2.Rész

   Ez az este borzalmas.A hotelben hagyom a szemüvegem,elvesztem a kontaktlencsém,besétálok egy férfi mosdóba és ráadásul egy vadidegen,perverz faszi stírölt meghatározhatatlan ideig.Ráadásul van az a rémes előérzetem,hogy ez a bizonyos idegen nem más,mint Sebastian Vettel,a bátyusom örökös riválisa.

   Szorosabbra fogom magam körül a kölcsönzakót és elkeseredetten bámulom a ruhámat.Tönkrement és muszáj felvennem,legalább míg a hotelbe érek.

-  A kurva életbe!Miért pont egy ilyen fontos alkalomkor megy tönkre a ruhám?!-nyafogom és lemondóan lehúzom a ruha cippzárját és lefordulva az idegentől magamra húzom.
-  Úgy látom nem vagy épp a szégyenlős csajok közé való.
-  Jól látod.De míg én semmit nem látok,addig jobb,ha a közelemben maradsz,mert lehet,hogy komoly sérüléseket fogok neked okozni.
-  Mennyire közel?-kérdezi meghökkenve.
-  Nagyjából ennyire.-szembe fordulok vele és ingénél fogva megrántom,pár centire az arcomról áll meg.
-  Oké...-habogott-Közelről még szebb a szemed.
-  Ne beszélj marhaságot.Inkább segíts kimenni innen és visszamenni a bátyám asztalához.Onnan majd ő megoldja.
-  Rendben.-karol át,majd kifelé vezet.

   Valami borzalom szemüveg vagy kontaktlencse nélkül létezni is.Tíz centinél messzebbre nem látok valamelyik nélkül és sajnos nem lehet megműteni sem,mert a látóidegem sérült,nem pedig a látásom romlott el.Bármikor elveszthetem a látásom,de egyelőre még megoldom valahogy.

-  Itt is vagyunk.-szólal meg Sebastian,majd kezem egy székre teszi.
-  Kösz.-nézek  fel hangja irányába.
-  Vettel!-csendül bátyám ideges hangja.-Veszed le a kezed a húgomról?!
-  Nyugi már,Alonso...Csak visszasegítettem az asztalhoz,mert elvesztette a kontaktlencséjét és nem át az orráig sem.
-  Mira,minden oké?!-karolja át derekam ezúttal Fer.
-  Igen,csak nem látok semmit.-morgok idegesen.
-  Látod,mire nem mennél nélkülem?-kacag fel,majd kezembe nyomja szemüvegem,amit azonnal fel is veszek.
-  Grafika...-pillantok körbe elégedetten és jó alaposan szemügyre veszem a köröttem lévőket.

   Az első ember,akin megakad a tekintetem az Sebastian.Tudtam,hogy nem kellett volna szóba állnom vele.Hiszen ő Sebastian Vettel és nem épp a családunk kedvenc ismerősei közé tartozik,hiszen a második VB címet vette el a bátyámtól és  már csak ezért utálnom kellene,vagy legalább is mérföldekre kerülni.

-  Most pedig menj innen,Vettel.-förmed rá bátyusom a németre,aki elég idegesen távozik is.
-  Köszi a szemüveget.Életmentő vagy.-mosolygok Nando-ra hálásan.
-  Ne nekem,Dasha volt,aki visszament érte,én csak eltettem.
-  Imádlak Dasha!-ölelem meg a szőke lányt,aki viszonozza ölelésem.
-  Tudom.Engem csak imádni lehet.-kacag fel elégedetten.

   A díjátadó ceremónia nagyon tetszett és örültem neki,hogy végül is láthattam mindent.Büszke vagyok a bátyámra,de akkor még sokkal büszkébb lennék,ha övé lenne a világbajok trófea.Nagyjából negyed egykor térünk vissza a hotelbe,ahol nagyon fáradtan dőlök be az ágyba és szinte azonnal elalszok.

-  Húgi,lassan indulunk a reptérre.Szerintem fel kellene öltöznöd.-kopog be Fer a szobámba reggel.
-  Rendben.-szólok ki,majd becsapom az ajtót.

