12.Rész

Tartsd meg a titkom.

-  Azt hiszem ez nem helyes.-tolom el magamtól,levegő után kapkodva.
-  Miért?
-  Mert én most Sebastiannal vagyok és szeretem őt.
-  Ahogy engem is szerettél,mégis ott hagytál.
-  Igen,mert kirúgtak.Nem akartam emlékezni erre a helyre,nagyon csúnyán elbántak velem és nem akartam még csak visszajönni sem.
-  Mégis itt vagy...
-  Igen,mert Rina így intézte,de én egy ideig nem is tudtam róla...Semmit nem akartam jobban,csak távol maradni ettől a csapattól.
-  És lám,visszatértél.
-  Igen,de csak egy véletlen baleset miatt.Nem volt szándékos.
-  Viszont,most itt vagy és ezt meg kell ünnepelni.
-  Hogy akarod megünnepelni?
-  Mondjuk behívhatnál és egy pohár bor mellett megmutatnám.
-  Nincs borom és amúgy is álmos vagyok.
-  Oké,nem erőltetem.Majd holnap találkozunk.
-  Aludj jól.-mosolygok rá kedvesen.
-  Te is.-néz szemeimbe majd egy apró csókkal el is búcsúzik.

    Mikor pizsamában bemászok a kényelmes ágyikómba már annyira fáradt vagyok,hogy nincs időm gondolkodni azon,ami a folyosón történt,vagy azon,hogy miért is tettem valójában.Azonnal el is nyom az álom és csak reggel ébredek fel.Kezeket érzek testemen,melyek édesen cirógatják minden porcikám.Egy idő után a kezeket ajkak váltják fel és egyre feljebb haladnak hátam csupasz bőrén.A hideg is kiráz az ajkak érintésétől.

-  Jó lenne minden reggel ilyesmire ébredni.-nyöszörgöm kicsit álmosan.
-  Nem tudom,szerintem a főnökeink nem nagyon örülnének neki...-válaszolja Seb karcos hangon.
-  Lehet,de majd ügyesen titkolnánk.-nyitom ki a szemeim.
-  Nem kell még felébredned.-suttogja fülembe és mellém fekszik.
-  Akkor te miért keltél fel?-fészkelem be magam karjai közé.
-  Heikki kínozni akart egy kicsit kora reggel,és úgy gondoltam,hogy ha már amúgy is van kulcsom a szobádhoz,beosonok egy kukkolásra.
-  Nagyon vicces...-morgom pólója anyagába és mélyen beszívom illatát,ami tusfürdő és arcszesz keveréke,tipikusan az ő illata.Mennyire szeretem....
-  Nem viccelek.De olyan édesen aludtál,hogy muszáj volt csatlakoznom hozzád.
-  Ha minden reggel így fogsz ébreszteni,akkor megbocsájtom,hogy csak úgy beosontál hozzám.
-  Remek.Holnap reggel ugyanitt,ugyanekkor.

-  Kis dilisem.-karolom át derekát.
-  Mi a mai programod?
-  Semmi különös.Megbeszélés a mérnökömmel,meg Rinával ebéd utána pedig egyenesen jövök ide vissza,pihenek.
-  Akkor pedig majd jövök én és elveszem belőled a részem.
-  Mintha valami süti lennék.
-  De nem akármilyen süti.A legédesebb,legdrágább,legjobb süti,és csak az enyém.-mondatát befejezve pedig egy puszit nyom a fejem búbjára.
-  Köszönöm,nagyon édes vagy.-fúrom arcom még inkább a pulcsijába és még jobban érzem csak magam,ahogy megérzem kezét lefelé siklani derekamon.
-  Lehetne csak egy keveset...
-  Nem lehet,még túl korán van.
-  Csak egy icike picikét.-néz rám könyörgően.
-  Nos....De tényleg csak picikét.-nyúlok be felsője alá mosolyogva és egy finom csókot nyomok ajkaira.

/Rina szemszöge/

-  Jó reggelt,kicsim!-kiált be Heikki a fürdőbe.
-  Merre voltál?-kiáltok vissza.
-  Ha kijössz elmesélem,de nincs kedvem a harmadik szomszédnak is elmondani,hogy merre jártam.
-  Pedig szerintem nagyon érdekelné őket.-ülök le vele szembe,miután magam köré fogtam a köpenyem.
-  Nagyon jó illatod van.-mosolyog rám,kék szemei pedig csillognak a boldogságtól.
-  Köszönöm.Szóval,merre voltál?
-  Sebivel edzettünk egy keveset így reggel,a gyár körül.
-  Nem volt hideg?
-  Ugyan,dehogy.Felöltöztünk és csak két kör volt az egész.
-  Akkor jó,nem akarom,hogy megfázz.
-  Nem fogok,miattam aztán tényleg nem kell aggódnod.
-  Persze.Elfelejtettem,hogy finn vagy,mindenféle fagyos vacakot kibírsz.
-  Nem épp,de ez a kis szél meg hó nekem meg sem kottyan.
-  Akkor jó.
-  Kár,hogy lezuhanyoztál,pedig veled akartam zuhanyozni.
-  Gyorsan lezuhanyzol,én pedig addig készítek reggelit.Ez hogy hangzik?
-  Nagyon remekül.
-  Siess,mert nem fogok hat fogásos reggelit készíteni,csak egy kis pirítós és kávé meg almalé lesz.
-  Sietek,öt perc és itt is vagyok.

