Hihetetlen
- És ez annyira rossz hír,hogy sírni kell miatta?-teszem le kisfiamat,majd barátnőmhöz sétálok és átölelem.
- Nem tudom...Örülnöm kéne,de nem tudom mit érzek.
- Szerintem fel kellene hívnod és megbeszélni,nyugodtan,négy szem közt,amikor senki nem zavar titeket és lehetőleg kíméletesen közöld vele,mert azt mondtad,hogy még nem beszéltetek a baba témáról.
- Azt hiszem most hazamegyek.Ne haragudj,hogy magadra hagylak de ezt még meg kell emésztenem és ki kell fundálnom,hogy mit fogok mondani Heikkinek.
- Biztosan minden rendben lesz és hamarosan már együtt tervezgetitek a babaszobát.
- Remélem igazad lesz.-ölel meg szorosan,majd kibontakozva karjaim közül elindul az ajtó felé,hogy hazamehessen.
- Nagyon vigyázz magadra,főleg,hogy most már nem csak egy emberre kell vigyáznod.
- Nyugi,én mindig vigyázok magamra.-mosolyodik el halványan,majd magára kapva kabátját ki is lép a hűvös januári délutánba.
- Amint beszéltetek hívj fel.
- Te leszel az első.-búcsúzunk el egymástól.
- Szia!-kiáltok utána,mire ő integet egyet gyorsan,majd kihajt az udvarról.
Visszamegyek kisfiamhoz,aki időközben békésen alszik a kényelmes kanapén.Óvatosan mellé telepszek,majd nézni kezdem.Minden apró porcikáját megfigyelem és alaposan megjegyzem,hogy mindörökké velem lehessen.Mellkasa egyenletesen mozog le fel,kezecskéit pedig ökölbe szorítja alvás közben.Ritka pillanat az,amikor ez a kis ördög csak úgy elalszik,de ez egy azon békés pillantok közül,amikor szerencsém van és van időm takarítgatni,míg őkelme hagyja.
Lassan felmegyek és nekilátok összeszedni a szennyest,ami szanaszét van dobálva a szobánkban és a fürdőben is.Beledobálom egy nagy szennyes kosárba és leviszem a mosókonyhába,a pincébe.Mikor ezzel is kész vagyok felmegyek és nekilátok valami ebéd főzésének,hogy azért éhen ne haljak.Nagyjából egy fél órája főhet az ebéd,amikor megszólal a telefon.Azonnal felkapom,nehogy Lukas felkeljen,mert akkor megint nem tudok semmit csinálni.
- Haló?-szólok bele suttogva.
- Szia,édes!-kurjant Sebi vidáman.
- Ha ennél hangosabb lennél,akkor talán még a Marson is hallanák.-korholom és becsukom a konyha ajtaját.
- Picur alszik?
- Ha szerencséd van,akkor igen,de ha felébresztetted,akkor kinyírlak csak gyere haza!-fenyegetem meg.
- Alig várom,hogy elfenekelj,mert már este otthon leszek.
- Jössz haza?-csillannak fel szemeim egyszeriben.
- Heikkinek sürgősen haza kell utazni és engem is elengedtek.
- Már annyira nagyon hiányzol.-hajtom le a fejem.
- Nyugi,csak pár óra és otthon vagyok.Most zártam le a bőröndöm.
- Bárcsak ne kellene elmenned megint.
- Kár,hogy én nem vehetek ki szülési szabadságot.
- Apasági szabi nincs?-kuncogok fel halkan,mire csak egy ideges sóhaj lett a válasz.
- Cicám,hülyeségeket beszélsz.
- De te szeretsz.Pont a hülyeségeim miatt.
- Igaz.Le se tagadhatnám,de akkor is,ne legyél butus.Tudod,hogy ez egy teljes munkaidő állás,ahonnan nem lehet csak úgy kilépni.
- Tudom,de nekem annyira fogsz hiányozni a versenyhétvégéken.
- Ha Lukas elég nagy lesz,akkor majd kijöhettek ti és szurkolhattok nekem.
- Ezt még meglátjuk.
- Adj egy nagy puszit a kis rosszaságnak helyettem.
- Adok,de csak ha felébred.Nagyon gyanús nekem,hogy már lassan két órája alszik.
- Nemsemmi.Mivel ütötted ki a kicsit?
- Semmivel...Elmentünk Rinával kocsikázni kicsit és utána hazajöttünk,szinte azonnal elaludt.
