Guardians

Prológus

   

- Grace!Merre vagy?-hangzott az aggodalmas kiáltás a földszintről.

   Grace édesanyja volt az,Monica.A nő a földszinten téblábolt és türelmetlenül dobolt ujjaival a lépcső korlátján.Egy fél órája el kellett volna indulniuk,ha nem akartak elkésni a ceremóniáról.Persze már mindegy volt,hisz elkezdődött az ünnepség.

-  Itt is vagyok!-lépett egy lendületes mozdulattal édesanyja elé a lány.
-  Éppen itt volt az ideje.-anyja máris sarkon fordult ezzel pedig mindenfelé elszórta levendulás parfümének édes illatát.
-  Úgysem kezdik el nélkülem.-jelentette ki Grace vigyorogva és magára kapta vékonyka kabátját.
-  Fogadjunk,kisasszony!
-  Egy hölgy sosem fogad.-kacsintott édesanyjára és már rohant is biciklije felé.

   Grace volt az iskolai diáktanács elnöke és jó szokásához híven máris késésben volt.Szőke haját tépte a szél,ahogy sebesen száguldott az iskola felé,de nem zavarta,mert ez volt a szenvedélye.Egészen kicsi kora óta imádta,amikor a szél az arcába csap és testét elönti az adrenalin.Bár járműve csak egy bicikli volt,és nem is tudott 200-al száguldani,de egyelőre az is megtette.

    Egyik pillanatról a másikra megjelent előtte egy nagy,fekete,köd szerű alak ő pedig egyenesen belerohant.Ahogy áthaladt rajta megérezte a ködből áramló mocsár és erjedt szemét szagát szája megtelt gyomrának tartalmával,de nagy erőt véve magán inkább visszaküldte oda,ahonnan jött.Ahogy kiért a feketeségből lefékezett és megfordult.A dolognak nem volt arca sem kezei vagy lábai.Egyre inkább egy alaktalan masszára kezdett hasonlítani,ami komótosan vonszolva magát megindult Grace felé.A lány azonnal tudta,hogy baj van.Érezte minden egyes sejtjében,hogy futni,menekülnie kéne,de lábai a földbe gyökereztek és megbabonázva nézte az alaktalan masszát,ami egyre sebesebben lopta a távolságot közöttük.

-  Kérem,ne jöjjön közelebb!-kiáltott a lány,de mintha a dolog meg sem hallotta volna.-Még egyszer figyelmeztetem,ne jöjjön a közelembe!

    Védekezésképp táskáját maga elé tartotta,de persze sejtette,hogy semmit nem érne ez ellen a fura,bűzös valami ellen,ami éppen vészesen közeledett felé.Hirtelen szintén a semmiből három,fekete kabátos alak bukkant elő,hosszú,látszólag pengeéles kardokkal a kezükben.Mindhárman magasak és szőkék voltak,akár csak a mesékben lévő...mi is?Ja persze,a három testőr,gondolta Grace elmerengve a három idegen külsején.

- Kislány,szerintem hátul kellene maradnod.-szólt hátra a jobb szélen álló fiú.
- Josh,ne a lányt pátyolgasd,hanem a dolgunkra figyelj!-mordult fel a másik szélen lévő szőke.
- Fogd be,Ashton!Én mindig odafigyelek arra,amit csinálok! 

   Grace-re ezután egyikük sem figyelt.Egyszerre lendültek támadásba.Először puszta kézzel teperték le,majd a középen álló fiú előrántott egy hatalmas kardot és a lénybe döfte,pontosan oda,ahol egy embernek a gyomra volt.A valami vonyító hangot adott és szikrázó darabkákra tört szét,majd minden maradvány nélkül a semmibe veszett.

-  Királyok vagyunk,öcsém!-pacsiztak le kacagva.
-  Azok hát.Nem esett bajod kislány?-lépett oda Gracehez,aki az előbb is le kislányozta.
-  Minden oké.-nyögte a lány.
-  Akkor jó.A nevem Josh Bains,a 16-ik Gárdista.
-  Fogd be,te idióta!-csapott társa tarkójára az Ashton nevű fiú.
-  Aú,nem mondtam semmit!-dörzsölgette sajgó tarkóját Josh.
-  Á,tényleg nem...Josh vagyok,a 16-ik Gárdista.Ez tényleg semmi nem volt.
-  Kislány,te nem hallottál semmit.-magyarázta Josh émelyítően édes hangon.
- Nem vagyok kislány és mi lenne ha elmagyaráznátok mi történt..-fakadt ki Grace és végre összeszedte magát.

- Egyszerű.Megtámadtak,mi pedig megmentettük az életed.-vetette oda félvállról Ashton.
- És mik vagytok ti,a három testőr?
- Inkább 17,kislány.-kacsintott Josh.
- Azt hiszem említettem már,hogy nem kislány.
- Mindegy,úgysem találkozunk többet.
- Várj,most itt hagytok,egyedül?És ha visszajön?
- Az már nem jön vissza,erre mérget vehetsz.

   Egy fél perc sem telt bele,a három alak már sehol nem volt.Grace remegve tolta maga mellett a biciklijét,tudta,hogy úgy sem lenne ereje felülni és tekerni.Mikor beért az iskolába a ceremónia természetesen már javában folyt és a nagy részéről le is maradt.Megpróbált elvegyülni a tömegben és úgy tenni mintha semmi nem történt volna.Pedig tudta,érezte,hogy valami olyan történt,ami nem épp hétköznapi.

    Kedvenc könyveiben rengeteget olvasott szörnyetegekről és alvilági démonokról,valamint olyan hősökről,szervezetekről,akik ezek ellen küzdenek.Viszont az sosem fordult meg a fejében,hogy ilyesmi a valóságban is létezhet.Ez eddig teljesen elképzelhetetlen volt és nem is sok esély volt rá,hogy Grace ezeket mind látta is,nem csak a képzelete játszott vele.Egyetlen dologban viszont teljesen biztos volt.Ez még eddig sosem fordult elő vele.

***

Ez lett volna a prológus,remélem élveztétek,mert azért láttam,hogy nem nagyon lelkesedtek a nem Seb-es történethez.Azért ha mégis elnyerte a tetszéseteket hagyhattok nekem véleményt.

A folytatás,majd idővel lesz,mivel eléggé lassan megy.

Szép estét nektek,

Puszi:*:*