12.Rész

Sacrifice

-  Sajnálom,hogy ezt teszem,de nincs más választásom.El kell mennem érte és nem tudsz megállítani.Tudom,hogy mindent tönkreteszek,de meg kell tennem,mert szeretem őt és a szerelem néha bolonddá teszi az embert.Én az lettem és nem is tagadom.Ha az kell,hát az életemet adom azét,hogy szabad lehessen,de tudnom kell,hogy az életét egy szerető családban tölti el,nem pedig az apám kezei közt,aki ki tudja miket csinál vele.-daráltam a szavakat,majd bontottam a vonalat.

   Félúton voltam a repülőtér felé,ahol már várt rám egy repülőjegy Wimbledonba,haza..A szívem végig a gyomromban dobogott,mert tudtam,hogy ezzel hosszú évek,kemény munkáját döntöttem romba,de nem érdekelt.Egyedül Sebit akartam biztonságban tudni,még akkor is,ha ezzel mindent romba döntök,ami rám volt alapozva,vagyis pontosabban a vallomásomra,amellyel hosszú évekre rács mögé juttathatták volna az apámat.Ez már mind nem számított.

   Felszállt a gép,én pedig könnyes szemmel néztem az alattunk elterülő városka kicsiny,villogó fényeit.tudtam,hogy ezzel a döntéssel nem csak mások munkáját teszem tönkre,de a saját szabadságomnak is gátat szabok,hisz ha egyszer valamit feladtál,azt soha nem kaphatod vissza.Ezzel így voltam én is.Tisztában voltam vele,hogy mit akar az apám és mikor az elhatározás megszületett,akkor egyáltalán nem gondoltam magamra.előszedtem a telefonomat és azonnal tárcsáztam Elinor számát.Fura mód azt hittem ilyen magasan nem fogok tudni telefonálni,de mégis működött.

-  Haló?-szólt bele izgatottan.

-  Szia,én vagyok az,LadyBug.

-  Hala istennek,minden rendben van.Annyira aggódtam érted.-fújta  ki a levegőt megkönnyebbülten.

-  Nagyjából két óra múlva Wimbledonba érek.Szükségem lenne egy autóra.Meg tudnád oldani?

-  Ugye nem akarsz haza menni?-hüledezett rémülten.

-  De igen.Az apámnál van Sebi.

-  Miért lenne ott?

-  Ez egy nagyon hosszú történet,de a lényeg,hogy apám engem akarhat Sebiért cserébe,szóval most elmegyek és cserélünk.

-  Te komplett őrült vagy.Miért nem a rendőrséget hívod?

-  Nem ismered apámat.Mielőtt a rendőr bekopogna az ajtón,már lelövetné Sebit.Ő egy szívtelen gyilkos.

-  És te komolyan képes lennél besétálni a karjaiba,csak azért,hogy mentsd a kis német életét?

-  Számomra ő nagyon fontos és nem fogom hagyni,hogy bármi legyen vele.

-  De lehet,hogy tévedsz és csak egy kis titkos szabira ment valahová.
-  Persze,el a versenyhétvégéről?ezt te sem gondolod komolyan.
-  Igazad van.Hülyeség volt.
-  Akkor a kocsi...El tudod intézni?
-  Csak ha megígéred,hogy semmi őrültséget nem csinálsz.
-  Egész életemben csak őrültségeket csináltam.-kacagtam fel szarkasztikusan,mire a mellettem ülő nő ijedten nézett rám a válla fölött.
-  LadyBug!Ezért még számolunk!-fenyegetett meg barátnőm,de éreztem,hogy nem gondolja komolyan.
-  Akkor?Lesz autó vagy sem?
-  Lesz.Két óra múlva ott fog állni a reptéren.Egy piros Mercedes Benz,össze se fogod tudni téveszteni.
-  Ezért egy életre az adósod maradok.
-  Ha ezt az akciót egyáltalán élve megúszod.
-  Mindent túlélek.-jelentettem ki magabiztosan,pedig egyáltalán nem voltam benne biztos.
-  Akkor majd még hívj,és nem megfeledkezni rólam.
-  Amint tudlak,felhívlak.-ígértem.
-  Rendben.Legyen így.-egyezett bele,majd bontotta a vonalat.

   Máris nyugodtabbnak éreztem magam,miután beszéltem valakivel,aki olyan számomra,mint a nővérem.Sokkal jobban szeretett,mint az igazi nővérem és sokkal jobban vigyázott rám,mint az igazi nővérem.Hátradőlve a széken felidéztem magamban megismerkedésünk pillanatait,majd azt,ahogy befogadott,pedig nem tudta ki vagyok,majd egyszerre a legjobb testvér lett belőle,sokkal több,mint amit valaha kívánni mertem volna,miután otthagytam az apámat és nővéremet.

