1.Rész

Deal

-  Nem gondolod,hogy esetleg halványabban is sminkelhetnéd magad?-nyomta el barátnőm a cigicsikket,amit épp akkor végzett ki.

   A kedvenc kávézónkban ücsörögtünk és arról beszélgettünk,mit is kellene csinálnunk a rengeteg szabadidőnkkel,amivel rendelkeztünk,miután Elinor lemondott egy jótékonysági rendezvényt.Nos igen..Egy hónapja éltem már Londonban és úgy érzem szép lassan beletanultam a fényűző életbe,nem mintha apám mellett nélkülöznöm kellett volna.Szó se essen ilyesmiről,csupán annyi,hogy ott nem kellett adnom magamra,mert sosem vittek sehová.

-  Majd ha azt akarom,hogy valaki angyalinak lásson,akkor halványabban sminkelem magam.Addig pedig hadd higgye mindenki,hogy depressziós vagyok és ezzel kezelem.

-  Nem depressziós,gyogyós.-kacagott és beleivott a martiniba,amit akkor hozott ki a pincér.

-  Azt hiszem meg tudnám szokni ezt az életet.-dőltem hátra a kényelmes fotelben.

-  Szerintem te azt is meg tudnád szokni,ha a gitárod és te a világot járnátok és koncerteznétek.

-  Lehet,de az akkor sem ez a luxus lenne.

-  Jó én azt nem is állítom,hogy az lenne a világon a  legjobb,de azt is meg lehet szeretni.

-  Mondja ezt az,akit mindenhová limóval furikáznak.

-  Ne sértegess,jó.Az csak látszat.

-  Igen,mert ha leveszed a napszemüveged,akkor aztán igazán vad tudsz lenni.

-  Szerencséd,hogy elég szép ez a mai nap,ahhoz,hogy ne kiabáljak beled.

   Mióta Londonban éltem minden nap ezt csináltuk.Összevesztünk,kibékültünk,leginkább azért,mert mindig volt valami elmés megjegyzésem,ami az ő mércéjével már sértő volt,eléggé un toleráns egy személy volt,de egyben a legjobb barátnő,akit az ember kívánhat magának.

-  Ma beszéltem telefonon Bernie-vel és azt mondta szívesen lát minket az egyik versenyen.-törte meg hamarosan a csöndet.

-  Az meg ki a szösz?

-  A nagybátyám,vagy ük nagybátyám.Fene tudja,öreg,mint az országút,de nagyon szeretem.

-  És még ilyen idősen is versenyez?

-  Nem,ő birtokolja a Forma 1 kereskedelmi jogait.

-  Azt sem tudom mi az a Forma 1.

-  Ezt most te sem gondoltad komolyan...-nézett rám idegesen.

-  De igen....Soha nem voltam oda az ilyesmiért.

-  Azt sem tudod miről van szó,legalább ne ítélkezz.

-  Nem mondtam semmi rosszat.

-  Pedig gondoltál..-puffogta és felhajtotta az itala maradványait.

-  Ugyan már,soha nem gondolnék fura dolgokat a szeretteidről,vagy azok dolgairól.

-  Oké,hagyjuk.Be akarlak majd mutatni néhány embernek ott.

-  Hová utazunk?

-  Németországba.

-  Imádom azt az országot.Két évet töltöttem ott egy berlini nevelőintézetben.

-  Sajnálom.

-  Nem kell,imádtam.

-  Akkor németül is tudsz?

-  Igen és spanyolul,meg angolul és természetesen magyarul,sőt,ha nagyon megerőltetem magam,akkor még franciául is tudok.

-  Te aztán sok nyelven tudod kifejezni magad.

-  Igen,tudom.Sok időt töltöttem ilyen nevelőintézetekben.A gyerekek közt hamar megtanultam a nyelvet,mert senki nem beszélt sem magyarul,sem angolul.

-  Legalább érdekes életed volt.

-  Hidd el,szívesebben éltem volna a te unalmas életedet.

-  Mostantól élheted.

-  Azt hiszem nem nekem való,de a te kedvedért megpróbálom.

