13.Rész

Valami megszakad

-  Te...te mit csinálsz.-habog barátnőm a szoba ajtajában.
-  Rina!-pattanok ki az ágyból rémülten.
-  Ezt azt hiszem azonnal meg kell magyaráznod,mert én addig itt maradok.
-  Oké,csak felöltözök.-próbálkozok.
-  Én azt hiszem megyek is.-evickél ki az ágyból Jamie.
-  Nem,te is maradsz.-bök a srác felé mérgesen.
-  Oké...-bólint remegve és visszaül mellém.
-  Szóval..Mi a szar ez a z egész?-dobol Rina lábával türelmetlenül.
-  Tudod...mi csak...-kezdek bele,de semmi ésszerű magyarázatot nem tudok adni erre az egésze.
-  Inkább hagyjuk.Meggondoltam magam.Most kimegyek és mikor visszajövök Jamie már nem lesz itt.Megteszem nektek azt a szívességet,hogy hallgatok,de ez még egyszer elő ne forduljon.-hadraja el mondandóját,majd kicsörtet a szobából.

   Sosem láttam barátnőmet még ennyire idegesnek,bár teljesen igaza volt.Amit teszek az igazán rossz és abba kell hagynom,mielőtt bárki is megsérül.

-  Jamie,szerintem jobb ha elmész.
-  Lehet igazad van.-pattan ki az ágyból és öltözködni kezd.
-  A gyárban találkozunk.-köszönök el tőle.
-  Ott látjuk egymást.-nyom egy puszit a homlokomra és távozik

   Én is felöltöztem és mikor kész voltam nekiláttam reggelit készíteni.Nem telik el öt perc Rina robog be az ajtón,és leül az asztal mellé.

-  Ezt mégis,hogy képzelted?
-  Nem tudom,csak megtörtént.Az este felkísért a szobámba,akkor elküldtem,de ma reggel csak úgy beállított és letámadott.nem tudom mi ütött belém,de nem ellenkeztem.
-  De igaz,csak egyszeri alkalom,mert ha mégsem,akkor kénytelen leszek elmondani Sebastiannak.
-  Egyszeri alkalom,ígérem.
-  Tudod,hogy úgy sem fogom elhinni,de kezdetnek nem rossz.
-  Remek.Kételkedsz bennem.
-  Nem kételkedek,egyszerűen nem bízom benned mostantól.
-  Miért?
-  Még kérded?-fakad ki idegesen.
-  Igen,jó lenne tudni.
-  Talán mert most nyitottam rád egy másik pasival,miközben együtt vagy Sebivel.Ez nem elég?
-  Igazad van.-hajtom le a fejem szomorún,mert tudom,hogy igaza van,meg sem próbálok védekezni,a helyzet annyira egyértelmű és azt is tudom,hogy egy hatalmas szívességet tesz nekem,azzal,hogy elhallgatja az igazságot Seb elől,pedig megtehetné,hogy azonnal rohan Sebhez,és elmondja neki mit látott,de ő nem olyan.
-  Nekem mindig igazam van.
-  Hagyjuk inkább.
-  Most mennem kell.Vár a munka és Heikkivel is találkoznom kell.Soña üzeni,hogy az edzőterembe menj.
-  Oké.

   Kikísérem Rina-t és visszatérek a reggelimhez,amit hamar el is pusztítok,majd megyek is a gyárba.A gyárban egyenesen megyek az edzőterembe,ahol Soña már nagyon idegesen vár rám.Gyorsan átöltözök és vízzel a kezemben térek vissza.

-  Te mégis hol a jó égben voltál?-kérdezi erős spanyol akcentussal.
-  Bocsánat,kicsit elaludtam.
-  Nemsoká dél..Hogy az égbe tudtál elaludni?
-  Nem csörgött a telefonom.Sajnálom...-hajtom le a fejem szomorkásan.
-  Ezért a kis malőrért két órával többet fogunk ma edzeni.
-  Abból egy fél a masszázs lesz,mert az izmaim úgy fognak kinézni,mint a gordiuszi csomó.
-  Legalább megtanulod,hogy ne aludj el máskor.
-  Oké,ez jogos.Nem fogok többet elaludni.Ígérem.
-  Remek,akkor kezdhetjük.Mondjuk öt kilométer a futópadon.
-  Ne már...-nyögök fel rémülten.
-  Halálosan komoly...Miért,te mire számítottál?
-  Befonod a hajam,megteázunk....
-  Nem vagy vicces,na nyomás!

