3.Rész

Ha még egyszer hozzámér...

*Sebastian szemszöge*

   A szívem a torkomban dobogott és nagyon izgultam.Életem egyik legfontosabb pillanata volt ez és tudtam,hogy most valami olyat fogok tenni,amit lehet,hogy soha nem tudok visszacsinálni.Kezem remegett a kilincsen és féltem kinyitni.De végül megtettem.

   Egy világos szobában találtam magam,először el is vakított a hirtelen támadt világosság,de amint szemem megszokta ezt elkezdtem érzékelni a dolgokat körülöttem.A csapatfőnökömet,ahogy egy nagy,plüss kanapén ül.Egy barna hajú,fiatal nőt,aki ijedten ül főnökömmel szemben és engem néz.Haja kislányos copfba volt fogva és kékes szemeiből egyszerre tükröződött rémület és pajkosság.Frufruja a szemébe lógott,ettől még ártatlanabbnak nézett ki.Fekete-fehér csíkos zakó,ing és szoknya volt rajta,vérvörös tűsarkú cipővel,pont olyanok voltak,mint ajkai...te jó és,azok az ajkak...

-  Seb,bemutatnám az új versenymérnököd,Amanda Bannert.Remek szakember,a Harvardról loptuk,csak neked.-kacagott fel Christian,mintha bármi vicceset is mondott volna.
-  Nagyon örvendek.Sebastian Vettel.-nyújtottam kezet a hölgynek,aki fülig pirulva el is fogadta azt.
-  Amanda,de szólítson Am-nek.
-  Én pedig legyek csak Seb,és ha lehet tegezz,mert öregnek fogom érezni magam.
-  Azt ugye senki nem akarja.-vigyorgott rám,sokkal felszabadultabban.
-  Ugye azt vártad,hogy egy beképzelt fasz leszek?
-  Nem éppen így,de valami ilyesmi.-vallotta be ismét elpirulva és ajkába harapott.

   Az ajkai egyszerűen megbolondítottak és akaratlanul is elképzeltem milyen lenne azokba a telt,vörös ajkakba harapni.Elképzeltem,ahogy Christianról tudomást sem véve nekilököm a falnak és kihasználva meglepettségét megcsókolom.Egészen addig falom ajkait,amíg el nem szédülök és boldogan viselem a következményeket.

-  Azt hiszem magatokra hagylak benneteket egy kicsit.-köszörülte meg torkát csapatfőnököm,mire telesen felszállt a köd az agyamról.
-  Ne...vagyis,nem hiszem,hogy szükséges lenne.-sipákoltam,mint egy hülye.
-  Oké,ha akarod,akkor maradok.-vonta fel szemöldökét meglepetten,majd visszasüppedt a puha kanapéba.
-  Köszönöm...-suttogtam hálásan és az ülőalkalmatossághoz vezetve a Amandát,mindketten leültünk.

   El tudtam volna veszni azokban a csodaszép szemekben...

*Abbey szemszöge*

-  Engedjen el!-toltam el magamtól azonnal.
-  Ugyan már,csak egy csókocska volt...-magyarázta elégedett szemekkel,amitől csak még mérgesebb lettem.
-  HA még egyszer hozzám ér,esküszöm,hogy a családi ékszereit darabokban fogják kioperálni a seggéből!
-  Milyen kis harcias valaki.-vigyorodott el a szőke férfi és derekamra tette kezét,demonstrálva,hogy semmi nem fog történni.

   Kimi Räikkönen volt a világon a legvisszataszítóbb ember,akivel valaha találkoztam.Nem hiába írtam róla olyan szigorúan a cikkeimben.Egy ősbunkó volt és mindennek a tetejében még szoknyapecér is,és ahogy elnéztem félmosolyát,épp az én szoknyámra fájt a foga.Na de abból nem eszik.

