8.Rész

How I met Roscoe

   Amikor a férfi mosolygó arcát megláttam,tudtam,hogy nem azért van ott,hogy virágot hozzon nekem,hanem komoly  a baj.Elálltam az ajtóból és mikor becsuktam azt én is csatlakoztam Roscoehoz,aki máris a díványon terpeszkedett és egy muffint tömött magába.

-  Miért jöttél?-kérdeztem bizonytalanul.

-  A főnök megtalálta Katicát.Mihez akarsz most kezdeni?

-  Hogy értetted azt,hogy megtalálta?

-  Szilvi valami újságban talált egy képet Katicáról és most itt kellene lennem és megfigyelni őt.

-  Tudod,hogy ha nagyon közel mész hozzá el leszel intézve.

-  Nyugi..Megtanultam a leckét...-emelte fel kezeit tiltakozóan.

-  Remélem is,mert nem fogok még egyszer olyan elnéző lenni,mint a múltkor.

-  Nem is hittem volna,hogy egy ilyen kislány,ilyen veszélyes is lehet.

-  Még nem tudod mire vagyok képes,ha egy barátomat kell megvédenem.

-  Kicsilány....Azt még nem mesélted el,hogy miért áll neked érdekedben ennyire védeni ezt a kis szökevényt.

-  A válasz egyszerű....Azért,mert ő a legjobb barátnőm és tudom,milyen nehéz élete volt,mindig is és akarok neki adni egy új esélyt a jobb élethez.Erre pedig most végre esélye van egy rendes sráccal,aki szereti is és nem fogom hagyni az apjának,hogy önkényesen beavatkozzon LadyBug sorsába,vagy annak alkulásába.

-  Én megértem,de nem tudod kivel húzol ujjat.

-  Majd meglátjuk.Apám nagyon jól ismeri ezt a Tamás Simonyit és mesélt róla pár dolgot.

-  De az igazat még nem tudod.

-  És...beavatsz,vagy hagyod,hogy kétségek közt őrlődjek.

-  Egyelőre nincs értelme elmondanom,de majd idővel megtudod.Csak azért vagyok most itt,mert tudatni akartam,hogy a közelben leszek és figyelek.

-  Oké...Most,hogy ezzel kész vagy,mehetsz is.

-  Zavarok?

-  Igen...eléggé.

-  Vársz valakit?

-  Csak aludni akarok,holnap hosszú napom lesz és elég fáradt vagyok.

-  Megyek,de el ne felejtsd...Itt maradok és ezúttal nem titkolhatom el a főnök elől,hogy hol a lánya.

-  Nyugi...Megoldom.-tettem kezem vállára.

   Mikor végre sikerült kitessékelnem már nagyon elegem volt ebből.Mivel tartozom egy kis vallomással ezért mindjárt az elején kezdem.

   Roscoet még három hónapja kaptam rajta,amint épp a villám udvarában settenkedik.Kíváncsiságom és vakmerőségem nem hagyott nyugodni,így kimentem az udvarra és baseball ütőmet hátába nyomva beszélgetni kezdtünk.elmondta,hogy ki ő és azt,hogy egy magánnyomozó küldte,hogy ellenőrizzen valamit.Elmondta továbbá,hogy LadyBugot keresi,de a rendes nevét használta,amit én már sokat megélt ismeretségünk alatt sem tudtam megtanulni kimondani,pedig nem lehet nehéz.Beinvitáltam a házba,tudtam,hogy nem fog bántai..Éreztem.

   Benn beavatott a részletekbe is.elmondta,hogy barátnőmet egy magánnyomozó keresi és,hogy ezért van itt ő is.Persze azonnal fel akartam hívni a rendőrséget,de végül alkut kötöttünk.Az alkuban az állt,hogy ameddig csak tudja eltitkolja barátnőm hollétét,én pedig biztosítok egy lakást a barátnőjének meg a gyerekeinek,amit a főnöke nem tett meg.Ennyit simán megengedhettem magamnak.Azóta pedig,még ha nem is rendszeresen,de beszámol nekem Tamás,a főnöke dolgairól.Így született meg egy szövetség,ami még nem tudtam,hogy jó befektetés lesz-e,vagy csak megszívom vele.

-  Jó reggelt,szépem!-ölelt magához Seb,mikor Elinor-al besétáltunk a Red Bull boxába.

-  Neked is.-mosolyogtam rá fülig érő szájjal és egy szinte észrevehetetlen puszit nyomtam álla csúcsára.

