Úgy nézek én ki,mint aki mérges volna?

      Mióta ismerjük egymást én vagyok az egyetlen személy,aki képes két perc alatt gy felidegesíteni,hogy a feje is füstöljön.Egész kamaszkorától kezdve közeli barátok vagyunk,együtt jártunk iskolába,még a padtársam is volt.Minden órán úgy veszekedtünk,mint egy öreg házaspár.Anyáék biztosak voltak benne,hogy összejövünk,de ez nem így lett.Én a WTCC-ben kezdtem versenyezni,míg ő a Forma 1-et hódította meg magának.Én voltam a kétszeres világbajnok a szériában,majdnem háromszoros is.Két pont volt a hátrányom az utolsó futam előtt,de sajnos egy motor probléma miatt nem tudtam befejezni,így elvesztettem a bajnokságot.

-  Aludj jól.-búcsúzunk el egymástól Hannával és én bemegyek a vendégszobába,ahol gondolkodás nélkül vetem magam az ágyba.

***

Nos,itt egy újabb ötletem,amit meg szerettem volna osztani veletek.Még nem biztos,hogy kerek történet is lesz belőle,ez csak rajtatok áll.Mivel ez már a sokadik történetem,ezért ha tetszik és azt szeretnétek,hogy folytassam,akkor se lenne,csak minden vasárnap rész,mert így is teljesen el vagyok havazva,valamint a suliban is most jön az igazi hajtás.

A másik két történethez nem tudom mikor lesz rész,remélem minél hamarabb rá tudom venni maga az írásra.

Remélem tetszik az új ötletem és írtok nekem véleményt.

Puszi:*:*