12.Rész

   Nagyjából hatkor találkoztunk újra a családdal és akkor már minden izmom megfeszült,ha csak a versenyre gondoltam.Nem is a versenyt magát vártam,hanem azt,hogy végre megtudjam szüleim és tulajdonképp az egész családom véleményét erről az egészről,hisz jogukban állt eltiltani és ez is benne volt a pakliban,de nagyon reméltem,hogy ez nem fog megtörténni.

   Kocsiba ültünk és elhajtottunk a Kaszinó Térig,ahol már szép kis tömeg gyűlt össze.Sok csodaszép autó szikrázott a késő délutáni nap,haldokló fényében és minden varázsos volt.

-  Kicsim,ugye nagyon vigyázol magadra?-nézett rém anya ijedten.
-  Mindig vigyázok magamra.-válaszoltam automatikusan és egy mosoly kíséretében visszafordultam az ablak felé,hogy tovább szemlélődhessek.

   A tömegben nagyobb csoportosulások rajzolódtak ki és azok közepén természetesen a versenyzők voltak.Észrevettem Hamiltont és Rosberget is,valamint nem messze tőlük,jelentős hölgykoszorúval felvértezve Button ült kocsija motorháztetőjén.Nagyon lazák voltak mindhárman.Eközben természetesen az én szívem a torkomban dobolt és idegszálaim pattanásig feszültek.Így nem tudtam vezetni.Túl ideges voltam ahhoz,hogy az útra és a pontosságra koncentráljak.De tudtam egy nagyon jó módot,amivel le tudtam vezetni.Elővettem a telefonom és gyorsan írtam egy sms-t,majd el is tettem azt.

   *Sebastian szemszöge*

  A telefonom rezgése riasztott fel a nézelődésemből.Azonnal kikaptam a zsebemből és megnéztem,majd szélesen elvigyorodtam.Egy pár szavas üzenet volt,Mirától jött,és csak annyi állt benne,hogy: "Negyed óra múlva a kaszinóban.325-ös szoba".Mosolyom azonnal letörölhetetlenné merevedett és nem is akartam leplezni boldogságom.

-  Kapás van,öcsi?-nézett rém Kimi mindent tudó mosollyal.
-  Az...-vallottam be szégyenlősen.
-  Gondolom a spanyol csajod.
-  Neked erről tudnod se lenne szabad,nem,hogy viccelődni vele.-néztem rá kicsit mérgesen.
-  Inkább hagyjuk a témát és mondjad mit írt.
-  Negyed óra múlva találkozunk a Kaszinóban.
-  És te miért vagy még mindig itt?-nézett rám a finn kíváncsian.
-  Mert valakivel épp beszélgetek.

-  Akkor gyerünk,mire vársz.Abban a luxus lakosztályban egy kiéhezett barna gyönyörűség vár téged,valószínű teljesen meztelenül.
-  Te beteg vagy,Räikkönen.-ütöttem hátba,majd felvéve dzsekimet már ott sem voltam.

   Átküzdöttem magam az emberek tömegén és végre kijutottam a térre.Teljesen le volt zárva és elkezdtem gondolkodni,hogy mennyire lehet ez a verseny illegális,ha le vannak zárva az utak és fényes nappal kezdenek az emberek gyülekezni.Azért annyira akkor mégsem...

   Sietve átsétáltam a kaszinóhoz és besétáltam.Benn még sokkal szebb volt,mint kívülről.Drága bútorok és még drágább tapéta,a legszebb kristálycsillárok,amiket addig láttam és Armani öltönyös recepciós,elegáns boyok és fényűzés minden mennyiségben.Meg kell hagyni,hogy ezek aztán tudnak élni.

-  Monsieur Vettel,már vártunk önre.-lépett mellém egy frakkos boy,amivel sikerült alaposan meg is ijesszen.
-  Rám?!-pislogtam még mindig meglepetten.
-  Igen.Madamoiselle Díaz szót,hogy amint megérkezik küldjem fel a 325-be.
-  Akkor nagyon szépen köszönöm...Jean-Pier.-néztem rá gyorsan a névtáblácskájára.
-  Nincs mit uram.

