4.Rész

Mesélj...

*Roxi szemszöge*

Alig vártam, hogy végre ismét találkozzak Abigaillel, hiszen elég rég volt már az, hogy találkoztunk. Azt viszont le merem fogadni, hogy már több minden történt vele, mint egy átlagos emberrel több, mint egy hét alatt.
A hotelbe érve az volt az első dolgom, hogy felmenjek a szobámba és lezuhanyozzak. Semmi másra nem vágytam jobban abban a pillanatban. Utána jöhetett minden más. Miután végeztem a zuhanyzással, visszamentem a szobába, és elkezdtem mindent kipakolni az ágyra a bőröndömből, majd elraktam a ruháimat a szekrénybe, hogy ne gyűrődjenek.
A pakolás végeztével úgy döntöttem, hogy lemegyek enni, mivel már kezdtem éhes lenni. A húgomat nem tudtam elérni, így egyedül indultam el a szálloda éttermébe.
Nem sokan lézengtek, így sok üres asztal volt. Leültem az egyik eldugottabb asztalhoz, majd vártam, hogy az egyik pincér odajöjjön hozzám. Szerencsére nem is kellett sokat várnom rá. Megkaptam az étlapot, majd gyorsan választottam magamnak. Miután leadtam a rendelést ücsörögtem ott magamban és nézegettem minden felé, hogy hátha megakad a szemem valami érdekes dolgon.

- Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy fiatal lány csak magányosan ücsörög itt - hallottam meg egy kedves hangot a hátam mögül, mire elmosolyodtam.
- A húgomat nem tudtam elérni, ezért vagyok egyedül - fordultam meg sóhajtva, majd egy pillanatra a lélegzetem is elakadt, amikor megláttam a magas, szőke, izmos srácot, aki ráadásul még kék szemű is.
- Csatlakozhatok? - kérdezte egy félmosollyal, amitől még szívdöglesztőbb lett.
- Csak tessék. Nyugodtan - hadonásztam össze-vissza, mire nevetni kezdett, majd helyet foglalt a velem szemben lévő széken.
- Heikki Huovinen - nyújtott kezet, amit azonnal el is fogadtam.
- Roxana Braslin - motyogtam.

Hihetetlenül aranyos volt és végtelenül kedves, ami nem kicsit imponált. El is határoztam, hogy rákérdezek Abbeyre, hogy ki is ez a srác pontosan, mert ő tuti tud mindent a Forma 1-es pilóták személyi edzőiről. Épp ezért még jobban vártam azt, hogy találkozzak vele.
A szobámba menet szerencsére épp találkoztam vele, és az első kérdésem köszönés nélkül szegeztem neki, miközben karon ragadtam és a szobám felé kezdtem hurcolni.

- Mondj el mindent Heikki Huovinenről!

*Abbey szemszöge*

   Szédelegve sétáltam a folyosón,mikor valaki hátulról a nyakamba ugrott és nevetve landolt ellőttem.Először csak egy vörös hajzuhatagot láttam,majd felismertem Paulát,a medencétől.

-  Paula,igaz?-néztem rá mosolyogva.
-  Inkább Polka..azt jobban szeretem.-kuncogott kislányosan.-Abbey,igaz?
-  Eltaláltad.Nem gondoltam volna,hogy emlékszel rá.
-  Én sok mindenre emlékszem..például a nevedre.-kacagott ismét.
-  Merre jártál?
-  Seb szobájában voltam...tudod,amolyan családi megbeszélés.
-  Tényleg,te a sajtósa is vagy,nem?
-  Igen,és a menedzsere is,nagyjából egy éve.
-  Gratulálok.-vigyorodtam el kicsit még midig kábán.
-  Valami baj van?-nézett rám kicsit ijedten.
-  Azt hiszem...-dünnyögtem és épp csak kaptam levegőt.

   Nem tudom mi történhetett,de egyszerre kocsonyává váltak alattam térdeim és émelyegni,majd szédülni kezdtem végül az egész világ óriáskerékként forgott velem.Szemeim előtt még egy pillanatra felvillant a vörös hajzuhatag,majd egy elmosódott vörös felhőként lebegve előttem lassan elsötétedett és végleg eltűnt a homályban.Azt még éreztem,hogy karok fonódnak testem köré,de már nem láttam kihez tartoznak.

