Party
- Itt is vagyok,bocs,hogy késtem!-léptem Elinor és az idegen mellé.
- Semmi baj,még amúgy is várunk Lewisra és Jensonre.
- Azok kik?
Erre a kérdésemre a mellettem álló srác hahotában tört ki,mire egy csúnya nézés volt csupán a válaszom.a srác igazán édes volt.Sötétkék inget és fehér farmert viselt,valamint retro,fekete keretes szemüveget,ami ismét kezdett visszatérni a divatba.
- Ők,kérem szépen a McLaren csapat két pilótája.-magyarázta még mindig rázkódva a nevetéstől a srác.
- Igen,örülök,hogy ilyen jól szórakozol.-tettem csípőre a kezem mérgesen.
- Bocsi,de elég kevés embert ismerek,aki nem tudná ki ez a két ember.
- Akkor itt az ideje megismerkednünk,mert nekem halovány fogalmam sincs,hogy kikről beszélsz.
- Nico Hülkenberg.-mutatkozott be udvariasan.
- Katica...A vezeték nevem nem érdekes.
- Ha te mondod...-von vállat egyszerűen,majd odafordul Elinorhoz és legnagyobb meglepetésemre egy puszit nyomott az arcára.
- Úgy érzem,hogy lemaradtam valamiről.-állapítottam meg az állam dörzsölve.
- Lehet.-kacagtak fel egyszerre.
- Na kösz.Szóval....
- Úgy néz ki,hogy randizni kezdtünk,de ez még nem biztos,attól függ ez a dinka mit tervez.
- Hogy-hogy?El akar rabolni?-kérdezem mosolyogva.
- Nem.,csak eddig nem valami jóban voltunk.
- De nem tudott nekem ellenállni.Túl sármos vagyok..-kuncogott Nico.
- Beképzelt majom!-csapta mellkason barátnőm,mire felnyögött a szöszi.
- Annyira nem is....
Mikor végre a kis csapat teljes lett nekivágtunk a magyar éjszakának és kerestünk egy hangulatos,eldugott klubbot,amit ígértem és beültünk.Nagyon jól választottam,ugyanis alig voltak páran így nem kellett féljenek attól,hogy esetleg a rajongók megtámadják őket.
- Te ki is volnál?-huppant le mellém a székre egy valaki a csoportunkból.
- Katica vagyok...Én találtam a klubbot.
- Remek választás volt Ka....Mi lenne ha Kathy-nek szólítanálak?
- Benne vagyok.Így még semmi nem szólított.
- Akkor meghívhatlak egy italra?
- A neved sem tudom....
- Nico.
- De Nico-nak Elinor barátját vagy micsodáját hívják.
- És engem nem hívhatnak így.
- De igen...csak fura lesz majd.
- Nyugi...Inkább mond meg mit szeretnél inni.
- Egy Vodka-narancsot.
- Egy vodka-narancsot a kisasszonynak és nekem egy Heineken-t.
- Te iszol,
- Még szép,amennyit lehet.-kacsintott rám és combomra tette a tenyerét.
- Sajnálom,de nekem van barátom,ez pedig nem fog menni.
- Nyugi már.Még egy-két pohárka és mindenre kapható leszel.
- Azt kétlem.-vettem el az italom a pultról és felálltam,majd otthagytam.
El sem hittem,hogy képes volt ilyen bunkóságra....Nagyon felidegesítettem magam és egy fél percig át is futott az agyamon,hogy otthagyok mindenkit és visszamegyek a hotelbe,-sebihez,de aztán rájötte,hogy nem lenne jó ötlet,mert megsérteném Dashat és a többieket.Csak kerülnöm kellett ezt a Nico fickót és probléma megoldva.
- Milyen a buli?-lépett mellém egy újabb idegen,ezúttal koktéllal a kezében.
- Remek,de mi nem ismerjük egymást.
- A nevem Felipe.
- Örvendek.-mosolyogtam rá és kezet fogtunk.
- Részemről a szerencse.-udvariaskodott.
- Melyik csapatnál vagy?-kérdezem és beleiszok az italomba.
- Ferrari...
- És szereted a csapatod?
- Miféle kérdés ez? Hisz ők fizetnek nekem ezért az egészért.
- A csapattársaddal milyen a viszonyod?
- Megvagyunk...-vonta meg a vállát.
- Ez nem hangzik valami biztatóan.
- Megszoktam...Tudod én mindig is a második pilóta voltam...Ez már semmiség számomra.
- Hülye a felfogásod.-mosolyogtam rá bátorítóan.-Mindig meg kell mutatnod,ami benned van és nem szabad azzal törődnöd,hogy második számú pilóta vagy,és egyáltalán semmivel.