   A kezébe nyomtam 20 eurót és már rohantam is a lift felé.Mira testének lágy vonalainak még csak gondolatától is beindultam.Már a liftben fantáziálgatni kezdtem,hogy mit is fogok vele tenni,de ami a szobában várt rám,az minden képzeletemet felül múlta.Amint kitártam az ajtót a lány máris a nyakamba vetette magát és csókolgatni kezdett.

-  Te aztán tudod mit akarsz.lehelem ajkai közé.
-  Csak feszültséget levezetni...a doktorom szerint ez a legjobb megoldás.-túrt hajamba és nekilökött a falnak.
-  Akkor hát tegyük ezt.-adom át magam a belőle áradó energiának és lendületnek.

   Egy fél óra múlva a kényelmes fotelben ültünk,egymás ölében.Mira mellkasomra hajtott fejjel pihent,közben ujjaival mintákat rajzolt mellkasomra.

-  Már egyáltalán nem érzem magamat feszültnek.-suttogta,miközben nagyot sóhajtott.
-  Én sem...Olyan laza vagyok,mint egy kocsonya...-adtam egy puszit a homlokára,majd vállát kezdem simogatni.
-  Így már biztosan nyerni fogok.
-  Sok sikert,édesem.
-  Te most komolyan édesednek hívtál?-kapta fel a fejét ijedten.
-  Azt hiszem igen,de ha zavar,akkor visszaszívhatom.
-  Nem,ez nagyon jó volt így,csak ne éld bele magad nagyon.Tudod,hogy én még nem állok készen ilyesmire.
-  Biztos vagyok benne,hogy ha készen fogsz állni,akkor megtalálod az igazit.
-  És ha te vagy az?-nézett fel rám rémülten.
-  Akkor mi lesz?Nem a halálos ítéleted írod alá.
-  De a bátyám ki fog minket csinálni.Vagy engem házi őrizetbe helyez,téged pedig laposra ver.
-  Semmi ilyesmi nem fog történni.Emiatt ne fájjon a fejed.
-  Jó,nem fog.-biggyesztette le picit ajkait,de végül ismét felengedett és fejét ismét visszaejtette a mellkasomra.

   Nemsokkal később lezuhanyoztunk és külön-külön elhagytuk a hotelt.Rengeteg ember volt már kinn és autók motorjának búgása csendült egybe az emberek által keltett hangzavarral.Nagyon is családias volt és mintha legalább is egy Monacói versenyhétvégének lennénk résztvevői.Egyszerűen lenyűgöző volt.

-  Na,megvolt a mai fejadagod?-kérdezte epésen Kimi.
-  Kérlek,ne legyél ilyen féltékeny,de ha mindenképp azt akarod,hogy megegyen a sárga irigység,akkor elárulom,hogy még annyi időm se volt,hogy szétnézzek a lakosztályban.
-  Ez ám a forróvérű nőcske.-biccentett elismerően.
-  Ő nem nőcske.Ő az egyik legszebb nő,akivel valaha találkoztam.Szenvedélyes és minden megvan benne.ami én egy nőben keresek.
-  Te komolyan beleestél.-horkantott fel önelégülten.
-  Viszont ha igazad is lenne,akkor se történhetne semmi,mert félt Alonso-tól.
-  Ő a te védőangyalod.
-  Az tuti...Egyszerűen csodás lány.
-  És,ha míg rá vársz beleszeretsz valaki másba?
-  Akkor azzal a valaki mással leszek.Csak az alkalmi partnerem,nem fogok rá életem végégig várni,hogy hátha belátja,hogy nem tudom elképzelni az életem nélküle és,hogy nem számít hányszor ver meg a bátyja.
-  Ennyire komolyan gondolod?
-  Legszívesebben a háztetőről kiabálnám,hogy beleszerettem,de itt van Nando is,szóval inkább ezt egyelőre csak neked és csakis privát beszélgetésben vallom be.
-  Bölcs elgondolás...
-  Tudom.-jelentettem ki magabiztosan,majd leültem Kimi mellé és onnan szemléltem az események további lefolyását.

