13.Rész

Another day

  Ahogy elhagytam apám házát teljesen össze voltam törve.Nem tudtam mihez is fogok ezek után kezdeni az életemmel,de abban az egyben biztos voltam,hogy a férfiakban soha többet nem bízom meg.Lehet nem kellett volna általánosítanom,de abban a pillanatban magamat éreztem a legszerencsétlenebb és legbénább embernek,akit valaha a hátán hordott a föld.

   Nagyjából két hét telt el azután,hogy apámmal megkötöttem az alkumat.A zenei karrierről lemondtam és gitáromat saját kezemmel égettem el.Drasztikus megoldás,de egyszerűen mindentől meg akartam szabadulni,ami a múltamhoz kötött.A nagyimhoz költöztem Szigetszentmártonra és kaptam egy csinos kis munkát is,mint recepciós.Kezdtem helyre rázódni.Elinorral folyamatosan tartottam a kapcsolatot,sőt megígérte,hogy el is jön hozzám látogatóba egy pár napra,ha a munkája engedi neki.Ennek rettentően örültem,mert nagyon hiányzott már.

   Suzieval egyáltalán nem beszélem,mert egyszerűen nem volt kedvem még ehhez is.Azok után,hogy óva intett és én nem hallgattam rá,plusz igaza is lett,hát nekem totál nem volt kedvem még a leszidásait is hallgatni.Az hiányzott a legkevésbé.

-  Kicsikém,nem gondolod,hogy fel kellene kelned?-lépett be nagyim egy nagy tálca étellel.
-  Csak még egy  keveset had aludjak....-emeltem rá a tekintetem könyörögve.
-  Katica,ha felkeltél van itt valaki,aki beszélni szeretne veled.
-  Szabad tudni ki az?
-  Azt mondta,hogy titok.
-  Rendben,tíz perc és ott leszek.-másztam ki a takaróm alól és nekiláttam készülődni.

   Egy egyszerű fehér pólót és farmer farmer szoknyát vettem magamra,lábam pedig strandpapucsba bujtattam.Sminkelni nem volt kedvem,így miután hajam copfba kötöttem és megbizonyosodtam róla,hogy remekül nézek ki,fogtam magam és kisétáltam a szobámból és az udvarra érve élveztem a nap melengető sugarait.

-  Nagyi,merre vagy?!-kezdtem el a nagyi után kutatni.

   A kiskertbe mentem,ahol a hintaágyak egyikén egy fájdalmasan ismerős alakot véltem felfedezni.Türelmetlenül hintázott és közben körmét rágcsálta,vagy csak az ujját harapdálta,nem tudom.

-  Te mit keresel itt?-kérdeztem fagyos hangon.,és hozzá léptem.
-  Katica...-pattant fel azonnal és ijedten nézett rám.
-  A nővéremet merre hagytad?
-  A kicsodádat?-pislogott rám értetlenül.
-  Tudod...magas,vörös haj,hosszú combok,zöld szemek,egy ki kurva.
-  Á,Szilvire gondolsz?
-  Látom a memóriáddal nincs gond..-jegyeztem meg szarkasztikusan.
-  Soha nem is volt.
-  Elárulod,hogy miért vagy itt?-fontam keresztbe mellkasom előtt kezeimet.
-  Azért,hogy kérdezzek valamit.
-  Csak tessék....-vetettem magam a hintaágyba.
-  Miért nem jöttél el értem Wimbledonba?-ült mellém és kíváncsian nézett szemeimbe.
-  Tessék?-meredtem rá,mintha legalább is azt közölte volna,hogy terhes.
-  Apád azt mondta,hogy még csak meg sem fordultál a birtokon és nincs értelme tovább ott tartson,mert rájött,hogy ezzel nem kap vissza,így eljöhettem.
-  És...komolyan azt mondta,hogy nem voltam ott?
-  Pontosan.Azt mondta,hogy dobtál neki egy telefont a tengerpartról,hogy nem vagyok neked annyira fontos,hogy feladd miattam a szabadságod és akár el is engedhet,mert téged egyáltalán nem érdekel.
-  És te elhitted?-néztem rá könnyes szemmel.
-  Senki más nem volt,aki azt állította volna,hogy eljöttél és azt követelted,hogy az apád engedjen el,mert szükséged van rám.
-  És ezért bosszúból lefeküdtél a nővéremmel?
-  Mi?-meredt rám rémültem és hátrahőkölt.
-  Jól hallottad,vagy már a füleddel is baj van?-néztem rá lenézően és felálltam a hintaágyról,és kicsit messzebb mentem.

  Nem szólalt meg,csak meredt maga elő,mint aki szellemet látott és az jól fejbe kólintotta.Öt percig állhattunk ott csöndben,mire végre megszólalt.

