10.Rész

The worst day ever...

   Nagyon fáradtan dőltem el ágyamon a kis szobában,amit Suzanne bérelt nekem egy,már Svájci hotelben.Nem sokkal azután jöttünk ide,hogy elbúcsúztam nagyimtól és minden magyarázat nélkül ott hagytam barátnőmet és Sebit.Borzalmasan éreztem magam,de tudtam,hogy csak így lehetnek biztonságban ők is és az évekig gondosan előkészített terv is,mellyel megbuktathatjuk végre apámat és a drogbirodalmát.

-  Minden oké?-dugta be fejét Suzi,másnap reggel,szobám ajtaján.
-  Nem..semmi nincs rendben.Vissza akarom kapni Sebastiant...-nyávogtam.
-  Tudod,hogy az lehetetlen.Én figyelmeztettelek,hogy az emberek csak kihasználnak...Lehet,hogy Sebnek is csak egy numerára kellenél és aztán otthagyna...
-  Érzem,hogy nem így van...Szeret engem és én is szeretem őt....Legalább is azt hiszem,hogy szeretem.
-  Látod,nem biztos.Akkor majd szépen elfelejted és beleszeretsz egy olyan srácba,aki nem szerepel minden újság címlapján,így megvédenem is könnyebb lesz téged.
-  De ha nekem csak ő kell?
-  Majd elfejeted.
-  És mi van Elinorral?Nekem ő a legjobb barátnőm,most pedig szó nélkül otthagytam.
-  Felhívhatod,ezt megengedem.
-  Komolyan?-villanyozódtam fel egy csapásra.
-  Igen,de csak két perc.-mutatott az ujjaival kettőt.

-  Gyors leszek.-pattantam ki az ágyból és egyenesen telefonomhoz siettem.

   Gyorsan kikerestem Elinor telefonszámát és már hívtam is.A szívem a torkomban dobogott és alig vártam,hogy hallhassam a hangját.Még alig telt el két nap,mióta nem találkoztunk,de nekem máris borzalmasan hiányzott,elvégre a legjobb barátnőm volt.

-  Haló?-szólt bele idegesen.
-  Szia,Elinor...-suttogtam félénken.
-  LadyBug!Hol a királynő ráncos valagán vagy?Mi az,hogy elmész és még csak nem is szólsz,hogy méltóztatsz megszökni a szerelmeddel?!
-  Eli....Nem szöktem nem szöktem meg a szerelmemmel.
-  Akkor mégis hol vagy?És hol van Sebi?
-  Mi az,hogy hol van Sebi?Nem Magyarországon?
-  Nem...Reggel nem találtuk sehol....
-  Jézusom....-kaptam a szám elé a kezem és majdnem kiesett a készülék a kezemből.
-  De te hol vagy?
-  Épp ezért hívlak.Sajnos nem mehetek veled haza Angliába.Van egy...nos dolog,ami megakadályoz ebben.Nagyon köszönök mindent és tényleg te vagy a legjobb barátnőm,de mától kezdve nem lehetünk barátunk.Magyarázatot sajnos nem adhatok,csak fogadd el és ennyi.
-  Te komolyan azt hiszed,hogy ha felhívsz és azt mondod,hogy nem lehetünk többet barátok,akkor majd fel fogom adni a barátságunkat.Te vagy az egyetlen barátom és nem foglak elveszteni,megont valami hülye bogarad miatt.Szépen hazajössz és mindent megbeszélünk.
-  Most le kell tennem.Nagyon köszönök mindent,még egyszer.-sóhajtottam és minden köszönés nélkül letettem a telefont.

   Azonnal kicsordultak a könnyeim és nem akartam elhinni,hogy ilyen hülye vagyok.Lehet,hogy nem kellett volna csak így,magyarázat nélkül letennem,de ha beavatom,azzal az ő életére is rányomta volna a bélyegét Tamás Simonyi összes disznóságának következménye.