*Nando szemszöge*

-  Kisfiam,én annyira féltem a húgodat.-sóhajtott anya idegesen mellettem,mire engem is elfogott az idegesség,még inkább,mint addig.
-  Ha valami baja lesz Mirának,te leszel a hibát.-fenyegetőzött apa.
-  Az enyém?-néztem rá meglepetten.
-  Igen.Annyi időt töltötök együtt,észre kellett volna venned,hogy van egy titkos élete.-folytatta idegesen.
-  A titkos élet azért titkos,hogy senki ne tudjon róla,nemde?
-  Feleselsz édesapáddal?
-  Sajnálom,papa,de én észre se vettem.Azt hittem ismerem Mirát,erre ilyen dolog derül ki róla...Borzasztóan csalódtam benne és legszívesebben már akkor hazahurcoltam volna,amikor elmondta,hogy mit is művel ő a barátaival.
-  Miért nem tetted?
-  Azért,mert ő a kishúgom és a boldogsága mindennél fontosabb.Nem akarom őt elveszteni,inkább vesszen össze veletek és rátok haragudjon,mint rám.
-  Kis mocsok,ami vagy.-ütött vállon szerelmem,amit igazából nem kellett volna,mert egy igen mérges pillantással leszereltem vidámságát.
-  Kisfiam,ez tényleg nem volt egy jó ötlet,mert tudhatnád,hogy a verseny kimenetelétől függetlenül,a húgod ettől a naptól kezdve csakis a mi felügyeletünkkel hagyhatja el Spanyolország határát.
-  Nem lehettek vele ilyen szigorúak.A főnökével a Nobel-díj küszöbén állnak.Ha sikerül működőképessé tenniük a rendszert,amin dolgoznak,akkor egyikük megkapja a fizikai Nobelt.
-  Nyilván a professzor fogja megkapni,úgyhogy a húgodnak nem kell ott dolgoznia tovább.
-  Ti ezt nem érthetitek.Ő azért a vacakért dolgozott éveken keresztül egész idáig.Nem azért volt ennyire okos mindig is,mert egy közértben akarja végezni elárusítóként,hanem azért,hogy a C.E.R.N-ben valósíthassa meg az álmait.Ez olyan lenne,mintha engem kivennék az autómból és egy szerelőműhelybe kényszerítenétek.
-  Nem nyitunk vitát,fiam.Egyelőre még én vagyok a családfő és még mindenki azt teszi,amit én mondok.
-  Apa...Mira már nagylány és nem szabhatod meg neki mit csináljon.A saját felelősségére teszi,amit tesz,nektek pedig nem igazán van beleszólásotok.Nagyon sajnálom,hogy ezt kellett mondanom,mert legszívesebben megengedném,hogy hazarángasd,de ma itt van egy nagyon kedves barátom aki meg szeretné nézni Mirát versenyezni.
-  És mit is akar ez a te barátod pontosan?
-  Reklámarcot keres az új Ferrari reklámjához és Mirát tökéletesnek találja.
-  De miért nem jó egy akármilyen modell?
-  Mert ezzel én is nyerek,ti is nyertek és Mira is nyer.Az elmúlt időben nagyon sokat sírt és nem igazán találja meg a helyét,de ezzel legalább lekötné magát egy kicsi időre és elterelhetné a figyelmét a munkáról és Ianról,mert az átkozott bűntudatról,amit még mindig érez.
-  Erről nem tudtam.-kapott a szájához anya ijedten.
-  Azért,mert megígértem neki,hogy nem szólok senkinek,de egyszerűen tudom,hogy ismét segítségre van szüksége.
-  Vagy csak egy új szerelemre.Nem pedig egy spanyol pasira,akit majd a bátyja választ neki.-szólalt meg Dasha kicsit csípős éllel a hangjában,ami megint csak nem tetszett.
-  Badarság.A szerelem az ő esetében csak rontana a helyzeten.Gondolkodj egy kicsit.Egyszer már majdnem öngyilkos lett,mert nem bírt a bűntudatával,amiért Ian szerinte miatta halt meg,pedig ez totál nem így történt.
-  Mi mind tudjuk ezt,de ő nem igazán akar hinni nekünk.Nagyon rosszul van és tényleg segítségre lenne szüksége.Azt hiszem lassan az ideg összeroppanás szélén áll.Most is hol van?-néztem körbe,mert már egy ideje eltűnt szem elől Mira.
-  Talán csak elment megnézni mi van az autójával.Én még nem láttam a kicsikét,de már nagyon kíváncsi vagyok rá.-dörzsölte me tenyerát Dasha.
-  Én is,szóval esetleg meg is kereshetnénk.
-  Mutassátok az utat,gyerekek.-vont vállat apa és egy jókedvű mosolyt mímelve kézen fogta édesanyámat és elindultunk húgom keresésére.