-  Szóval akkor mégis eljöttél...
-  El bizony,de te addigra már összefeküdtél Szilvivel.-fordultam meg zokogva,és ijedten konstatáltam,hogy Seb csak pár centire volt tőlem.
-  Az nem úgy volt,ahogy te gondolod.
-  Szép....most magyarázkodsz.De tudod mit?Teljesen hidegen hagy minden amit mondasz,mert láttam,,amit láttam és volt épp a legjobb érzés összebújva látni titeket.
-  Most végre meghallgatnál engem is?
-  Ugyan minek?
-  Azért,mert a szemed csalhat.
-  Hát persze.Jó,hát akkor hallgatlak,de csak azért,mert akarok egy jót nevetni.
-  Nos,Roscoe elrabolt és először majdnem szétvert,utána felvittek és kaptam egy csodaszép szobát.A nővéred egy perverz hülye és majdnem minden nap feljött hozzám és egyik alkalommal hozott magával két hatalmas állatot és lekötöztek.Aztán rám mászott és....
-  Megerőszakolt?!-kacagtam fel szarkasztikusan.
-  Ezen mi olyan vicces?-billentette oldalra a fejét kicsit idegesen.
-  Az,hogy előállsz egy ilyen mesével és azt hiszed,hogy elhiszem.-néztem rá ezúttal a nevetéstől könnyes szemekkel.
-  Remek..Kacagj csak ki,de így volt.

-  És te pedig semmit nem tudtál tenni ellene igaz?
-  Ha egyszer ki voltam kötözve,mégis mit tehettem volna?
-  Sikoltozol,min akinek nem esik jól,amit vele csinálnak.
-  Remek.Ezt a választ vártam,ő szarkasztikusságától.
-  Én pedig pont ilyen magyarázatot vártam egy idiótától!Most pedig akár el is tűnhetnél innen,mert a végén neked rontok egy paradicsom karóval!
-  Megtennéd?-tette önelégülten csípőre a kezét.
-  Ez mégis milyen kérdés volt?!Még szép,hogy megtenném!Csak figyelj!-néztem szét,hátha találok egy tényleges paradicsom karót,de sajnos csak egy törött seprű nyelét találtam ledobva az egyik hintaágy mögött.

  Odaléptem és felemeltem.

-  Nos...Még mindig kételkedsz bennem?-lóbáltam meg az említett tárgyat és közelebb léptem hozzá.
-  Ez nem igazságos.És hol az ártatlanság vélelme?
-  Mikor voltál te ártatlan?
-  Én most is az vagyok!Nem hiszed el nekem,hogy a húgod egy akaratos,perverz kis hülye,aki ha nem kaphatja meg,amit akar,akkor erőszakkal elveszi?
-  Most kérlek pörgesd vissza magadban,amit mondtál és gondold el,hogy mekkora hülyeségnek hangzik.
-  Jó,hát ha nem,hát nem.-sóhajtott beletörődően és elindult kifelé.
-  Meg sem kérdezted miért voltam apámnál?-szóltam utána megenyhülve.
-  És a seprű nyele?Azzal mi lesz?-fordult vissza gyerekes félmosollyal.
-  Eldobom...

   Visszajött és leültünk ugyanabba a hintaágya,melyből nemrég veszekedve álltunk fel.Az ölébe húzott és úgy kérdezte meg mi is volt apámnál.Azt hittem utálom,de amint ismét belenéztem kék szemeibe,rájöttem,hogy ha akarnám se tudnám utálni,akármi is történjen,vagy történt a múltan.Egyszerűen szükségem volt rá,még akkor is,ha tudtam,hogy ennek kevesebb,mint egy év múlva vége szakad.

-  Annyira sajnálom,hogy ezt látnod kellett.-nézett rám bocsánatkérően,miközben egy hajtincsemmel játszadozott.
-  Semmi baj.Erősebb vagyok én annál,mint azt annyian hiszik.
-  Elhiszem,de elmondod milyen alkut kötöttél apáddal,hogy elengedjen?
-  Azt inkább nem akarod tudni.
-  Miért?Mit akart az a szemétláda?
-  Hogy vegyem át tőle a szervezet vezetését.
-  De nem vállaltad el,hisz még itt vagy.
-  Elfogadtam.
-  És akkor,hogy lehetsz itt?
-  Kaptam egy évet,hogy szabad legyek,utána pedig haza kell mennem és akkor végérvényesen átadja nekem a vezetést.
-  De miért nem a nővéred vállalja el,hisz ő az idősebb.
-  Az lehet,de apánk míg ott voltam engem készített fel erre és nem akar kiengedni a kezei közül,ha már olyan jónak tűnők a véreskezűségben.
-  És majd az embereidet is paradicsom karóval fogod fenyegetni?-kacagott fel.
-  Te szemét!Ez most nem vicc,hanem komoly dolog.
-  Igazad van,sajnálom.
-  Te mit kezdenél az egy éveddel,amid maradt a boldogságból?
-  Nem tudom.Azt hiszem azokkal tölteném,akiket igazán szeretek.Vagy kifundálnám,hogy szökhetnék meg apám elől,vagy kinyírnám azt,aki arra kényszerít,amit nem akarok.
-  Egyik jobb,mint a másik.
-  Ugye?De én annak örülnék a legjobban,ha velem töltenéd el.
-  Igen,és utána mi lesz?Velem jönnél Wimbledonba?
-  Nem tudom....
-  Igazad van.Ugyanarra kényszerítenélek,mint apám engem.Nem adhatod fel az álmaidat és a szabadságod,hogy velem legyél.
-  Számomra ott a szabadság,ahol te vagy.
-  Ez most nyálasan hangzott,de nem hiszem el.Képtelenség,hogy a versenyzést feladd,csak miattam.Ezt én nem engedném.
-  Éreztem,hogy ezt fogod mondani,de legalább azt tedd meg,hogy a következő futamokra eljössz velem.
-  Elmegyek,de csak,mert ilyen szépen kéred.
-  Tudnám én szebben is kérni,de nem hiszem,hogy abba te is belemennél.
-  Á,már értem.És igazad volt.Abba nem mennék bele.
-  Egy jós irodát kellene nyissak,akkor majd tudnám előre a jövődet.
-  Így is tudod.Nagyjából egy év boldogság,utána pedig a rabság,még ha ezzel a te életedet meg is mentettem.
-  Szeretem az önfeláldozásodat.
-  Élvezd ki,lehet nem lesz legközelebb.-fogtam egyik kezét és nézegetni kezdtem.
-  Remélem a következő én leszek,mert már így is rengeteget tettél értem.
-  Én pedig azt remélem,hogy egyikünknek sem kell áldozatot hoznia a másikért,mert nekem már elegem van ebből az egészből.Csak egy kis boldogságot szeretnék végre.
-  Na látod,ebben egyet értünk.