- Igazad van,de én tudom a helyem..Nincs kedvem zűrbe keveredni.
- Csak mutass magadból többet,hozd ki a maximumot egy hétvégéből és meglátod,hogy te is lehetsz jó.
- Köszi.Ez igazán jól esett.
- Nincs mit.Most pedig tessék menni táncolni egyet,megérdemled.-suhintottam meg vállát,mire csak elmosolyodott és egy puszi után eloldalgott.
- Jó vagy az ilyenekben.Szépen lelket öntöttél bele.-hallottam meg Dasha hangját a hátam mögül.
- Köszi.Már gondolkodtam rajta,hogy mi lenne ha pszichológus lennék.
- És mire jutottál?
- Arra,hogy az nem nekem való.Inkább a zene.
- Zenélsz?-kérdezte meghökkenve.
- Bizony.A gitárom ugyan nem hurcolom mindenhová magammal,de zenélek.
- Mióta?
- Nagyjából hétéves korom óta.
- Zongora?
- Nem....Basszus és akusztikus gitár,valamint énekelek is.
- Az szép...De most megyek vissza Fer-hez,mert elég morcos.
- Fáj a pici pocakja?
- Tulajdonképp ürügyet keres,hogy eltűnhessünk és lefeküdjünk.
- De gondolom alvásról szó sincs.
- Úgy ismered te a pasikat?-kacagott fel.
- Nem...Sajnos a rosszabbik oldalukról ismerem őket...Nem tehetek róla.
- De Seb nem ilyen....
- Ő nagyon rendes és érzékeny.Tökéletes.
Még beszélgettünk egy keveset,majd eldöntötte,hogy megkeresi Fer-t és visszamennek a hotelbe.Megint egyedül maradtam,de szerencsémre nem sokáig,ugyanis rám talált Elinor,aki máris be volt csípve egy kicsit.Nagyokat hahotázott a semmin és közben végig kapaszkodott belém,hogy el ne essen.Nos igen...Ő a vicces részeg kategóriába tartozott.
- Nico-t hol hagytad?-kérdeztem mikor leültettem egy magas bárszékre.
- Épp kinn van a mosdóban,szegény kidobta a taccsot két sör után.
- Gondolkozz.Ezek a pilóták nem isznak meg annyi alkoholt egy év alatt,mint mi egy este.
- Tudom.De olyan jól bírta az elején....
- Az első két kortynál?
- Igyál te is!-tolta elém az italát.
Abban a pillanatban pedig,amint megéreztem a vodka ízét a számban és a maró érzést a gyomromban,az első korty után,azonnal tudtam,hogy végre beindult az este.A harmadik shot után szédülni kezdtem,az ötödik után,valamint egy sör után teljesen kiesett minden.Csak hangokra és elmosódott képekre emlékszem,de azokra sem teljesen.
Reggel borzalmas fejfájással és dezorientációval ébredtem.Fogalmam sem volt róla merre lehetek,mert,hogy nem Sebi mellett az tuti.Először csak lassú,megfontolt mozdulatokkal próbálkoztam,majd mikor kétségbe esetten tapasztaltam,hogy nem tudok megmozdulni,akkor végre jobban körbenéztem.
Egy hotelszobában feküdtem,de nem a sajátomban és nem a Sebiében.Egy nagy,francia ágyban feküdtem,ami nem a sajátom volt.Az ablakokon a drapéria be volt húzva így csak nagyon kevés fény szűrődött be a szobába.Egyetlen jó hírrel tudtam szolgálni...Fel voltam öltözve és egyedül voltam.
- Jó reggelt,szöszi!-ütötte meg a fülem egy ismerős hang,de még nagyon kába voltam ahhoz,hogy bárkit is felismerjek.
- Hol vagyok?
- Biztonságban,kis butus.-kacagott az illető,mire az én fejem hasogatni kezdett és vissza estem a párnák közé.
- De hol?Seb hol van?
- Ki az a Seb?-kérdezte a hang mosolyogva.
- A....nos nem fontos.
- Nem vagy még teljesen tiszta.Nem tudod miket beszélsz.
- Hogyne tudnám.
- Kérsz valamit reggelire?
- Azt,hogy beszélj halkabban.-tettem homlokomra tenyerem,hogy kicsit pihentessem a szemem.
- Oké...Aszpirint hozhatok?
- Jó lenne.
- Máris itt vagyok.-pattant fel és máris eltűnt valahová,majd egy fél perccel később visszatért.
- Tessék!-adta a kezembe,így pedig közelről már felismertem.
