7.Rész

Found

  Katica mellett végre egésznek érezhettem magam.Ő megadta nekem azt a boldogságot és örömöt,ami eddig soha nem adatot meg.Először azt hittem,hogy ő is csak egy amolyan kis beképzelt fruska,de rá kellett jönnöm,hogy ő csak egyszerűen ilyen és kész.Egy szeretni való,vadóc lány,akinek még nem nőtt be a feje lágya.

  Ez a lány más volt....Nem játszotta meg magát,éreztem,hogy ő egy üres szobában is tele lenne energiával és a falak szétrobbannának ettől a fergeteges életerőtől,ami ebben a csöpp lányban bujkál.Egy szempillantás alatt az ujja köré csavart és azóta nem tudom őt kiverni a fejemből.Valami,mintha egyszerűen kényszerített volna,hogy rá gondoljak.Akárhányszor lecsuktam a szemem,csak az ő arcát láttam.Akaratlanul is a rabjává váltam.

-  Seb!-jött be Katica a fürdőbe,egy szál fehérneműben.

   Nyár közepe ellenére bőre hófehér volt és tökéletes.Sehol egy heg,sehol egy lila folt.Azt be kell vallanom,hogy nem ő volt a legformásabb,legteltebb idomokkal rendelkező lány,akit valaha ismertem,viszont aranyos mosolya és a játékos csillogás a szemében épp elég kívánatossá tették.Haja egy rendetlen kontyba volt fogva a feje búbján,igazán aranyos volt.

-  Igen?-fordultam felé,rajtam sem volt más,csak a csapatpóló,amiben előző este átmentem hozzá,meg a bokszerem.
-  Szerinted melyiket vegyem fel?-mutatott fel két nyári ruhát.
-  Mindenképp a szélsőt.-eresztettem meg egy mosolyt felé,de nem díjazta a humorom.
-  Komolyan...Azt akarom,hogy Elinor ne csalódjon bennem.
-  Ha farmerban és pólóban mész a reptérre sem fog csalódni benned.

-  Te nem ismered.Mindegy....Megoldom magam is a problémát.-vont vállat egyszerűen és már ott sem volt.

   Negyed óra múlva találkoztunk megint,akkor már fel volt öltözve.

-  Mintha nem ezek lettek volna a kezedben,az előbb.
-  Ne idegesíts,Vettel!-mordult rám és beletűrt szőke hajába.

   Egész szerelése tele volt csillagokkal.Ajkain pedig vérvörös rúzs csillogott.Szemei halványan ki voltak festve és hajpántként napszemüvegét használta.

-  Most miért,így sokkal csinosabb vagy,mintha ki lennél öltözve.-karoltam át vállát és a lift felé kormányoztam magunkat.
-  Nem ezt akartam felvenni,de ahogy az esti fagylaltos dobozt megfogtam kiborult a kezemből,egyenesen a bőröndömbe.ennyit tudtam megmenteni.
-  Majd veszel másik ruhákat....ezeket meg kitisztíttatod.
-  Igaz.-derült mindjárt jobb kedvre.
-  Akkor,mehetünk?
-  Szerintem ja.De komolyan,nem lesz baj,ha nem vagy ott a pályán?
-  Nyugi,senkinek nem fogok hiányozni.Észre sem veszik,hogy nem vagyok ott.
-  Aha....Mintha legalább is a mosogatófiú lennél a csapatodnál.
-  Sose tudhatod...Ha idén nem tudom megvédeni a címem,lehet betesznek krumplit pucolni  a konyhába,a szakácsot pedig engedik vezetni,kedve szerint.
-  Beszélsz hülyeségeket.-csípett bele karomba és derekamra helyezte jobb kezét,így lifteztünk le.

  Unottan lapozgattam az újságot,nem is értem,miért,hisz már megszoktam,hogy soha nincs benne semmi.A cikkek mind unalmasak és elcsépeltek voltak,viszont az egyik oldalon megakadt a szemem egy kis képen.Tényleg nem volt nagy,viszont az volt rajta,amit már jó rég óta mellőznünk kellett apával.A húgom....

   Gyorsan végigolvastam a cikket,ami ugyan ismét semmitmondó volt,de megtudtam,hogy testvérem Magyarországon van,valami idióta autóversenyen.El sem hittem,hogy képes ilyen alacsony szintet megütni...Ennyire eligénytelenedett.Azonnal felpattantam és apa irodájába rohantam.Ezt látni a kellett.