- Esete,hogy aludt?
- Szinte minden két órába felébredt.Rettenetesen rossz alvó a fiad!
- Ó,most az én fiam?-kacag fel.
- Ha rosszalkodik,akkor csakis a te fiad lehet.
- Milyen szép kilátások a jövőre.
- Csak viccelek,de siess haza kérlek....
- Néhány órácska és otthon leszek.Addig tarts ki.
- Próbálok...-sóhajtok,majd gyorsan elköszönök szerelemtől,mert egy leparkoló autó hangját hallom meg a ház elől.
Egy fél pillantást vetek még mindig alvó kisfiamra,majd az ajtóhoz sietek.Legnagyobb meglepetésemre Kimi száll ki az autójából és vesz ki egy nagyobb táskát a hátsóülésről.
- Kimi?Te meg mi az eget csinálsz itt?-nézek rá megrémülve.
- Nem látod?!Költözök!-válaszolja és ahogy lépne fel,lába megbicsaklik és hátra esik,telibbe fenékre.
- Te részeg vagy.-állapítom meg és azonnal segítségére sietek.
- Nem mondod....-tápászkodik fel idegesen.
- Elárulod mi történt,vagy csak részegen becsörtetsz az otthonomba és felvered a kisfiamat?-állok elé,hogy ne tudjon bemenni.
- Összevesztem Petrával és most eljöttem otthonról.
- Állj,ki az a Petra?
- Az élettársam,nagyjából egy fél éve élünk együtt és most összevesztünk.
- És ezért le kellett innod magad a sárga földig?
- Csak adj egy szobát néhány napra,míg lehiggad,utána hazamegyek.
- Rendben...De ha kéretem csendben őrjöngj,mert végre sikerült elaltatnom Lukast.
- Jó,csak menjünk már,mert szétfagy a seggem.
Bevezetem,majd míg ő levetkőzik,addig én becsukom a nappali ajtaját,hogy ha véletlenül mégis leesne a lépcsőn,akkor ne hallatsszon a káromkodása annyira.Felmegyünk az egyik szobát átadom Kiminek,aki bedobálja cuccait,majd egy fél perc sem telik el,már a nyakamon van,hogy ő éhes.Szerencsére volt kaja,épp akkor lett kész,mire leértünk.
- Egyél,addig felviszem Lukast a szobájába,hogy tudjunk beszélgetni.
- Szerintem már nem igazán fog aludni...-utal az épp felhangzó gyermeksírásra.
- Lehet.akkor viszont megyek és megetetem,hogy utána tudjunk beszélgetni,mert érzem,hogy valami nagy marhaságot csináltál,te bolond finn.
- Persze,csak én lehetek a hibás.-veti oda,de nem is reagálok rá,mert rohanok Lukashoz,hogy felvegyem és megetessem.
Karba veszem Lukast és ringatni kezdem,hogy nyugodjon meg kicsit.
- Hiányzik neked is,igaz?-mosolygok pici fiamra szomorkásan,mire alább hagy a sírása.-Tudom,picikém és nagyon sajnálom,de már nem hozhatom vissza,pedig szeretném.De biztosan éhes vagy,kis haspókom.
Nagyjából öt perce ülhetek a kanapén Lukassal,mikor érzem,hogy valaki figyel.Nem nehéz kitalálni,hogy ki az,hisz egyedül vagyunk a házban.Óvatosan megfordulok és gyanúm beigazolódik.Kimi áll az ajtófélfának nekitámaszkodva és onnan figyel minket.Egy nagy bögre kávé van a kezében,nem tudom mikor főzhette,de máris jobb állapotban van.Ruganyos léptekkel megindul felénk és mellém ül,jó szorosan,mai kicsit zavar,mert hát ez mégis egy elég szentimentális pillanat.
- Most a mi kisfiunkat is etethetnéd,ha nem vagyok akkora sügér,hogy elengedlek.
- Hihetetlen vagy,Kimi.Azért szakítottunk,mert nem akartalak bántani,hisz én Sebastiant szeretem és nem téged.
- Kár,pedig én azt hiszem még mindig szeretlek.
- Ezt megbeszéltük.Azt hittem,hogy te sem érzel irántam már semmit.
- Ez már lerágott csont,nekünk nincs és nem is volt közös jövőnk.Nekem mindig itt lesz Sebi és sajnálom,hogy ezt kell mondanom,de ami köztünk volt,az soha nem volt igazi szerelem.
