" Ha elég időt töltesz az újság archívumában, láthatod, hogy ugyanazok a sztorik ismétlődnek újra meg újra: háborúk, éhínségek, gazdasági válságok, elveszett szerelmek, széthulló családok. Halál. Szívfájdalom. Ritka a happy end. "
21th
Ahogy meredtem telefonom lassan elsötétedő képernyőjére ismét rá kellett jönnöm,hogy az ember a múltjával nem tud csak úgy leszámolni.Hiába szeretne...Így én is a múltam rabja vagyok,akár tetszik,akár nem.
- Minden rendben?-fonta derekam köré karjait párom.
- Persze...csak..-hirtelen nem tudtam mit hazudhatnék neki.- Csak kicsit megszédültem,de ennyi az egész.
- Hozzak egy pohár valamit?-ajánlotta azonnal.
- Az nagyon jól esne.-néztem kék szemeibe hálásan.
- Azonnal itt vagyok.-adott egy gyors puszit és mér ott sem volt.
Leroskadtam az ágyra.Nagyon hosszú és fárasztó napom volt.William teljesen megbolondult és minden percemet lefoglalta.Talán még levegőt venni sem volt időm...Olyan érzés ez,mint amikor már majdnem kinn vagy a víz alól,de még mindig van valami,ami visszaránt és nem enged levegőhöz jutni.Ez a világ pont ilyen.Egyszer belekerültél,aztán pedig midig van valami,ami miatt nem tudsz kiszállni.
Hiányzott a régi éltem.El sem akartam hinni,hogy egyszer ennyi vágyni fogok arra a nyugodt és csupán néha zavaros életre,amit Sebivel éltem..Vele minden más volt.Lehet,hogy nem volt egy mintaférj,sőt biztos,de nem is volt annyira rossz,mint az,ami azután következett.Londonban testvéremnek köszönhetően megismertem nem is egy olyan embert,akiket jobb lett volna nem ismerni.Köztük volt Will is,aki egy elég durva ember,a szó minden értelmében.
- Minden oké?-tette vállamra kezét Amanda.
- Ja,csak kicsit fáradt vagyok.
- Szegénykém...Ma hosszú napod volt.
- Igen.Mondhatjuk így is.Én vagyok Will kedvence...Le se tagadhatná,hogy élvezi,mikor kínozhat.
- Nem kínoz...egy ujjal nem ér hozzád.
- De akkor is...Ahogy azokkal a kék szemekkel méreget.Gusztustalan.-borzongtam meg,még csak a szemei gondolatára is.
- Azt még nem bünteti a törvény,ha jól tudom.
- Jól tudod...de akkor is.
- Nem kell már sokáig ezt csinálnod.-próbált vigasztalni.
- De meddig még?
- Csak néhány hónap.Tudod,hogy ezért hatalmas szívességgel tartozom neked.
- Azért,mert segítek ledolgozni az adósságod,vagy azért,mert szó nélkül tűröm,hogy mindenféle idegen pasi taperoljon és kiéhezett szemekkel méregessen?
- Mindkettőért...
- Mennyi pénzzel tartozol még?
- Rengeteggel...-sütötte le szemeit.
- Akkor nem kevés asztalon táncolás van még hátra.
- Tudom,és annyira sajnálom,hogy azt el sem hiszed,de nekem csak te vagy.
- És anya?
- Ő nem segítene.
- Mindegy....Már benne vagyok és ezen már nem is akarok változtatni.
- Te vagy a legjobb tesó a világon.
Igazából Will egy nagymenő tőzsdecápa volt,akinek még e mellett más foglalatosságai vannak.Egy eszkort ügynöksége van,valamint lenge öltözetű pincérnőket közvetít beteg öreg urak számára.A beteget pedig nem testi betegségre értem.Borzalmas volt és tudtam,hogy nem szabadulhatok egyszerűen.
Csak ne szerettem volna annyira a testvéremet,hogy mindent feladtam érte akkor.Viszont mikor törlesztette az adósságait,akkor engem nem akart elengedni Will,mert én voltam a kedvence és egy jó munkaerőt nem engedünk csak úgy kiszaladni a kezünk közül....Legalább is ez volt az elképzelése.Az igazság az volt,hogy élvezte,ha szenvedni láthat valakit.Engem pedig előszeretettel dobott be vénemberek és ilyenek közé.
