19.Rész

Érzések

  Azt hiszem,hogy nagyjából egy órán át ücsörögtem Rina szobájában,némán és csak hallgattam,hogy zokog,közben pedig átáztatja felsőm vékony,selyem anyagát.Végül nagy nehezen megnyugodott és megbeszéltük,hogy vele maradok reggelig.Írtam egy gyors üzenetet páromnak és aztán lefeküdtünk aludni Rinával.Azonnal elaludtunk mindketten.

   Reggel én ébredek hamarabb és lassan kimászok az ágyból,hogy menjek a földszintre és beszélgessek el drága finn barátom csökött fejével.Lenn édes kávé illat terjeng és valaki reggelit csinál.Hamar rájövök,hogy vagy Heikki anyja vagy nővére az,ugyanis a finn még a kanapén húzza a lóbőrt.

-  Jó reggelt!-köszön a lány vidáman,mikor meghallja lépteimet a lépcsőn.

-  Neked is.-érek hozzá és két puszival köszöntöm.

-  Hát te?Hogy kerülsz ide?

-  Rina nem volt valami fényes állapotban az este és felhívott,hogy jöjjek át.Én meg átjöttem.

-  Seb is itt lesz nemsoká.Egy fél perccel ezelőtt telefonált,hogy edzeni kellene,de amint látod Heikkinek nem nagyon akarózik felkelni.

-  Hagyd csak rám.Úgy is van némi beszélni valónk.

-  Csak nagyon ne üsd meg...

-  Nyugi.Ott nem kap,ahol látszik.-kacagok és odasétálok az alvó szöszihez,hogy felébresszem.

  Lassan közelítem meg és minden lépésemre figyelek.Mikor odaérek mellé szép lassan a füléhez hajolok és erősen belefújok,mire azonnal felriad és hadonászva próbál elkergetni maga körül,mint egy legyet.

-  Käthe,te meg vagy bolondulva?-kérdezi kicsit kábán.

-  Beszélnünk kell.-jelentem ki és ledobva lábait a kanapéról oda telepszek.

-  Neked is szép jó reggelt...-morogja és ő is felül.

-  Mi az égért kellett neked bunkónak lenned az este?

-  Ki volt bunkó?

-  Te...Nagyon megbántottad Rinát és csak azért,mert rád jött a hisztis picsa öt perc....

-  Mégis mi az ördögről beszélsz?

-  komolyan azt akarod bemagyarázni nekem,hogy nem emlékszel rá,mekkora köcsög voltál a barátnőddel?!

-  Már elnézést,de ha az is voltam,neked mi beleszólásod van az én magánéletembe?

-  Nem is tudom....Amióta a legjobb  barátnőmmel vagy együtt,azért van hozzá néha közöm,pláne,ha az én vállamon sírja álomba magát.

-  Itt éjszakáztál?-kérdezi meghökkenve.

-  Valakinek meg kellett vigasztalni a barátnődet,ha már te egy paraszt voltál.

-  Azt hiszem bocsánatot kellene tőle kérnem.

-  Szerintem is....De még alszik.

-  Ki fog vágni,ha felébresztem.

-  Attól függ....Ha megalázkodsz és bűnbánatosan mész be hozzá,akkor lehet,hogy nem...

-  Tudod,hogy te vagy a mentőangyalom.-pattan fel a kanapéról és már itt sincs.

    Dolgom végeztével vidáman kocogok vissza a már reggeliző lányhoz.Épp narancslevet töltött ki poharakba és a rántottát porciózta.

-  Gratulálok a babához.-néz fel rám mosolyogva.

-  Ki mondta el?

-  Rina...na meg Heikki és Seb sem igazán fér a bőrében.Reggel mikor felvettem a telefont azonnal ezzel kezdte.

-  Csak viccelsz,igaz?

-  Az a srác egy kész energiabomba.Reggel hétkor már fel van pörögve.

-  Hát igen...Nála sosem tudhatja az ember,hogy mitől ilyen boldog.Sokszor reméltem,hogy rajtakapom,hogy szív valamit,de aztán rá kellett jönnöm,hogy génhibás a gyerek.

-  Most miért mondod ezt?

-  Túl energikus sokszor.Alig bírom követni.Egyik pillanatban még  arról áradozik,hogy mennyire szereti az autóversenyzést,másik pillanatban egy gyors átkötéssel már arról beszél,hogy szeretne egy kutyát venni.

-  Nos,ez tényleg elég fura...De szeret téged...Minden szavából süt,hogy fülig szerelmes.

-  Hát,remélem is,mert ennek a babának apa is kell,nem csak én...