- Talán részedről nem is,de én szerettelek,sőt most is szeretlek.
- És Petra?
- Ő csak arra jó,hogy az űrt kitöltse,amit érzek,minden egyes nap az életemben.
- Marhaság.Csak az alkohol beszél belőled.
- Lehet.-von vállat egyszerűen.
- Szerintem aludd ki magad.Menj fel a szobádba,zuhanyozz le és aludj.Azonnal jövök és megnézem,hogy minden oké-e veled.
- Nem maradhatnék mégis inkább itt veled?-pislog rám kék szemeivel.
- Ha akarsz,és nem zavar,hogy én itt pucérkodok,akkor maradhatsz.
- Egyáltalán nem zavar...sőt.
- Te beteg vagy,Räikkönen.
- Nem,csak részeg.-dől hátra és kényelembe helyezi magát.
- Ha összerókázod a kanapét,akkor ki kell tisztíttatnod,remélem tudod.
- Igen,persze...
Ezek után csendben befejezem az etetést és ahogy azt sejtettem,az én kis csöppem szinte azonnal vissza is alszik.Felviszem és a babaágyba fektetem,majd miután aktiváltam a babafigyelő kütyüt,visszatérek a finnhez,aki idő közben kiitta a kávét és ő is elaludt a kanapén.Na szép...Én beszélgetni akarok vele,erre ő elalszik.
A konyhába megyek,hogy végre egyek én is,hisz már elég éhes vagyok.Mikor végzek elmosom az edényeket és lemegyek a mosókonyhába,hogy felhozzam a ruhákat,majd kiterítsem őket,ugyanis én ragaszkodtam ahhoz,hogy ne legyen szárító a mosógépben,mert szeretem a dolgokat hagyományosan csinálni.Ezek után már nincs mit kezdjek magammal így felmegyek az emeltre és bekapcsolom a laptopom,amin egy eléggé váratlan hír fogad,amint belépek az egyik kedvenc bulvár oldalamra.
Egye lég terjedelmes cikk,több képpel megtűzdelve,amelyen Sebastian és egy ismeretlen nő épp ölelkeznek,vagy egymásba gabalyodva állnak egy hotel erkélyén.Elolvasom a cikket és még inkább sokkol.A lényege az,hogy bár mindenki tudja,hogy Seb velem van és,hogy nemrég közös babánk is született,ő mégis összejött valakivel és szerelmesen andalogtak minden fél Milton Keynes utcáin és egy kisebb hotel erkélyén szerelmesen összebújva töltöttek el néhány kellemes órát.A végét már könnyes szemmel olvasom a cikket,és még mielőtt végleg hisztérikus zokogásban török ki,valaki benyit a szobába.Kimi az.
- Mi történt?-lép oda hozzám és lecsapva a laptop tetejét felállít és az ágyhoz sétálva az ölébe ültet.
Normálisan fejbe vertem volna az ilyen közvetlen közeledés miatt,de most nagyobb szükségem van egy valaki közelségére,mint bármikor azelőtt.Érezni karom,hogy valaki van mellettem és az,hogy Kimi itt ül az ágyon,közben pedig minden kérdés nélkül átölel és a hátamat simogatja az rengeteget segít.
- Nyugi...minden rendben.-dörzsöli hátamat és közben monoton,nyugtató hangon beszél hozzám,amitől sokkal jobban érzem magam.
- Nem..Semmi sincs rendben...Sebi...Ő engem..meg..meg...-nem tudom kimondani,mert annyira hihetetlen és elkeserítő,hogy még magam sem tudom felfogni.
- Az lehetetlen.Ő szeret téged...nem csalhat meg.
- Pedig,a kis tintazabálók és a paparazzók szerint igen..Nézd csak meg.-bökök lezárt gépem felé.
- Most nem hagylak egyedül,még csak annyira sem,hogy ellenőrizzem annak a dilisnek a marhaságát.
- Köszönöm.-karolom át nyakát és arcom nyaka hajlatába fúrom.
- Add ki magadból,ez mindig segít.
- Most inkább csak sírné...-de nem tudom befejezni,mert Lukas felsír a szobájában.
- Ha akarod megyek én.
- Nem kell,addig is elterelem a gondolataim.-állok fel és átsétálok kisfiam szobájába.