-  Most,hogy ilyen nagyon összehaverkodtatok apámmal,esetleg velem is közelebbi kapcsolatba kerülhetnél.-telepedett le velem szembe Szilvi,majd nagy zöld szemeit végigfuttatta egész testemen,mintha vesémbe is bele tudott volna nézni.
-  Csak az hiányzik nekem...-forgattam szemeim és inkább elfordultam.
-  Tudod,hogy csak egy szavamba kerül és soha többet nem látod a kis Katicádat.
-  Milyen nagylelkű egy nő vagy te...-
-  Elképzelésed sincs mennyire.
-  Mégis mit vársz tőlem?!Hogy tépjem le a ruháidat és tegyelek magamévá itt azonnal.
-  Az elképzelés ez lett volna,de látom neked ez nem fekszik.
-  És most mit fogsz tenni?
-  Kikötözlek és megerőszakollak.-kacagott fel ördögien.
-  Te beteg vagy.
-  Csak akarok valamit és ha ezt csak így érhetem el,akkor megteszem.Azt akarom,hogy Katica szenvedjen,mint ahogy apánk szenvedett,mikor elment és ahogy én szenvedtem,mikor a vőlegényem azért dobott,mert beleszeretett abba a kis fruskába.
-  Elég gyerekesen akarsz bosszút állni.-fordultam felé,de ekkor már az ágy szélénél állt és onnan nézett.
-  De te máris eljátszottál a gondolattal,hogy mi lenne,ha mi ketten...-nyalta meg beszéd közben szája szarkát.
-  Fúj,dehogy is.-fintorodtam el.
-  Nagy kár,kicsi németem,mert akkor erőszakot kell tennem ágyékodon.
-  Mintha csak a középkorból jöttél volna.
-  Ne fogadj rá,hogy nem.-kacsintott rám,majd az ajtómhoz sétált és beengedett három testőrt,vagy gorillát, a szobámba,akik azonnal lefogtak és az ágyra fektettek.

   Még kapálózni sem volt erőm,a három férfi hihetetlenül erős volt és azonnal kiszorítottam belőlem minden mozgóképességet,még azt a keveset is,ami volt bennem.Az egyik a lábaimat kötözte ki,míg a másik kettő a kezeimmel bíbelődött,a számat pedig,csak a biztonság kedvéért betömték.Addig le sem álltak,míg magatehetetlenül az ágyhoz nem kötöttek és végül magamra hagytak Katica őrült nővérével.Már tudtam miért nem csíptem a vörös lányokat sosem...mind őrült.

-  Remélem most végre azt teszed,amit mondok neked.-mászott fel az ágyra és egyik lábát átvetve csípőmön,lovagló pózba helyezkedett el fölöttem,majd arcom kezdte cirógatni.-Kiveszem a cuccot a szádból,de nem kezdesz el kiáltozni,mint egy prűd picsa,ugye?-ezzel pedig megszabadított a szájtömésemtől.
-  Te egy beteg némber vagy.-lihegtem arcába és ha nem is tudtam semmit tenni a kötések miatt,azért elfordítottam fejem csókjai elől.
-  Lehet,hogy beteg vagyok,viszont mindig elérem,amit akarok.Apám lánya vagyok.-vonta meg a vállát és erőszakkal ajkait az enyémekre tapasztotta.Egyszerre a gyomrom is felfordult.

-  Apa!-rontottam be a hatalmas Wimbledoni házba,miután az őrök megbizonyosodtak róla,hogy valóban én vagyok Tamás lánya.-Apa,merre vagy?Te szemét disznó,gyere elő!
-  Jövök már,kicsim.Nem kell agyon dicsérned.-baktatott le a lépcsőn mosolyogva.
-  Egyáltalán nem dicséretnek szántam...-álltam meg pontosan előtte.

  Megvetéssel néztem azt az embert,aki egy szép napon betoppant az életembe,mondván,hogy az apám és beavatott minden mocskos titkába,ami az illegális ügyleteit és a gyilkosságokat illette.Semmit nem változott...magas volt és izmos,fekete hajába sok ősz szál is vegyült,de szemeiből még mindig áradt a magabiztosság és az akaraterő.

