16.Rész

Pedig azt hittem vége van.

  Igazam lett.A futam hétvégéjén mindenki rólunk pletykált és mindenhol hemzsegtek a vérszívó riporterek.Mindenki ugyanazt kérdezgeti:Mi lett Hannával?Nem akarok válaszolni...egyetlen kérdésre sem,amit Mónica nem díjaz annyira,mert így rengeteget csörögt a telefonja és nem győz kibúvókat keresni,hogy miért nem adok senkinek interjút ezzel kapcsolatban.

   Rina természetesen készségesen meghallgatja minden rinyálásom és próbál lenyugtatni,és szuggerálja,hogy nem kell ahhoz szakítanunk,hogy leszálljanak rólunk.Nem lenne ekkora botrány,ha Hanna nem a húgom lenne,de így még inkább érdekes a történet és minden pletykamániás,bulvárkeselyű kíváncsiságát felkeltette és itt köröznek körülöttünk,mint az agymenéses pincsik,akik a saját farkukat kergetik.

  Az első,visszatérő hétvégém nem épp úgy sült el,ahogy azt én szerettem volna.Ugyan sikerült a negyedik helyen végeznem a versenyen,de ez nem igazán vigasztalt,mert nem erre számítottam.Legalább nem volt muszáj ott parádéznom a dobogón,eléggé szarul voltam.

   Hazafelé elkezdett mardosni a bűntudat,amire ugyan nem tudok magyarázatot adni,de mintha szégyellném volna,hogy boldog vagyok.mindenki megvetéssel nézett rám,és ez nagyon zavar.Azt hittem,ha boldog vagyok,az senkinek nem fog ártani,de tévedtem.Az emberek,mintha tudták volna,hogy az a férfi,akivel együtt vagyok,nemrég még a húgommal volt...Oh,de várjunk csak..Tudják.Csak azt sajnálom,hogy ők nem tudnak semmit az igazságból,de nem is tervezem beavatni őket semmibe.

-  Kicsim,szerintem le kellene feküdnünk.-simogatta meg hátamat Seb,mikor már otthon voltunk és a kanapén ücsörögtünk.

-  Én még nem fekszem le,de ha te akarsz,akkor menj csak nyugodtan.

-  Nélküled nem az igazi.Még maradok veled.

-  Imádlak.-dőlök mellkasára és hallgatni kezdem szívének ütemes dobogását.

-  Tudom.-kuncog halkan és átkarol.
-  Kis szerény,ami vagy.
-  De te imádsz,szóval nem kell ennél szerényebb legyek.
-  Azért lehet nem ártana.
-  Ugyan,kérlek.
-  Seb,most mihez fogunk kezdeni?
-  Ugyanazt fogjuk csinálni,mint eddig.Versenyzünk,szeretjük egymást és nem foglalkozunk mások véleményével,mert én pont így imádlak,ahogy vagy,és senki marhasága vagy faggatózása nem fog megakadályozni ebben.
-  Erre volt szükségem.
-  Én is tudom nekem mire van szükségem.-jelenti ki nevetve és kezét combom belső felére csúsztatja.
-  Kis perverz.
-  A barátnőm vagy és szeretkezni akarok veled.
-  Ez rendben is van,de mi van,ha én nem akarok veled szeretkezni?
-  Ezt te sem gondoltad komolyan,igaz?
-  Még meglátom.-vonom meg a vállam és cirógatni kezdem mellkasát.

-  Azt hiszed,most nagyon vicces vagy...Igaz?
-  Naná!-csókoltam meg mosolyogva.

   Ahogy teltek a napok,hetek egyre inkább elfelejtődött ez az egész ügy és már kezdtem azt hinni,hogy ennyivel megúszhatom.Persze ez csak lányos naivitás volt,mert nekem soha nem lehet ekkora szerencsém.Épp a szombati tesztre készülök,Bahreinben,amikor Jamie megkocogtatja a vállam.

-  Miben segíthetek?-kérdezem kicsit megszeppenve.
-  Vacsorázz velem.-jelenti ki egyszerűen.
-  Abban maradtunk,hogy nem csináljuk tovább.
-  Csak baráti vacsora lenne.
-  Sajnos az sem fér bele,a barátommal vacsorázom.
-  Jöhet ő is.
-  Ezt nem gondolhatod komolyan.Itt van az apja és az egész családja,nem akarlak megbántani,de ez egy családi vacsora lesz.
-  Akkor holnap?
-  Hamar le kell feküdnöm,mert hajnalban indul a gépem.
-  Akkor ebédeljünk együtt a futam előtt.
-  Legyen.Mit bánom én.
-  Remek,akkor holnap...
-  Addig még összefutunk.Ha nem rémlene a versenymérnököm vagy.
-  Jó,na.-hajtja le fejét szomorkásan.
-  Fura vagy te nekem.Mit forralsz a fejedben?
-  Semmit.-vigyorog rám és kislisszol a kis helyiségből.