   Nagyjából a lelket is kihajtotta belőlem a gonosz diktátor és mire a másfél óra letelt és elértünk a masszázsig,addigra már teljesen kifáradtam és semmi erőt nem éreztem magamban a járáshoz.Felfeküdtem a masszázsasztalra és vártam,hogy végre elkezdődjön a pihentető kényeztetés.

-  Majd én átveszem.-hallom meg Seb hangját a háttérben.
-  De aztán nem szeretkezünk a masszázsasztalomon.Vadonatúj....Nem akarom,hogy foltos legyen.-kacag Soña és ajtó csapódik,majd harsány nevetés üti meg a fülem.
-  Mi az ég ennyire vicces?-kérdezem morcosan.
-  Sosem csináltam még ilyet.
-  Egyszer mindent ki kell próbálni.
-  Akkor,ha valamit rosszul csinálok,csak szólj.
-  Majd nyögök.-kuncogok és visszahajtom a fejem az asztalra.

   Kezei finomak és puhák voltak,ahogy bevándorolták testem szinte minden porcikáját.Egyszerűen varázslatos volt.Éreztem,ahogy testem ellazul és izmaim feltöltődnek.Egy idő után az ujjakat ajkak finom simogatása váltja fel,ami halk sóhajokat vált ki belőlem.

-  Seb,ezt komolyan most akarod?-sóhajtok fel halkan.
-  Van ellene ellenvetésed?
-  Nincs,de akkor ne foltozzuk össze szegény lány masszázsasztalát.
-  Majd vigyázunk.
-  Van nálad?-kérdezem kicsit határozottabban.
-  Bassza meg...Nincs!-káromkodja el magát,majd kihúzza kezét farzsebéből és idegesen forgatja szemeit.
-  Akkor mi lenne,ha este bepótolnánk?Főznék valami finom vacsit és a kényelmes ágyikóban megejtenénk a  mi kis légyottunkat.akkor már lenne nálad.
-  Remek ötlet.
-  Akkor most felöltözök és utána megebédelünk az ebédlőben,együtt.
-  Legyen.Már alig várom.

   Ő előrement én padig akkor csatlakozok hozzá,amikor elkészülök és olyan külsőt varázsolok magamnak,ami elfogadható.Az ebédlőben Rináékkal egy asztalnál ülünk és végigbeszéljük az egészet.Ebéd után Sebnek és Heikkinek edzeni kellett menni én pedig addig benézek a mérnöki szárnyba és beszélgetek néhány mérnökkel,ezzel pedig nagyjából el is telik a napom.

   Mire Seb előkerül,addigra én már kész vagyok a vacsorának nagy részével és már csak a terítés van hátra.

-  Szerintem ezt inkább hagyjuk.Nekem úgysincs kedvem vacsorázni.-karol át hátulról,mikor lepakolja cuccait.
-  Nem azért kínlódtam a vacsival,hogy utána átszeretkezzünk egy egész estét.
-  Pedig én így gondoltam.-fordít szembe magával és megcsókol.
-  Vacsizzunk,utána egész este a tied vagyok.Mit szólsz?
-  Nem ezek voltak a terveim ma estére,de legyen.Mi fincsit főztél?
-  Indiait...Remélem nem baj?
-  Csirke?
-  Az...
-  Imádlak.Pont ma gondoltam rá,hogy el kellene látogatnom egy indiai étterembe.
-  Csak kamuzol.Utálod az indiai kaját.
-  Ez nem igaz.Heikki folyton ilyen zöld cuccokkal töm,ez a kis csirke igazi felüdülés lesz.
-  Akkor fejezd be a terítést,én pedig kiteszem a kaját tányérokra.
-  Oké.-mosolyog rám és átveszi az evőeszközöket.

   Csöndesen megvacsoráztunk,majd kicsit még beszélgettünk a nappaliban.Mikor végleg megelégeltem,hogy Seb nem bír magával beadtam a derekam és kézen fogva a szobámba vezettem.Nem sokat lacafacázott,azonnal elvette,ami kellett neki.Ez a szeretkezés más volt.Szilveszterkor annyira gyöngéd volt és türelmes.Ezúttal azonban azonban minden gyöngédség kiveszett belőle és csak a mohó vágy mutatkozott mozdulataiban....nem mintha bántam volna.

   Fél óra múlva fáradtan és beteljesedetten hajtom fejem mellkasára,mely még mindig szaporán emelkedik és süllyed.Apró karikákat rajzolok ujjammal és közben próbálok megnyugodni kicsit.

-  Megyek,lezuhanyozok.-ül fel kicsit később.
-  Addig én alszom egy picit.
-  Szép álmokat édesem.-ad puszit homlokomra és besétál a fürdőbe,ami halvány fénnyel árasztja el kicsiny lakást.

