Éreztem,hogy nem tart örökké...
El kellett telnie néhány hónapnak,mire mindennel meg tudtam birkózni.Az a tény,hogy nem voltam terhes kicsit felszabadított,de tudom,hogy Seb reménykedett a pozitív eredményben,viszont nem mutatta ki.Ilyenkor összeszorult a szívem,de nem voltam még kész arra,hogy feláldozzam a karrierem egy gyerek kedvéért.Még nem...
- Hogy aludt az én hercegnőm?-kérdezi Seb,mikor megjelenek Melbuorne-i lakosztályunk nappalijában.
- Mint egy hercegnő....-válaszolom és mellé telepedek a kanapéra.Épp reggelizik.
- Ennek örülök.-húz teljesen magához és megcsókol.
Előző este érkeztünk meg Melbourne-be,a szezon első versenyére,hadd ne mondjam máris tűkön ülök az izgalomtól,hisz már lassan három éve nem vezettem úgy igazából Forma 1-es versenyautót.A nap magasan az égen szikrázik és nekünk már a pályán kellene lenni,csütörtök lévén.
- Nem fogunk elkésni?-kérdezem két csók közt.
- Annyi baj legyen....Megmondjuk,hogy dugó volt és nem tudtunk megérkezni időben.
- Komolyan gondolod?-vonom fel a szemöldököm,de nincs időm komolykodni,mert hátra dönt és lábaimat szétfeszítve befészkeli magát combjaim közé.
- Most nincs kedvem,csakis hozzád.-kényezteti ajkaimat az övéivel.
- Legyen,de utána megyünk is....
- Hová sietsz.Ma még csak csütörtök van,semmi érdemleges nem lesz.
- A kocsibemutatón is ezt mondtad és csak egy órát késtünk...
- Mintha annyira bánnád,szépségem.
- Egyáltalán nem bánom.Az az idő,amit veled tölthetek,az a legszebb.-túrok bele szőke hajába és magamhoz vonva,szenvedélyesen megcsókolom.
Egy fél óra múlva közösen lezuhanyzunk,majd míg én fontoskodva válogatok a ruháim közt,ő magára kapja,ami épp ráborul a bőröndjéből,ugyanis még kipakolni sem hagyott időt tegnap este.Mikor ezzel is megvagyunk együtt megreggelizünk a szálloda éttermében,majd bevárjuk Heikkit és Rinát,akik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egy órát késtek.
- Jó reggelt,álomszuszékok!-köszöntöm őket,még le sem ültek.
- Nektek is.-válaszolnak egyszerre,majd mellénk telepednek,szorosan egymás mellé.
- Ugye még nem reggeliztetek?
- Sajnos pont lekéstétek,de megvárunk titeket,mert nekem még beszélnem kell Soña-val,és egyelőre még ő sem igazán tűnt fel.
- Már a pályán van.válaszolja egyszerűen Rina.
- A kis áruló...-puffogom és kiiszom kávém maradékát.
- Nyugi,te is ott leszel,ha vársz még húsz percet.-csitít barátnőm és miután leadják a rendelést folytatódhat a beszélgetés.
- Ugye együtt aludtatok?-könyököl az asztalra kíváncsian Rina.
- Az én ágyam kényelmetlen.-ereszkedik hátra székében párom és kaján vigyor terül szét arcán.
- Meg se nézted.-kuncogok és kezemet combján pihentetve követem példáját és hátra dőlök.
- Tudjátok,hogy ez egy nyilvános hely...Ha titokban akarjátok tartani ezt az egészet,akkor nem illik egymást taperolni.Itt gyerekek is vannak.
- Kit érdekel.Tudja csak meg az egész világ,hogy ez a csodálatos nő a párom.-veszi fel kezemet a combjáról és ajkaihoz emelve belepuszil tenyerembe.
- Tudjátok,hogy holnapra minden újság veletek lesz tele.
