A gyárban
- Üdv újra a családban!-borul a nyakamba régi versenymérnököm,Suzanne.
- Igen,nem a tegnap volt,hogy kipenderítettek...-mosolygok rá kicsit szarkasztikusan,de utána összetalálkozik pillantásom Seb bosszús nézésével és inkább udvariasan viszonozom a lány ölelését.
- Az nem a te hibád volt,de nyilvánvalóan a csapat számára a legjobb döntést hoztuk.
- Nyilván.-ismétlem meg halkan utána,majd kibontakozva öleléséből visszalépek Seb mellé és szorosan bújok hozzá.
- Ha nem akartok nagy botrányt,szerintem ne ölelkezzetek nyilvánosan,mert még baj is származhat belőle.-javasolja fintorogva.
- Igaza van.-lép odébb Seb ezzel felvéve a lépéstávolságot.
Monoton autóút után érkeztünk meg a gyárba és természetesen először mindenkinek a szállását mutatták meg,ami nem volt nagyon messze a gyártól,az Abbey Gate lakónegyed,a város szélén.Felvittük a cuccainkat,természetesen Sebbel külön lakást kaptunk,minden pletyka elkerülése érdekében,és épp csak azt nem tiltották meg,hogy találkozzunk.
- Hiányozni fogsz éjszaka.-ölel magához,mielőtt visszamennénk a gyárba,találkozni a csapat többi tagjával.
- Te is nekem,de ha ennek az egésznek vége hazamegyünk és végre kettesben leszünk.-próbálom magam is meggyőzni,hogy ennek az egésznek tényleg nemsoká vége és végre ismét anélkül bújhatok Seb karjai közé,hogy bárki is azon filozofálna,hogy mi is van köztünk és miért pont n kerültem a csapatba,hisz volt egy csomó más,tehetségesebb,fiatalabb és férfi pilóta,aki a fél karját adta volna,hogy bekerüljön a világbajnok csapatba.
- Menni kéne.-szólal meg kelletlenül és egy gyors csók után előre sétál,hogy utolérhesse sajtósát.
A gyárban találkozom Rinával,aki legnagyobb meglepetésemre épp Heikki ölelésében élvezi a szép napsütéses időt,ami eléggé meglepő,ahhoz képest,hogy Január 10.-e van.Fájó szívvel de megszakítom a kis kéjelgésüket,majd ezer meg egy bocsánatkérés után elrángatom legjobb barátnőmet.
- Azt hiszem itt az ideje,hogy elmeséld mi is van veled és a kis finn barátunkkal,mert ahogy látom,elég jól el vagytok.-támadom le,amint találok egy üres folyosót.
- Eljött hozzám szilveszterkor és annyira édes volt és romantikus sétát tettünk a folyóparton és a tűzijáték alatt csókolóztunk és annyira romantikus volt és járunk és istenem ez a pasi egy főnyeremény.
- Komolyan jártok?!-kerekednek ki szemeim.-De hisz ez fantasztikus!-ugrok barátnőm nyakába,aki teljesen lefagyott kitörő örömöm láttán.
- Igen,az de szerintem nem kell még Texasban is megtudják.-tol el picit magától,arca komoly,mint amikor a munkáról van szó.
- Igazad van,bocsika.-nézek rá bűnbánó tekintettel.
- Jó,most az egyszer még...De mesélj,mi van közted és Seb közt.Hallottam,hogy elkülönítettek benneteket.
- Gyorsabban terjednek a hírek,mint egy falucskában.Ki mesélte?
- Suzanne újságolta,miután visszajöttetek.
- Remek,akkor legalább panaszkodhatok.Hogy a fenébe gondolják,hogy külön emeletre raknak minket?!Csak épp az ajtót nem zárják ránk esténként!Beszélni fogok Christiannal és megmondom neki,hogy velem ilyet nem tehetnek,legyen szíves beszélni valakivel,hogy oldják meg ezt a kis problémát,mert esküszöm nem maradok itt.Hazamegyek és azt csinálnak,amit akarnak!
- Látom nagyon felidegesítetted magad...-ül fel egy szekrényre és onnan nézett le rám mosolyogva.
- Hogy a fenébe ne lennék,mikor megtiltják,hogy akkor csókoljam meg a barátomat,amikor akarom.Nem tudom Hanna,hogy az égbe bírta ki ezt a hatalmas távolságot.