-  Na,mi volt?-ült mellém Suze.
-  Csak megmondtam neki,hogy nem lehetünk barátok és letettem a telefont.
-  Te egy nagyon erős lány vagy,Katica.
-  Nem találják Sebet...-nyögtem és még jobban sírni kezdtem.
-  Rendben..és?
-  Elinor azt hitte velem van,de én nagyon aggódom érte...mi van,ha Roscoe kapta el?
-  Nem hiszem...Tamásnak csak te kellesz.Ő csak nyűg lenne a nyakán.
-  Remélem semmi baja.-töröltem meg szemeimet.
-  Nyugi...biztosan nem lesz semmi baja nincs.
-  Legyen igazad...

    Egy szobában ébredtem,borzalmas fejfájással és eléggé kábán.Kezeimet nem tudtam eltávolítani egymástól,valamivel össze voltak kötve.A szobában sötét volt és sehonnan nem szivárgott be fény.Erős penész szag volt benn és mintha a padló nedves lett volna.A lábam pucér volt és hideg,mivel fűtés sem volt benn.

   Hirtelen nagy világosság támadt benn és valaki belépett a szobába.A fény elvakított és nem láttam az illetőt.Súlyos bakancsok kopogását hallottam és kabát suhogását.Erős férfiparfüm szag csapott meg és még inkább megszédített.Fejemet tompa zúgás töltötte be és még csak előre sem tudtam dőlni,mert a vállaim is a szék támlájának volt kötve.

-  Magadhoz tértél,szépfiú?-kérdezte az érces férfi hang.
-  Igen,de hol vagyok?-kérdeztem fáradtan.
-  Az legyen neked mindegy,de abban legyél biztos,hogy innen már nem mész ki többet.
-  Miért?
-  Túl sokat kérdezel,szöszi.
-  Nem tehetek róla,kíváncsi fajta vagyok.
-  Akkor majd teszünk róla,hogy ne legyél az!-mennydörögte és ökölbe szorítva kezét megütött,amitől még rosszabbul éreztem magam és a fülem is csengeni kezdett.-  Szóval a lényeg,hogy azért vagy itt,mert a kis barátnődre vadászok és csak így kaphatom el.
-  És miért vadászik Katicára?
-  Azért,mert elszökött otthonról és az apukájának nagyon hiányzik.
-  És miért szökött volna el otthonról?
-  Hát azt nem tudom,de most otthon a helye.A főnököm pedig nagyon szeretné már visszakapni a kicsi lányát.
-  Maga teljesen meg van húzatva.Úgy beszél,mint egy idióta.
-  Akarsz még egyet,szöszi?-emelte fel öklét és megrázta.
-  Nem...Egy kis vizet kaphatok?
-  Persze és mindjárt még meg is etetlek,nem?
-  Csak egy ártatlan kérdés volt...De azért,ha nem akarsz bajt,akkor le kellene engedned,mert keresni fognak.
-  Naná...Rám küldik az egész Interpolet....Nem?
-  Én azt nem mondtam,de tuti mindenki engem fog keresni.
-  Miért,ki vagy te?Vilmos herceg?
-  Nem...És a Forma 1 kétszeres világbajnoka vagyok...szerintem feltűnik nekik,hogy nem vagyok ott.
-  Szerintem,ha keresnek sem fognak megtalálni.Egyetlen embernek lehet ötlete hol is vagy.Az pedig a mi kis szőke Katicánk.
-  Azért én tudhatom hol is vagyunk?
-  Angliában,Wimbledonban.-jelenti ki vigyorogva,mire elakad a szavam.
-  Ho...hogy mi?!
-  Katica igazi otthonában vagy.Ő ide tartozik és ha meglátod,hogy milyen ez a világ,rá fogsz jönni,hogy semmi keresnivalója nincs a ti kis nyomorult újgazdag,szarságotokban.
-  Miért beszél ilyen ellenségesen?
-  Azért,mert ez a parancsom.Ha a főnök azt mondja,hogy engedjelek el,akkor elengedlek,de addig nem.
-  Legalább felvinne innen?
-  Ezért vagyok itt.A főnök tudja,hogy ha akarnál se tudnál megszökni,mert minden centin őrök állnak,szóval..elég nehéz dolgod lenne.Meg aztán,nem vagy te olyan agyafúrt.
-  Akkor esetleg el is oldozhatna.
-  Csak a szobádban.
-  Oké...-vontam vállat és meg sem próbálva ellenkezni,engedelmesen követtem a konyhaszekrény nagyságú férfi utasításait.