Suzanne Kent volt az,akit még régebben ismertem meg,mikor még apáknál éltem.Egyfajta védőangyal volt számomra és remekül értett a fegyverekhez,nagyjából,mint más lányok a púderes dobozhoz. Magas volt,karcsú és veszélyes.
- Suzanne....te mit keresel itt?
- Jöttem megmenteni az irhádat.
- Mégis mitől?-evickéltem ülő helyzetbe.
- Az apád megtalált.Itt van Roscoe is....
- Mit keres itt ő is?
- Őt küldte Tamás,hogy tartson szemmel.De ne aggódj,már biztonságban vagy.
- Hol vagyok?
- A nagyid hoteljében.Ide hoztalak az este,miután végre kiütötted magad.
- És Seb?
- Ki az?-kérdezett vissza mérgesen.
- Ő a barátom.Nemrég vagyunk együtt.
- Tudod,hogy ezt nem lett volna szabad.
- Igen,de nem tehettem róla.Annyira kedvelem őt.
- De el kell felejtened.
Erre a mondatra már felkaptam a fejem.El sem akartam hinni,hogy ezt mondja.Nem...nem...nem!Annyira hihetetlen,hogy inkább csak becsuktam a szemem és dörzsöltem az öklömmel,hogy kicsit kitisztuljon a fejem.
- Mit fogunk csinálni most?-nyögtem ki végül.
- Nem maradhatsz Elinornál,ugye tudod?
- De ő a legjobb,sőt egyetlen barátom.
- Keresel másikat.Nagyon sajnálom,szöszi,de nem maradhatsz itt.Az apád vadászik rád és nem akarom,hogy elkapjon.
- Miért?-néztem rá kíváncsian.
- Azért,mert te kulcsfigura vagy az ügyében.
- Ja,már kezdtem azt hinni,hogy végre nekem is lehet normális életem.
- Sajnálok,szöszi,hogy ki kell ábrándítsalak,de ennek nem lesz vége,míg az apád rács mögé nem kerül.
- És az mikor lesz?
- Legalább még egy év...Elég bizonyíték kell legyen ellne és a nővéred ellen.
- Nem fogom kibírni egy évet a szeretteim nélkül.-siránkoztam.
- Veszélybe akarod őket sodorni?
- Nem....-hajtottam le a fejem szomorúan és belegondoltam abba,hogy mihez fogok kezdeni Seb és Elinor nélkül,hisz nekem k a családom.
- Semmi baj,még amúgy is várunk Lewisra és Jensonre.
- Azok kik?
Erre a kérdésemre a mellettem álló srác hahotában tört ki,mire egy csúnya nézés volt csupán a válaszom.a srác igazán édes volt.Sötétkék inget és fehér farmert viselt,valamint retro,fekete keretes szemüveget,ami ismét kezdett visszatérni a divatba.
- Ők,kérem szépen a McLaren csapat két pilótája.-magyarázta még mindig rázkódva a nevetéstől a srác.
- Igen,örülök,hogy ilyen jól szórakozol.-tettem csípőre a kezem mérgesen.
- Bocsi,de elég kevés embert ismerek,aki nem tudná ki ez a két ember.
- Akkor itt az ideje megismerkednünk,mert nekem halovány fogalmam sincs,hogy kikről beszélsz.
- Nico Hülkenberg.-mutatkozott be udvariasan.
- Katica...A vezeték nevem nem érdekes.
- Ha te mondod...-von vállat egyszerűen,majd odafordul Elinorhoz és legnagyobb meglepetésemre egy puszit nyomott az arcára.
- Úgy érzem,hogy lemaradtam valamiről.-állapítottam meg az állam dörzsölve.
- Lehet.-kacagtak fel egyszerre.
- Na kösz.Szóval....
- Úgy néz ki,hogy randizni kezdtünk,de ez még nem biztos,attól függ ez a dinka mit tervez.
- Hogy-hogy?El akar rabolni?-kérdezem mosolyogva.
- Nem.,csak eddig nem valami jóban voltunk.
- De nem tudott nekem ellenállni.Túl sármos vagyok..-kuncogott Nico.
- Beképzelt majom!-csapta mellkason barátnőm,mire felnyögött a szöszi.
- Annyira nem is....
- Te ki is volnál?-huppant le mellém a székre egy valaki a csoportunkból.
- Katica vagyok...Én találtam a klubbot.
- Remek választás volt Ka....Mi lenne ha Kathy-nek szólítanálak?
- Benne vagyok.Így még semmi nem szólított.
- Akkor meghívhatlak egy italra?
- A neved sem tudom....