-  Gerlicéim!Álljon meg a menet.Azt akarjátok,hogy nagyon sok plusz munkám legyen,vagy esetleg elvonultok?-jött oda egy szőke nő,eddig még nem találkoztunk.-Britta Roeske.Seb sajtósa vagyok.

-  Katica Simonyi.Nagyon örvendek!

-  Részemről a szerencse.Seb már legalább egy órája áradozik rólad...Ugye nem baj,ha tegeződünk?

-  Dehogy is!-legyintettem mosolyogva és belenéztem kék szemibe.

-  Seb,ugye tudod,hogy negyed óra múlva van egy interjúd,ne maradj le és ismétlem...El ne felejtsd.

-  Nem fogom.-mosolygott a szöszi és átkarolva derekam bekormányzott a box hátsó részébe és mire észrevettem már Elinor se volt sehol.

  Kicsit megijedtem,de tudtam,hogy semmi rosszat nem fog csinálni.A kis hátsó helyiségben Seb megállított magával szemben és kezét derekamra csúsztatva magához húzott.Kék szemei csillogtak a boldogságtól és az elégedettségtől.Annyira édes volt,hogy az valami elmondhatatlan.Lassan közeledett hozzám és végül megcsókolt.

-  Hogy ment az első szabadedzés?-kérdeztem hozzá bújva.
-  Remekül...-mosolygott,de habozott a folytatással.
-  Igazán?
-  Nem,valójában szarul ment és inkább nem beszélek róla.
-  Nyugi,majd jobban megy,a következőn.
-  Csak legyen igazad.Ennél rosszabb úgysem lesz.
-  Hát...Inkább nem mondok semmit,de azért én sok sikert kívánok neked.-nyomtam egy puszit az arcára.
-  Köszi,Katicám.
-  Mióta hívsz Katicádnak?
-  Reggel óta,azt hiszem.
-  Akkor oké...De mi lenne,ha ma együtt ebédelnénk?
-  Még megnézem a beosztásom,de azt hiszem belefér.-jelentette ki és elnézett,szerencsére nem látta mérges ábrázatomat.
-  Szemétkedsz,Vettel?
-  Dehogy is...-biggyesztette le ajkait,de nem tudta megállni,elnevette magát.
-  Akkor,mi a válasz?
-  Ebédeljünk együtt.Persze,csak ha a te időbeosztásodba is belefér.
-  Nem vagy vicces.Azért kérdeztem,mert szeretnék veled ebédelni,nem azért,hogy pofára ejtselek.
-  Oké,Katicám.Majd még beszélünk,de nem akarom kihúzni a gyufát Brittánál.Ha nem haragszol,akkor mennék.
-  Majd elleszek,ne parázz.Biztosan van itt még olyasmi,amit nem láttam.
-  Annyira nem akarlak itt hagyni.
-  Tudom.-jelentettem ki önelégülten.
-  Akkor ezt megbeszéltük.Majd nemsoká még látjuk egymást.
-  Látjuk bizony.-adott egy gyors csókot és kiviharzott.

  Egyedül maradtam és nem tudtam mit is kezdhetnék magammal.Végül arra határoztam,hogy kimegyek és sétálgatok egy kicsit,hátha összeakadok valakivel,aki értelmes,vagy csak egyszerűen megkerül Elinor.Az utóbbi jobb lett volna.De persze miért is reménykedtem ilyen képtelenségben.Úgy eltűnt,mintha a föld nyelte volna el.

-  Bocsi,nem tudnád nekem megmondani,hogy itt hol találok egy éttermet?-szólítottam meg egy lányt,aki pont velem szemben jött a boxutcában.
-  Gyere velem,én is épp oda tartok.-biccentett felém mosolyogva és karon ragadott.

   Azelőtt soha nem láttam,mégis nagyon kedves volt velem.Meghívott reggelizni és közben beszélgettünk.