- Szerintem nem szerette igazán.De most mindenképp nyugodj meg,mert most fogják majd megmutatni a gyárat,tudod amolyan formaság,aztán pedig jön egy megbeszélés a vezetőséggel és még a szerelőkkel is találkoznod kell.
- Már tűkön ülök.Alig várom,hogy lejárjam a lábam és mind olyan dolgokat lássak,amiknek én is része voltam nem is olyan rég.
- Azért volt az már három éve is...Az azért elég idő.
- Kíváncsi vagyok,hogy itt dolgozik-e még.
- Gondoltam,hogy nem felejted el.-csóválja meg fejét mérgesen.
- Szerinted el lehet valakit felejteni,akivel ennyi ideig együtt voltam?
- Azért nem volt az olyan sok...
- Tényleg nem,csak két év.
- Inkább függesszük fel a vitát és vedd ezt fel.-nyom a kezembe egy sötét két egyen pólót.
- Még most is csodálkozom,honnan tudsz előhalászni mindig valami váratlant.
- Ezt például a táskámból szedtem elő.-kacag fel.
- Megyek,megkeresem a mosdót,majd találkozunk.-adok neki egy gyors puszit,majd az öltöző keresésére indulok.
Mikor megvoltam az öltözködéssel copfba fogtam vörös hajam és a csapat keresésére indultam,amit szerencsémre nagyon hamar meg is találom őket,amint épp egy nagy asztal körül ülnek a fogadószobában.Az asztal körül mindenki ott van,aki számít a csapatban.Christian,a csapatfőnök,Adrian a mérnökök feje,Dietrich a csapat tulajdonosa és még néhány kirendelt a Renault-tól.Meg természetesen Rina,Soña és Mónica,az én kis csapatom.
- Szerencsére előkerültél.Kereső alakulatokat akartunk küldeni utánad.-nevet fel Adrian és hellyel kínál maga mellett,amit el is fogadok.
- Nem kellett,csak már kicsit nehezebben megy az eligazodás,mint rég.
- Bocsánat a késésért!-esett be a nagy,lengőajtón egy szőke srác.
- Jamie!Te meg merre az égben voltál?!Szegény Käthe meg itt vár.-fakad ki a csapatfőnök,mire a szőke srác behúzza nyakát és úgy sunnyog a társaság felé.
Kicsi időre van szükségem,míg rájövök,hogy én őt ismerem.Ahogy lazán bevágja magát a sajtósom és edzőm közé azonnal felismerem.Ő az én volt versenymérnököm.Talán több is annál.
- James...-suttogom halkan,senki nem hallotta szerencsémre.
- Szóval,nyilván mindenkiben felmerül a kérdés,hogy James barátunk mit keres itt,hát akkor elmondom.-kezdett bele Christian.-Szóval,a csapattal úgy határoztunk,hogy mivel míg Käthe itt dolgozott addig James volt a versenymérnöke,és ők ketten remek csapatot alkottak,így most is egy csapatban fogják végezni a munkájukat.
- Rendben.-bólint Rina és ördögi vigyorral rám néz.-A szerződés és a papírok már rendben vannak,már csak a formaságok,mint a gyárbejárás és ehhez hasonlók maradtak.
- Akkor azt hiszem indulhatunk is.-áll fel Christian.
Ez egy elég rövidke megbeszélés volt,de én csak örülök neki.Mindenki sorban elhagyja a termet,én utoljára maradok,hogy kicsit összeszedjem magam.
- Minden rendben?-lép mellém Jamie.
- Azt hiszem igen.-sóhajtok és belenézek szürkéskék szemeibe.-Most igen.
- Rég láttuk egymást.
- Igen,de azt hiszem erre szükségem volt.a felejtéshez.
- És sikerült elfelejtened?
- Szerinted,ha a válasz igen lenne,akkor most így néznék ki?
- Jó,hülye kérdés,nézd el nekem.
- Elnézem,de csak a múltunk miatt.-mosolygok rá kicsit leverten és mikor sikerül összeszednem magam a többiek után indulok,Jamievel a nyomomban,közben pedig felidézem magamban a közös emlékeket,mert volt egy néhány.
- 2007.Március 9. -
- Ha ennyi csokit eszel,kislány...Nem fogsz beleférni a kocsiba.-nevetett rám Jamie,amikor beszálltam a kocsijába,egy szelet csokival a kezemben.