Karjaimba veszem és fejecskéjét vállamra hajtva próbálom csitítani.Szinte negyed órába telik,mire végre megnyugszik,ekkor leteszem a pelenkázóra és tisztába teszem,majd együtt visszamegyünk Kimihez,aki közben elolvasta a cikket és hitetlenkedve rázza a fejét.
- Szeretnéd megfogni egy kicsit?-kérdezem félmosollyal arcomon.
- Nem hiszem.hogy nagy gyakorlatom lenne a babázásban.
- Semmi gyakorlat nem kell hozzá,csak egy óvatosan fogd és vigyázz a fejére.
Megvárom,míg feláll és a kezébe adom a kisfiamat.Remekül áll neki,és olyan aranyosan néz Lukasra,hogy szinte elolvadok.Egy pillanatra a képeket és a cikket is elfelejtem,de aztán egyszer csak egy leparkoló autó hangját hallom meg a ház elől és amint az ablakhoz lépek Sebit látom meg kiszállni egy fehér Infinitiből.A gyomrom azonnal görcsbe rándul és falfehéren fordulok vissza a finnhez.
- Sebi itthon van.-nyögöm.
- Fogd meg Lukast.-adja át a kisfiam,majd kiviharzik a szobából.
Visszasétálok az balakhoz és onnan követem pillantásommal Seb ruganyos,vidám lépteit,amíg egyszer csak meg nem jelenik Kimi is.Vidáman köszönti finn barátját,ám az egy hatalmas jobb horoggal viszonozza a kedves köszöntést.Seb hátratántorodik és értetlenül néz Kimire.
- Csak viccelek,de siess haza kérlek....
- Néhány órácska és otthon leszek.Addig tarts ki.
- Próbálok...-sóhajtok,majd gyorsan elköszönök szerelemtől,mert egy leparkoló autó hangját hallom meg a ház elől.
Egy fél pillantást vetek még mindig alvó kisfiamra,majd az ajtóhoz sietek.Legnagyobb meglepetésemre Kimi száll ki az autójából és vesz ki egy nagyobb táskát a hátsóülésről.- Kimi?Te meg mi az eget csinálsz itt?-nézek rá megrémülve.
- Nem látod?!Költözök!-válaszolja és ahogy lépne fel,lába megbicsaklik és hátra esik,telibbe fenékre.
- Te részeg vagy.-állapítom meg és azonnal segítségére sietek.
- Nem mondod....-tápászkodik fel idegesen.
- Elárulod mi történt,vagy csak részegen becsörtetsz az otthonomba és felvered a kisfiamat?-állok elé,hogy ne tudjon bemenni.
- Összevesztem Petrával és most eljöttem otthonról.
- Állj,ki az a Petra?
- Az élettársam,nagyjából egy fél éve élünk együtt és most összevesztünk.
- És ezért le kellett innod magad a sárga földig?
- Csak adj egy szobát néhány napra,míg lehiggad,utána hazamegyek.
- Rendben...De ha kéretem csendben őrjöngj,mert végre sikerült elaltatnom Lukast.
- Jó,csak menjünk már,mert szétfagy a seggem.
Bevezetem,majd míg ő levetkőzik,addig én becsukom a nappali ajtaját,hogy ha véletlenül mégis leesne a lépcsőn,akkor ne hallatsszon a káromkodása annyira.Felmegyünk az egyik szobát átadom Kiminek,aki bedobálja cuccait,majd egy fél perc sem telik el,már a nyakamon van,hogy ő éhes.Szerencsére volt kaja,épp akkor lett kész,mire leértünk.
- Egyél,addig felviszem Lukast a szobájába,hogy tudjunk beszélgetni.
- Szerintem már nem igazán fog aludni...-utal az épp felhangzó gyermeksírásra.
- Lehet.akkor viszont megyek és megetetem,hogy utána tudjunk beszélgetni,mert érzem,hogy valami nagy marhaságot csináltál,te bolond finn.
- Persze,csak én lehetek a hibás.-veti oda,de nem is reagálok rá,mert rohanok Lukashoz,hogy felvegyem és megetessem.
Karba veszem Lukast és ringatni kezdem,hogy nyugodjon meg kicsit.
- Hiányzik neked is,igaz?-mosolygok pici fiamra szomorkásan,mire alább hagy a sírása.-Tudom,picikém és nagyon sajnálom,de már nem hozhatom vissza,pedig szeretném.De biztosan éhes vagy,kis haspókom.