   Egy keveset még üldögéltünk kinn,majd a nagyi jött,hogy készített nekünk egy kis harapni valót és,hogy ha szeretnénk,akkor a konyhában megtaláljuk.Természetesen szerettük volna,így azonnal felpattantunk és megrohamoztuk a kicsiny konyhát.Szinte pillanatok alatt elpusztítottunk mindent és mentünk vissza ki,de a nagyi áthúzta a számításainkat,mert befogott minket kertészkedni,míg ő az ágyneműket teregette.

-  Említettem már,hogy nem nekem való a falusi élet?-kérdezte Seb,miközben a szobámban pihentünk.
-  Azt hiszem paradicsom szedés közben a harmadik és negyedik bogárcsípés között.-kacagtam fel és bevetettem magam a puha ágyikóba.
-  Én hol fogok aludni?
-  Itt ni...-veregettem meg magam mellett az ágyat.
-  Ennél az ágynál egy kutyakosár is nagyobb.
-  És van valami ellenvetésed az ellen,hogy hozzám kelljen bújnod?-vontam fel a szemöldököm.
-  Azt hiszem nincs.-vette le a pólóját és nadrágját,majd bemászott mellém.
-  Látod,nem is olyan rossz ez.-bújtam karjai közé.
-  Igazad van,ez remek így.

 

-  Apa,én nem értem miért engedted el Katicát....-néztem idegesen apámra.
-  Kicsim,még sok minden van,amit meg kell értened.-tette kezemre kezét kioktató mosoly kíséretében.
-  Te engem ne oktass ki.Nem kellett volna elengedned még akkor sem,ha így meg tudtatok egyezni.Egyszerűen nem....Milyen divat az,hogy egy kis hülye fruska dróton rángat téged.Még nekem se engedtél volna ennyit!-pattantam fel az asztaltól és idegesen kezdtem járkálni a szobában.
-  Szilvia,azonnal ülj le!-rivallt rám,de nem hagytam magam.
-  Eddig türelmes voltam,de mostantól fogva változnak a dolgok!Milyen dolog az,hogy gondolsz egyet és megkötözteted Katica barátját?!Lehet,hogy illegális dolgokat csinálunk,de embereket nem kínzunk!
-  Én nem is kín....-próbáltam szabadkozni,de öklével idegesen az asztalra csapott.
-  Fogd be!Ha egyszer azt mondom,hogy hallgatsz,akkor azt is csinálod!Lehet,hogy eddig mindent megengedtem neked,de mától kezdve csak azt csinálod,mondod,amit én akarok!Itt egyelőre az én szavam a döntő és ha még egyszer megtudom,hogy Sebastian Vettel körül legyeskedsz,esküszöm,hogy olyat teszek,amit eddig még sohasem!

   Soha nem láttam ilyennek.Nagyon megijesztett,hisz eddig én voltam apuci kicsi lánya és nem voltam hozzászokva,hogy valaki megmondja mit csináljak,még akkor sem,ha az apámról van szó.Idegesen rohantam fel a szobámba és vágtam be magam mögött az ajtót,nem is törődve azzal,hogy apám miket mondott.Szinte fortyogva szedtem elő a telefonom és tárcsáztam Roscoe számát.

-  Igen?-szólt bele a férfi álmosan.
-  Apám elvetette a sulykot,értem kell jönnöd.-hadartam majd azonnal le is tettem és egy kisebb utazó táskába kezdtem pakolni néhány napra elegendő ruhát.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.Sajnálom,hogy kicsit sokat váratott magára a friss,de nem igazán volt ihletem és ami volt az is inkább a Wild one-hoz.Lassan oda is kész lesz a rész,lehet már szombaton megkapjátok.

Legyen szép estétek és kitartás,nemsoká hétvége.

Puszi:*:*