   Nagyjából egy órája ébredtem fel és azóta az ágyamon ülök és egy idegen telefonra meredek.Előző este észre se vettem,hogy nálam maradt Vettel zakója,benne pedig valószínű,hogy a telefonjával.Reggel ennek a csörgésére ébredtem és mire odaértem már el is hallgatott.Nagy káromkodások közepette halásztam elő a földön heverő zakó zsebéből és visszamásztam vele az ágyra.Azonnal feloldottam és bosszúsan konstatáltam,hogy ez a pasi tényleg szőke...még csak le se kódolta a telefont.A háttér egy szőke kisfiú volt,aki édesen mosolygott a kamerába.Nekem is mosolyognom kellett a látványtól.Szétnéztem a telefonos híváslistában és a képek közt,de az SMS-ek közt nem turkáltam,mert az mégis a magánszféra legnagyobb megsértése.Így is messzebbre mentem a kelleténél.

   Mikor bátyusom benyit azonnal mellém ejtem a telefont és úgy teszek,mintha semmi nem történt volna.Megvolt az a titkos szándékom,hogy megtartom a készüléket,de semmit nem tudnék kezdeni vele,hisz nekem is pont ilyen van.öltözés közben egyszer csak megrezzen a német telefonja és felcsendül a csengőhang is.Odasétálok és felveszem.

-  Azt hiszem nálad van valami,ami az enyém.-morogja a német álmosan.
-  A szíved?-kacagok fel.
-  Igazából csak a telefonom.Hogy oldható meg,hogy visszakapjam?
-  Vissza kell vásárolnod.
-  Cica,nem vagyok vicces kedvemben.Csak mondd meg melyik hotelben vagy és elmegyek érte.
-  Nemsoká megyünk a reptérre,már nem hiszem,hogy van időd beugrani.
-  Akkor meg kell,hogy látogassalak otthon nálad,vagy te jössz el hozzám.
-  Ha beteszed a házunkba a lábad Fer valószínű szétrúgja a segged.Engem pedig kétlem,hogy elengedne Kukutyin falvára hozzád.
-  Svájcban élek,nem az isten háta mögött.
-  Remek.Hétfőn megyek Svájcba haza,akkor majd eljöhetsz érte.
-  Hová mehetek érte?
-  Meyrinbe.
-  Az hol van?
-  Genfhez közel.Majd még adok részleteket is.
-  Persze,elcsalsz a franckertbe,aztán meg nézegethetem magam...
-  Van GPS-ed,nem?-kérdezem kicsit mérgesen és az ágyra dobva szemövegem én is elterülök rajta.
-  Van...-morogja.
-  Akkor semmi esetre sem tévedhetsz el.Plusz,ha kell vannak sofőrjeink és az hazavisz.
-  Mondd csak,te egy palotában élsz?
-  Nem,a munkahelyemen elég elitek a munkakörülmények,megengedhetik maguknak,hogy sofőröket is tartsanak.
-  És hol dolgozol?
-  Majd meglátod,ha eljössz oda.Pá!-köszönök el gyorsan és mielőtt bármit kérdezhetne,leteszem a telefont.

Tíz perc alatt lezuhanyoztam és gondosan összeválogattam a ruhámat,hogy ne úgy nézzek már ki,mint egy csöves.Sminkeltem és néhány apró ékszert aggattam magamra,majd jöhetett a cipő és a táska,ezeket követően pedig csatlakoztam bátyusomhoz és Dasha-hoz,akik már menetre készen vártak rám.

-  Végre,a mi kis hercegnőnk is elkészült.-csapja össze tenyereit Fer szarkasztikus nevetésben kitörve.
-  Elmehetsz te a jó francba!-csapom meg vállát erősen és közben hangosan nevetek én is.
-  Olyan jó látni,hogy a testvérek ennyire szeretik egymást.-pislog ránk Dasha elérzékenyülve.
-  Cicám,Félreértés ne essék.Én nem szeretem a húgomat...Én egyszerűen nem tudok nélküle élni.-karol át ismét nevetve és ezzel sikerül ledönteni a lábamról,egyenesen a kanapéra.
-  Te szemét!-lököm le magamról és azonnal felpattanok a kanpéról.
-  Imádom,mikor a testvérek így marakodnak.-kacag fel Dasha és kezébe veszi bőröndjének fogóját.

   Nagy hahoták közepette hagyjuk el a hotelt és indulunk meg a reptér fel,ahol ismét visszatér a magasságtól való félelmem.Továbbra sem igazán kedvelek repülni.Hétalvó természetemnek köszönhetően azonban nagyjából negyed óra múlva már el is alszok.