-  Fernando-val már egy ideje együtt vagyunk,de csak nemrég lett ilyen komoly a kapcsolatunk.
-  De jól megvagytok....mármint,ahogy most így elmeséled,szerintem ti nagyon jó páros vagytok.
-  Köszi.És mesélj te...mi van veletek Sebivel?
-  Semmi különleges.Amikor először találkoztunk a fejemhez vágta,hogy beképzelt fruska vagyok meg ilyeneket és elhatároztam,hogy rácáfolok és elhoztam ide a nagymamámhoz,aztán pedig csak úgy megtörtént.Azt hiszem belezúgtam.
-  Ez szép.Gratulálok.-mosolygott és beleivott kávéjába.
-  Köszönöm,én is nektek.
-  Azt hiszem vasárnap el kellene mennünk együtt bulizni.
-  Benne vagyok,ismerek itt a közelben egy nagyon felkapott klubbot,kik jönnének?
-  Néhányan Fer haverjai közül,meg a csapatból és akiket te hívsz.
-  Részemről nem sok meghívott lesz,de még meglátom.
-  Akkor add meg a számod és még értekezünk.
-  Oké.-vigyorogtam és bepötyögtem számomat a telefonjába.
-  Köszi.

   Még beszélgettünk egy keveset,majd neki menni kellett én pedig végre felhívtam Elinort,hogy merre leledzik,de nagyon titokzatosnak hitte magát és azt mondta,hogy még van egy kis dolga.Éreztem,hogy valami pasi van a dologban,de úgy voltam vele,hogy inkább nem szólok  bele,mert nem érné meg,hogy még emiatt is fájjon a fejem.

  A hétvége pillanatok alatt elröppent és mire észbe kaptam már vasárnap délután volt és én a kezemet tördelve szurkoltam Sebnek a verseny miatt,bár tudtam,hogy a kocsija egész hétvégén nem ment úgy,ahogy azt szerették volna.A versenyt végül negyedikként fejezte be,ami így is jó volt,de nem az igazi.Annyit azért már tudtam erről a sportról,hogy két éve zsinórban ő volt a világbajnok és idén is szerette volna megvédeni címét,viszont a csapat szénája nem állt épp a legjobban,ugyanis elég nagy hátrányban voltak a rivális csapattal szemben és bár még volt esélyük,mindenki Fernandora tette le a voksát.

 -  Ha tudom,hogy ilyen csodaszépen fogsz kinézni,lehet,hogy nem engedlek el bulizni.-fonta Seb derekam köré rajait.
-  Milyen hülyeségeket beszélsz,te is jössz.
-  Kicsim,nekem nem igazán van kedvem most ünnepelni.
-  Csak az én kedvemért?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-  Sajnálom,ha ezzel elveszem a kedved,de nekem valahogy a mai nap után elment a kedvem a bulitól.
-  Akkor én sem megyek.
-  Ha már így kicsípted magad,plusz Elinor azt mondta,hogy be akar neked mutatni valakit,akkor menj csak nyugodtan.Én elleszek.Rendelek magamnak egy prostit és elszórakozunk,míg te bulizgatsz.
-  Vettel,ne akard,hogy ezentúl mindig a nyomodban legyek.-fenyegettem meg nevetve.
-  Na,sipirc,mert már csak rád várnak.
-  De biztos nem baj?
-  Ha még egyszer megkérdezed,akkor lehet,hogy bezárlak a zuhanykabinba.
-  És mit csinálsz velem?-túrtam bele szöszi hajába.
-  Ó,különböző módszereim vannak az ilyen neveletlen kislányok megnevelésére..markolt bele fenekembe.
-  Most aztán komolyan rám hoztad a frászt.-adtam egy óvatos puszit álla sarkába.
-  Nagyon drága volt ez a ruha?-kérdezte hatalmas vigyorral arcán.
-  Kis perverz.A ruha pedig igazán drága volt.
-  Akkor,Katicám,azt javaslom,hogy gyorsan menj,mert lehet,hogy kicsit megsínylené,ha tovább tartózkodsz ilyen közel hozzám.
-  Megyek.-adtam egy gyors csókot és felkapva az asztalról a táskámat már mentem is.

   A hallban találkoztunk a csipet-csapattal,ami mint kiderült egy nagyjából 25 fős kis csapatot jelentett.Elinor ott ácsorgott a csoport szélén egy szöszke srác kezét szorongatva.Valahonnan nagyon ismerős volt,de nem tudtam honnan.Viszont abban elég biztos voltam,hogy együtt vannak.Nagyon kis édesek voltak.

***

Ez lett volna rész,remélem tetszett és kapok pár hozzászólást.Az előzőeket köszönöm és nagyon sokat jelentettek.Rész elképzelhető,hogy holnap lesz,de ha nem,akkor marad a vasárnapi Wild one.

Szép estét és sok pihenést a hétvégére!

Puszi:*:*