   Olyan volt ez,mint egy rémálom,ami némi extrával fel van spékelve és valamivel elviselhetőbb.Legalább is,amikor megpillantottam a ház luxusát és a mindazt a fényűzést,amivel rendelkezett,rájöttem,hogy a férfi nem túlzott,mikor azt mondta,hogy Katica ide tartozik.Sokkal inkább el tudtam képzelni ebben a luxusban,mint egy kis,eldugott hotelben,a nagyanyja mellett,a senki földjén.Nem volt ő abba a világba való...ő nem közénk való.

-  Lódulj,szöszi!-lökött egyet rajtam a férfi,mikor látta,hogy kicsit elgondolkodtam.
-  Megyek már,megyek!-néztem rá idegesen és közben végig Katicán járt az agyam.

   El sem tudtam képzelni,hogy hol lehet,és ez zavart a legjobban.Először reméltem,hogy ő is itt lesz,de aztán rá kellett jönnöm,hogy egyedül vagyok....Megint egyedül.Az ember lehet híres,gazdag,meglehet mindene,amire csak vágyik,ha senki nem áll mellette,ha kellene.Bár ki tudja....Itt az életben nem találnak rám...ezért is lenne fölösleges megszöknöm...Nem ismerem a várost,nem is lenne hová mennem,kit felhívnom...mármint fejből nem tudok egy telefonszámot sem és pénz sincs nálam.Az egyetlen reményem,hogy Katica hamarosan eljön és végre ennek az egésznek vége lesz.

   Másnap nagyon rossz kedvem volt.Egyáltalán nem ettem és azon törtem a fejem,hogy hol az égben lehet Sebastian.Végiggondoltam az összes lehetséges helyet,de egyik sem tűnt valószínűnek.

-  Min gondolkodsz?-ivott bele sörébe Suze,ebéd után,mikor a hotel előtti teraszon ücsörögtünk.
-  Sebin.Nem tudom hol lehet és amit Elinor mondott,az nagyon idegsít.
-  Mégis mi az eget mondott?
-  Eltűnt és nem tudják hol van.Mindenki keresi,de nem találják.
-  Borzasztóan sajnálom,de tudod,hogy neked most csakis a mi ügyünkre kell koncentrálnod.
-  De egyszerűen nem megy,főleg így nem,hogy Sebről semmit nem tudok.
-  Majd előkerül,viszont ha most elbaltázzuk,akkor tíz év kemény munkája fog elfüstölni.
-  De én csak két éve vagyok része ennek a hülye műveletnek és nem tehetek róla,hogy a megalomániás,drogbáró apám Wimbledonból irányítja a kis birodalmát!
-  Nyugi,még egy év híres rocksztár leszel.
-  És ha nem éljük túl?
-  Mi mindent túlélünk,emiatt ne fájjon a fejed.
-  Jó,hogy te ilyen könnyen beszélsz,te kaptál kommandós kiképzést,én meg mit tudok csinálni?Lyukat beszélek a hasába?!
-  Ne butáskodj,neked nem kell részt venned az akciókban.Csak tanúskodsz a bíróságon és kész.
-  De vissza a karom kapni Sebit....Nem tudom hol van és nagyon aggódok érte.
-  Minden rendben lesz.Nyugodj meg.-ölelt át szorosan.
-  Beszélni akarok Elinor-al.-pityeredtem el.
-  Tudod,hogy ez nem lehet.Ígérem megpróbálok beszélni a főnökeimmel és elintézni,hogy hamarabb le tudjuk zárni az ügyet,sőt még a Wimbledoni ház is a tied lehet.
-  Az a ház nem kell.Tudom mi van alatta és,hogy miket műveltek annak a háznak a falai közt.Inkább eladnám és elfelejtenék mindent.
-  Azt teszel vele és az életeddel,amit akarsz.
-  Ez életem legrosszabb napja.-temettem arcomat tenyereimbe és tovább zokogtam.

***

Ez lett volna a rész,nem tudom mit szóltok majd hozzá,de remélem tetszett.Igyekeztem azért 

összeszedni a gondolataimat,és ez lett belőle.

Szép estét nektek és sok kitartást a héthez!

Puszi:*:*