- Nem érdekel.Mondjanak,amit akarnak,semmit nem fog változtatni a tényen,hogy őrülten szerelmes vagyok,ebbe a nőbe,aki itt ül mellettem.-jelenti ki Seb bátran,erre mindenki felénk fordul és nagy szemeket meresztve ránk súgnak össze.
- Tessék,erről beszéltem...-préseli ajkait keskeny vonallá Rina és érzem,tudom,hogy rettenetesen ideges lett.
- Seb,máskor vigyázz,arra amit mondasz.Téged nagyjából a világ minden részén ismernek.Arról is pillanatotokon belül tudnának,még Ugandában is,hogy elkáromkodtad magad a zuhany alatt.-korholja Heikki barátját,de hangjában ott bujkál az irónia.
- Jól van,na...Megértettem.-hajtja le fejét a német,mintha valami csínyen kapták volna rajta.
- Megértem.Néha én sem tudom befogni a szám az én szépséges barátnőm mellett.-néz csillogó szemekkel a finn,barátnőmre.
- Szépséges?-vonja fel szemöldökeit Rina.
- Fantasztikusan,csodálatosan tökéletes.Nekem a legmegfelelőbb.
- Milyen kis édesek.-súgom oda Sebnek,mire egyetértően bólogatni kezd.
A reggelit befejezve a pályára mentünk,ahol engem természetesen azonnal elrabolt Soña és befogott edzeni.Csak két óra múlva szabadultam meg szenvedéseimtől,amikor Mónica robog be terembe,hogy azonnal beszélni akar velem valamiről.Először le se esik mi lehet,az aztán eszembe jut a reggeli kis jelenet a vendéglőben.
- Remélem tudod,hogy most nagyon kicsesztetek velünk?-ragad karon és kirángat a futópad mellől.
- Sajnálom,de még nem akartuk elmondani senkinek.Csak kicsúszott Seb száján és meghallották.
- Az újságírók is meghallották.Darabokra fognak cincálni titeket.
- De te majd megvédesz minket,ugye?
- Igen,viszont el kell mondanotok mindent,ahogy volt,mert másképp nagyon csúnyán megjárjuk.
- Rendben.Ugye Britta nagyon ideges?
- Most szedi le a német fejét.
- Szegénykém...-hajtom le a fejem szomorúan és elmegyek lezuhanyozni,meg rendbe szedni kicsit magam.
Szinte az egész napunk arra ment el,hogy interjúakt adjunk és ehhez hasonlók,egész késő délután keríthettünk csak sort a pályabejárásra,ami szintén elhúzódott nem is kicsit.Este fáradtan dőlök le a szobámban és csak arra vágyok,hogy alhassak egy keveset.Természetesen nem jön össze,mert ahogy félálomba merülök,valaki kopogtatni kezd a szobám ajtaján.Nagy erőfeszítések árán odavánszorgok és kinyitom.Az ajtóban pedig legnagyobb meglepetésemre Kimi áll.
- Te mit keresel itt?-kérdezem kikerekedett szemekkel.
- Gondoltam szükséged lehet egy barátra.-mosolyog rám halványan.
- Jól gondoltad.-sóhajtok és miután beengedtem,azonnal nyakába borulok és fejemet vállába fúrva azonnal megnyugszom.Azt érzem,amit mindig is a közelében.Végre minden rendben lehet.
- Örülök,hogy nem haragszol rám.
- Ugyan miért haragudnék?
- Azért,mert hagytalak csak úgy elmenni akkor.
- Kimi.Én csak most vagyok igazán boldog.Az ami köztünk volt,szép volt,jó volt,de rádöbbentem,hogy mindvégig Sebi volt az,aki miatt megérte eljönnöm Toulouse-ból.
- Jó,hogy boldognak látlak.
- Köszönöm.-adok óvatos puszit arcára.mire ő szorosan magához ölel és arcát hajamba fúrja.
