Bevezető.

Katica

 Tudom...Nem túl bizalomgerjesztő egy lány,a nagyvárosban,egyedül,minden támogatás és ismerős nélkül.Egy szál cigivel ültem a King's Cross állomás egyik padján és vártam,hogy történjen valami.aki rám néz mit lát?Egy szakadt csövest egy kis táskával és egy gitártokkal.Talán,de csak talán.Azért érkeztem Londonba,hogy végre megváltoztassam az életemet.

   A vonatok fütyülése betöltötte a teret és a zakatolás megrengette a földet a lábaim alatt.A pára miatt nedvesen tapadt homlokomra a hajam és kicsit szédültem az éhségtől.Pénzem természetesen volt,nem is kevés,de amint használom a bankkártyám,az apám,az igazi...megtalál és akkor ennek az egésznek vége.

   A nevem Katica és Budapestről származom.Sosem volt családom,de nem is volt rá szükségem.Mindig megálltam a saját lábamon.Néha küzdenem kellett és néha nagyon könnyű volt.Egyik nevelőintézetből küldtek a másikba,azt hitték a szigor a legjobb megoldás.De tévedtek....Rajtam a szigorral csak annyit értek el,hogy elkezdtem szembeszállni velük és csak azért sem engedelmeskedni.

   A 18.-ik születésnapomon aztán felbukkant az apám és a nővérem.Azt állították,hogy szeretnének visszakapni és,hogy mindent elkövetnének,hogy megszeressem őket.Természetesen ez lehetetlen volt,mert egész életemben nélkülöztem és senkim nem volt.Azt várták,hogy egyből megszeretem őket és egyből a nyakukba borulok,de nem ez történt.Nagyjából négy évet éltem velük egy csodaszép házban,Wimbledonban,de nem nekem való a gazdagok semmittevése.Az csak időpocsékolás.Egyik reggel aztán fogtam néhány cuccot,a gitáromat és a kártyáimat,némi készpénzt és vettem egy jegyet Londonba.

    Mint azt láthatjátok,általában nem teszem azt,amit az emberek elvárnak tőlem.Ez pedig azért van,mert ha az emberek jót látnak,azt megpróbálják elpusztítani.Ha nem is tudatosan,akkor is,minden lélegzetvételükkel arra törekszenek,hogy a világból kiirtsanak minden jót.

-  Elnézést kisasszony,de az ágyamon ül.-jött oda hozzám egy szakadt ruhában ténfergő ember.
-  Sajnálom...-pattantam fel azonnal és már el is léptem a pad elől.

   Cuccaimmal elhagytam az állomás területét,viszont azt elfelejtettem,hogy kinn szakad az eső,még annak ellenére is,hogy kora nyár volt és a meteorológusok szerint a napnak az égen kellene szikrázni.Hazug mocskok!Esernyő természetesen nem volt nálam és azért,valljuk be,nem valami jó kezdet ez egy frissen költözni vágyó valakinek.Szükségem volt egy lakásra,minél hamarabb.

-  Eltévedtél?-kérdezte egy fiatal női hang a hátam mögött.
-  Nem,valójában csak nem tudom merre menjek,hogy jó helyre kerüljek.-fordultam meg és szembe találtam magam egy kedves,barna hajú lánnyal.
-  Segíthetek valamiben?
-  Ki akarsz rabolni?-kérdeztem gyanakodva.
-  Úgy nézek ki,mint akinek ki kell rabolni valakit ahhoz,hogy meg tudjon élni?

   Végigmértem és egyáltalán nem.Drága Chanel kosztüm és Jimmy Choo cipő volt rajta,nagyon csinos volt.Haja tökéletes kontyba volt tekerve a feje búbján és egy drágának tűnő esernyővel védte magát a hideg,égi áldás elől.

-  Nem,nem igazán.-válaszoltam.
-  A nevem Elinor Higgins.-nyújtott kezet mosolyogva.
-  Katica Simonyi.-mutatkoztam be.de biztos voltam benne,hogy nem fogja tudni kiejteni a nevem.
-  Kati...mi?-kérdezte a szemöldökét ráncolva.
-  Legyen inkább LadyBug.

   Így kezdődött hát kalandom a nagyvilágban és életre szóló barátságom Elinorral.

***

Ez volt hát a kis bevezető,holnap nem megyek suliba,lehet,hogy részt is hozok még vagy ide,vagy a Marble Castle-hez.Még nem tudom,döntsétek el ti.

Szép estét nektek!

Puszi:*:*