  Még fél perce sem csukhatta be maga mögött az ajtót,mikor az hangos zajjal vágódik ki és Seb jelenik meg az immár éles fényben,kezében valami átlátszót tartva.

-  Azt hiszem van egy kis problémánk....

/Rina szemszöge/

    Nagyon haragudtam reggel Käthe-re reggel,de ahogy telt a nap,egyre elhalványodott.Tudom,hogy vesztébe rohan és bár megígértettem vele,hogy nem fordul elő többet,a hatodik érzékem azt súgta,hogy nem fog tudni ellenállni annak a szoknyapecérnek,ahogy régen sem tudott.

   Jamie régen,amikor együtt voltak,ott csalta meg ahol tudta,de annyira elvakultan szerelmes volt abba a szemétládába,hogy azt sem látta,ami a szeme előtt történik.Egy kis ideig nyugodt voltam,míg Kimivel kavart,bár nem esett jól.Aztán egyedül volt,és utána végre egymásra találtak Sebivel,persze neki ez sem elég...Neki Jamie is kell,pedig tudja,hogy nem is keveset szenvedett.Azokat a felhőtlenül boldog napokat keservesen megfizette.Nem tudtam ugyan rajtakapni azt a szemetet,de legalább meg tudtam győzni barátnőmet,hogy nem kellene vele lennie,persze attól még borzalmasan érezte magát,amikor otthagyta az istállót és más munkát kellett keressen,de ezekről legszívesebben nem beszél.

-  Minden rendben kicsim?-teszi combomra hideg kezét párom.
-  Persze,csak kicsit elgondolkodtam.
-  Mi az,amin az én kis angyalkám így el tud gondolkozni?
-  Az,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy itt vagy nekem.-furakszom karjai közé.
-  Látod,ezt pont így gondolom én is.-ad egy nagy puszit a fejem búbjára és még szorosabbra fonja karjait körülöttem.
-  Akkor jó.Nem akarsz lefeküdni?
-  Veled bármikor...-húzza félmosolyra ajkait.
-  Jaj,kis perverz...alvásra gondoltam.-csapom vállon.
-  Miért,szerinted én nem?Akkor most ki is a perverz?-kacag fel harsányan.
-  Aludjunk inkább,álmos vagyok.
-  Oké,nekem is hosszú napom volt.

   Heikki karjai közt elaludni olyan,volt,mintha maga a mennyország szállt volna alá,csak azért,hogy biztosítsa,hogy szép álmaim lesznek.Reggel teljesen kipihenten és mosolyogva ébredek.Közös zuhany után megreggelizünk,majd együtt megyünk a gyárba.Az irodám előtt elköszönök páromtól és benyitok.Az asztalom előtt a földön Käthe kuporog és patakokban folynak könnyei.Valamit tart a kezében.

-  Mi a probléma?-karolom át.
-  Ez...-nyomja a kezembe a dolgot,ami nála volt.
-  Ez mi?
-  Terhességi teszt....
-  Minek az neked?Nem szoktatok védekezni Sebivel?
-  De igen,viszont az este kiszakadt és nem tudom,hogy ez mit jelent...
-  Ez negatív...-veszem jobban szemügyre.
-  Igen,ez az első,nem emiatt sírok.Elvégeztem még egyet,az pozitív lett,de ijedtemben eldobtam.
-  Ha ez este történt,akkor ennek az egésznek semmi jelentősége.Az ilyen tesztek megbízhatatlanok.
-  De ha mégsem?-szipogja.
-  Akkor mi van?Szeretitek egymást Sebivel,majd megoldjátok.Vagy esetleg a...
-  Nem,vele esélytelen....Nem szeretkeztünk,csak csókolóztunk,attól pedig ha jól tudom senki nem lesz terhes.
-  Igaz...Szóval,szerintem várjunk pár napot és megismételjük ezt az egészet.Addig nem mondasz senkinek semmit,minden marad így és fel a fejjel,minden rendben lesz.-ölelem ismét át,pedig tudom,hogy erre nem sok esély van.

***

Ez lett volna a rész,ami mint mostanában mindig,késett egy napot.Nagyon,nagyon sajnálom,de a tegnap tényleg nem volt időm.Ebben azért már történnek dolgok,remélem egyre érdekesebb lesz számotokra,mert nekem jelenleg ez a kedvenc történetem.

Holnap elképzelhető,hogy lesz rész az egyik új történethez,mivel a Forgiven-hez még mindig nem fogalmazódott meg,mit is szeretnék valójában kezdeni vele.

Legyen szép estétek és remélem nem készített ki benneteket nagyon a hétfő.

Puszi:*:*