4.Rész

1st Day

-  Lányom,kelj fel,mert a barátoddal nem tudunk szót érteni.-dörömbölt a nagyi szobám ajtaján másnap reggel.

   Álmosan kecmeregtem ki az ágyikóból és köntösömet magam köré csavarva kitártam az ajtót.

-  Miben lehetek szolgálatotokra?

-  Fogalmam sincs.Valamit kérdezni akar,de nem értem,hogy mit szeretne.

-  Merre császkál?

-  A ház előtt van,reggelizni készülünk.

-  Egy perc és én is ott leszek.

-  Oké.-sóhajtott nagyim és elsétált.

    Legbelül persze tudtam én,hogy nem lesz a legjobb ötlet Sebastiant ide hozni,de abban a pillanatban még remek ötletnek tűnt.Azóta persze meggondoltam magam,de már nem küldhettem el.Az mégiscsak bunkóság lett volna.Nem?

   Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem,majd kimentem az udvarra,ahol szépen megterített asztal fogadott.Mindenféle finomság volt az asztalra pakolva,és ahogy közelebb értem a friss briós illatának hatására összefutott a nyál a számban.

-  Jó reggelt!-köszöntem rájuk.
-  Heló!-morogta Seb az orra alá.
-  Valaki bal lábbal kelt fel?-kuncogtam és mellé telepedtem.
- Összecsíptek a szúnyogok....Azt kérdeztem a nagyidtól,hogy van-e valami kenőcse viszketésre,de nem tudtunk szót érteni.
-  Persze,ha te németül karattyolsz neki.
-  Mégis,hogy máshogy beszélnék vele?
-  Én is itt vagyok.Segíthettem volna.
-  Nem tudom mennyire vagy éber alvás közben,de mikor be akartam menni a szobádba egy-két hangos hortyogás volt a válasz.
-  Igen...Nos,mindenkinek érdeme szerint.-kacagtam fel,mire nagyi is kijött a konyhából,egy tálkában vajat hozva.
-  Sikerült megtudni mit szeretett volna?
-  Igen.Összecsípték a szúnyogok és valami kenőcs kellene neki.
-  Ezt sajnálattal hallom.Kenőcs pedig nincs.El kell menni a patikába és hozni egy tubussal.
-  Majd reggeli után elmegyek én.
-  Beavatsz engem is?-kérdezte Seb kicsit még morcosan,szája szélén pedig nyomott hagyott a dzsem.
-  Persze.El kell menni a patikába hozni kenőcsöt a viszketésedre.
-  A patikába?!-hüledezett.
-  Igen.Miért,ez annyira furán hangzik?
-  Már vagy ezer éve nem jártam patikában.
-  Miért nem lepődöm meg?
-  Talán,mert már ismersz ennyire.
-  Ennél jobban is,csak még nem fedem fel a kártyáimat.
-  Misztikusan hangzik.
-  Kislányom,reggelizzetek csak nyugodtan,nekem át kell mennem Pirikéhez,meg kell beszélnünk mikor érkezik a fia,mert itt fognak lakni a hotelben a feleségével két hétig.
-  Menj csak nyugodtan,nagyi.Nem ölöm meg ezt a kis szerencsétlent.-böktem ujjammal Seb felé,mire nagyimtól csak egy rosszalló pillantást kaptam és szépen kilavírozott az udvarról.
-  Hová megy?
-  A szomszédba.Valami ügyet megbeszélni,de nekem nagyon kamu szaga van.Tuti csak pletykálni ment át.
-  Mindegy.Mi a mai program?
-  Elviszlek sétálni.
-  Azt megtehettük volna anélkül is,hogy esetleg elhozol ide a semmi közepére egy mezővárosba.
-  Igen,de ha Pestre megyünk,akkor gondolj bele mekkora felhajtást csapnának,ha meglátnak minket kettesben andalogni a főtéren.
-  Igazad van.Erre nem is gondoltam.
-  Észrevettem.
-  Mikor indulunk a patikába?
-  Te is jössz?
-  Még szép.Nem is fogsz talán itt hagyni ezzel az őrült csajjal a portáról.
-  Zaklat téged?
-  Az nem kifejezés.Ma reggel arra ébredtem,hogy bámul az ágyam mellől egy székből.
-  Komolyan?!-kaptam a szám elé a kezem és kitört belőlem a nevetés.
-  Képzeld el.-puffogta.
-  Nem kell ezt így túldrámázni.Holnap után megyünk a fővárosba.Valószínű soha nem találkoztok ebben az életben.
-  Remélem,mert a hideg ráz attól a csajtól.