*Hétfő reggel*

-  Tényleg menned kell?-pislog rám Dasha nagy szemekkel.
-  Sajnálom,de a laborban szükségük van rám.
-  El se hiszem,hogy az egyetlen hugicám agyas egy Svájci intézetben az isten háta mögött.-ölel magához szorosan bátyusom.
-  El sem hiszem,hogy az egyetlen bátyusom képes majdnem minden hétvégén beülni egy őrült autóba és száguldozik,mint egy elmebeteg.-kuncogok és szorosan átölelem,ami nem igazán megy,mivel nagyjából egy fejjel magasabb nálam.
-  Nagyon vigyázz magadra és nem felszedni nekem valami pápaszemes béna agyast!-ingatja meg fenyegetően az ujját,mire csak mosolyogni tudok.
-  Szerencsédre nem a hülye tudósok...Plusz vagy túl öregek hozzám,vagy házasok,vagy túl bénák.
-  Ezt már szeretem.-ad egy nagy puszit a homlokomra,majd elköszönök Dashatól is és beszállok a kocsiba,ami visszavisz Svájcba.

   Kicsit fura Barcelonából Meyrinbe kocsival menni,de a labor ahol dolgozom megengedhet magnak ekkora kiadásokat is,plusz imádok autókázni és mindig tök rendes sofőröket fogok ki,akik nagyon szívesen elbeszélgetnek velem.Ez most sincs másképp.Egész úton jártatom a szám,ő pedig csak néha tud igazán szóhoz jutni.Késő este érkeztünk meg a kutatási terület bejáratához.A kapun gond nélkül beengednek minket,majd a sofőr egyenesen a C. épülethez fuvaroz,ahol még a bőröndömet s a kezembe adja és ellenőrzi,hogy épségben és sértetlenül beérek-e az épületbe.mint egy óvodással,úgy bánik velem.

   Nincs más vágyam,csak annyi,hogy belevethessem magam egy nagy kád forró vízbe és élvezhessem,hogy senki nincs a közelemben.Nem vagyok antiszociális csak nem szeretem ha túl sok az ember körülöttem.Inkább a magamnak való lány vagyok,főleg a baleset óta.Az az este örökre megváltoztatta az életemet.Örökre rányomta a pecsétjét mindenre,amiben addig hittem és reméltem.Tönkretette az egész életemet.

   Mikor mindent lepakolok és nekilátok a vacsorámnak megcsörren a Sebastiantól nálam maradt telefon.Feljebb tolom orromon a szemüveget és szemügyre veszem a hívó nevét.Lana neve villog a kijelzőn,aki szinte óránként hívogatja Sebastiant.De eddig nem vettem fel,viszont szerencséjére vicces kedvemben talál,így vidáman felveszem és beleszólok.

-  Haló?
-  Te ki vagy?-kérdezi a vonal túlsó végén egy női hang.
-  Mira vagyok...Sebastian egyik ismerőse.
-  És miért van nálad a telefonja?-hangja remeg és ezen én csak még jobban szórakozok.
-  Épp most hancúroztunk egy jót,a fürdőben van,zuhanyzok.
-  Te kis lotyó....-fortyan fel azonnal.
-  Akarsz beszélni vele?-kérdezem fel sem véve előző szavait.
-  Nem akarok!És üzenem neki,hogy ezután a húzása után semmi esélye arra,hogy visszakönyörögje magát!
-  Hát,egy ekkora hisztérikához nem is értem miért akarná valaki visszakönyörögni magát.-kacagok fel hangosan.
-  Ismételd meg,de garantálom,hogy kikaparom a szemeidet!
-  Tagoltan és szájbarágósan kéred,vagy esetleg elég ha csak simán újra elmondom?
-  A szemtelen eget rád,te kis liba!-rivall rám,majd lecsapja a telefont.

   Jót nevetek a kis beszélgetésen,de egyelőre nem tudom hová tenni.Azt sem tudom igazából,hogy ki volt ez a nő,de nyilván Sebastian barátnője,felesége,szeretője,valakije....Viszont jól esett a lelkemnek,hogy picit keresztbe tehettem a bátyám ellenségének.

***

Sziasztok!

Tudom,hogy holnapra kellene kész legyen,de az igazat megvallva már két hete itt várakozik piszkozatban,úgy döntöttem végre nyilvánosságra hozom.Remélem tetszett nektek és kapok hozzá pár véleményt.

Itt a hétvége és normális esetben végig aludnám az egész délelőttöt,de ezúttal nem tehetem....Végre megint hétvége és remélem Sebinek nagyobb szerencséje lesz,mint a múltkor.

Legyen szép estétek és jó szurkolást!

Puszi:*:*