-  Apa!-törtem rá az ajtót,lehet nem kellett volna.

   Apám épp az íróasztalon döngette új,szupermodell barátnőjét.Attól függetlenül,hogy elég koros volt,nem volt rossz parti és igazán ápolt és elegáns férfi volt,ezt mint lánya is el kell ismernem.

  Nagyot nyeltem és bementem az irodába.Megálltam az ajtó mellett és megvártam,míg felöltöznek.Mikor ezzel végre kész voltak,akkor a nő kisétált és minket kettesben hagyott.Apám még mindig kicsit kapkodva vette a levegőt,de azért némi nyugalmat próbált erőltetni magára...Épp,hogy sikerült neki.

-  Mi volt ilyen sürgős,lányom?-kérdezte mérgesen és felnyitotta laptopján.
-  Tudom hol van Katica....
-  Csak beképzeled.Katica megszökött és még a bankkártyája alapján se tudtunk lenyomozni.Honnan veszed,hogy most megtaláltad?
-  Innen.-raktam le elé a lapot,amelyben megláttam húgomat.

   Apa egy ideig csak tanulmányozta a lapot,majd mikor végre felismerte a képen mosolygó személyt elképedve húzta még közelebb magához.Elégedetten magammal,csak ültem ott és vigyorogtam,mint a tejbe tök.

-  Csomagoljak?-kérdeztem mikor végre apa hátradőlt foteljében és gondterhelten meredt maga elé.
-  Nem cselekedhetünk elkapkodottan.Mi van ha kinyitja a száját?
-  Igaz...-dörzsöltem meg állam gondolkodást mímelve,de igazából még mindig forrt bennem a boldogság és az öröm,hogy én találtam meg a testvérem,a magánnyomozó pedig semmit nem tudott találni,hosszú ideig.
-  Azt hiszem,most hagyjuk,hadd higgye azt,hogy megúszhatja ezt az egészet,aztán pedig....Már tudjuk hol van most,innen ráállítom az egyik emberem és követi.
-  Remek terv.Alig várom,hogy végre visszajöjjön.Nélküle üres a ház...
-  Bizony,de ha egyszer már megszökött,akkor nagyon kell rá vigyáznunk.
-  Igenis...-nevettem fel,majd két ujjam homlokomhoz emeltem,mint a katonák.
-  Jaj,kicsikém.Te vagy az én utolsó reményem.Remélem nem kell csalódnom benned.
-  Sosem fogsz csalódni bennem.
-  Remélem is.Még egy gyermekemet nem akarom elveszteni.
-  Elhiszem,de ne aggódj,én mindig itt leszek veled.
-  Örülök.-simogatta meg kezem mosolyogva és elővéve telefonját tárcsázni kezdett egy számot.-Haló?...Roscoe,én vagyok az Tamás...Igen,te agyalágyult!...Azt akarom,hogy azonnal utazz Magyarországra....Igen,most azonnal...Nem érdekel,hogy mit csinálsz!A főnököd vagyok!Ha azt mondom,hogy vesd le magad a Ferde toronyból,akkor az az első kérdésed,hogy melyik emeletéről,nem az,hogy lehetne-e máskor!...Igen,légy szíves...Amint odaértél telefonálj!...Mogyoródra...Te hülye nem arra...Budapest mellett van,meg fogod találni,van térkép.a lányomat kellene úgy megfigyelni,hogy azért lehetőleg ne vegyen észre....Nem Szilvit,hanem Katicát....Istenem mekkora idióta vagy!..Még jó,hogy sajnálod!...Ahogy mondtam,amint odaértél telefonálsz!

    Nagyon ideges volt,biztosan az a beteg ember felidegesítette,mondjuk nem is csodálom.A férfi Roscoe Sanchez volt,régen tengerészgyalogos,viszont kirúgták,mivel amikor szabadságon volt megölte a feleségét.Apám kihozta a börtönből és tulajdonképpen megmentette a villamosszéktől.azóta apámnak dolgozik,mint a jobb keze.Elvégzi a piszkos munkát,sofőr ha kell,és ha kell magánnyomozó,vagy titkos megfigyelő.Kicsit együgyű,de a munkájához nagyon értett.


 

  Annyira örültem,hogy megint láthatom LadyBugot,hogy az elmondhatatlan.Annyi kérdésem volt hozzá,annyi mindent akartam neki mondani,hogy amikor a reptéren a nyakába borultam és elárasztottam kérdéseimmel,észre sem vettem,hogy nem egyedül érkezett.