   A következő emlékem nagyon kellemes ébredés volt.Puhaság vett körül minden oldalról és ez nagyon jó érzés volt.Először nehézkesen ment kinyitni a szemem,de utána mégis megtettem,mert tudni akartam hol vagyok.Amikor kitisztult a látásom egy az enyémmel majdnem egyforma szobában voltam,az ágyban és egy puha takaróval voltam betakarva.Nagyon kényelmes volt,így még inkább magamra húztam azt.

-  Felébredt végre...-hallottam meg az ágy mellől egy felszabadult hangot.
-  Mmm...-nyöszörögtem és feltornáztam magam ülő helyzetbe.

   A szobában négy ember volt,ebből hármat én is ismertem.Az egyetlen ismeretlen az egy magas,barnás hajú,fiatal nő,aki kővé dermedten állt az ablak előtt és kifelé nézett a délutáni napsütésbe.Haján csillogott a beszivárgó nap halvány fénye és szemeiben talán félelem tükröződött.Egy puffos fotelben,kicsit távolabb Polka ült és feszülten játszott ujjaival,míg mellette Sebastian ücsörgött,aki egy napilapot olvasgatott.Az ágy közvetlen közelében pedig Kimi ült,egy sima bársony karosszékben,kékes szemei pedig fásultan meredtek rám.A frászt hozta rám a pillantásával és sikerült rendesen ki is verni a kábulatot a fejemből.

-  Felébredtél!-sikkantott ijedten Polka és hozzám rohant,ezzel alaposan a frászt hozva nem csak rám,hanem a szobában lévő többi emberre is.
-  Azt hiszem igen...-suttogtam és meglepetten pislogtam körbe.
-  Szerintem enned kellene valamit,mert míg aludtál hallottuk a gyomrod korgását.-tolt elém a vörös szépség egy nagy tálca ételt.
-  Kö...köszönöm.-habogtam kicsit még sokkosan.
-  Biztosan azért ájultál el,mert leesett a vércukor szinted,vagy csak mert egész nap egy falatot se ettél.
-  Reggeliztem...-dünnyögtem.
-  Az se most volt.
-  Tudom,de én nem szoktam csak úgy elájulni.
-  Már nem számít,most tessék enni.-jelentette ki határozottan a finn és még jobban elém tolta a tálcát.

   Csak akkor jöttem rá mennyire is vagyok éhes igazából,amikor nekiláttam a levesemnek,ami már nem volt forró,de még épp jó.Hihetetlen gyorsasággal lapátoltam be az ételt,amin mindenki jót nevetett.mikor befejeztem megbizonyosodtak arról,hogy képes vagyok a saját lábamon elhagyni a szobát,majd utamra engedtek.Komótosan sétáltam vissza a szobámba,amikor nővérem támadott rám,hátulról és,amint bezáródott mögöttünk a szobám ajtaja elkezdett faggatni Heikki-ről,a kis szöszke német edzőjéről.

   Természetesen mindent elmondtam neki,hisz tudtam,hogy ha már engem kérdez,akkor komolyan érdekli a srác.nagyjából fél órán át meséltem neki,majd elmentem lezuhanyozni és felvenni valami kényelmesen,majd úgy ahogy voltam,smink nélkül,víztől csapzott hajjal bevetettem magam nővérem mellé a hatalmas francia ágyba.

-  Elájultam ma.-jelentettem be kicsit álmoskásan.
-  Hogy te mit csináltál?!-könyökölt fel ijedten.
-  Nem ettem reggeli óta és elájultam.Aztán nagyjából egy óra múlva egy idegen szobában ébredtem és körbevettek idegen emberek.vagyis annyira nem is voltak idegenek,mert ismerem őket.
-  Elárulod kik voltak?
-  Persze.Sebastian Vettel,Kimi Räikkönen,Vettel unokatesója,vagy kicsodája,meg egy vadidegen csaj.
-  Ez komoly?-hüledezett.
-  Amennyire komolyan én itt fekszem melletted.
-  És volt valami?
-  Persze,hogy volt....hatalmas orgiában törtünk ki és egész eddig csak élveztünk és élveztünk....
-  Idióta vagy.-csapta meg a vállam kicsit mérgesen,de utána végül visszadőlt az ágyra.
-  Amióta csak itt vagyok csak hülyeségek történnek velem.Kimi pedig le se száll rólam,nem félreérteni.
-   Késő....-kacagott.
-  Szóval...első nap ellopta az ebédemet,utána pedig feljött a szobámba és ma reggel berántott a szobájába és megcsókolt.Utálom a fickót...egy igazi tapló.