- Mintha az a te problémád lenne.Majd én gondoskodom róla,hogy ne hízzak meg túlságosan.Inkább vezess,mert a végén belehajtasz egy fába.
- A vezetés miatt pedig majd én aggódom.
- Hová megyünk ma?
- Elviszlek egy nagyon menő helyre.
- Hová?-kíváncsiskodtam tovább.
- Majd meglátod.Inkább adj egy kicsit a csokiból.-kapta ki a kezemből és egy nagyot harapott belőle.
- Ez szemétség volt!-rivalltam rá és jól belekönyököltem az oldalába.
Kis vitatkozás után végül kimentünk a városból és egy nagy farmon kötöttünk ki.Először nem értettem minek jöttünk ide,de aztán nagy nehezen kihúztam belőle,hogy lovaglást tervez.
- Nos,ezek nem vörös bikák,de szerintem ez sem lesz olyan rossz.-fogta meg kezem és az istállók felé kezdett vonszolni.
- Imádok lovagolni,nem számít,hogy nem vörös bikák.-kacagtam és követtem.
Az egész napot ott töltöttük,pedig tudtam,hogy inkább edzenem kellene,hisz hamarosan kezdődött az idény,de nem érdekelt,hisz együtt lehettem Jamievel,aki akkoriban sokkal fontosabb volt nekem,mint bárki.Az ő jelenléte még Seb létezését is elhomályosította.Sokkal intenzívebb érzelmeket váltott ki belőlem,mint bári más addig,hisz nekem még előtte soha sem volt olyan igazi,nagybetűs Szerelmem.
- Köszönöm neked ezt a fantasztikus napot.-búcsúztam Jamietől a parkolóba a szállás előtt.
- Nincs mit.Szerintem majd megismételhetnénk.
- Szerintem is.Majd megbeszéljük holnap.
- Remek lesz,már alig várom.-adtam puszit sima arcára,majd kinyitottam a kis Ford ajtaját,hogy kiszálljak.
- Várj még.-mondta és visszarántva megcsókolt.
Az a csók volt életem első igazán igazi első csókja.Lehet,hogy cikin hangzik,de ez így igaz.Addig a pillanatig még nem csókoltak meg úgy igazából és még sosem éreztem azt a fajta bizsergést,amikor az egész világ megszűnik létezni,csak az ő ajkai számítanak és az,hogy el ne engedjen soha.Ez pont olyan volt.
- Így már mehetsz.-húzta kisfiús mosolyra ajkait.
- Köszönöm.-mosolyogtam csillogó szemekkel és szégyellősen kikecmeregtem az autóból,hogy bemenjek végre aludni egy keveset.
- Jelen -
- Ki az a srác,akivel ma sétáltál?-kérdezi Seb vacsora közben.Nem tűnik valami vidámnak.
- Ő egy régi ismerősöm.
- És van okom féltékenynek lenni?
- Hmm...nincs-nyögöm ki a választ egy kis hezitálás után.
- Ez nem hangzott valami meggyőzőnek.
- Sajnálom,hogy nem tudlak meggyőzni,de a szavamat adom,hogy nincs okod féltékenykedni.
- Akkor jó.-sóhajt és a szájába rak egy falat szószos tésztát.
- Milyen napod volt?
- Hosszú,de legalább most itt vagy velem.Kár,hogy nem alhatunk együtt.-fintorodik el.
- Én is szeretném,de nincs kedvem már az első este szabályt szegni.Majd holnaptól.-kacsintok rá.
- Már alig várom.
- Nálam nem jobban.
Miután befejeztük a vacsit és visszaindulok a lakásomba.A lépcsőkanyarban valaki utolért.Azt hittem Seb az,de hamar rájövök,hogy a szőke buksi nem páromhoz tartozik,hanem egy kedves ismerőshöz,Jamiehez.
- Hazafele?-kérdezi mosolyogva és beletúr szőke fürtjeibe.
- Itt van már az ideje.Kicsit elfáradtam a mai napra.
- Elkísérhetlek esetleg?