- Nico.
- De Nico-nak Elinor barátját vagy micsodáját hívják.
- És engem nem hívhatnak így.
- De igen...csak fura lesz majd.
- Nyugi...Inkább mond meg mit szeretnél inni.
- Egy Vodka-narancsot.
- Egy vodka-narancsot a kisasszonynak és nekem egy Heineken-t.
- Te iszol,
- Még szép,amennyit lehet.-kacsintott rám és combomra tette a tenyerét.
- Sajnálom,de nekem van barátom,ez pedig nem fog menni.
- Nyugi már.Még egy-két pohárka és mindenre kapható leszel.
- Azt kétlem.-vettem el az italom a pultról és felálltam,majd otthagytam.
El sem hittem,hogy képes volt ilyen bunkóságra....Nagyon felidegesítettem magam és egy fél percig át is futott az agyamon,hogy otthagyok mindenkit és visszamegyek a hotelbe,-sebihez,de aztán rájötte,hogy nem lenne jó ötlet,mert megsérteném Dashat és a többieket.Csak kerülnöm kellett ezt a Nico fickót és probléma megoldva.
- Milyen a buli?-lépett mellém egy újabb idegen,ezúttal koktéllal a kezében.
- Remek,de mi nem ismerjük egymást.
- A nevem Felipe.
- Örvendek.-mosolyogtam rá és kezet fogtunk.
- Részemről a szerencse.-udvariaskodott.
- Melyik csapatnál vagy?-kérdezem és beleiszok az italomba.
- Ferrari...
- És szereted a csapatod?
- Miféle kérdés ez? Hisz ők fizetnek nekem ezért az egészért.
- A csapattársaddal milyen a viszonyod?
- Megvagyunk...-vonta meg a vállát.
- Ez nem hangzik valami biztatóan.
- Megszoktam...Tudod én mindig is a második pilóta voltam...Ez már semmiség számomra.
- Hülye a felfogásod.-mosolyogtam rá bátorítóan.-Mindig meg kell mutatnod,ami benned van és nem szabad azzal törődnöd,hogy második számú pilóta vagy,és egyáltalán semmivel.
- Igazad van,de én tudom a helyem..Nincs kedvem zűrbe keveredni.
- Csak mutass magadból többet,hozd ki a maximumot egy hétvégéből és meglátod,hogy te is lehetsz jó.
- Köszi.Ez igazán jól esett.
- Nincs mit.Most pedig tessék menni táncolni egyet,megérdemled.-suhintottam meg vállát,mire csak elmosolyodott és egy puszi után eloldalgott.
- Jó vagy az ilyenekben.Szépen lelket öntöttél bele.-hallottam meg Dasha hangját a hátam mögül.
- Köszi.Már gondolkodtam rajta,hogy mi lenne ha pszichológus lennék.
- És mire jutottál?
- Arra,hogy az nem nekem való.Inkább a zene.
- Zenélsz?-kérdezte meghökkenve.
- Bizony.A gitárom ugyan nem hurcolom mindenhová magammal,de zenélek.
- Mióta?
- Nagyjából hétéves korom óta.
- Zongora?
- Nem....Basszus és akusztikus gitár,valamint énekelek is.
- Az szép...De most megyek vissza Fer-hez,mert elég morcos.
- Fáj a pici pocakja?
- Tulajdonképp ürügyet keres,hogy eltűnhessünk és lefeküdjünk.
- De gondolom alvásról szó sincs.
- Úgy ismered te a pasikat?-kacagott fel.
- Nem...Sajnos a rosszabbik oldalukról ismerem őket...Nem tehetek róla.
- De Seb nem ilyen....
- Ő nagyon rendes és érzékeny.Tökéletes.
Még beszélgettünk egy keveset,majd eldöntötte,hogy megkeresi Fer-t és visszamennek a hotelbe.Megint egyedül maradtam,de szerencsémre nem sokáig,ugyanis rám talált Elinor,aki máris be volt csípve egy kicsit.Nagyokat hahotázott a semmin és közben végig kapaszkodott belém,hogy el ne essen.Nos igen...Ő a vicces részeg kategóriába tartozott.
- Nico-t hol hagytad?-kérdeztem mikor leültettem egy magas bárszékre.
- Épp kinn van a mosdóban,szegény kidobta a taccsot két sör után.
- Gondolkozz.Ezek a pilóták nem isznak meg annyi alkoholt egy év alatt,mint mi egy este.
- Tudom.De olyan jól bírta az elején....
- Az első két kortynál?
