14.Rész

Mit sem érek nélüled

-  Amikor valami csajosra gondoltál,nem hittem volna,hogy egyenesen a fodrászhoz viszel.-állok meg barátnőmmel szemben kicsit fáradtan.

-  Pedig én egyből erre gondoltam.Nem tetszettél  vörösen.

-  És a hosszú haj?Azzal mégis mi bajod volt?
-  Így sokkal jobb.
-  Oké.-vonok vállat mosolyogva és átkarolva vállát elsétálunk a kocsiig,amit még érkezésünkkor hagytunk a parkolóban.-Örülök,hogy legalább egyikünknek tetszik ez az egész.
-  Most megint mi bajod?
-  Csak eszembe jutott a teszt.
-  Nyugi.Nem lesz semmi baj.-ölel meg szorosan.
-  A próféta szóljon belőled.
-  Az szól,majd meglátod.Csak bíznod kell és minden rendben lesz.Ebben száz százalékig biztos vagyok.
-  Jó lenne.Nagyon nem akarok terhes lenni.
-  Elhiszem,de ha tegyük fel nem lesz szerencsénk és mégis az vagy,akkor mit fogsz csinálni?
-  Nem tudom.Először is megmondom Sebnek,aztán eldöntjük ketten.
-  Okos dolog,hogy nem akarsz egyedül dönteni.
-  Ennél többet nem tehetek.
-  Ne legyél letörve.Visszamegyünk lakásodra és megeszünk néhány tonna fagyit.Mit szólsz?
-  Sajnálom,de most nincs kedvem.Inkább csak menjünk vissza,beszélni akarok Sebivel.
-  Oké.Máris mehetsz a kis szöszihez.-kacsint rám és beindítja a motort.

   Visszaérve a lakásunkhoz,elköszönök Rinától és besétálok a kis lakába.Benn ég a lámpa és édes illatok szűrődnek ki a konyhából.Halvány mosolyra húzom a szám és letéve kabátom az illatokat követve megérkezek a konyhába.Seb a tűzhely előtt áll és épp fűszerez valamit,aminek isteni illata van.Csöndben odasétálok hozzá és hátához simulok.

-  Mi baj,tündérem?-kérdezi mosolyogva.
-  Hiányoztál.-dünnyögöm gyerekesen vékony hangon.
-  Te is nekem,de csak reggel mentetek el Rinával,nem olyan rég.-fordul meg és átkarolva vállaimat szorosan ölel magához.
-  Igen,de most annyira nagyon kellesz nekem.
-  Tudod,hogy itt vagyok,bármire legyen szükséged.-puszilja meg fejem búbját.
-   Soha ne hagyj el.-suttogom pulcsijának anyagába és ismét felvillan előttem a pozitív teszt képe,amint épp beledobom a kukába.
-  Nem tennék ilyet sohasem.
-  Megígéred?
-  Becsület szavamra.De elárulod,hogy most mi ez a nagy érzelmeskedés?
-  Seb,lehet,hogy terhes vagyok.-nézek fel kék szemeibe és kibuggyannak könnyeim.
-  Tessék?-kerekednek ki szemei.
-  A tegnap előtt,amikor kiszakadt az óvszer...nos én másnap reggel végeztem két tesztet.az egyik negatív lett,de a mások pozitív.

-  Figyelj rám egy kicsit.-fogja meg kezeimet és leguggol a tűzhely elé,majd engem az ölébe von.-Tudom,hogy te nem akarod,de ha mégis az lennél,akkor sem kell semmitől sem félned,mert megoldanánk.Elég idősek vagyunk,fel tudnánk nevelni azt a picit,efelől semmi kétségem.Ha pedig nem vagy terhes,akkor minden megy ugyanabban a kerékvágásban tovább,legfeljebb a jövőben jobban vigyázunk.
-  Imádom,hogy ilyen optimista vagy.-bújtam hozzá még szorosabban.
-  Hát,legalább én legyek az.
-  Pontosan.
-  Nem vagy éhes?-vált gyorsan témát.
-  De igen.Mi fincsit főzöl?
-  Meggyleves,ahogy anyukám csinálja és krumplipüré rántott hússal.Remélem szereted...
-  Imádom őket.Mikor lesz kész?
-  Tíz perc.Addig menj és szedd rendbe magad.
-  Oké.-fújom ki a levegőt és feltápászkodok a földről,majd őt is felsegítem.
-  Nem kell sietned,addig legalább megterítek.
-  Biztos ne segítsek?
-  Nem kell,te csak menj és frissítsd fel magad.
-  Azonnal itt leszek.
-  Oké.-bólint és visszafordul a tűzhely felé,hogy tovább folytathassa a főzőcskézést.