-  Milyen rendes vagy.-pislogott rám.-Fizetni szeretnénk!-intette oda a pincért.

-  Hová sietünk?-álltam fel kicsit értetlenkedve.

-  Vásárolni.

-  Minek?

-  Azért,mert holnap utazunk Németországba és neked semmi normális cuccod nincs.

-  És akkor mi van?

-  Az,hogy ezekben a göncökben nem mehetsz emberek közé.

-  Na köszi szépen.-tettem csípőre a kezem morcosan.

-  Nincs mit,gyere.-ragadta meg csuklóm és kicibált az utcára,ahol megindultunk az Oxford Street felé.

    Nagy nehezen rám tukmált három különböző ruhát,aztán pedig egész nap cipőt és táskát hajkurásztunk ezekhez.Nem igazán az én stílusom a kiöltözés,de be kell vallanom,hogy ezek igenis tetszettek.

-  És mond csak,őfelsége nagy ész kisasszony.A saját ruháimat hordhatom nap közben?
-  Még csak az kéne.Addig ma le nem fekszel,míg nem találunk rád hordható ruhákat.
-  Miért...Miért?-emeltem tekintetem az égre,de láthatóan semmi hatása nem volt barátnőmre és máris rángatott be a következő butikba.

   A nap végeredménye egy halom megvásárolt ruha volt és tetemes mennyiségű elköltött pénz.Soha nem vásároltam magamnak ennyi ruhát,még akkor sem,amikor az apámmal éltem és bármit megkaphattam,amit csak megkívántam.Hazamentünk és lepakoltunk mindent,majd nekiláttunk a csomagolásnak.Ha rajtam múlott volna két perc alatt kész lettem volna vele,de természetesen nem letett csak úgy,a magam feje után bedobálni mindent.Ahogy Elinor magyarázta,hogy mit,hogy tegyek el úgy,hogy ne gyűrődjön,azt hittem a falra mászok.Végül is két egész bőröndöt sikerült telepakoltasson velem,na meg természetesen a hajókoffer,amit nem értettem minek a repülőre,de ráhagytam.

   Másnap kora délelőtt landolt a gépünk a hockenheimi reptéren,ahol egy fekete terepjáró várt minket,hogy a hotelhez vigyen.Megkaptuk a szobáink mágneskulcsát,szóval birtokba is vehettük őket.Az enyém krémszínű volt és nagyon ízlésesen be volt rendezve.Lerúgtam cipőimet és bele vetettem magam az ágyba.a mennyország volt,ezt állíthatom.Egész délután el tudtam volna feküdni benne,ám alig negyed óra henyélés jutott ki csupán,ugyanis amint kényelembe helyeztem magam,máris kopogtak az ajtón.

-  Miben segíthetek?-tártam ki az ajtót.
-  Inkább én kérdezném ugyanezt.A hétvégén én leszek a kisasszony kísérője és az,aki megmutat neki mindent.
-  És mi is vagy te,ha szabad kérdeznem?
-  Egy kalauz.-vont vállat és ajkaira széles vigyor terült.

    Csak ekkor engedtem meg magamnak,hogy jobban is szemügyre vegyem.Lazán nekitámaszkodva állt az ajtófélfa mellett.Fekete nadrág és szürke pulcsi volt rajta,kezeiben pedig egy fekete bőrdzsekit szorongatott.Szőke haja összevissza tincsekben állt fején és kicsit még borostás is volt.Erőss német akcentussal beszélte az angolt,bár szerintem egy picikét rá is játszott.Szemei meghatározhatatlanul kékek voltak és fogai pedig túl tökéletesek.

-  Neved?-kérdeztem kurtán.
-  Sebastian.
-  És még mi?
-  Titok.Egyelőre elég,ha csak ennyit tudsz.A te neved lehet tudni?
-  Katica.-vigyorogtam rá,de nem tűnt kétségbeesettnek.
-  Katica és még mi?-ejtette kicsit nehézkesen a nevem.
-  Titok.Egyelőre elég,ha ennyit tudsz.-vigyorogtam rá elégedetten,mivel tekintete elfelhősödött és kicsit azonnal morcosnak tűnt.
-  Érdekes neved van...
-  Be szeretnél jönni,agy sátorozunk még egy kicsit a folyosón?
-  Szabad?-biccentett a szoba felé félénken.
-  Azért hívtalak be,mert igazából nem akarom,hogy begyere.