- Itt is vagyok.-lépett be Seb a szobánkba.
- Köszi...-mosolyogtam rá hálásan és átvettem a poharat,amit eddig a kezében tartott,majd jót ittam belőle.
- De ugye nincs semmi baj?-ült mellém és vállamra tette kezét.
- Semmi baj,csak hirtelen akartam nagyon csinos lenni neked,de nem sikerült.
- Így is remekül nézel ki.-adott egy nagy puszit az arcomra.
- A gyerekek?
- Paula lefektette őket.
- Akkor jó.Valahogy nem érzek magamban elég erőt még ehhez is.
- Masszírozzam meg a hátad?
- Ha ragaszkodsz hozzá...-bújtam hozzá,olyan szorosan,hogy vékony pólóján át éreztem szívének dobogását.
Nagyjából egy órán át kényeztetett,mikor megunta és mellém feküdve szép lassan elszenderedtünk.Az üzenetre nem válaszoltam,próbáltam minél inkább halogatni.Tudtam,hogy fölösleges,mert ígértem neki valamit,de eddig nem volt rám szüksége.Miért pont akkor,amikor megtalálnám a boldogságot?
Egy hetet töltöttünk Korzikán,mert nem bírtam tovább.Azt mondtam,hogy nagyon nem érzem jól magam,pedig csak tudni akartam,hogy mit kíván tőlem pontosan Will.Amikor hazaértünk Paula és párom elmentek Seb szüleihez Heppenheimbe,hogy tudjak pihenni.Türelmetlenül toporzékolva figyeltem,ahogy a kocsi kigördül a felhajtóról és telefonomat görcsösen szorongatva mentem be az irodámba,ami ugyan már kicsit poros volt,de ezzel a legkevésbé sem foglalkoztam.Azonnal visszakerestem az üzenetet és hívtam a számot,amiről érkezett.Nem kellett két csörgés,hogy felvegyék.
- Cicám!-szólt bele Will, a már jól ismert,rettegett érces hangján.
- Mit akarsz tőlem?
- Tőled semmit.A férjecskédtől lenne szükségem egy apró szívességre.
- Akkor miért írtad,hogy itt az ideje visszatérnem?-merevedtem le azonnal.
- Mert tudtam,hogy erre felfigyelsz.Ha azt írtam volna,hogy szívesség kell Sebastiantól,akkor biztosan nem hívsz fel és drasztikusabb megoldást kellett volna keresnem.
- És mi lenne az a szívesség?
- Ezt már szeretem....-hangja arroganciával és elégedettséggel telten visszhangzott fejemben.
- Ki vele....
- Csssss,cicám!Mindent csak szép sorjában.Mesélj mi van veled?Olyan rég láttuk egymást.
- Ha rajtam múlna nem így lenne,ezt te is tudod.
- Tudom,de én már vágyom a csodás testedre.
- Majd küldök képeslapot.
- Gonosz vagy...-csüggedt el.
- Te pedig..egy...egy...
- Nono...Nem beszéltünk még az üzletről.
- Akkor mesélj,mit akarsz a férjemtől.
- Egyszerű...Téged.
- Meg vagy hibbanva.Ez neked kis szívesség?!Tudod te mit kérsz?
- Igen.Teljes mértékben tisztában vagyok ezzel,de ő nem érdemel meg téged.Évekkel ezelőtt eldobott és hagyta,hogy csúnya dolgokba keveredj.És most nézd meg...Megint együtt vagytok.Hát eszednél vagy te,cicám?
- Nem vagyok a cicád és én igenis szeretem a férjemet,nem számít ki mit mond,vagy tesz.
- Most mégsem vele vagy,hanem velem beszélsz telefonon.Vajon miért?
- Azért,mert tudni akartam,megint milyen őrültséget akarsz.
- Ez nem őrültség,cicám.Ez a szerelem.
- Te egy szadista f*sz vagy,nem tudsz te szeretni magadon kívül senki mást.
- Hogy beszélsz azzal,aki munkád adott neked két egész éven keresztül?
- Remek munka is volt.Még mindig kísértenek a rémálmok azokról a vénemberekről.
- Élvezted,csak még magadnak sem mered bevallani.Te erre születtél....