- Persze,gyere csak.-biccentek az emelet felé és elindulunk
Csöndesen lépkedünk felfelé és mikor a szobám elé érünk megállunk picit beszélgetni.A szívem a torkomban dobog,pedig semmi értelme nincs.Nekem ott van Seb és nem kellene Jamesre vágynom,de akkor is.Ahogy ajkait szexi félmosolyra húzza és szemei szikráznak az örömtől,egyszerűen nem bírok magammal.Kezeimet nyaka köré fonom és magamhoz vonva megcsókolom.Nem ellenkezik,sőt...Vadul viszonozza bizonytalan csókomat és azonnal az ölébe kap,úgy présel neki a falnak.El sem hiszem,hogy ez megtörténhet.
- Hiányozni fogsz éjszaka.-ölel magához,mielőtt visszamennénk a gyárba,találkozni a csapat többi tagjával.
- Te is nekem,de ha ennek az egésznek vége hazamegyünk és végre kettesben leszünk.-próbálom magam is meggyőzni,hogy ennek az egésznek tényleg nemsoká vége és végre ismét anélkül bújhatok Seb karjai közé,hogy bárki is azon filozofálna,hogy mi is van köztünk és miért pont n kerültem a csapatba,hisz volt egy csomó más,tehetségesebb,fiatalabb és férfi pilóta,aki a fél karját adta volna,hogy bekerüljön a világbajnok csapatba.
- Menni kéne.-szólal meg kelletlenül és egy gyors csók után előre sétál,hogy utolérhesse sajtósát.
A gyárban találkozom Rinával,aki legnagyobb meglepetésemre épp Heikki ölelésében élvezi a szép napsütéses időt,ami eléggé meglepő,ahhoz képest,hogy Január 10.-e van.Fájó szívvel de megszakítom a kis kéjelgésüket,majd ezer meg egy bocsánatkérés után elrángatom legjobb barátnőmet.
- Azt hiszem itt az ideje,hogy elmeséld mi is van veled és a kis finn barátunkkal,mert ahogy látom,elég jól el vagytok.-támadom le,amint találok egy üres folyosót.
- Eljött hozzám szilveszterkor és annyira édes volt és romantikus sétát tettünk a folyóparton és a tűzijáték alatt csókolóztunk és annyira romantikus volt és járunk és istenem ez a pasi egy főnyeremény.
- Komolyan jártok?!-kerekednek ki szemeim.-De hisz ez fantasztikus!-ugrok barátnőm nyakába,aki teljesen lefagyott kitörő örömöm láttán.
- Igazad van,bocsika.-nézek rá bűnbánó tekintettel.
- Jó,most az egyszer még...De mesélj,mi van közted és Seb közt.Hallottam,hogy elkülönítettek benneteket.
- Gyorsabban terjednek a hírek,mint egy falucskában.Ki mesélte?
- Suzanne újságolta,miután visszajöttetek.
- Remek,akkor legalább panaszkodhatok.Hogy a fenébe gondolják,hogy külön emeletre raknak minket?!Csak épp az ajtót nem zárják ránk esténként!Beszélni fogok Christiannal és megmondom neki,hogy velem ilyet nem tehetnek,legyen szíves beszélni valakivel,hogy oldják meg ezt a kis problémát,mert esküszöm nem maradok itt.Hazamegyek és azt csinálnak,amit akarnak!
- Látom nagyon felidegesítetted magad...-ül fel egy szekrényre és onnan nézett le rám mosolyogva.
- Hogy a fenébe ne lennék,mikor megtiltják,hogy akkor csókoljam meg a barátomat,amikor akarom.Nem tudom Hanna,hogy az égbe bírta ki ezt a hatalmas távolságot.
- Szerintem nem szerette igazán.De most mindenképp nyugodj meg,mert most fogják majd megmutatni a gyárat,tudod amolyan formaság,aztán pedig jön egy megbeszélés a vezetőséggel és még a szerelőkkel is találkoznod kell.
- Már tűkön ülök.Alig várom,hogy lejárjam a lábam és mind olyan dolgokat lássak,amiknek én is része voltam nem is olyan rég.
- Azért volt az már három éve is...Az azért elég idő.
- Kíváncsi vagyok,hogy itt dolgozik-e még.
- Gondoltam,hogy nem felejted el.-csóválja meg fejét mérgesen.
- Szerinted el lehet valakit felejteni,akivel ennyi ideig együtt voltam?
- Azért nem volt az olyan sok...
- Tényleg nem,csak két év.