-  Javasolnék önnek egy látogatást egy specialistánál.Talán tudna segíteni a problémáin.
-  Inkább kiskegyedet javasolnám magamnak.Egy csodaszép hölgy minden problémámat megoldhatná.
-  Azt elhiszem,de azt a vonatot lekéste.Pontosabban valaki más érte el ön helyett.
-  Szabad tudni,hogy ki volt az?-préselt neki a falnak és érezhettem erekcióját csípőmön.
-  Természetesen...-nyeltem nagyot.-Rikku....valamilyen kimondhatatlan neve van,de nagyon aranyos.
-  Én megölöm azt a pasast!
-  Nem a legjobb barátja?Mármint egy közeli barát vagy ilyesmi?
-  Akkor mi van?Attól még egy baráti jobb egyenes nem fog ezen változtatni semmit.
-  Megkapta amit akart,most már békén hagyhatna.-próbáltam megszabadulni tőle,de nem ment,túl nehéz volt.
-  Korántsem végeztünk mi ketten,de ha akarsz,akkor elmehetsz.-lépett távolabb,így végre az ajtóhoz tudtam lépni és kitárni azt.
-  Mi egyelőre ne tegeződünk és ha még egyszer hozzám ér,akkor megmondtam mi fog történni.-méregettem nagyon csúnyán és idegesen elhagytam a szobát.

   Ismét a folyosón voltam és még hallottam Räikkönen gunyoros kacagását a szobából és egyáltalán nem esett jól ezt hallani.Tudtam,hogy rajtam szórakozik ilyen kegyetlen jól és legszívesebben azonnal bemostam volna neki egyet,de nem tehettem,mert az mégis,hogy nézett volna ki a címlapokon,hogy egy vadidegen beverte a világbajnok képét,csak azért,amiért az megcsókolta,mikor ezer meg ezer rajongó ölne egyetlen érintésért,nemhogy egy csókért.Én lettem volna a rossz és ez volt az utolsó dolog,amire épp akkor szükségem volt.

   Még egyszer visszanéztem és láttam szőke fejét kikukucskálni a szobából,s láttam az elégedett vigyorát,amit ha akarnék se tudnék letörölni,így tovább csörtettem a szobámig,ahol idegesen bevágtam magam mögött az ajtót és nagyon idegesen az ágyra vettem magam.Ahogy ott feküdtem már majdnem elnyomott az álom,de még mielőtt megtörténhetett volna,megszólalt a telefonom.

-  Igen...-szóltam bele a kelleténél mérgesebben.
-  Így kell köszönteni a nővéredet?-szólt bele Roxi nevetve.
-  Ahogy hallom nem nagyon idegesített fel a köszöntésem.-folytattam közönyösen.
-  Eltaláltad.Most semmi nem tud felidegesíteni.
-  Történt valami,amiről a húgocskádnak tudni kellene?
-  Majd mesélek,ha kijössz elém a reptérre.
-  Mikor landol a géped?
-  Tulajdonképpen már itt vagyok csak elkeverték a csomagjaimat és most várnom kell egy fél órát.Gondoltam felhívlak.
-  Tíz perc és ott vagyok.-pattantam fel és már nyúltam is a táskámért,hogy indulok,amikor valaki kopogni kezdett az ajtómon.-Lehet kicsit tovább fog tartani míg odaérek.Kopognak az ajtómon.Majd megcsörgetlek,amikor odaértem.
-  Oké,rázd le gyorsan.
-  Puszi.-köszöntem el tőle gyorsan és már nyitottam is az ajtót.

   Az ajtóban egy idegen férfi állt,bár ezen mér nem is lepődtem meg,hisz amennyi fura dolog ebben a másfél napban velem történt,már tényleg semmiség volt.Magas volt és a változatosság kedvéért barna hajú.Barna szemei csillogtak és mohón kebelezte be testem részleteit szemével.