*Amanda szemszöge*

    A szobát betöltötte a kínos csönd súlya és szinte mellkasomon éreztem ennek terhét.Saccolni se tudtam mi ennek az oka,de éreztem,hogy mindhármuk fejében ugyanaz jár,csak pontosan nem tudtam,hogy mi az.

   Polka nemsokkal a szőke lány távozása után visszaült a fotelbe,ahol addig ücsörgött,Seb nem messze tőlem állt meg az ablak előtt és frusztráltan bámult hol kifelé,hogy barátaira,a finn pilóta pedig végtagjait szétdobva feküdt az ágyán és váltogatta a csatornákat a TV-n.Tipikus pasi...Hasa picit kilátszott a trikó alól,és szabad kezével,tunyán,azt vakargatta.

-  Gyerekek,csak én vagyok ennyire hülye,vagy nektek is az előző órában lejátszódott események járnak a fejetekben?-szólalt meg végre,hosszas hallgatás után Sebastian.
-  Nekem is ez járt a fejemben.-szólalt meg ezúttal Polka.
-  Kimi?-fordultak egyszerre a finn felé.
-  Miről van szó?-kapta fel a fejét riadtan.
-  Abbeyről,te idióta.-fakadt ki a német és idegesen hozzávágta az egyik díszpárnát a kanapéról barátjához.
-  Sajnálom.Nem pont ő az,akire szívesen gondolok,miután megígérte,hogy a ha még egyszer hozzáérek úgy elintéz,hogy a családi ékszereimet a seggemből fogják kioperálni.
-  Komolyan ezt mondta?-kapott a szájához Polka,de nem azért,mert meglepődött,hanem azért,hogy a finn ne lássa elégedett mosolyát.
-  Igen,szóval kétlem,hogy egy darabig a közelébe megyek.
-  Ja,nagyjából még egy óráig,amikor is újra szerencsét akarsz majd próbálni annál a szerencsétlen lánynál.-ironizált Seb.
-  Nem fogok szerencsét próbálni.Azt hiszem eléggé nyilvánvalóvá tette,hogy nem érdeklem egy fikarcnyit sem.
-  Akkor ez azt jelenti,hogy megnyertem a fogadást?-vidult fel a német.
-  Milyen fogadást?!-szólaltam meg most én,mivel teljesen ledöbbentett,hogy itt fogadásról is volt szó.
-  Fogadtunk az öcsivel,hogy megfektetem a kislányt még a hétvége előtt.De ha így állnak a dolgok akkor inkább feladom és megadom a szőkének az elégtételt,hogy adhat öt pofont.
-  Ti komolyan öt pofonba fogadtatok a lány szüzességére?-hőköltem hátra elképedve.
-  Hogy miéről?-néztek rám mindhárman egyszerre.
-  Én ismerem Abbeyt középiskola óta.
-  Nekem erről miért csak most szólsz?-förmedt rám a német.
-  Elképzelhető,hogy talán azért,mert még 24 órája se ismerjük egymást és nem igazán gondoltam fontosnak,hogy elmeséljek neked mindenféle fiatalkori dolgomat.
-  Ott a pont,szöszi...-bökött felém Kimi,de közben barátjára nézett.
-  Akkor most elmesélheted,hogy mit tudsz Abigailről.

    Azt hiszem nem kell tagolnom,hogy mennyire sokkolt a kérés,de úgy gondolta,hogy mivel már nem is emlékszik rám Abbey,így nem baj,ha beavatom újdonsült barátaimat néhány dolgába a gimiből és az egyetemi évekből,amiknek ugyan nem voltam tanúja,de a nővérétől mindent tudok.