-  Imád téged is,tuti,hogy a gyereketeket annyira el fogja kényeztetni,hogy azt fogod kívánni,bár ne szeretné ennyire.

-  Ilyet sose kívánnék...Egy gyereket nem lehet eléggé szeretni.

-  Kérsz reggelit?Annyit csináltam,hogy egy hadseregnek is elég lenne.-tol elém egy tányérral a gőzölgő ételből.

-  Persze...-mosolygok rá hálásan,de csak akkor érzem meg,mennyire is éhes vagyok,mikor az első falat lecsúszik a torkomon.

   Hamarosan az egész csald felébred és csatlakozik hozzánk...Kivéve Heikkit és Rinát.Lehet nem is akarom tudni,hogy miért nem jöttek le.Volna egy két tippem.Talán kibékültek és most....de inkább hagyjuk.Hamar végére értem a reggelinek és már épp indulnék haza,mikor Seb betoppan.

-  Szia,édes!-ad egy nagy puszit a homlokomra,mikor mellém ér.

-  Csak ennyi?-pislogok rá letörten.

-  Nem szeretkezhetünk Heikkiék konyhájában,nem illene...-súgta a fülembe kaján vigyorral.

-  Mikor jössz haza?

-  Azt hiszem együtt megyünk haza.A hangokból ítélve nem hiszem,hogy ma lesz edzés.-magyarázza,mikor pár pillanat múlva visszafordul a lépcső tetejéről.

-  Szuper....Hozom a felsőm és indulhatunk is.

-  Rendben.Itt megvárlak.

Örültem,hogy Heikki és Rina kibékültek,így legalább még egy napot tölthettem kettesbe szerelemmel.Tudom,hogy minden percet ki kell használnom,mert egyszer megint el kell mennem versenyezni és akkor nem vihetem magammal mindenhová.Nem akarom,hogy a sajtó piócái még ennél is jobban kikezdjenek minket.Az borzasztó lenne.

-  Kicsim,merre kóborolsz?-lép be a konyhába párom,nagyjából dél körül.

-  Itt vagyok,nem kóborolok semerre.Csak iszok egy kis narancslevet,mert lassan porzik a vesém.

-  Szegénykém...,hogy én mennyire sajnállak.-jön oda,majd karjaim közé simul.

-  Jaj,hagyjuk,inkább adj egy puszit.

-  Csak puszit?

-  Tele van a szám...-iszok bele a narancslébe.

-  Akkor nyeld le és csókolj meg.

-  Dehogy csókollak.-jelentem ki nevetve,tudom,hogy ettől kicsit mérges lesz,de épp ezért olyan aranyos.

-  Ne legyél kegyetlen,Vettel.Lehet,hogy visszaüt,aztán alhatsz a kanapén,mint Heikki barátod.

-  Ők viszont békülés után egy jót szerelmeskedtek a szobájukban.

-  És te azt hiszed,hogy vagy olyan szerencsés,mint a haverod?-néz fel vigyorogva és farzsebembe csúsztatja kezeit.

-  Csak érzem...

-  Azt hiszem én is érzek valamit,de az nem a tiltakozás jele...-csücsörít,megérezhette domborodó nadrágom nyomását csípőjén.

-  Hát,lebuktam asszony.

-  Mi az,hogy asszony?Egyelőre azt hiszem nem vagyunk házasok...

-  De még lehetünk.

-  Ahhoz viszont előbb meg kell kérjem a kezed,mert a kis nyuszi fejeddel,még várhatnék vagy ezer évet.

-  Csak egy pillanat.-emelem fel mutató ujjam és letéve a poharam az asztalra,kibontakozok öleléséből és felrohanok az emeletre.

   Eszeveszett tempóban keresem a kis,fekete dobozkát,melybe párom eljegyzési gyűrűjét tettem.Gyorsan a zsebembe dugom és visszasietek a lányhoz,aki még mindig csak értetlenül mered a lépcső felé,és elnézően elmosolyodik,mikor meglát.

-  Esküszöm,sokszor nem értelek...-csóválja meg a fejét mosolyogva és karba fonja kezeit.
-  Nyugi,édesem.Én sem értem magam.
-  Egy kézikönyv,hülyékhez lehet nem ártana.
-  Na kösz....-vonulok elé morcos képpel,de nagyon nehéz ellenállni a mosolygásnak.
-  Nincs mit,édes.Tudod,hogy szeretlek.
-  Én is téged...Épp ezért,Kätharina Prater,megtisztelnél azzal,hogy a feleségem leszel?-halászom elő a dobozt és kinyitom.
-  Remélem tudod,hogy erre várok,szilveszter óta?
-  Már olyan rég?-vonom fel az egyik szemöldököm és alsó ajkamba harapok.
-  Bizony,te kis butus.-karolja át nyakam és megcsókol.