Talán percekig is ott álldogálhattunk,békében,csöndben és Kimi szívdobogását hallgatva szinte álomba merültem.Tulajdonképp nem is tudom,hogy kerültem az ágyamba,de kellemes meglepetés volt.Valaki levette a cipőm és betakargatott,bár semmi értelme nem volt,mert kinn kánikula volt,este pedig lerúgtam magamról a vékony takarót is.Kimi látogatásának emléke kellemes érzéssel töltött el és jó volt tudni,hogy még egy baráttal többen állnak mellettem.
Lezuhanyoztam és összeválogattam néhány ruhát.Megcsináltam a hajam és sminkeltem,majd felhívtam Sebit,hogy hol van,kiderült,hogy már a pályán.Nem esett valami jól,de tudtam,hogy így az újságírók nagy része elment utána a pályára.Rina a hallban vár rám,kicsit türelmetlennek tűnik.
- Jó,hogy méltóztatsz felébredni idejében.
- Bocsi,Sebivel beszéltünk.
- Gondoltam.Azt üzente,hogy ha esetleg nem tudtok beszélni,akkor csókol,de nem kérd,hogy átadjam.
- Nyugi,nem állt szándékomban.-kuncogok és karon fogva barátnőmet kisétálunk a hotelből.
A hátsó parkolóban van a kocsink leparkolva,amit a csapat bérelt nekünk.Az újságírók természetesen követnek minket,kellemesen csalódtam,mikor észrevettem,hogy elég kevesen vannak ahhoz képest,amire számítottam.Okos fiú ez a Sebi,jegyzem meg magamnak és vidáman lépdelve közelítem meg az autót,de amint meglátom,azonnal lehervad arcomról a mosoly.A kocsi oldalára nagy vörös betűkkel fel van írva,hogy "KURVA!".Szememből azonnal csurogni kezdenek a könnyek és csak annyi szerencsém van,hogy Rina meg tudja őrizni a lélekjelenlétét és elkap,mielőtt összeesnék.
Nem gondoltam volna,hogy vannak emberek,akik képesek ilyet tenni.De úgy tűnik csalódnom kell az emberekben,mert képesek ilyet tenni.
- Gyere,menjünk az én kocsimmal.-suttogja barátnőm és utat törve az újságírók gyűrűjén,egy másik autóhoz vezet,majd beültet az anyó ülésre és rám csukja az ajtót.
Én csak lemerevedve bámulok ki a szélvédőn,egészen a pályáig.Rina nyugtató szavai mintha víz alól szólnának és nem lennék képes meghallani őket.Egyetlen kép lebegett az orrom előtt.A felirat,amit valaki a kocsi oldalára festett.Tudtam,hogy nem lehet örökre titokban tartani,de az,hogy így derült ki és az,hogy így reagálnak rá az emberek,ez teljesen váratlanul ért.Nagyon nem erre számítottam.Ekkor belegondolok abba,hogy talán Hanna is ezt kellett átélje?És ha igen,akkor,hogy birkózott meg vele,mert én nem hiszem,hogy nekem menne.
- Kicsim minden rendben?-kérdezi Seb meglepette,mikor a boxban összefutunk.
- Nem,semmi nincs rendben.-bújok hozzá szorosan,mintha ő lenne az egyetlen dolog,ami valódi köröttem.
- Elmondod?-csúsztatja ujjait állam alá,majd szembe fordít magával.
- Valaki felírta a kocsim oldalára,hogy kurva vagyok...-szipogom,és ahogy ismét bevillan a kép a kocsiról,könnyek peregnek le arcomon,ismét.
- Ne aggódj,mindent rendbe hozunk.-ad egy puszit fejemre,majd átölel és hátam kezdi simogatni.
Nem tudom,hogy akar mindent rendbe hozni,de én erősen kételkedem ennek a sikerében.Ha már minden így szét van cseszve,akkor elég nehéz lesz helyre hozni a dolgokat.Ennél még rosszabbra számítók,semmivel sem jobbra.
- Hogy aludt az én hercegnőm?-kérdezi Seb,mikor megjelenek Melbuorne-i lakosztályunk nappalijában.
- Mint egy hercegnő....-válaszolom és mellé telepedek a kanapéra.Épp reggelizik.
- Ennek örülök.-húz teljesen magához és megcsókol.
Előző este érkeztünk meg Melbourne-be,a szezon első versenyére,hadd ne mondjam máris tűkön ülök az izgalomtól,hisz már lassan három éve nem vezettem úgy igazából Forma 1-es versenyautót.A nap magasan az égen szikrázik és nekünk már a pályán kellene lenni,csütörtök lévén.
- Nem fogunk elkésni?-kérdezem két csók közt.
- Annyi baj legyen....Megmondjuk,hogy dugó volt és nem tudtunk megérkezni időben.
- Komolyan gondolod?-vonom fel a szemöldököm,de nincs időm komolykodni,mert hátra dönt és lábaimat szétfeszítve befészkeli magát combjaim közé.
- Most nincs kedvem,csakis hozzád.-kényezteti ajkaimat az övéivel.
- Legyen,de utána megyünk is....
- Hová sietsz.Ma még csak csütörtök van,semmi érdemleges nem lesz.
- A kocsibemutatón is ezt mondtad és csak egy órát késtünk...
- Mintha annyira bánnád,szépségem.
- Egyáltalán nem bánom.Az az idő,amit veled tölthetek,az a legszebb.-túrok bele szőke hajába és magamhoz vonva,szenvedélyesen megcsókolom.
Egy fél óra múlva közösen lezuhanyzunk,majd míg én fontoskodva válogatok a ruháim közt,ő magára kapja,ami épp ráborul a bőröndjéből,ugyanis még kipakolni sem hagyott időt tegnap este.Mikor ezzel is megvagyunk együtt megreggelizünk a szálloda éttermében,majd bevárjuk Heikkit és Rinát,akik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egy órát késtek.
- Jó reggelt,álomszuszékok!-köszöntöm őket,még le sem ültek.
- Nektek is.-válaszolnak egyszerre,majd mellénk telepednek,szorosan egymás mellé.
- Ugye még nem reggeliztetek?
- Sajnos pont lekéstétek,de megvárunk titeket,mert nekem még beszélnem kell Soña-val,és egyelőre még ő sem igazán tűnt fel.
- Már a pályán van.válaszolja egyszerűen Rina.
- A kis áruló...-puffogom és kiiszom kávém maradékát.
- Nyugi,te is ott leszel,ha vársz még húsz percet.-csitít barátnőm és miután leadják a rendelést folytatódhat a beszélgetés.
- Ugye együtt aludtatok?-könyököl az asztalra kíváncsian Rina.
- Az én ágyam kényelmetlen.-ereszkedik hátra székében párom és kaján vigyor terül szét arcán.
- Meg se nézted.-kuncogok és kezemet combján pihentetve követem példáját és hátra dőlök.
- Tudjátok,hogy ez egy nyilvános hely...Ha titokban akarjátok tartani ezt az egészet,akkor nem illik egymást taperolni.Itt gyerekek is vannak.
- Kit érdekel.Tudja csak meg az egész világ,hogy ez a csodálatos nő a párom.-veszi fel kezemet a combjáról és ajkaihoz emelve belepuszil tenyerembe.
- Tudjátok,hogy holnapra minden újság veletek lesz tele.
- Nem érdekel.Mondjanak,amit akarnak,semmit nem fog változtatni a tényen,hogy őrülten szerelmes vagyok,ebbe a nőbe,aki itt ül mellettem.-jelenti ki Seb bátran,erre mindenki felénk fordul és nagy szemeket meresztve ránk súgnak össze.
- Tessék,erről beszéltem...-préseli ajkait keskeny vonallá Rina és érzem,tudom,hogy rettenetesen ideges lett.
- Seb,máskor vigyázz,arra amit mondasz.Téged nagyjából a világ minden részén ismernek.Arról is pillanatotokon belül tudnának,még Ugandában is,hogy elkáromkodtad magad a zuhany alatt.-korholja Heikki barátját,de hangjában ott bujkál az irónia.
- Jól van,na...Megértettem.-hajtja le fejét a német,mintha valami csínyen kapták volna rajta.
- Megértem.Néha én sem tudom befogni a szám az én szépséges barátnőm mellett.-néz csillogó szemekkel a finn,barátnőmre.
- Szépséges?-vonja fel szemöldökeit Rina.
- Fantasztikusan,csodálatosan tökéletes.Nekem a legmegfelelőbb.
- Milyen kis édesek.-súgom oda Sebnek,mire egyetértően bólogatni kezd.
- Remélem tudod,hogy most nagyon kicsesztetek velünk?-ragad karon és kirángat a futópad mellől.
- Sajnálom,de még nem akartuk elmondani senkinek.Csak kicsúszott Seb száján és meghallották.
- Az újságírók is meghallották.Darabokra fognak cincálni titeket.
- De te majd megvédesz minket,ugye?
- Igen,viszont el kell mondanotok mindent,ahogy volt,mert másképp nagyon csúnyán megjárjuk.
- Rendben.Ugye Britta nagyon ideges?
- Most szedi le a német fejét.
- Szegénykém...-hajtom le a fejem szomorúan és elmegyek lezuhanyozni,meg rendbe szedni kicsit magam.
Szinte az egész napunk arra ment el,hogy interjúakt adjunk és ehhez hasonlók,egész késő délután keríthettünk csak sort a pályabejárásra,ami szintén elhúzódott nem is kicsit.Este fáradtan dőlök le a szobámban és csak arra vágyok,hogy alhassak egy keveset.Természetesen nem jön össze,mert ahogy félálomba merülök,valaki kopogtatni kezd a szobám ajtaján.Nagy erőfeszítések árán odavánszorgok és kinyitom.Az ajtóban pedig legnagyobb meglepetésemre Kimi áll.
- Te mit keresel itt?-kérdezem kikerekedett szemekkel.
- Gondoltam szükséged lehet egy barátra.-mosolyog rám halványan.
- Jól gondoltad.-sóhajtok és miután beengedtem,azonnal nyakába borulok és fejemet vállába fúrva azonnal megnyugszom.Azt érzem,amit mindig is a közelében.Végre minden rendben lehet.
- Örülök,hogy nem haragszol rám.
- Ugyan miért haragudnék?
- Azért,mert hagytalak csak úgy elmenni akkor.
- Kimi.Én csak most vagyok igazán boldog.Az ami köztünk volt,szép volt,jó volt,de rádöbbentem,hogy mindvégig Sebi volt az,aki miatt megérte eljönnöm Toulouse-ból.
- Jó,hogy boldognak látlak.
- Köszönöm.-adok óvatos puszit arcára.mire ő szorosan magához ölel és arcát hajamba fúrja.
Talán percekig is ott álldogálhattunk,békében,csöndben és Kimi szívdobogását hallgatva szinte álomba merültem.Tulajdonképp nem is tudom,hogy kerültem az ágyamba,de kellemes meglepetés volt.Valaki levette a cipőm és betakargatott,bár semmi értelme nem volt,mert kinn kánikula volt,este pedig lerúgtam magamról a vékony takarót is.Kimi látogatásának emléke kellemes érzéssel töltött el és jó volt tudni,hogy még egy baráttal többen állnak mellettem.
Lezuhanyoztam és összeválogattam néhány ruhát.Megcsináltam a hajam és sminkeltem,majd felhívtam Sebit,hogy hol van,kiderült,hogy már a pályán.Nem esett valami jól,de tudtam,hogy így az újságírók nagy része elment utána a pályára.Rina a hallban vár rám,kicsit türelmetlennek tűnik.
- Jó,hogy méltóztatsz felébredni idejében.
- Bocsi,Sebivel beszéltünk.
- Gondoltam.Azt üzente,hogy ha esetleg nem tudtok beszélni,akkor csókol,de nem kérd,hogy átadjam.
- Nyugi,nem állt szándékomban.-kuncogok és karon fogva barátnőmet kisétálunk a hotelből.
A hátsó parkolóban van a kocsink leparkolva,amit a csapat bérelt nekünk.Az újságírók természetesen követnek minket,kellemesen csalódtam,mikor észrevettem,hogy elég kevesen vannak ahhoz képest,amire számítottam.Okos fiú ez a Sebi,jegyzem meg magamnak és vidáman lépdelve közelítem meg az autót,de amint meglátom,azonnal lehervad arcomról a mosoly.A kocsi oldalára nagy vörös betűkkel fel van írva,hogy "KURVA!".Szememből azonnal csurogni kezdenek a könnyek és csak annyi szerencsém van,hogy Rina meg tudja őrizni a lélekjelenlétét és elkap,mielőtt összeesnék.
Nem gondoltam volna,hogy vannak emberek,akik képesek ilyet tenni.De úgy tűnik csalódnom kell az emberekben,mert képesek ilyet tenni.
- Gyere,menjünk az én kocsimmal.-suttogja barátnőm és utat törve az újságírók gyűrűjén,egy másik autóhoz vezet,majd beültet az anyó ülésre és rám csukja az ajtót.
Én csak lemerevedve bámulok ki a szélvédőn,egészen a pályáig.Rina nyugtató szavai mintha víz alól szólnának és nem lennék képes meghallani őket.Egyetlen kép lebegett az orrom előtt.A felirat,amit valaki a kocsi oldalára festett.Tudtam,hogy nem lehet örökre titokban tartani,de az,hogy így derült ki és az,hogy így reagálnak rá az emberek,ez teljesen váratlanul ért.Nagyon nem erre számítottam.Ekkor belegondolok abba,hogy talán Hanna is ezt kellett átélje?És ha igen,akkor,hogy birkózott meg vele,mert én nem hiszem,hogy nekem menne.
- Kicsim minden rendben?-kérdezi Seb meglepette,mikor a boxban összefutunk.
- Nem,semmi nincs rendben.-bújok hozzá szorosan,mintha ő lenne az egyetlen dolog,ami valódi köröttem.
- Elmondod?-csúsztatja ujjait állam alá,majd szembe fordít magával.
- Valaki felírta a kocsim oldalára,hogy kurva vagyok...-szipogom,és ahogy ismét bevillan a kép a kocsiról,könnyek peregnek le arcomon,ismét.
- Ne aggódj,mindent rendbe hozunk.-ad egy puszit fejemre,majd átölel és hátam kezdi simogatni.
Nem tudom,hogy akar mindent rendbe hozni,de én erősen kételkedem ennek a sikerében.Ha már minden így szét van cseszve,akkor elég nehéz lesz helyre hozni a dolgokat.Ennél még rosszabbra számítók,semmivel sem jobbra.
***
Sziasztok!Tudom azt mondta,hogy nem tudok ma részt hozni,de úgy alakult,hogy jobban állok az olvasással,mint reméltem és ma reggel volt egy kis időm,összedobni nektek egy részt,ami remélem tetszik majd nektek.
Kicsit aggódom a fogyatkozó kommentszámok miatt...Talán már nem tetszik amit írok?Mindegy,mert ez amúgy sem erre megy ki,hanem arra,hogy élvezzem,amit csinálok.
Tegnap este létrehoztam egy új blogot,ami egy teljesen másféle történet lesz,mármint majd meglátjátok,ha benéztek.Itt elérhető a blog.
Szép napot nektek,és remélem ti is annyira várjátok az RB9 leleplezését,mint én.
Puszi:*:*
Szia.!
VálaszTörlésSeb és Käthe olyan édesek együtt. Nem tudom ki lehetett az a barom aki le kurvázta, mert egyáltalán nem az! Kimi nagyon jó barát, olyan kis aranyos volt. :)
Remélem, hogy együtt fognak maradni, és túl tudnak majd lépni ezen is. Sajnálnám, ha szét mennének.. :||
Remélem hamar tudsz hozni folytatást.
Puszii. :*