   Látszott rajta,hogy nem nagyon csípi az angol humort,így amikor legközelebb hozzászóltam,már németül tettem azt.

-  A nevem illetően ha akarod hívhatsz LadyBug-nak is,nem zavar.-ültem vissza az ágyra.
-  Te német vagy?-kapta fel a fejét ijedten.
-  Egy kicsit.Egy kicsit spanyol,kicsit magyar,kicsit francia és kicsit német,meg kicsit angol is.
-  Atya isten...-csapott a homlokára.
-  Téged aztán nehéz lesz elhagyni.
-  Na kösz.Ha csak nyűg vagyok,akkor akár ki is mehetsz.Tudod  hol jöttél be.
-  Nem erről van szó...de mindegy is.Egy óra múlva lenn találkozunk hallban,megmutatják nektek a pályát,meg az ilyen helyeket itt a pálya körül.
-  És ha kihagynám?
-  Mit szeretnél helyette csinálni?
-  Elhúzni innen?!-vontam fel a szemöldököm.
-  Mégis hova?Semmit nem ismersz itt.
-  Tudom az innen kivezető utat és nekem ez elég.
-  És megtennéd ezt a legjobb barátoddal?
-  Honnan tudod,hogy a legjobb barátommal jöttem?
-  Ecclestone úr mondta,hogy jön az unokahúga és hozza a legjobb barátnőjét.Ha pedig te nem Elinor vagy,akkor nyilván csak a legjobb barátnő lehetsz.
-  Okos.De azért remélem nem vársz emiatt most diplomát is.
-  Csak állapodjunk meg.
-  Miben akarsz te velem megállapodni.

-  Ha most itt maradsz és szépen úgy teszel,mintha nagyon is érdekelne ez az egész,akkor esetleg holnap azt kérhetsz,amit akarsz.
-  Te nem tudod kivel alkudozol,remélem tudod.
-  Csak merem remélni,hogy kegyes leszel.
-  Rossz ajtón kopogtatsz.-kacagtam el magam és szétterültem az ágyon.
-  Ettől féltem.-szívogatta fogait.
-  Alku megkötve.Holnap az lesz,amit én akarok.-jelent meg egy ördögi vigyor arcomon.
-  Csak azért ha lehet olyat ne kérj,hogy valahol meztelenül rohangáljak és meg se erőszakolj.
-  Az erőszakolásról szó sem lehet,de a pucér rohangáláson még gondolkodom.Kíváncsi vagyok mi rejtőzik a kis csini naci alatt.
-  Hát..ezt nem fogod megtudni.
-  Pedig már késő...Levetkőztettelek a tekintetemmel.
-  Nem mondták még,hogy kicsit perverz vagy?
-  Egy páran már említették,de ha egyszer ez az igazság...
-  Érdekes személy vagy,az már tuti.
-  De engem így kell elfogadni.És ahogy látom,te máris megszerettél.
-  Ezt meg honnan a jó égből veszed?-vágott ijedt képet.
-  Pont ebből.
-  El vagy tájolva.-legyintett és előkapta a telefonját.
-  Most mit akarsz?
-  Készítek rólad egy képet,hogy ha esetleg a hétvége folyamán megszöknél tőlem,akkor legyen kép,amivel utánad kutatok.
-  De csak akkor,ha te is benne leszel.
-  Én aztán nem.Na tessék szépen mosolyogni.-emelte fel a telefont,majd mielőtt észbe kaptam volna már el is készült a sztárfotó.

***

Ez lett volna a rész máról,remélem mindenkinek tetszett.Kicsit fura lett,azt tudom,de ezt most ilyenre tervezem.

Szép estét nektek,

Puszi:*:*