   Nem is tudom,hogy bírtam ki nélküle ennyi időt.Emlékszem milyen volt Hannával lenni.Emlékszem minden egyes gyötrelmes pillanatra,amit színlelve kellett töltenem.Emlékszem a hazugságokra és minden egyes hamis szerelmi vallomásra,mindezt pedig azért,hogy eleget tehessek Käthe kívánságának.Csak azt akartam,hogy elégedett legyen és tudja,minden kívánságát teljesíteném,még ha őrültséget szeretne is.

-  Még nem válaszoltál...-suttogom szerelmem fülébe,miután nagyjából öt percig csókolóztunk a konyhában.
-  Nos....azt hiszem hozzád megyek,de csak,hogy lásd kivel van dolgod.-kacag fel.
-  Vicces vagy,cicám.-pusziltam meg.
-  Tudom.A válasz pedig igen,ezerszer is igen.-jelenti ki,csillogó kék szemekkel és megint megcsókol.

-  Még mindig nem hiszem el,hogy összeszedted a bátorságod és megkértél....-sóhajtok fel,egy kellemesen eltöltött délután kipihenése közben.
-  Én sem,de szeretlek és azt akarom,hogy mindig az enyém legyél.
-  De hisz én mindig az voltam.-puszilom meg állát.
-  Akkor jó...Reméltem is.
-  Sajnálom,hogy annyi ideig akartam jó testvér lenni.
-  Azzal nem leszel jobb testvér,hogy megtagadod magadtól a boldogságot.-simogatja meg vállam és egy puszit nyom a homlokomra.
-  Tudom,de én tényleg azt akartam,hogy boldog legyen,Hanna.
-  Én készen voltam rá,hogy elvegyem feleségül,de ő nem kért belőle.Ne is foglalkozz vele.
-  Nem fogok.Neked és a babánknak fogok élni mostantól.
-  Nagyon remélem,hogy egyenesen ikrek lesznek.
-  Te megint nagyon elől vagy.Ma megyek nőgyógyászhoz,ha szeretnél eljöhetsz velem.-ajánlom fel.
-  Rina nem megy veled?
-  Szerintem ők még enyelegnek.
-  Igaz...-dörzsöli meg állát nevetve.
-  Akkor,mit mondasz...Eljössz velem a dokihoz?
-  Ha nagyon szeretnéd.
-  Még jó,hogy szeretném.-mosolygok rá és még egy puszit adok állára,majd fejem mellkasára hajtva hallgatni kezdem szívének dallamát.


    Délután ötre értünk be a rendelőbe és a doki máris fogadott minket.Nagyon kedves arcú,fiatal doktornő volt,első látásra megbíztam benne.

-  Nyilván ön az apuka.-mosolyog rá Sebire,mikor leülünk vele szembe.
-  Igen,Sebastian Vettel.-nyújt kezet neki párom és kezet ráznak.
-  Dr.Valerie Stones.Igazán örülök,de tegeződhetnénk.
-  Legyen így.-mosolygok rá.
-  Kezdhetnénk is a vizsgálatot,azt hiszem.
-  Mit csináljak?Sosem csináltam még ilyet.-vonok vállat,kínos mosollyal arcomon.
-  Ott van az ágy,told lejjebb a nadrágod és húzd fel a pólódat.
-  Rendben...-sóhajtok és teszem,amit a doki kér.

   Mikor nekikészülünk,rányomja a hideg trutyit a hasamra és elkezd körözni a szondával a trutyiban.

-  Voltál már ultrahangos vizsgálaton?-kérdezi Valerie,miközben a monitort fürkészi.
-  Eddig nem,de mintha említettem volna már.
-  Bocs,tényleg...De meg is van...Ott..-fordítja felénk a monitort,melyen,hát nem is tudom,hogy is mondjam...nagy szürkés,sárgás világos valamiben,egy nagyobb fekete foltban,két szürke foltocska úszott.-  Azok ott az ikreitek.-jelöli ki a két foltot.
-  Látod,édesem.Igazam volt.-vigyorog rám Seb és elégedetten néz hol rám,hol a kijelzőre.
-  Micsoda megérzések.-kacag fel Valerie.
-  Elmehetnék jósnak.-vigyorog elégedett vőlegényem és vállamra teszi a kezét.
-  Gratulálok nektek.

***

Ez lett volna a rész ,remélem tetszett nektek.Sajnálom,hogy elhanyagoltalak titeket,de ígérem holnap is lesz rész.Szép estét nektek,és sok erőt a következő héthez.

Puszi:*:*