   Megreggeliztünk,majd elmentünk átöltözni.Úgy döntöttem,hogy mivel pokoli meleg volt,nem veszek feketét,mert rám olvadna.Egy lenge fehér ruhát választottam,amit még Elinor vásárolt nekem,hogy csini legyek.Hozzá pedig egy barna szandált,és ékszereket,amik nagyon is csajosak voltak.Egy barna táskába dobáltam a cuccaim és vörös rúzst vittem fel ajkaimra.Copfba kötöttem hajam és egy szalmakalapot tettem a fejemre.Kész is voltam.elégedetten nézegettem magam a tükörben,majd mielőtt elmentem volna gyorsan készítettem egy képet magamról és elküldtem Elinornak.

-  Nagyon csini vagy.-méregetett elismerően Vettel.
-  Hát,úgy voltam vele,hogy ha már egyszer mindenki megnéz majd,akkor ne mondják,hogy a nagyimnak sátánista unokája van.
-  Igaz.Bár szerintem csak nekem akartál tetszeni.
-  Nem szakadt még be alattad a föld? -tettem csípőre a kezem mérgesen majd kicsit később kisétáltunk a kapun,amit gondosa be is zártam magunk után.

   Némán baktattunk az utcákon és nem éreztem úgy,hogy mondanom kell valamit.A nap sugarai kellemesen cirógatták bőröm és éreztem,ahogy testem feltöltődik energiával.Az emberek az utcában megbámultak miket,nyilván megindultak a pletykák,hisz itt mindenki ismert mindenkit és mindenki ismert engem,ugyanis,amikor itt voltam legutóbb,sikerült néhány elég durva dolgot művelnem.Így pedig sikerült mindenkinek beégetnem magam mindenkinek a memóriájába.

-  Mikor érünk már oda?-nyafogott a német.
-  Most.-mutattam az előttünk álló patikára.
-  Végre!-tette össze kezeit hálásan és belépett az épületbe,ahol kellemes hűvös volt,ment a légkondi.

   Megvettük a kenőcsöt,amit azonnal használatba vett is utána sétálni indultunk.Kimentünk a faluból és a szántóföldeken kötöttünk ki.Lerúgtam a cipőmet és boldogan vetettem magam az aranysárga kalászok közé.

-  Mi van,ha kígyók is vannak ott?
-  Jaj,kislány...Ne parázz.Majd kiszívom a mérget.Gyerünk már!
-  Oké.-vont vállat és utánam futott.

   Olyanok lehettünk,mint a gyerekek.Ott kergetőztünk a búzában,mintha senki és semmi  nem számított volna.Ismét azt éreztem,amit akkor,amikor a pályán sétáltunk fehérneműben és megint önmagam lehettem.Tudtam,éreztem,hogy megint bántani fog,de nem foglalkoztam vele,hisz az emberek mindig csak bántottak és nagyon kevés személy volt,aki kiérdemelte a bizalmam,vagy azt,hogy megmutassam nekik,milyen is vagyok igazából.Sebnek azonban,valami kozmikus,megmagyarázhatatlan okból kifolyólag adtam még egy ehetőséget,hogy megismerjen.

-  Állj már meg!-kiáltott utánam lihegve,amikor már nagyon el lehetett fáradva.
-  Na mi az?Talán csak nem kifárasztottalak?
-  Egy picit.-támaszkodott meg térdein,úgy próbálta kifújni magát.
-  Ez volt a cél.-sétáltam oda hozzá és letelepedtem a földre lába mellé.
-  Most mégis mi az eget csinálsz?
-  Pihenek...
-  Összeszedsz valami kullancsot,mit fogok veled csinálni?
-  Nem tudom,de ülj már le!-ragadtam meg kezét és lerántottam,bár nem épp úgy sült el,ahogy akartam.

   Ahogy kibillent egyensúlyából,egyenesen rám esett,minden levegőt kipréselve belőlem.Nagy kék szemeiben tükröződött fehér arcom és ajkai mosolyra húzódtak.Közelről kicsit homályos volt,de éreztem.hogy szemeivel végigméri arcom minden kis rezdülését és szemtelenül nem száll le rólam.