-  Annyira hiányoztál!-öleltem szorosan magamhoz és csak élveztem,hogy megint a legjobb barátnőmmel lehettem.
-  Te is nekem.annyi mesélni valóm van.
-  Nekem is.De majd ha a hotelbe értünk....De álljon meg a nászmenet...Mi ez a gönc rajtad?

   A ruha,ami rajta volt,egyszerűen nem passzolt semmihez,én úgy vágtam volna ki,ahogy van,de persze nem tehettem,mert,hogy vette volna ki magát?Biztos voltam benne,hogy a többi ruhája elégett és ezeket a rongyokat pedig guberálta valahonnan.

-  Isten hozott Magyarországon.-szólalt meg egy idegen hang...számomra legalább is az volt.
-  Sebastian,uram isten,meg is feledkeztem róla...-kapott a szájához LadyBug.-Elinor....Szeretném bemutatni neked az én...hát mimet is?-néztem kíváncsian Sebre.
-  Sebastian Vettel.Katica barátja vagyok.
-  Úgy érzem lemaradtam.-szűkítettem össze szemeimet és szúrósan barátnőmet kezdtem fixírozni,aki azonnal elvörösödött.
-  Majd mindent elmesélek,ne aggódj.-legyintett és mosolyogva adott egy puszit Seb arcára.

   Annyira örültem annak,hogy boldog.Végre megtalálta a személyt,akiben megbízhat és abból,ahogy a férfi nézett LadyBugra,tudtam,hogy igazán totál bele van esve barátnőmbe és nem árulná el soha.Elkocsikáztunk a hotelbe,ahol kaptam egy szobát és kipakolhattam.Még jóformán el sem tettem a bőröndöm,barátnőm máris rám törte az ajtót és nyakamba vetette magát.

-  Annyira hiányoztál!-szorongatta vállaimat,emberfeletti erő rejlik,egy ilyen pöttöm lányban.
-  Te is nekem,de nem kell megfojtani...
-  Bocs,de vagy ezer éve nem találkoztunk.
-  Vasárnap óta.Az azért nem olyan sok idő...
-  De nekem az volt.Nem volt kinek panaszkodnom és látod mi lett.Képes voltam belemenni ebbe.Azt mondtam,hogy nem fogok benne megbízni,meg azt is,hogy utálni fogom,de egyik se jött be.
-  És...végre egy srác,aki két lépésnél közelebb engedtél magadhoz.
-  Mi van,ha csak kihasznál?
-  Ez a srác szeret téged,nem fog elárulni,legalább is a hatodik érzékem ezt sugallja.
-  Biztos?-pislogott rám kék szemeivel,de valójában egyáltalán nem voltam benne biztos,viszont meg akartam nyugtatni,hogy ne aggódjon és engedje,hogy a srác megmutassa neki,milyen is a boldog párkapcsolat.
-  Tuti...-kacsintottam rá és megöleltem megint,hogy biztosítsam arról,hogy rám mindig számíthat.

   Sebnek ugyebár ki kellett menni a pályára,mi pedig bementünk a fővárosba,hogy néhány ruhát vásároljunk.Mikor megtudtam,hogy mi lett LadyBug ruháival,majdnem szívrohamot kaptam és természetesen kidobattam vele mindet,úgy ahogy volt.

   Nagyon sok mindent vásároltunk,aztán aztán pedig beültünk kávézni és este nyolckor mentünk vissza a hotelbe,ahol egy kevés beszélgetés után elbúcsúztunk egymástól.A szobámban szétpakoltam az új cuccaimat és elterültem az ágyon.Sajnos nem engedtek sokáig henyélni,ugyanis valaki őrült kopogásba kezdett.Nagy nehezen feltápászkodtam és az ajtóhoz sétáltam.Kicsit álmosan nyitottam azt ki,de meg is bántam.Egy...nos nem is tudom,hogy írjam le.Azt hiszem a legkönnyebb az lesz,ha annyit mondok,hogy egy kétajtós ruhásszekrény tornyosult előttem,hosszú,még eleven heggel arca bal felén.

-  Roscoe...-nyögtem erőtlenül.

***

Ez lett volna máról a rész,remélem tetszett és felkeltette az érdeklődéseteket.Elhiszem,hogy azt vártátok,hogy most minden rendeződni fog,de el kell árulnom,hogy még csak ezután jön a java...

szép estét nektek!

Puszi:*:*