- Inkább függesszük fel a vitát és vedd ezt fel.-nyom a kezembe egy sötét két egyen pólót.
- Még most is csodálkozom,honnan tudsz előhalászni mindig valami váratlant.
- Ezt például a táskámból szedtem elő.-kacag fel.
- Megyek,megkeresem a mosdót,majd találkozunk.-adok neki egy gyors puszit,majd az öltöző keresésére indulok.
Mikor megvoltam az öltözködéssel copfba fogtam vörös hajam és a csapat keresésére indultam,amit szerencsémre nagyon hamar meg is találom őket,amint épp egy nagy asztal körül ülnek a fogadószobában.Az asztal körül mindenki ott van,aki számít a csapatban.Christian,a csapatfőnök,Adrian a mérnökök feje,Dietrich a csapat tulajdonosa és még néhány kirendelt a Renault-tól.Meg természetesen Rina,Soña és Mónica,az én kis csapatom.
- Nem kellett,csak már kicsit nehezebben megy az eligazodás,mint rég.
- Bocsánat a késésért!-esett be a nagy,lengőajtón egy szőke srác.
- Jamie!Te meg merre az égben voltál?!Szegény Käthe meg itt vár.-fakad ki a csapatfőnök,mire a szőke srác behúzza nyakát és úgy sunnyog a társaság felé.
Kicsi időre van szükségem,míg rájövök,hogy én őt ismerem.Ahogy lazán bevágja magát a sajtósom és edzőm közé azonnal felismerem.Ő az én volt versenymérnököm.Talán több is annál.
- James...-suttogom halkan,senki nem hallotta szerencsémre.
- Szóval,nyilván mindenkiben felmerül a kérdés,hogy James barátunk mit keres itt,hát akkor elmondom.-kezdett bele Christian.-Szóval,a csapattal úgy határoztunk,hogy mivel míg Käthe itt dolgozott addig James volt a versenymérnöke,és ők ketten remek csapatot alkottak,így most is egy csapatban fogják végezni a munkájukat.
- Rendben.-bólint Rina és ördögi vigyorral rám néz.-A szerződés és a papírok már rendben vannak,már csak a formaságok,mint a gyárbejárás és ehhez hasonlók maradtak.
- Akkor azt hiszem indulhatunk is.-áll fel Christian.
Ez egy elég rövidke megbeszélés volt,de én csak örülök neki.Mindenki sorban elhagyja a termet,én utoljára maradok,hogy kicsit összeszedjem magam.
- Minden rendben?-lép mellém Jamie.
- Azt hiszem igen.-sóhajtok és belenézek szürkéskék szemeibe.-Most igen.
- Rég láttuk egymást.
- Igen,de azt hiszem erre szükségem volt.a felejtéshez.
- És sikerült elfelejtened?
- Szerinted,ha a válasz igen lenne,akkor most így néznék ki?
- Jó,hülye kérdés,nézd el nekem.
- Elnézem,de csak a múltunk miatt.-mosolygok rá kicsit leverten és mikor sikerül összeszednem magam a többiek után indulok,Jamievel a nyomomban,közben pedig felidézem magamban a közös emlékeket,mert volt egy néhány.
- 2007.Március 9. -
- Mintha az a te problémád lenne.Majd én gondoskodom róla,hogy ne hízzak meg túlságosan.Inkább vezess,mert a végén belehajtasz egy fába.
- A vezetés miatt pedig majd én aggódom.
- Hová megyünk ma?
- Elviszlek egy nagyon menő helyre.
- Hová?-kíváncsiskodtam tovább.
- Majd meglátod.Inkább adj egy kicsit a csokiból.-kapta ki a kezemből és egy nagyot harapott belőle.
- Ez szemétség volt!-rivalltam rá és jól belekönyököltem az oldalába.
Kis vitatkozás után végül kimentünk a városból és egy nagy farmon kötöttünk ki.Először nem értettem minek jöttünk ide,de aztán nagy nehezen kihúztam belőle,hogy lovaglást tervez.
- Nos,ezek nem vörös bikák,de szerintem ez sem lesz olyan rossz.-fogta meg kezem és az istállók felé kezdett vonszolni.
- Imádok lovagolni,nem számít,hogy nem vörös bikák.-kacagtam és követtem.