-  És utána mit fogtok csinálni?
-  Semmit.Valószínű úgysem találkozunk vele többet,de most tudni akarok róla mindent.-mennydörögte a finn és ismét kényelembe helyezte magát,de ezúttal minden szem rám szegeződött,mintha legalább is éhes cápák vettek volna körül és csak arra várnának,hogy ne figyeljek oda és felfaljanak.
-  Végül is,ha így áll a helyzet,akkor elmondhatok néhány dolgot...
-  Erre várunk...-jegyezte meg a finn epésen és türelmetlenül fészkelődni kezdett.
-  Abbeyt még itt,Angliában ismertem meg,egy osztályba jártunk középiskolában és hadd mondjam elég kicsapongó életet élte,a testvére elmondása szerint még ma sem hagyott fel a káros szenvedélyekkel.
-  Milyen káros szenvedélyek?-vonta fel gyanakvóan Polka a szemöldökét.
-  Italozás,kései tivornyák a kollégákkal,drogok,bárok és éttermek mellékhelyiségében történő csókolózás és ilyenek.
-  Esküszöm nem gondoltam volna róla.Olyan ártatlannak tűnik.
-  Én se hittem volna,ha nem a saját szememmel látom.
-  De ha ez mind igaz,akkor,hogy lehet az,hogy még mindig szűz?-kérdezte Seb.
-  Ez az ő trükkje.Szédíti a férfiakat,de sosem szeretkezik velük.Mindig van valami cseles kifogása,aztán ha oda kerülnének a pasival,hogy valami komoly is alakuljon,akkor általában közli a pasival,hogy legalább egy hónapig nincs szex,hogy jól meg tudják ismerni egymást és majd utána lefekszik vele,de a pasiknak általában ez már túl sok és dobják.
-  Szegény lány...-csóválta vörös fejét Polka.
-  Annyira azért ne sajnáld.Sok dolog van,ami kárpótolja őt a hiányzó orgazmusért.
-  Ugyan már...Azt semmi nem tudja kárpótolni.-legyintett a finn könnyelműen.
-  Csak kérdezd meg a kis szőkédet mit szokott szabadidejében csinálni.Majd akkor megtudod,hogy mivel kárpótolja magát az orgazmusokért.
-  Istenem,hogy beszélhetünk mások orgazmusáról?-csapott a homlokára Sebi.
-  Igazad van,hagyjuk a témát.Inkább menjünk bulizni ma este.-vetett fel egy új témát Kimi.
-  Remek ötlet,már úgyis ránk férne.
-  Szerintem is.És már van is egy tervem,szóval öcskös,ne nagyon dörzsöld a tenyered,mert rájöttem,hogy még nincs minden veszve.-pattant fel Kimi az ágyról és mint a kámfor eltűnt,mi pedig csak néztünk utána a bezáruló ajtón keresztül.

*Kimi szemszöge*

   Azonnal visszasiettem a szobámba és nekiestem a bőröndömnek.Minden eldugott zsebét felkerestem és végül megtaláltam.Egy kis átlátszó tasak,benne egy gramm fehér por...A legjobb kokain,amit be tudtam szerezni.Természetesen nem legális és nem is tisztességes,de én még SOHA nem veszítettem el fogadást.Hát ezúttal sem akartam és minden tőlem telhetőt be akartam vetni ennek érdekében.

   Amikor megbizonyosodtam,hogy a tasakban tényleg az van,amire gondolok,akkor szépen farmerom zsebébe csúsztattam és szinte azonnal el is hagytam a szobámat,majd visszamentem a kis társasághoz és megbeszéltük,hogy hánykor találkozunk és hol.

   Amikor ezzel is megvoltam megkerestem a szöszi szobáját és türelmetlenül kopogtatni kezdtem.Nem is kellett sok idő,mire kinyílt az ajtó és kellemes meglepetésben részesültem,amikor a szöszi egy bő pólóban és bokszerben nyitott ajtót,fején összefogott hajjal és smink nélkül.Szeretem,ha egy nő nem visel sminket,mert így sokkal szebbek és természetesebbek.A szemeik alatti karikák,ha vannak és a csupasz bőrük egyszerűen csodálatos.

-  Mr.Räikkönen...-lépett egyet hátra és már csapta is volna be az orrom előtt az ajtót,de én megfogtam azt és nem engedtem,hogy megtegye,amit tervezett.
-  Békejobbot jöttem nyújtani.-hazudtam rezzenéstelenül,amitől szinte automatikusan kinyílt az ajtó és ismét ott állt előttem ő,smink nélkül és tökéletesen.
-  Hallgatom.-tette keresztbe mellkasa előtt a kezeit,majd türelmetlenül szuggerálni kezdett.

***

Ez lett volna a rész,bér tudom,hogy nem ide ígértem,de tesókám hathatós segítsége és könyörgése elérte a célját és ez lett belőle,remélem nem bánjátok.A hétvégén még megpróbálok hozni egy részt,remélem sikerülni fog.

Legyen szép estétek és mindenkinek jó szurkolást a hétvégére és sok sikert a kedvenceiteknek!

Puszi:*:*