Nagyjából öt perce ülhetek a kanapén Lukassal,mikor érzem,hogy valaki figyel.Nem nehéz kitalálni,hogy ki az,hisz egyedül vagyunk a házban.Óvatosan megfordulok és gyanúm beigazolódik.Kimi áll az ajtófélfának nekitámaszkodva és onnan figyel minket.Egy nagy bögre kávé van a kezében,nem tudom mikor főzhette,de máris jobb állapotban van.Ruganyos léptekkel megindul felénk és mellém ül,jó szorosan,mai kicsit zavar,mert hát ez mégis egy elég szentimentális pillanat.
- Most a mi kisfiunkat is etethetnéd,ha nem vagyok akkora sügér,hogy elengedlek.
- Hihetetlen vagy,Kimi.Azért szakítottunk,mert nem akartalak bántani,hisz én Sebastiant szeretem és nem téged.
- Kár,pedig én azt hiszem még mindig szeretlek.
- Ezt megbeszéltük.Azt hittem,hogy te sem érzel irántam már semmit.
- Ez már lerágott csont,nekünk nincs és nem is volt közös jövőnk.Nekem mindig itt lesz Sebi és sajnálom,hogy ezt kell mondanom,de ami köztünk volt,az soha nem volt igazi szerelem.
- Talán részedről nem is,de én szerettelek,sőt most is szeretlek.
- És Petra?
- Ő csak arra jó,hogy az űrt kitöltse,amit érzek,minden egyes nap az életemben.
- Marhaság.Csak az alkohol beszél belőled.
- Lehet.-von vállat egyszerűen.
- Szerintem aludd ki magad.Menj fel a szobádba,zuhanyozz le és aludj.Azonnal jövök és megnézem,hogy minden oké-e veled.
- Nem maradhatnék mégis inkább itt veled?-pislog rám kék szemeivel.
- Ha akarsz,és nem zavar,hogy én itt pucérkodok,akkor maradhatsz.
- Egyáltalán nem zavar...sőt.- Te beteg vagy,Räikkönen.
- Nem,csak részeg.-dől hátra és kényelembe helyezi magát.
- Ha összerókázod a kanapét,akkor ki kell tisztíttatnod,remélem tudod.
- Igen,persze...
Ezek után csendben befejezem az etetést és ahogy azt sejtettem,az én kis csöppem szinte azonnal vissza is alszik.Felviszem és a babaágyba fektetem,majd miután aktiváltam a babafigyelő kütyüt,visszatérek a finnhez,aki idő közben kiitta a kávét és ő is elaludt a kanapén.Na szép...Én beszélgetni akarok vele,erre ő elalszik.
A konyhába megyek,hogy végre egyek én is,hisz már elég éhes vagyok.Mikor végzek elmosom az edényeket és lemegyek a mosókonyhába,hogy felhozzam a ruhákat,majd kiterítsem őket,ugyanis én ragaszkodtam ahhoz,hogy ne legyen szárító a mosógépben,mert szeretem a dolgokat hagyományosan csinálni.Ezek után már nincs mit kezdjek magammal így felmegyek az emeltre és bekapcsolom a laptopom,amin egy eléggé váratlan hír fogad,amint belépek az egyik kedvenc bulvár oldalamra.
Egye lég terjedelmes cikk,több képpel megtűzdelve,amelyen Sebastian és egy ismeretlen nő épp ölelkeznek,vagy egymásba gabalyodva állnak egy hotel erkélyén.Elolvasom a cikket és még inkább sokkol.A lényege az,hogy bár mindenki tudja,hogy Seb velem van és,hogy nemrég közös babánk is született,ő mégis összejött valakivel és szerelmesen andalogtak minden fél Milton Keynes utcáin és egy kisebb hotel erkélyén szerelmesen összebújva töltöttek el néhány kellemes órát.A végét már könnyes szemmel olvasom a cikket,és még mielőtt végleg hisztérikus zokogásban török ki,valaki benyit a szobába.Kimi az.
- Mi történt?-lép oda hozzám és lecsapva a laptop tetejét felállít és az ágyhoz sétálva az ölébe ültet.
Normálisan fejbe vertem volna az ilyen közvetlen közeledés miatt,de most nagyobb szükségem van egy valaki közelségére,mint bármikor azelőtt.Érezni karom,hogy valaki van mellettem és az,hogy Kimi itt ül az ágyon,közben pedig minden kérdés nélkül átölel és a hátamat simogatja az rengeteget segít.