- Akkor mégsem szeretsz.Igazam volt,lám.
- Ez nem igaz.Csak az igazat mondom.Csodás tested van és nem érdemes elfecsérelni azzal,hogy a is családodat pátyolgatod.
- Persze,helyette inkább pátyolgassalak téged,meg a perverz klienseidet.Na azt nézheted!
- Nem tudom,kell-e emlékeztetnem téged,hogy jössz nekem egy szívességgel.Azt kérhetek,amit akarok.
- Igen...de nem engem.Én nem megyek vissza többet Angliába.
- Akkor úgy érzem,hogy valami drasztikusabb megoldást kell alkalmaznom.Lehet,hogy elbeszélgetek a férjeddel...Mondjuk épp most,amikor kiszáll a hófehér infinitiéből és az ölébe kapja a szöszke kisfiatokat.
- Te szemétláda!Ha csak az egyik ujjad is rá mered tenni,akár a férjemre,akár a gyermekeimre,vagy a nagynénémre,esküszöm,hogy megbánod azt a napot,amikor előmásztál a koszos kis patkányfészkedből!
- Milyen harcias a kisasszony!-kacagott fel hangosan és tudtam,hogy minden szava tocsog a gúnyban és ez vérlázító volt.Undorodtam tőle.
- Csak hagyj engem békén.Jó?
- Nem tehetem....Én vagyok a legnagyobb rajongód.
- Viszont nekem mindenre van szükségem,csak a rajongásodra nem.
- Még beszélünk cicám a rajongásomról,de most esetleg komolyan elgondolkodhatnál azon,amit mondtam,mert lehet,hogy a kis szöszi nem megy ma már haza.
- Te komolyan így akarsz magadhoz láncolni?
- Ha évekkel ezelőtt voltam olyan hülye,hogy nem tettem meg,akkor most mindent el fogok követni,hogy újra az enyém legyél.-mondta határozottan és letette a telefont.
A készülék még percekkel később is a fülem mellett volt és csak szorítottam,szinte olyan erővel,hogy ujjaim is elfehéredtek.Miért épp most került elő?Miért akar pont engem?Az életem csak jobb volt nélküle,ráadásul utáltam is,mint egy hát..nem is tudom,mint egy csótányt,csak az volt a baj,hogy nem volt elég kicsi ahhoz,hogy a cipőm sarkával eltiporhassam.
Nagyon zaklatott voltam egész nap és csak fel-alá járkáltam a lakásban,mint egy holdkóros.Egész késő délután ért haza Seb a gyerekekkel és Paulával.A gyerekekkel kivonultunk a kertbe játszani,míg nagynéném önfeláldozás gyanánt elkészítette a vacsorát,Seb pedig felment aludni,mert nagyon fáradtnak hazudta magát.
- Anyu...Képzeld,ma találkoztunk nagyon kedves bácsival.-ugrott a nyakamba Seth.
- Hogy hívták a bácsit?-pusziltam meg homlokát.
- Will...valaki.-válaszolt azonnal Anna,öccse helyett.
Tudtam,hogy arcomról azonnal lefagy a mosoly és egész testemet jeges borzongás járta át,ahogy meghallottam a nevet.Hogy merészelt a családom közelébe menni?Éreztem,hogy ez még csak a kezdet és közeljövő sok mindent tartogat még számomra.
- Mindegy....Már benne vagyok és ezen már nem is akarok változtatni.
Igazából Will egy nagymenő tőzsdecápa volt,akinek még e mellett más foglalatosságai vannak.Egy eszkort ügynöksége van,valamint lenge öltözetű pincérnőket közvetít beteg öreg urak számára.A beteget pedig nem testi betegségre értem.Borzalmas volt és tudtam,hogy nem szabadulhatok egyszerűen.
Csak ne szerettem volna annyira a testvéremet,hogy mindent feladtam érte akkor.Viszont mikor törlesztette az adósságait,akkor engem nem akart elengedni Will,mert én voltam a kedvence és egy jó munkaerőt nem engedünk csak úgy kiszaladni a kezünk közül....Legalább is ez volt az elképzelése.Az igazság az volt,hogy élvezte,ha szenvedni láthat valakit.Engem pedig előszeretettel dobott be vénemberek és ilyenek közé.
- Itt is vagyok.-lépett be Seb a szobánkba.