Az egész napot ott töltöttük,pedig tudtam,hogy inkább edzenem kellene,hisz hamarosan kezdődött az idény,de nem érdekelt,hisz együtt lehettem Jamievel,aki akkoriban sokkal fontosabb volt nekem,mint bárki.Az ő jelenléte még Seb létezését is elhomályosította.Sokkal intenzívebb érzelmeket váltott ki belőlem,mint bári más addig,hisz nekem még előtte soha sem volt olyan igazi,nagybetűs Szerelmem.
- Köszönöm neked ezt a fantasztikus napot.-búcsúztam Jamietől a parkolóba a szállás előtt.
- Nincs mit.Szerintem majd megismételhetnénk.
- Szerintem is.Majd megbeszéljük holnap.
- Remek lesz,már alig várom.-adtam puszit sima arcára,majd kinyitottam a kis Ford ajtaját,hogy kiszálljak.
- Várj még.-mondta és visszarántva megcsókolt.
Az a csók volt életem első igazán igazi első csókja.Lehet,hogy cikin hangzik,de ez így igaz.Addig a pillanatig még nem csókoltak meg úgy igazából és még sosem éreztem azt a fajta bizsergést,amikor az egész világ megszűnik létezni,csak az ő ajkai számítanak és az,hogy el ne engedjen soha.Ez pont olyan volt.
- Így már mehetsz.-húzta kisfiús mosolyra ajkait.
- Köszönöm.-mosolyogtam csillogó szemekkel és szégyellősen kikecmeregtem az autóból,hogy bemenjek végre aludni egy keveset.
- Jelen -
- Ő egy régi ismerősöm.
- És van okom féltékenynek lenni?
- Hmm...nincs-nyögöm ki a választ egy kis hezitálás után.
- Ez nem hangzott valami meggyőzőnek.
- Sajnálom,hogy nem tudlak meggyőzni,de a szavamat adom,hogy nincs okod féltékenykedni.
- Akkor jó.-sóhajt és a szájába rak egy falat szószos tésztát.
- Milyen napod volt?
- Hosszú,de legalább most itt vagy velem.Kár,hogy nem alhatunk együtt.-fintorodik el.
- Én is szeretném,de nincs kedvem már az első este szabályt szegni.Majd holnaptól.-kacsintok rá.
- Már alig várom.
- Nálam nem jobban.
Miután befejeztük a vacsit és visszaindulok a lakásomba.A lépcsőkanyarban valaki utolért.Azt hittem Seb az,de hamar rájövök,hogy a szőke buksi nem páromhoz tartozik,hanem egy kedves ismerőshöz,Jamiehez.
- Hazafele?-kérdezi mosolyogva és beletúr szőke fürtjeibe.
- Itt van már az ideje.Kicsit elfáradtam a mai napra.
- Elkísérhetlek esetleg?
- Persze,gyere csak.-biccentek az emelet felé és elindulunk
Csöndesen lépkedünk felfelé és mikor a szobám elé érünk megállunk picit beszélgetni.A szívem a torkomban dobog,pedig semmi értelme nincs.Nekem ott van Seb és nem kellene Jamesre vágynom,de akkor is.Ahogy ajkait szexi félmosolyra húzza és szemei szikráznak az örömtől,egyszerűen nem bírok magammal.Kezeimet nyaka köré fonom és magamhoz vonva megcsókolom.Nem ellenkezik,sőt...Vadul viszonozza bizonytalan csókomat és azonnal az ölébe kap,úgy présel neki a falnak.El sem hiszem,hogy ez megtörténhet.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett mindenkinek.Annyira sajnálom,hogy ennyi napot kihagytam,de nem igazán volt időm.Ez a rész nem lett az igazi,de ez csak egy átvezetés a komolyabb bonyodalmak felé.
Szép estét mindenkinek!
Puszi:*:*
Szia!
VálaszTörlésMiért érzek én itt ekkora baj szagot? Ez a Jamie nekem nagyon nem tetszik. Vagyis nem lenne nekem bajom vele, ha nem lenne ott Käthe-nek Sebi. Nagyon nem fog ez a dolog jól elsülni. Főleg, hogy a végén még meg is csókolták egymást. Ebből oltári nagy baj lesz, főleg, ha Seb tudtára jut.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennek mi lesz a folytatása, szóval tessék igyekezni vele.
Puszi:*