    Bementem a fürdőbe és vizet fröcskölve arcomra kicsit rendbe szedtem magam,hogy mire visszamegyek,ne az a szerencsétlen lány legyek,akinek semmi reménye nincs már.A sminkemen is rendeztem egy keveset és hajamat pedig feltűztem oldalt,mert a szemembe lógott.mikor kész vagyok visszatérek Sebhez,aki épp a tányérokat rakja fel az asztalra.Annyira kis édes.

-  Többet kellene otthon lenned és főzőcskézned,csak nekem.
-  Nos,holnap után úgy is hazamegyünk,szóval lesz időd kitanulmányozni,milyen is vagyok főzőcskézés közben.
-  Pontosan.-mosolygok rá melegen és letelepszek az asztal mellé.-Biztos nem kell segítsek valamit?
-  Össze akarsz veszni?
-  Nem....
-  Akkor csak csücsülj ott szépen és figyeld,ahogy a legszebb férfi a világon kiszolgálja minden kívánságodat.
-  Oké.-mosolygok rá ismét és leül velem szemben.
-  Vegyél,most míg meleg.-billenti át felém a merőkanalat.

   Ebéd közben nem igazán beszélgettünk,utána pedig addig győzködtem,míg ott nem maradt velem a szobában.Bementünk a hálóba és kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon.szorosan befészkelem magam karjai közé és fejemet mellkasára helyezve hallgatom,ahogy szíve szapora ritmusban lüktet,akár egy altató,olyan számomra.Nem is kellett sok,el is alszom.

-  Édesem...-suttogja fülembe egy mézédes,rekedtes férfi hang.
-  Miért keltettél fel?-nyöszörgöm és fejemre húzom a takarót.
-  Azért édesem,mert itt van Rina és azt akarja,hogy menjünk be a gyárba,mert épp itt lenne az ideje.
-  Hány óra?!-kapom fel a fejem és ezzel sikeresen állon vágom Sebet,aki azonnal oldalra fordul és jajgatni kezd.-Uram isten!Annyira sajnálom!-adok puszit állára.
-  Máris jobb,amúgy pedig reggel nyolc.
-  Ezt nem mondhatod komolyan.Nem lehet már annyi...Az azt jelentené,hogy...
-  Hogy átaludtál majdnem egy egész napot.
-  De semmi programom nem volt tegnapra betervezve,szóval baj nem lehet belőle.
-  Nem is mondtam,hogy baj van,csak Rina jött,hogy jó lenne pár órácskát a gyárban tölteni.Ja és a sajtósod írt sms-t,hogy valami újságnak kell interjút adj egy óra múlva.
-  Hurrá....-nyöszörgök és kikelek az ágyból,hogy lezuhanyozzak és felöltözzek.

   /Egy héttel később/

-  Készen állsz?-szorítja meg kezemet legjobb barátnőm a rendelő ajtaja előtt.
-  Nem.Igazából egyáltalán nem állok készen.-tapasztom magam a székbe,de mit sem ér,Rina felrángat és az ajtó elé vezet.-Miért csináljuk ezt?
-  Hát nem is tudom..Mondjuk,hogy megtudjuk,hogy terhes vagy-e.
-  Igazad van,meg kell emberelnem magam.
-  Na ez a beszéd.Gyere....

   Bekopog a doki rendelőjének ajtaján,aki erélyes hangon kiszól,hogy mehetünk.Belépve egy tiszta,fehér szobában találom magunkat.Letisztult stílus és kórházszag mindenfelé.A szoba elején egy kisebb íróasztal és előtte két szék,a rendelő többi részétől pedig egy szekrénysor választ el minket.Beljebb egy vizsgálóasztal és ultrahang gép van felállítva,legbelül pedig az az ijesztő szék,ami minden nőgyógyász rendelőjében ott van.