- Köszi...-mosolyogtam rá hálásan és átvettem a poharat,amit eddig a kezében tartott,majd jót ittam belőle.
- De ugye nincs semmi baj?-ült mellém és vállamra tette kezét.
- Semmi baj,csak hirtelen akartam nagyon csinos lenni neked,de nem sikerült.
- Így is remekül nézel ki.-adott egy nagy puszit az arcomra.
- A gyerekek?
- Paula lefektette őket.
- Akkor jó.Valahogy nem érzek magamban elég erőt még ehhez is.
- Masszírozzam meg a hátad?
- Ha ragaszkodsz hozzá...-bújtam hozzá,olyan szorosan,hogy vékony pólóján át éreztem szívének dobogását.
Nagyjából egy órán át kényeztetett,mikor megunta és mellém feküdve szép lassan elszenderedtünk.Az üzenetre nem válaszoltam,próbáltam minél inkább halogatni.Tudtam,hogy fölösleges,mert ígértem neki valamit,de eddig nem volt rám szüksége.Miért pont akkor,amikor megtalálnám a boldogságot?
Egy hetet töltöttünk Korzikán,mert nem bírtam tovább.Azt mondtam,hogy nagyon nem érzem jól magam,pedig csak tudni akartam,hogy mit kíván tőlem pontosan Will.Amikor hazaértünk Paula és párom elmentek Seb szüleihez Heppenheimbe,hogy tudjak pihenni.Türelmetlenül toporzékolva figyeltem,ahogy a kocsi kigördül a felhajtóról és telefonomat görcsösen szorongatva mentem be az irodámba,ami ugyan már kicsit poros volt,de ezzel a legkevésbé sem foglalkoztam.Azonnal visszakerestem az üzenetet és hívtam a számot,amiről érkezett.Nem kellett két csörgés,hogy felvegyék.
- Cicám!-szólt bele Will, a már jól ismert,rettegett érces hangján.
- Mit akarsz tőlem?
- Tőled semmit.A férjecskédtől lenne szükségem egy apró szívességre.
- Akkor miért írtad,hogy itt az ideje visszatérnem?-merevedtem le azonnal.
- Mert tudtam,hogy erre felfigyelsz.Ha azt írtam volna,hogy szívesség kell Sebastiantól,akkor biztosan nem hívsz fel és drasztikusabb megoldást kellett volna keresnem.
- És mi lenne az a szívesség?
- Ezt már szeretem....-hangja arroganciával és elégedettséggel telten visszhangzott fejemben.
- Ki vele....
- Csssss,cicám!Mindent csak szép sorjában.Mesélj mi van veled?Olyan rég láttuk egymást.
- Ha rajtam múlna nem így lenne,ezt te is tudod.
- Tudom,de én már vágyom a csodás testedre.
- Majd küldök képeslapot.
- Gonosz vagy...-csüggedt el.
- Te pedig..egy...egy...- Nono...Nem beszéltünk még az üzletről.
- Akkor mesélj,mit akarsz a férjemtől.
- Egyszerű...Téged.
- Meg vagy hibbanva.Ez neked kis szívesség?!Tudod te mit kérsz?
- Igen.Teljes mértékben tisztában vagyok ezzel,de ő nem érdemel meg téged.Évekkel ezelőtt eldobott és hagyta,hogy csúnya dolgokba keveredj.És most nézd meg...Megint együtt vagytok.Hát eszednél vagy te,cicám?
- Nem vagyok a cicád és én igenis szeretem a férjemet,nem számít ki mit mond,vagy tesz.
- Most mégsem vele vagy,hanem velem beszélsz telefonon.Vajon miért?
- Azért,mert tudni akartam,megint milyen őrültséget akarsz.
- Ez nem őrültség,cicám.Ez a szerelem.
- Te egy szadista f*sz vagy,nem tudsz te szeretni magadon kívül senki mást.
- Hogy beszélsz azzal,aki munkád adott neked két egész éven keresztül?
- Remek munka is volt.Még mindig kísértenek a rémálmok azokról a vénemberekről.
- Élvezted,csak még magadnak sem mered bevallani.Te erre születtél....
- Akkor mégsem szeretsz.Igazam volt,lám.
- Ez nem igaz.Csak az igazat mondom.Csodás tested van és nem érdemes elfecsérelni azzal,hogy a is családodat pátyolgatod.