-  Segíthetek valamiben?-dőltem neki kíváncsian az ajtónak.
-  Tulajdonképp igen.-köszörülte meg torkád zavartan.
-  Akkor,halljuk...
-  Igazából csak azt akartam kérdezni,hogy volna-e kedved velem vacsorázni ma este?
-  Nem is ismerjük egymást.A nevemet sem tudod.
-  Ó,igazad van.Csak annyira fura ez a helyzet,még sosem csináltam ilyet,szóval nagyon sajnálom.A nevem..
-  Hamilton!Mit keresel te itt?-jelent meg Kimi nagyon mérges fejjel a szobám előtt.
-  Épp vacsorázni hívtam a szép hölgyet.-vigyorgott
-  Elkéstél,mert a szép hölgy nem megy ilyen kis taknyosokkal sehová.
-  Nem vagyok taknyos és a hölgynek jogában áll eldönteni,hogy mit akar.
-  Semmi esélyed a hölgynél,szóval jobb,ha eltakarodsz innen.-mordult fel a finn,mire még én is összerezzentem.
-  Mr.Räikkönen,beszélhetnénk egy picit?-ragadtam meg és odébb vezettem.-Lewis,megbocsájtasz nekünk,ugye?
-  Csak tessék.

   Néhány szobával mentünk odébb,hogy a másik férfi ne halljon minket.Idegesen löktem neki a finnt a falnak és még mérgesebben böktem mellkason mutató ujjammal.
 
-  Mit  képzel maga,mi a jóságos eget művel itt?Az a szerencsétlen fiú épp elhívott vacsorázni,erre ön mindent elront és megalázza?Ez valami beteges szenvedély magánál?
-  Nem,de kezdem azt érezni.hogy te lettél a szenvedélyem.
-  Két napja se ismerjük egymást,nem lehettem a szenvedélye,úgyhogy ha lehet,akkor ne jöjjön a közelembe,mert elképzelhető,hogy kárt teszek önben.
-  Ugyan,kérem,nem kell ilyen kegyetlennek lenni.
-  Maga az akaratom ellenére ledugta a nyelvét a torkomon,hogyne ennék mérges?-fújtattam szinte toporzékolva.
-  Igaza van,de már megbántam.-pislogott rám ártatlan képpel,de persze csak színjáték volt az egész.
-  Remek,akkor mehet is a saját szobájába,engem pedig hagyjon kérem élni az életemet.Lehet megköszönném.
-  Tessék csak.-állt el az útból,ezzel szabaddá téve a menekülő útvonalat.
-  Köszönöm.-pislogtam rá,majd visszasiettem a várakozó angolhoz.

*Polka szemszöge*

   Seba a szobában feküdt,mikor visszaértem és a csatornák közt kapcsolgatott épp.Lábait szétvetette és egyik kezében narancslevet a másikban a távirányítót tartotta és unottan bámulta a képernyőt.