   A doki egy meglett,idő orvos.Kedves arca van és kis bajuszkája.Soha nem láttam azelőtt,de első látásra megkedvelem.Az asztal mögött ül és valamit pötyög a gépbe,és csak akkor néz fel,amikor bezárul mögöttünk az ajtó.

-  Üdvözlöm önöket.A nevem Dr.Hans Josefs.
-  Örvendek,Kätharina Prater.-mosolygok rá kedvesen,de legbelül majdnem elhányom magam az izgalomtól.
-  Foglaljanak helyet.-mutat a két székre az asztal előtt,amire mi el is helyezkedünk.-Szóval,amikor beszéltünk telefonon azt mondták,hogy meg kellene vizsgálnom önt,kisasszony.
-  Igen.-bólintok és nagyon nyelek.
-  Akkor azt hiszem ne is pazaroljuk az időt.De mindenek előtt szeretnék feltenni néhány fontos kérdést.
-  Kezdjen bele.
-  Él-e Ön nemi életet?
-  Természetesen.
-  És van állandó partnere,vagy változó.
-  Egy ideje már van állandó partnerem.
-  Védekezni szoktak-e?És ha igen,akkor milyen módszerrel.
-  Szoktunk védekezni,óvszerrel,de legutóbb ó,amikor együtt voltunk az óvszer kilyukadt és nagyon félek,hogy terhes vagyok.
-  Ne féljen..Mikor volt az utolsó menstruációja?
-  December 7-10.
-  És rendszeres a ciklusa?
-  Igen.
-  Akkor tehát,már...
-  Még nem.-rázom meg a fejem.
-  Nos,akkor van rá némi esély,hogy Ön állapotos.
-  Ettől félek én is.
-  Szerintem ne húzzuk az időt.Kezdjük a vizsgálatot.Kérem fáradjon a vizsgálószékhez.
-  Rendben.-bólintok és felállva a székről,ingatag léptekkel közelítem meg a terem rettegett sarkát.
-  Vegye le a bugyiját és a lábait tegye a kengyelbe.

   Engedelmesen követtem a doki utasításait és miután elhelyezkedek a székben ő neki is kezd a vizsgálatnak.Azt inkább nem részletezném...

-  Kész is vagyunk.Egy óra múlva jöhetnek vissza az eredményekért.
-  Ez nem tart napokig?
-  A barátnője kérte,hogy igyekezzünk az eredményekkel és mi eleget is teszünk a kérésének.
-  Köszönöm.-mosolygok zavartan és kiszállva a székből visszaöltözök.
-  Akkor egy óra múlva?-kérdeztem meg még egyszer a biztonság kedvéért,mielőtt távoznánk.
-  Igen.-bólint az orvos,majd elhagyjuk az irodáját.

   Bernben barangolva végig azon tűnődtem,hogy mi lesz,ha terhes vagyok.Tudom,hogy Seb azt mondta,minden rendben lesz,de amikor a doki azt mondta,hogy ha nem jött meg,akkor megvan az esély,hogy terhes legyek és én nem akartam.Nagyon nem akartam.

-  Nos,az eredmények...-emeli meg a doki szemüvegét az orrán,majd belemerül a papírokba.
-  Igen...-próbálom a legudvariasabban sürgetni.
-  Nem tudom,hogy ez mennyire lesz Önnek jó hír,de a kisasszony nem terhes.

   Fura módon nem megkönnyebbülés,hanem csalódottság fogott el.Nem tudnám megmondani miért,de ezt érzem.Csalódott vagyok,pedig egész idő alatt abban reménykedtem,hogy nem vagyok az,de amikor a doki elárulta,hogy vágyam beteljesült azt érezte,hogy egy picit azért mégis beleéltem magam annak lehetőségébe,hogy lesz egy kisbabám.

***

Ez lett volna a mai rész,remélem tetszett nekem és megleptek néhány komival.

Kellemes estét és sok kitartást a jövő héthez.

Puszi:*:*