- Persze,helyette inkább pátyolgassalak téged,meg a perverz klienseidet.Na azt nézheted!
- Nem tudom,kell-e emlékeztetnem téged,hogy jössz nekem egy szívességgel.Azt kérhetek,amit akarok.
- Igen...de nem engem.Én nem megyek vissza többet Angliába.
- Akkor úgy érzem,hogy valami drasztikusabb megoldást kell alkalmaznom.Lehet,hogy elbeszélgetek a férjeddel...Mondjuk épp most,amikor kiszáll a hófehér infinitiéből és az ölébe kapja a szöszke kisfiatokat.
- Te szemétláda!Ha csak az egyik ujjad is rá mered tenni,akár a férjemre,akár a gyermekeimre,vagy a nagynénémre,esküszöm,hogy megbánod azt a napot,amikor előmásztál a koszos kis patkányfészkedből!
- Milyen harcias a kisasszony!-kacagott fel hangosan és tudtam,hogy minden szava tocsog a gúnyban és ez vérlázító volt.Undorodtam tőle.
- Csak hagyj engem békén.Jó?
- Nem tehetem....Én vagyok a legnagyobb rajongód.
- Viszont nekem mindenre van szükségem,csak a rajongásodra nem.
- Még beszélünk cicám a rajongásomról,de most esetleg komolyan elgondolkodhatnál azon,amit mondtam,mert lehet,hogy a kis szöszi nem megy ma már haza.
- Te komolyan így akarsz magadhoz láncolni?
- Ha évekkel ezelőtt voltam olyan hülye,hogy nem tettem meg,akkor most mindent el fogok követni,hogy újra az enyém legyél.-mondta határozottan és letette a telefont.
A készülék még percekkel később is a fülem mellett volt és csak szorítottam,szinte olyan erővel,hogy ujjaim is elfehéredtek.Miért épp most került elő?Miért akar pont engem?Az életem csak jobb volt nélküle,ráadásul utáltam is,mint egy hát..nem is tudom,mint egy csótányt,csak az volt a baj,hogy nem volt elég kicsi ahhoz,hogy a cipőm sarkával eltiporhassam.
- Anyu...Képzeld,ma találkoztunk nagyon kedves bácsival.-ugrott a nyakamba Seth.
- Hogy hívták a bácsit?-pusziltam meg homlokát.
- Will...valaki.-válaszolt azonnal Anna,öccse helyett.
Tudtam,hogy arcomról azonnal lefagy a mosoly és egész testemet jeges borzongás járta át,ahogy meghallottam a nevet.Hogy merészelt a családom közelébe menni?Éreztem,hogy ez még csak a kezdet és közeljövő sok mindent tartogat még számomra.
***
Ez lett volna a rész,ami tegnapra ígértem,de sajnos nem lett belőle semmi.
Mercii mondta,hogy neki már nagyon hiányzik ez a történet és az I'm an evil angel a kind evil.Nos mivel az utóbbit már befejeztem,ezért most így döntöttem,hogy újra nekiveselkedek és írok a történetnek egy neki kijáró nagyobb bonyodalmat és befejezést.
Remélem kapok pár véleményt,mert tudni szeretném,hogy mit szóltok az események ezen alakulásához.
Szép estét és kellemes hétvégét nektek!
Puszi:*:*
Szia!
VálaszTörlésHát igen a múlt elől nem lehet menekülni, de végre megint boldogok voltak Sebi-vel. Sajnos mindig akkor üt be a krakk, amikor kezdenek a dolgok jóra fordulni... Will azzal, hogy Sebiék közelébe merészkedett bizonyította, hogy bármire képes. Remélem, hogy senkinek sem fog semmi baja esni!
Már várom nagyon a folytatást, de legikább a Wild One-hoz! Siess vele!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésJaj de jó.! Annyira örültem, hogy ezt is folytattad. De meg is lepődtem. Miért nem tudta a testvére maga elintézni a dolgot, hogy kérhet ilyet a húgától? Liina pedig túl jó testvér.. Remélem ez a Will gyerek nagyon hamar eltűnik.! Nem kell szét rombolni a boldogságukat.! :)
Remélem minnél hamarabb tudod ide is hozni a frisset. Puszii. :*