-  Örülök,hogy eljöttél.
-  Bár ne kellett volna.Te is tudod,hogy nem azért jöttem,mert akartam.
-  Nyilván a kis német miatt vagy itt.
-  A gondolataimban olvasol.
-  Sajnos elkéstél.A nővéred jobban tetszett neki,épp a hálószobájukban alszanak...Annyira idilli páros.-jelentette ki fagyos mosollyal az arcán.
-  Ezt nem gondolod komolyan.
-  De bizony.Ma arra jöttem haza,hogy kéjes sikolyok hagyják le a kis német szobáját és az egyik biztonsági őrtől kellett megtudnom,hogy amint Szilvia a szobába lépett Sebastian letámadta.
-  Hazudsz!Seb ilyet soha nem tenne.
-  Nem hiszed?Nézd meg magad...az utat is mutatom ha akarod.
-  Ahogy akarod,bár szerintem csak hazudsz.
-  Sosem hazudnék az én szépséges kislányomnak.-simított ki egy hajtincset arcomból,de ellőktem a kezét magamtól.

    Felsétáltunk az oly jól ismert lépcsőkön és csöndesen,egymás mellett haladtunk egy szoba felé,ahol nem tudtam mi is várhat rám,vagy egyáltalán miért hallgatok az apámra,mikor egyáltalán nem azért voltam ott,hogy vele bájcsevegjek,csak Seb miatt akartam ezt az egészet.

- Íme hát!-tárt ki előttem egy ajtót,mely egy sötét szobába nyílt.

   Először semmit nem láttam,de aztán végül kitisztult a kép.Ismerős szoba volt,régen én aludtam benne.A szoba közepén helyezkedett el,körötte pedig ízlésesen összeválogatott bútorok.Nagy,az udvarra néző ablakain beszűrődött a holdfény.Az ágyon Seb feküdt,karjait szétvetve,mellkasán pedig ott pihent a nővérem.Vörös haja még a holdfényben is csillogott.Derékig be voltak takarózva és nyugodtan szenderegtek a holdfényes éjszakában.

-  Ez nem lehet igaz...-rohantam ki a szobából zokogva,de apám utánam jött és megakadályozott a tovább haladásban.
-  Kicsim,állj meg!-ragadta meg karomat.
-  Hagyj...Azért jöttem,hogy felajánljam maradok itt,csak azért,hogy elengedd Sebit,de látom,hogy vele minden rendben.Ezért már itt sem vagyok.
-  Eljöttél,már nem mehetsz el.
-  De én...-pityeredtem el.-Vissza akarok menni.
-  Az emberekben nem lehet megbízni.Látod,a kis németben is megbíztál,vakon és amint alkalma akadt rá,hátba támadott.
-  De nem maradok itt.Nem akarok itt lenni.Ez nem az én világom..Én csak zenélni akarok.
-  Kicsim,én mindent meg tudok neked adni,amire életedben szükséged lehet,csak maradj,kérlek.
-  Tudod,hogy rajtam nem fog a könyörgés.Visszamegyek a nagyihoz és már soha többet nem akarok Angliába jönni.
-  Sajnálom,hogy így gondolod,mert innen már nem mész sehová.-ragadta meg csuklómat és maga elé rántott.
-  Apa!Engedj el...-próbáltam kirángatni karomat erős szorításából,de nem ment...még mindig erősebb volt nálam.

   Belesétáltam a csapdájába és már tudtam,hogy nem menekülhetek.De abban a pillanatban,amint megláttam Sebit összebújva aludni a nővéremmel,egyszerre minden vágyam csak az volt,hogy megszabaduljak ettől az egésztől és végre normális életem legyen,lehetőleg minden emléket hátra hagyva és mindent elfelejtve.

-  Jól van,kislányom.Most elmehetsz,de kereken egy éved lesz,hogy minden álmodat valóra váltsd,amit akartál.Utána elmegyek érted és átveszed a helyem,mint a szervezet vezetője.Ez elég fair ajánlatnak tűnik.
-  De akkor elengeded Sebastiant.
-  Még mindig emiatt a kis áruló miatt fáj a fejed?
-  Ez az egyetlen feltételem van.Ha ezt teljesíted,akkor mindent megteszek.
-  Elengedem,ha el akar menni.
-  Megállapodtunk?-nyújtottam felé jobb kezem.
-  Alku megkötve.-vigyorgott rám és kezet ráztunk.

***

Meghoztam volna ide is a folytatást,remélem mindenkinek tetszett.Lehetséges,hogy ha estig kapok három komit ide,akkor hozok nektek még ma este egy Wild one epizódot,de az attól is függ,hogy befejezem-e.
Ja és a szavazásról,csak annyit,hogy ezzel is azt akarom kideríteni,melyik történet tetszik nketek a legjobban,mert akkor lehet,hogy változtatnék a friss részek érezésének sűrűségén.Szóval lehet bátran szavazni.

Legyen szép napotok és gondoljatok arra,hogy már csak pár nap....:D

Puszi:*:*