-  Nem gondolod,hogy leszállhatnál rólam?-toltam el kicsit magamtól.
-  Szeretek felül lenni.

-  Jó majd megjegyzem,hogy a szexuális életünk rendben menjen,de most azért tényleg leszállhatnál,mert nem kapok levegőt.-szavaimat pedig saját tetteim követték,lelöktem magamról,a megszeppent Sebit.
-  Ez fájt.-nyögött fel.
-  Amikor te rám zuhantál,az nekem sem esett valami jól.
-  Nem megyünk haza inkább enni?
-  Éhes vagy?-fordultam oldalra,a gazok pedig belenyomódtak a karomba.
-  Az biztos.Kopog a szemem...
-  Gondoltam...
-  Akkor menjünk.

   Feltápászkodtunk és összeszedve magunkat visszaindultunk a hotelbe.Visszatérve lezuhanyoztam és megnéztem az e-mailjeimet.Elinortól jött egy,a többi pedig mindenféle vacak értesítés.

" Gumimanóm!

Nagyon büszkévé teszed mestered,ha ilyen csinin felöltözöl egy egyszerű kenőcsvásárláshoz.Igazán jó választás volt,hízott a májam,legalább egy kilót,azt hiszem meg kell operáltassam magam.Csak így tovább.Milyen volt a nap a kis némettel?Remélem nem volt bunkó és kibírtatok egy napot veszekedés nélkül.Ugye nem estetek egymás torkának?Hogy van a nagyid?Mi újság Magyarországon?Nagyon meleg van?
Remélem minden rendben és még ma kapok választ.Nem elfelejteni!

Szép napot nektek,

Elinor"

    Gyorsan válaszoltam barátnőmnek  mentem is zuhanyozni.Felöltöztem és mentem át Sebastian szobájához.Halkan kopogtam,de nem válaszolt.Nagyot nyeltem és benyitottam.Sebastian szoba közepén állt és egy szál bokszerban turkált bőröndjében,fenékkel az ajtó felé.Szemeim valószínű kikerekedtek és arcomba szökött a vér.Nem voltam szégyenlős,azt nem mondhatnám,de erre nem voltam felkészülve.Seb felém fordult és látván vörös fejemet,elvigyorodott és csípőre téve kezét tört ki belőle a nevetés.

-  Mi ilyen fene vicces?-puffogtam lesütött szemekkel.

-  Úgy nézel ki,mint egy kislány.

-  Baj az?

-  Dehogy baj,csak még nem láttalak így.

-  Akkor szokj hozzá,mert ha tovább flangálsz alsóneműben,akkor elképzelhető,hogy az arcom végig ilyen piros lesz.

-  Szóval ennyire jó hátsóm van?!

-  Igen...Olyan kis markolászni való.

-  Kis?

-  Most min háborodtál fel?

-  Azon,hogy lekicsizted a fenekem.

-  Komolyan is gondoltam.

-  Amúgy jó az neked,hogy engem bámulhatsz félmeztelenül.

-  Mondtam.hogy kíváncsi vagyok,mi van a farmerod alatt.

-  Hát,most jól nézd meg,mert még egy ilyen jó pasit nem fogsz látni...

-  Nem baj,ha te mutogatod magad,akkor az nekem elég.

-  Milyen kis perverz valaki.

-  Tudom,de te így szeretsz.-kuncogtam és nekidőltem az ajtófélnek.

-  Megvárod azt is,míg felöltözöm.

-  Csak nyugodtan,nem zavar ha pucér pasik riszálják magukat előttem.

-  Te minden áron azt akarod,hogy olyat tegyek,amit nem akarok?

-  Mi az?

-  Ha nem mész ki,hamarosan megtudod.

-  Akkor inkább kimegyek.Semmi kedvem erőszak áldozatává válni.

-  Bolond,ami vagy...-kacagott fel,majd amint kiléptem a szobából nevetését elnyomta az ajtó.

***

Ez lett volna a rész mára.Remélem tetszett mindenkinek és már várjátok a folytatást.Holnap ahogy általában lennie kellene  a Wild one-hoz jön a folytatás,ha minden összejön természetesen.

Szép estét mindenkinek!

Puszi:*:*