Abban a pillanatban pedig,amint megéreztem a vodka ízét a számban és a maró érzést a gyomromban,az első korty után,azonnal tudtam,hogy végre beindult az este.A harmadik shot után szédülni kezdtem,az ötödik után,valamint egy sör után teljesen kiesett minden.Csak hangokra és elmosódott képekre emlékszem,de azokra sem teljesen.
Reggel borzalmas fejfájással és dezorientációval ébredtem.Fogalmam sem volt róla merre lehetek,mert,hogy nem Sebi mellett az tuti.Először csak lassú,megfontolt mozdulatokkal próbálkoztam,majd mikor kétségbe esetten tapasztaltam,hogy nem tudok megmozdulni,akkor végre jobban körbenéztem.
Egy hotelszobában feküdtem,de nem a sajátomban és nem a Sebiében.Egy nagy,francia ágyban feküdtem,ami nem a sajátom volt.Az ablakokon a drapéria be volt húzva így csak nagyon kevés fény szűrődött be a szobába.Egyetlen jó hírrel tudtam szolgálni...Fel voltam öltözve és egyedül voltam.
- Jó reggelt,szöszi!-ütötte meg a fülem egy ismerős hang,de még nagyon kába voltam ahhoz,hogy bárkit is felismerjek.
- Hol vagyok?
- Biztonságban,kis butus.-kacagott az illető,mire az én fejem hasogatni kezdett és vissza estem a párnák közé.
- De hol?Seb hol van?
- Ki az a Seb?-kérdezte a hang mosolyogva.
- A....nos nem fontos.
- Nem vagy még teljesen tiszta.Nem tudod miket beszélsz.
- Hogyne tudnám.
- Kérsz valamit reggelire?
- Azt,hogy beszélj halkabban.-tettem homlokomra tenyerem,hogy kicsit pihentessem a szemem.
- Oké...Aszpirint hozhatok?
- Jó lenne.
- Tessék!-adta a kezembe,így pedig közelről már felismertem.
Suzanne Kent volt az,akit még régebben ismertem meg,mikor még apáknál éltem.Egyfajta védőangyal volt számomra és remekül értett a fegyverekhez,nagyjából,mint más lányok a púderes dobozhoz. Magas volt,karcsú és veszélyes.
- Suzanne....te mit keresel itt?
- Jöttem megmenteni az irhádat.
- Mégis mitől?-evickéltem ülő helyzetbe.
- Az apád megtalált.Itt van Roscoe is....
- Mit keres itt ő is?
- Őt küldte Tamás,hogy tartson szemmel.De ne aggódj,már biztonságban vagy.
- Hol vagyok?
- A nagyid hoteljében.Ide hoztalak az este,miután végre kiütötted magad.
- És Seb?
- Ki az?-kérdezett vissza mérgesen.
- Ő a barátom.Nemrég vagyunk együtt.
- Tudod,hogy ezt nem lett volna szabad.
- Igen,de nem tehettem róla.Annyira kedvelem őt.
- De el kell felejtened.
Erre a mondatra már felkaptam a fejem.El sem akartam hinni,hogy ezt mondja.Nem...nem...nem!Annyira hihetetlen,hogy inkább csak becsuktam a szemem és dörzsöltem az öklömmel,hogy kicsit kitisztuljon a fejem.
- Mit fogunk csinálni most?-nyögtem ki végül.
- Nem maradhatsz Elinornál,ugye tudod?
- De ő a legjobb,sőt egyetlen barátom.
- Keresel másikat.Nagyon sajnálom,szöszi,de nem maradhatsz itt.Az apád vadászik rád és nem akarom,hogy elkapjon.
- Miért?-néztem rá kíváncsian.
- Azért,mert te kulcsfigura vagy az ügyében.
- Ja,már kezdtem azt hinni,hogy végre nekem is lehet normális életem.
- Sajnálok,szöszi,hogy ki kell ábrándítsalak,de ennek nem lesz vége,míg az apád rács mögé nem kerül.
- És az mikor lesz?
- Legalább még egy év...Elég bizonyíték kell legyen ellne és a nővéred ellen.
- Nem fogom kibírni egy évet a szeretteim nélkül.-siránkoztam.
- Veszélybe akarod őket sodorni?
- Nem....-hajtottam le a fejem szomorúan és belegondoltam abba,hogy mihez fogok kezdeni Seb és Elinor nélkül,hisz nekem k a családom.
***
Ez lett volna a rész,bár tegnap szerettem volna hozni,de nem jött össze.Folytatás várhatóan csütörtökön lesz,de nem biztos még.
A részről csak annyit,hogy mindenre hamarosan választ fogtok kapni....legalább is ezek a tervek.
Szép estét!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése