20.Rész

A baj a legváratlanabb helyeken talál meg...

-  Kicsikém,ennél boldogabbá nem tehetnéd öreg anyádat!-ugrik a nyakamba anyukám,mikor megérkeznek hozzánk.

-  Anya,így megfojtasz...-kapkodok levegő után.

-  Sajnálom kicsim,de nem minden nap köszönti úgy az embert a lánya,hogy eljegyezték és ikrekkel terhes!-néz rám könnyes szemmel.

-  Jaj,anya!Ne sírj már,mert akkor én is sírni fogok és elkenődik a sminkem.-törlök le egy kósza könnycseppet.

-  Bocsánat kicsim,de annyira örülök nektek.Jó lenne ha a húgod is itt lenne.

-  Anya,itt vagyok!-tiltakozik Rami morcosan.

-  Kicsim,most nem rád gondoltam,hanem Hannára.

-  Tényleg,mi van vele?

-  Nos,most Párizsban dolgozik az egyik divattervezőnél,mint segéd.Nemrég válaszoltak,hogy felveszik és azonnal el is ment.

-  Fel kellene hívnom.

-  Szerintem még hagyd.Nem igazán tette még túl magát Sebin.

-  Akkor hát várok még egy keveset.-sóhajtok mosolyogva és egy nagy puszit nyomtam mamám arcára.

   Akkor nap elég későig beszélgettünk és nagyon vidám,családias hangulatban költöttük el a vacsoránkat.Ez ám az igazi boldogság.Vacsi után még üldögéltünk egy keveset a teraszon,majd mindenki elvonult a szobájába és nyugovóra tért.

-  Édesem,azt hiszem most igazán boldog vagyok.-hajtja fejét csípőmre Sebi.

-  Nos,azt hiszem nem minden nap fekszel ilyen kényelmes párnán...

-  Bizony...A tested a legkényelmesebb párna.

-  Azt mondod?

-  Kár,hogy te nem próbálhatod ki.-kacag fel.

-  Én inkább maradok a mellkasodnál.De addig még várni kell.

-  Bizony picim.Szeretném minél közelebb érezni magam a kisbabáinkhoz.

-  Elszalad veled a ló,Seb.Ha nem tudnád addig még van legalább 7 hónap.

-  Sosem lesz vége a hét hónapnak.-sóhajt és cirógatni kezdi combomat.

-  Vettel,ne nyafogj már,mint egy kislány!-szólok rá félig vigyorogva,félig kéjesen.

-  Prater,azt hiszem,hogy most én a magamévá teszlek!-húz le maga mellé.

-  Én már a tied vagyok!-csókolom meg és egy lendülettel csípőjére ülök.

*2 hónappal később*

-  Imádok itthon lenni.-terpeszkedek el a nagy babzsák fotelomban otthon,Svájcban.
-  A húgod elég fárasztó tud lenni.-nyom egy puszit a homlokomra és mellém telepszik,ezzel persze majdnem kitúr a helyemről.
-  Hé,a testvéremről beszélsz...-bököm meg az oldalát,mire felnyög.
-  Pont azért mondtam.De azért nagyon szeretem.
-  Tudom,én is.
-  Viszont van még valaki,akit nagyon szeretek....
-  Ki az?-nézek rá vigyorogva.
-  Azt hiszem ismered.Nagyjából veled egy magasságban van,szőke a haja és nem rég megtudtam,hogy terhes.Azt hiszem tőlem...Nagyon sajnálom.-néz rám bűnbánó szemekkel.
-  Ki az a némber,megtépem?!-kacagok fel.
-  Tudod,most is itt van, épp őt ölelgetem.-nyom egy puszit a homlokomra.
-  Azt hiszed nagyon vicces vagy,Vettel?!-kacagok fel.
-  Bizony...Te nevetsz rajtam.
-  De csak mert szeretlek.-csókolom meg.

    Az eltelt két hónap alatt minden a legnagyobb rendben ment és egyszerűen tökéletes volt.Sebivel tökéletes harmóniában élünk és minden olyan,mint egy mesében....kicsit talán túl tökéletes.A napok úgy suhannak el mellettünk,mintha nem is lennének valóság és attól félek,hogy egyszer vége lesz.

-  Kicsim,holnap utazunk haza.-jelenik meg Seb,egy szál törölközőben a fürdőszoba ajtajában,félig borotvahabosan,félig megborotválkozva.
-  Oké...-teszem le a könyvet az éjjeliszekrényre és felnézek páromra.
-  Nagyon szép vagy.-támaszkodik neki az ajtófélfának.
-  Persze...Lassan olyan leszek,mint egy hordó...
-  Három hónapos terhes vagy,az én gyerekeimmel és számomra e mindig csodaszép leszel.
-  Köszi,édes...nem kell ám folyton bókolnod,imádok terhes lenni.
-  Akkor meg,minek nyafogsz.
-  Menj borotválkozz meg,aztán majd beszélünk.
-  Legyen,de csak a te kedvedért.

   Visszament a fürdőbe és nagyjából két perc alatt megvolt mindennel.Bokszerben tér vissza és bemászik mellém.Szorosan magához húz és pocakomat simogatva halkan dudorászott.Milyen jó is ez így...



- Heikki! Miért van az, hogy mindig pakolni kell utánad? - szedem össze a szennyesét az egyik fotelból.

- Kicsim, ne legyél már mérges! - karol át hátulról, és nyom egy puszit az arcomra.

- Azt hiszed, hogy ez meghat? - nevetek fel.

- Baba, én tudom, hogy ez meghat. Nem csak hiszem.

- Mocsok vagy, de attól még szeretlek - fordulok felé és megcsókolom.

Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen jó párkapcsolatom lesz. Elvégre mindig a munkámnak éltem, és nem volt időm arra, hogy legyen valakim. Erre itt van ez a pasi, aki minden felborított, de nem bánom. Szeretjük egymást, és ez a lényeg.

Idő közben elkezdek bepakolni a mosógépbe, ám Heikki egyik ingének a zsebéből kiesik egy apró fekete doboz. 

- Édesem, gyere csak ide! - szólok neki, mire egyből be is jön.

- Mi a baj? - guggol le mellém.

- Ez mi? - mutatom fel a dobozt.

- Úristen! - kapja ki a kezemből. - Ezt nem lett volna szabad látnod. De már, ha így történt, akkor lényegében mindegy is. Úgyis ez lenne a vége. Sabrina Kampbell, te vagy a mindenem, imádlak, és épp ezért azt szeretném, ha a feleségem lennél. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy elég hamar van ehhez, de szerintem nem. Az utóbbi időben pedig egyre jobban szeretjük egymást. Szóval megtisztelnél azzal, ha hozzám jönnél - nyitja fel a dobozt, és még a lélegzetem is eláll. Egy csodaszép gyűrű lapult benne. 

-  Heikki, ez gyönyörű - mondom elérzékenyülve. - És nem érdekel, hogy mióta is vagyunk együtt. Igen, a feleséged akarok lenni - mosolygok rá, mire kiveszi a gyűrűt a helyéről, majd felhúzza az ujjamra. - Szeretlek - ölelem szorosan magamhoz.

- Én is téged - csókol meg. - Na, most pedig sipirc, tudom, hogy fel akarod hívni Käthe-t - mosolyodik el. - Látom a szemeden.

- Ó, hogy én mennyire imádlak, kis görög istenem - nevetek.

- Menj már! - csap a fenekemre.

Ez a pasi aztán tényleg tudja, hogy mit szeretnék csinálni. Most is csak rám nézett, és tudta, hogy mire vágyom a legjobban. És persze én is tudtam, hogy most megy, és beszél Sebivel. Elvégre nagyon jó barátok lettek.

-  Na,mit akart Heikki?-kérdezem még az ágyból.
-  Megkérte Rina kezét.Vagyis még nem akarta,de a kis barátnőd megtalálta a gyűrűt és nem volt visszaút.
-  Végre.Mit hallgattam,hogy tervezgeti a lánykérést.Szerencse,hogy nem valami extrém dolgot talált ki.
-  Az tuti,de azért egy vacsora csak jobb alapot biztosított volna a sikerhez.
-  Nem tudom,szerintem jobb volt így.
-  Mindegy...az én lánykérésemet semmi nem múlja felül.-kacag és visszamászik mellém.
-  Pakolni kellene,ha még ma el akarunk indulni.-fészkelem be magam karjai közé.
-  Lehet,de most olyan jó itt veled,miért akarod elrontani?
-  Azért,mert nemsoká indul a gépünk...
-  És még nem vagyunk összepakolva,igaz?
-  Hát,nem igazán...-pillantok zavarodottan nyitott bőröndömre,melyből kikandikálnak a ruháim.
-  És mi lenne,ha még most pihiznénk az ágyban,utána pakolnánk?-puszil bele a nyakamba.
-  Legyen,de csak egy keveset,aztán rohanunk.
-  Sehová nem rohanok.Itt akarok lenni a menyasszonyommal és a kis trónörököseimmel.-puszilja meg hasamat.
-  Édes vagy.-ülök fel gyorsan és megcsókolom.

* 4 hónappal később *

-  Gratulálok nektek,gyerekek!Két csodaszép kisfiatok lesz.-gratulál a doki vigyorogva és felém fordítja a monitort,melyen immár az ikreink látszottak,a hetedik hónapban.

   Nos,a képen két baba feje látszik,egymáshoz nagyon közel,de én ebből nem tudtam megmondani,hogy mi is akar az lenni ott pontosan a képernyő közepén.

-  Hah,ezt is tudtam!-kurjant fel szerelmem és egy puszit nyom a homlokomra.
-  Seb,komolyan mondom,jós irodát kellene nyitnod.-kacag fel Erie és a kezembe nyom egy papírtörlőt,amivel leszedhetem magamról az ultrahangos trutyit.
-  Gondoltam már rá,de úgy hiszem a versenyzés jobban fizet.-segít felállni az ágyról,majd a dokihoz sétál,akivel idő közben nagyon jóban lettünk.
-  Akkor,mikorra is várhatjuk őket pontosan?-könyökölök fel az asztalra kíváncsian.
-  December végén..Legkésőbb január elején,de akkor már késni fognak.Szerintem,vagyis tudom..olyan 31. körül várhatóak a kis csöppségek.
-  Remek..Akkor lesz egy éve,hogy egy pár vagyunk.-teszi vállamra kezét Seb mosolyogva.
-  Ehhez is gratulálok.Vannak,akik két hétig nem bírják ki.
-  Nos,ez azért annál jelentősen hosszabb...Lassan húszon....-nézek fel szerelmemre.
-  Húsz éve.
-  Nem semmi...
-  Szerintem mennünk kellene.Rináék nemsoká érkeznek és a vacsora még sehol nem áll.
-  Legyen,ahogy akarod.
-  Mikor jöhetünk legközelebb?
-  Két hét múlva.Addigra szeretnék egy vérvizsgálatot kérni.
-  Valami baj van?-nézek dokimra idegesen.
-  Semmi,csak biztosra akarok menni,hogy minden rendben van a pici fiúkkal.
-  Oké,akkor majd holnap elmegyek megcsináltatom a vizsgálatot.-állok fel a székről és párommal kézen fogva elhagyjuk az irodát.

   Szépen hazasétáltunk és én nekifogtam a vacsorának,míg Seb terített.Be kell vallanom,nagyon ügyesen csinálta,igazán ízléses lett.

-  Azt hiszem itt is vannak.-kukkantok ki a konyha ablakán,ami pont az udvarra néz.
-  Szerintem be tudnak jönni.-érkezik a válasz a nappaliból,de egy hangos sípszó elnyomja azt...focit néz.
-  Sebastian Vettel!Azonnal tessék megemelni a hátsódat,és ajtót nyitni a vendégeknek!-lépek a nappaliba,fakanállal a kezemben.
-  Hogy is tudnék ellenállni ezeknek a szemeknek.-kacag fel és mintha semmi nem lett volna,az ajtóhoz sétál,hogy kinyissa azt.
-  Egy Jedy mester vagy,Vettel!-lép be Heikki és vállon veregeti barátját.
-  Már megkaptam egy párszor.-henceg a német és két puszival köszönti Rinát is.

    Benn először bejöttek hozzám köszönni,majd a két pasi elvonult meccset nézni.

-  Na,lehet már tudni,mik lesznek a picik?
-  Lehet...-mosolygok barátnőmre.
-  Kérlek,ne csigázz,hanem ki vele.
-  Fiúk lesznek.
-  De te kislányt szerettél volna...
-  Majd a következő az lesz.-vonok vállat egyszerűen.
-  Ez nem semmi.Máris a következőt tervezed?
-  Igen....Legalább hármat szeretnék.
-  Az ikreken kívül?-vonja fel a szemöldökét.
-  Te dinka!Az ikrekkel együtt.-préselem ajkaimat egy vékony vonallá és szúrós szemeket meresztek Rinára.
-  Oké,na...csak vicceltem.

   Beszélgetés közben megcsörren a telefonom.A képernyőn anya neve villog.Felveszem és vidáman szólok bele.

-  Szia,mami!Mi újság?
-  Kicsim...-hangja szaggatott és érzem,hogy zokog.-Apad és Rami autóbalesetet szenvedtek.
-  De jól vannak,ugye?-kezdenek el peregni a könnyeim.
-  Édesapád meghalt...Ramit pedig épp műtik.Ugye ide tudtok jönni?-szipogja.
-  Milyen kérdés ez?!Azonnal lefoglalom a jegyeket.Kérlek tarts ki.Szeretlek.-hadrom,majd azonnal le is teszem a telefont.

***

Ez lett volna a rész,és tudom,hogy holnapra vártátok,de tekintve,hogy milyen rég volt rész,valamint,hogy csak ehhez volt ötletem,így megleptelek titeket egy új fejezettel,ide.Remélem mindenki örül neki és kapok pár komit.

Legyen szép estétek és aludjatok jól!

Puszi:*:*