-  Szép napunk van,nem gondolod?-dobtam le magam mellé.
-  Még szebb lenne,ha nem hoznád az emberre a frászt.-morogta,és odébb fészkelődött az ágyon,hogy elférjek mellette.
-  Én szebbé teszem neked.Megtudtam pár dolgot a te kis szőkeségedről.-vettem elő a kis mappámat,amiben mindenem tartottam.
-  Imádlak,említettem már?-kapcsolta is azonnal ki az eddig halkan duruzsoló készüléket.
-  Kezdhetem?
-  Erre várok,Polka...-dörzsölte meg tenyereit vidáman.
-  Szóval...a mi kis szöszink Abigail Braslin,27 éves,New Yorkban és jelenleg és ott dolgozik,mint saját maga titkárnője,ugyanis álnéven jegyzi a cikkeit és mindenkinek azt hazudja,hogy ő csak a titkárnő és mindenkinek különböző kibúvókkal áll elő,hogy miért nem találkozhatnak a főnökével.A főnök nevét sajnos nem sikerült kinyomoznom,de azon vagyok,hogy megtudjam.Annyira titokba tartja,hogy csak véletlenül lehet rájönni.Sehol nincs meg,amit meg találtam az titkosítva volt,szóval nagyon okos a kislány.
-  Szeretem az okos szőkéket.-csillantak fel kék szemei.
-  Azt el tudom hinni.Azért vagy együtt Hannával is,nem?
-  Ő nem okos,inkább trükkös és mindig kitalálja,mivel is tartson maga mellett.
-  Mondjuk szétteszi a lábait?-vonom fel szemöldökeim lenézően.
-  Valahogy úgy,de ha nem haragszol meg,Polka,nem veled fogom a hálószobatitkaimat megtárgyalni.Most pedig halljuk mit lehet még tudni a mi kis szöszinkről.
-  Itt született Londonban,az édesapja,akihez nagyon közel állt meghalt,az anyja pedig összeszűrte a levet a végrendeletet kezelő ügyvéddel,nemsokkal a temetés után.Abigail nem is tartja velük a kapcsolatot.Egy nővére van,Roxana Braslin,aki esküvőkön fotóz és videóz,mellesleg nem is kevés pénzért,szóval jól megy neki.A húgával él,jelenleg egyedülálló.
-  Az anyjuk komolyan összefeküdt az ügyvéddel?-hitetlenkedett.
-  Igen.Ennél komolyabb nem is lehetne.Együtt is élnek,már az apa halála óta.
-  Szegény lány...
-  Ugyan kérlek,ha ennél jobb élete lenne,akkor valószínű a királyi család egyik leszármazottja lenne,valahol elől a trónörökösök között.
-  Nem úgy értettem,tudod te is.
-  Tudom,de akkor is.Ugye nem tetszik neked?-néztem unokaöcsémre gyanakodva.
-  Sajnálom,hogy le kell lombozzalak,de nem igazán fogott meg.Túl alacsony.
-  Mi bajod az alacsony lányokkal?!Hanna is alacsony.

-  Azt hiszem beleszerettem az új versenymérnökömbe.-nyögte ki elpirulva.
-  Hogy te mit csináltál?!De hisz még csak egyszer láttad...
-  Lehet,de megfogott benne valami és azóta nem tudom kiverni a fejemből.Egyszerűen nem megy.
-  És milyen a lány?-emeltem meg szemöldököm sokat mondóan.
-  Csodaszép és okos és megragadó személyiség és olyan szép ajkai vannak,majdnem letámadtam Christian irodájában.
-  Nem beszélhetsz komolyan,kis taknyos.Két évvel idősebb nálad.
-  A szerelemben nem számítanak holmi számok.Alig várom,hogy egész futamhétvégén az ő hangja duruzsoljon a fülembe.
-  Te komolyan bele vagy esve ebbe a lányba.Szegény nem tudja milyen állatot szabadítottak rá.
-  Igazi unokatesóhoz méltón viselkedsz,Polka,köszönöm.-grimaszoltam.
-  Ezért vagyok.-kacagtam fel és eltéve mappámat elterültem Seba mellett az ágyon.
-  Úgy szeretlek Polka.-adott egy cuppanós puszit az arcomra,majd vigyorogva elterült mellettem.
-  Én is szeretem magam.-nevettem fel,mire oldalba bökött.-Na jó,téged is egy picit.
-  Így sokkal jobb!-jelentette ki gyerekes hangon.
-  Azt el is hiszem...

***

Ez lenne a rész máról,remélem mindenkinek tetszett és nem okoztam csalódást.Nagyon sajnáltam,hogy az előző részéhez a történetnek nem kaptam véleményeket,de remélem itt változni fog a helyzet.

A következő frisset reményeim szerint a Két tűz között-höz fogom hozni,majd attól függ,hogy lesz időm és ötletem.

Legyen szép napotok!

Puszi:*:*