*Mira szemszöge*

-  Veszélyes játék a tied,kicsi lány.-szállt ki a Bugattimból Dom.
-  Tudom,de ez kell nekem.Így legalább kicsit elterelődnek a gondolataim.-vettem szemügyre az én csodálatos kis masinámat.
-  Mira,tudod,hogy ha bármikor el akarod valakinek mondani mi bánt,én itt leszek neked.-tette barátságosan vállamra kezét és megszorította picit,hogy érezzem,komolyan gondolja,amiket mond.
-  Köszi,és majd észben tartom.

   Telefonom rezegni kezdett a zsebemben.Ijedten kaptam oda és ki is vettem a készüléket.A kijelzőn Seb neve villogott,egy kis borítékocska mellett.Üzenetet küldött.Megnyitom és kicsit megrökönyödve tapasztalom,hogy ez az üzenet nem Seb gondolatait közvetíti,hanem valaki más írta.Ez állt benne:
"Kedves Miss.Diaz!
Sajnos csak így tudjuk elérni egymást,mert személyesen csak ne mehettem oda egy szinte tök idegenhez,szóval így fogom elmondani.Nagyon gyors leszek,ígérem.A barátom komolyan beleszeretett magába és attól félek,hogy össze fogja törni a szívét.Nem egy igazi úriember,de ő is változhat.Kérem ne játsszon az érzelmeivel,mert össze fog roppanni,még ha nem is mutatja ki.Ha szeretne tőle valamit,akkor azt mondja ki őszintén,mert rossz nézni,ahogy őrli magát ezen az egészen.Kérem,tegyen ellene valamit.

Tisztelettel,egy jó barát."

Az üzenetet meghökkenve olvastam és nem igazán tudtam hová tenni.Válaszolni már nem maradt erőm,de tudtam,hogy igaza van,mert én sem igazán voltam az érzelmeim birtoklásának magaslatán,hisz fogalmam sem volt,mit is kellene most tennem,vagy mit is akarok épp akkor tenni.Egy valami viszont biztos volt....Akaratlanul is elkezdtem sokkal többet érezni Sebastian iránt,mint kellett volna,ennek pedig véget kellett vetnem...Azonnal.

***

Ez lett volna a rész,ennyi kihagyás után,és nagyon sajnálom is,mert hisz azt mondtam,hogy lesz a hétvégén rész,de aztán valahogy elmaradt.Remélem nem haragszotok rám nagyon és ezt a részt szívesen és jókedvvel olvastátok.

Köszönöm a már így is rengeteg oldalmegjelenítést és hozzászólást és remélem,hogy a közeljövőben is velem tartotok.A frissel kapcsolatban nem bocsátkozom ígérgetésbe vagy spekulációba,mert fogalmam sincs mikor leszek vele kész.

Legyen szép napotok és,ha a hétvégén már nem jelentkeznék,akkor kellemes hétvégét nektek!

Puszi:*:*