   Kicsit furának könyveltem ez a meghívást,hisz a Rinával történt incidens óta csak,mint munkatársak közeledtünk egymáshoz,de most megint mi jöhetett rá?Nagy levegőt veszek és kimegyek edzőmhöz,hogy elvégezzek még néhány kisebb gyakorlatot,mielőtt autóba szállnék.Az edzés elég jól sikerül,harmadikként fejezem be,Seb mögött.

-  Gratulálok kicsikém!-ölel át apa,mikor végre mindennel kész voltam és elengedtek kicsit levegőzni,hogy nyugodt fejjel üljek a kocsimba az időmérőn.

   Ez a hétvége nagyon különleges,mert az egész családom itt van és nekem szurkol.Egy embert kivéve...Hanna nem jött el,mert még haragszik rám,de meg is értem,hisz rondán átvertem.Végig azt bizonygattam neki,hogy semmit nem érzek Seb iránt és,hogy ő a legfontosabb számomra és,amint lehetőségem volt rá simán hátba támadtam és összejöttem azzal a férfival,akit szeretett és talán még most is szeret.Azzal a gondolattal próbálom nyugtatni az idegeimet,hogy ha igazán szerette volna és távol akarta volna tartani tőlem,akkor igent mondott volna és elköltöznek Kalkuttába,hogy még csak esélyem se legyen látni.De nem így tett és hagyta,hogy az a férfi aki kész volt az életét össze kötni vele,az most mással legyen és talán még boldogabb is legyen,mint vele.

  Seb szülei is eljöttek,valamint a nővérei és a kisöccse,aki annyira nagyfiú lett,azalatt a kevés idő alatt,míg nem láttam,hogy szinte meg sem ismertem,ahogy jött velem szemben a reptéren.Heikke és Norbert nagyon örültek annak,hogy ilyen jóban vagyunk Sebbel és ennyire megértjük egymást.Csak amiatt aggódott kicsit a mamája,hogy eszik-e rendesen.Meg kellett nyugtatnom,hogy a szigorú étrendet,amit Heikki előír neki,semmiképp nem tartjuk be,ha otthon vagyunk és senki nem lát minket.Persze ezen mindenki jót nevetett.

-  Köszönöm,papa.-nyomok egy cuppanós puszit,kicsit borostás arcára.
-  Nagyon ügyi voltál,nővérkém!-ugrik nyakamba Rami nevetve.
-  Te pedig dinka vagy!-ölelem szorosan magamhoz.
-  A Prater család mindegyik tagja kicsit hibbant,nem gondolod?
-  Ó,dehogynem!-kacagok és végre anyához is érve,alaposan megszorongatom.

   Közösen megebédelünk,majd csatlakozunk a Vettel családhoz és párommal együtt körbevezetjük a nagy csapatot a boxutcában és a paddockban is,majd az éttermeket és minden látnivalót is megmutatunk nekik.a legnehezebb megállni,hogy ne csókoljam meg Sebit,hisz nem akarok a családom előtt csókolózni.

   Az időmérőn is elég jó helyezést sikerült elérnem,egész pontosan a harmadik lettem,így a startot Seb mögül várhatom.Abban reménykedem,hogy sikerül is megtartanom ezt a pozíciómat és nem előznek meg,sőt akár még nyerhetek is,hisz a harmadik helyről nem nehéz jól rajtolni.