- Nyugi...minden rendben.-dörzsöli hátamat és közben monoton,nyugtató hangon beszél hozzám,amitől sokkal jobban érzem magam.- Nem..Semmi sincs rendben...Sebi...Ő engem..meg..meg...-nem tudom kimondani,mert annyira hihetetlen és elkeserítő,hogy még magam sem tudom felfogni.
- Az lehetetlen.Ő szeret téged...nem csalhat meg.
- Pedig,a kis tintazabálók és a paparazzók szerint igen..Nézd csak meg.-bökök lezárt gépem felé.
- Most nem hagylak egyedül,még csak annyira sem,hogy ellenőrizzem annak a dilisnek a marhaságát.
- Köszönöm.-karolom át nyakát és arcom nyaka hajlatába fúrom.
- Add ki magadból,ez mindig segít.
- Most inkább csak sírné...-de nem tudom befejezni,mert Lukas felsír a szobájában.
- Ha akarod megyek én.
- Nem kell,addig is elterelem a gondolataim.-állok fel és átsétálok kisfiam szobájába.
Karjaimba veszem és fejecskéjét vállamra hajtva próbálom csitítani.Szinte negyed órába telik,mire végre megnyugszik,ekkor leteszem a pelenkázóra és tisztába teszem,majd együtt visszamegyünk Kimihez,aki közben elolvasta a cikket és hitetlenkedve rázza a fejét.
- Szeretnéd megfogni egy kicsit?-kérdezem félmosollyal arcomon.
- Nem hiszem.hogy nagy gyakorlatom lenne a babázásban.
- Semmi gyakorlat nem kell hozzá,csak egy óvatosan fogd és vigyázz a fejére.
Megvárom,míg feláll és a kezébe adom a kisfiamat.Remekül áll neki,és olyan aranyosan néz Lukasra,hogy szinte elolvadok.Egy pillanatra a képeket és a cikket is elfelejtem,de aztán egyszer csak egy leparkoló autó hangját hallom meg a ház elől és amint az ablakhoz lépek Sebit látom meg kiszállni egy fehér Infinitiből.A gyomrom azonnal görcsbe rándul és falfehéren fordulok vissza a finnhez.
- Sebi itthon van.-nyögöm.
- Fogd meg Lukast.-adja át a kisfiam,majd kiviharzik a szobából.
Visszasétálok az balakhoz és onnan követem pillantásommal Seb ruganyos,vidám lépteit,amíg egyszer csak meg nem jelenik Kimi is.Vidáman köszönti finn barátját,ám az egy hatalmas jobb horoggal viszonozza a kedves köszöntést.Seb hátratántorodik és értetlenül néz Kimire.
***
Ez lenne a Seb győzelméért beígért rész,remélem tetszett ez is és nem volt túl sablonos és sikerült meglepnem titeket egy kicsit.
A futamhoz nincs különösebb hozzáfűznivalóm,viszont személyes meggyőződésem,hogy Seb jogosan nyert és mondhat Webbo,vagy a csapat,amit akar.
Legyen könnyű hetetek a suliban és szép estét nektek:*:*
Szia!!
VálaszTörlésJaj, de jó, hogy csak most volt időm olvasgatni, mert így egyszerre két részt is olvashattam!!:) Huh, hol is kezdjem?!:) Az előző rész nagyon érdekesre sikeredett, legalábbis az eleje, nekem igazán elnyerte a tetszésemet! Nagyon örülök, hogy Rina-ékhoz is érkezik a baba! Kimi beállítása kicsit meglepő volt, meg azok is, amiket mondott.. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi igaz abból a cikkből, és hogy mi lesz ezután! Nagyon várom a folytatást!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésTele van ez a rész meglepetésekkel. Nem számítottam Kimi megjelenésére, a mondandójára meg pláne nem. Én nem is tudom mit csináltam volna, ha hozzám állít be ezekkel.
Sebi meg...mégis mi a jó ég az a cikk? Képes lenne megcsalni Käthe-t? Nem tudom elhinni. Nem normális, ha ilyet tesz.
Kimi meg milyen aranyos volt már, hogy Käthe mellett áll mindenben. Azért mondjuk lehet nem kellett volna megüsse Sebit. Előbb meg kellett volna bizonyosodjanak arról, hogy mi az igazság.
Kérlek siess a folytatással!
Puszi