-  Rina hol van?Fura,hogy nem együtt vagytok...-kérdez rá Rami este,mikor mikor bejön hozzám,hogy beszélgessünk.
-  Meghalt a nagypapája és a temetésre ment,meg az anyukáját támogatni.
-  Szegénykém.
-  Én is akartam menni,de nekem most itt kellett lennem.Ha nem lenne versenyhétvége tuti ott lennék,de nem tudok minden itt hagyni.De szerencsére Heikki elment vele.
-  És akkor Sebbel ki dolgozik?
-  Itt van Tommi,az előző edzője és egy hétvégén helyettesíti őt.
-  Rendes tőle.
-  Az.De így most Seb vele van,mert egy ideje nem találkoztak és most beültek egy valamire...rózsavízre,egy klubba.
-  Jaj tényleg,itt tilos az alkohol.
-  Tilos bizony,de én megoldom.
-  Kis alkesz.-kacag fel és elterül az ágyamon.
-  Nem is említettem,hogy hoztam alkoholt.Én nem iszok egy ideje...
-  Miért?Eddig úgy tudtam,hogy kis alkoholista vagy és iszol,mikor teheted.
-  De most nem...
-  Talán csak nem..?
-  Mi?
-  Terhes vagy?-kerekednek ki szemei.
-  Úgy néz ki.
-  De ti nem akartatok még babát.
-  Tudom és most sem nagyon ragaszkodnék hozzá,de mikor kiderült ez az egész Sebivel és akkor hétvégén mikor hazaértünk nagyon magam alatt voltam és a kanapén vigasztalódtunk...nos megtörtént,nem védekeztünk és még csak a múlt héten lett biztos,hogy terhes vagyok.Te vagy az egyetlen aki tudja.
-  Rina?
-  Még nem mertem megmondani neki.
-  A legjobb barátnőd.
-  Tudom,de lehordana minden felelőtlen csitrinek,hogy még most tértem vissza és máris szerződést kellene bontani.
-  Vagy esetleg együtt örülne veled.
-  Nem tudom.De most jó,hogy csak te tudod.
-  Nincs kedved sétálni egyet?Csak itt a hotel körül....
-  Menjünk,csak öltözzek át,mert így azért mégsem láthatnak az emberek.

   Gyorsan átöltöztem és mentünk is le hotel elé.Húgom teljesen fel volt dobva a hírtől,miszerint terhes vagyok és egész úton még teljesen lapos hasamat tapogatta.Mintha néhány éve ő nem lett volna ugyanilyen állapotban.Annyira édes kismama volt,kár,hogy olyan fiatalon,és egy ostobaság miatt.De a maga sajátos módján szereti a kisfiát.

-  Annyira boldog vagyok!-ujjong mikor megkerültük a hotelt és a parkolóban sétálgatunk.
-  Én is.Nem tudom,hogy mondjam el Sebnek.Vajon örülni fog?
-  Azt mondtad,hogy mikor nem voltál terhes,akkor eléggé le volt törve.Ettől a hírtől pedig biztosan az egekbe fog szárnyalni.
-  Örülnék neki.
-  Biztosan örülni fog.Én örülök mindenképp.

   Sétálgattunk még a hotel körül,majd a parkba megyünk,ahogy leülünk egy padra.

-  Az a valaki figyel minket.-súgja oda Rami ijedten.
-  Dehogy is,csak bebeszéled magadnak.-legyintek könnyelműen,de amikor odanézek,akkor valóban észreveszek egy tipikus arab ruhába öltözött férfit,ahogy teljes figyelmével minket néz és kezében valamit lóbál.
-  Szerintem menjünk.-hadarja húgom még mindig rémülten.
-  Benne vagyok.-bólintok és azonnal felállunk a padról és sietős léptekkel visszaindulunk a hotelhez.

   Már csak akkor nyugszok meg egy kicsit,amikor a liftben vagyunk és nekitámaszkodva a lift falának pihenem ki a rohanás fáradalmait.Fenn elbúcsúztunk és én mentem a Sebbel közös szobánkba.Benn lezuhanyoztam és átvettem a pizsimet.Amikor épp a Tv-ben keresek valami nézhető műsort,hallom,hogy nyílik az ajtó és azonnal kipattanok az ágyból,hogy párom elé mehessek és köszönthessem.Ám amikor a nappali ajtajába érek,megrökönyödve tapasztalom,hogy nem Seb az,hanem az a férfi,aki a parkban ült és figyelt minket.

-  Segíthetek valamiben?-kérdezem ijedten és félig az ajtó mögé húzódok.
-  Igen.-mennydörögte és ruhája aló egy fegyvert húzott elő.-Dögölj meg!-egyenesen rám célzott,majd elsütötte a fegyvert.Reagálni sem volt időm.

***

Ez lett volna a rész vasárnapra,remélem tetszett.Kicsit most érdekesen állunk a cselekménnyel,de azért remélem tudjátok követni.

Sok sok kitartást a héthez és szép álmokat nektek ma estére!

Puszi:*:*