   Nekiláttam reggelit készíteni és nagy gonddal ügyeltem rá,hogy minden tökéletes legye.A hűtőben egy kevés dzsemre és vajra meg Nutellára bukkantam és mind kipakoltam az asztalra.Mire Heikki kész volt addigra megterítettem az asztalt és mikor mindennel elkészültem leülök párommal szemben és együtt nekilátunk a reggelinek.

-  Úgy hallottam kibékültetek Kimivel.-töri meg a csöndet.
-  Igen,de nem igazán beszélünk akkor sem.
-  Mióta ismered?
-  Nagyjából hat éve.Még egész gyerek voltam,mikor először találkoztunk.
-  Szerelem első látásra?
-  Nem,sokáig csak barátok voltunk,aztán valahogy csak megtörtént.
-  De annak már vége...
-  Miért fontos ez neked?
-  Azért,mert nem akarom,hogy csak második legyek a szívedben.
-  Sajnálom,de mindig csak második lehetsz.-hajtom le a fejem szomorkásan.
-  Még mindig szereted?
-  Nem Kimiről van szó.
-  Akkor kiről?-ráncolja össze szőke szemöldökeit,nagyon nem érti mire gondolok.
-  Volt egy öcsém,nyolc éves volt,amikor meghalt.-hajtom le a fejem,ahogy magukkal ragadnak az emlékeim.
-  Kicsim,nem tudtam.-az asztalra teszi a kenyeret és elém guggol.-Annyira sajnálom.
-  Semmi gond,nem volt honnan.-túrok bele szöszke hajába és egy óvatos csókot adok ajkaira.
-  Ha tehetek érted bármit,tudod,hogy számíthatsz rám.
-  Tehetsz...Szeress.
-  Szeretlek.-karolja át derekam és megcsókol.

   Mikor befejeztük a reggelit mindketten felöltöztünk és elmosogattam,majd mentünk le a mérnökökhöz,meg szerelőkhöz.Lenn összefutok Soñaval,aki épp egy szerelővel cseveg,eléggé bele van merülve.

-  Bocsi,hogy megszakítom a kis csevejt,de nem láttátok Käthe-t?
-  Még nincs itt.-von vállat.
-  Örülök,hogy ilyen könnyedén veszed,hisz edzenetek kell,nem?
-  Bizony,mert gondolom hol lehet,de nem vagyok benne biztos.
-  Én viszont tudom.Gondolom még a szálláson.
-  Lehet,majd ha megtalálod,akkor mondd neki,hogy az edzőteremben  találkozunk.
-  Átadom.-intek nekik búcsút és elrohanok,hogy megkeressem Käthe-t.

   Kisétálok az épületből és beszállva kis csapatkocsimba már megyek is vissza a szállásra.Az utat nagyjából negyed óra alatt teszem meg és amint odaérek máris kiugrok az autóból és rohanok be az épületbe.Valami nagyon rossz érzésem van.Megmagyarázhatatlan és rossz.A lift szinte csigalassúsággal vándorol felfelé,amint pedig megáll,kiugrok belőle és rohanok barátnőm szobája felé.Kopogás nélkül tépem fel az ajtót,de amit látok,az megdöbbentő.

/Käthe szemszöge/

-  Ezt tudod,hogy nem szabadna...-túrok bele szöszi hajába és egy finom puszit adok ajkaira.
-  Tudom,de úgysem bukunk le.-húz magához és szenvedélyesen megcsókol.
-  És mi lesz ha rajtakapnak?
-  Semmi.Nem kaphatnak rajta.Akkor kirúgnának...Szóval mindegy.
-  Nem engedném.
-  Ezt vártam tőled.-mosolyog bele csókunkba.

   Ahogy ott fekszünk egyszer csak kivágódik az ajtó és Rina robban be rajta.Az arckifejezése mindent elárul.Nem erre számított,az tuti,de ő egy igazi barát...remélem megért.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek és elnézitek,hogy késtem és,hogy nem lett valami hosszú és eseménydús.Még mindig keresem önmagam és próbálok visszarázódni ebbe az egészbe.

Volna egy új történetem,persze mondhatjátok most,hogy " Jaj ne,már megint egy őrült agyszülemény!!! ",de én szeretném veletek megosztani minden használható ötletem és remélem ti pedig szívesen olvassátok.

Az új történet bevezetője lehet,hogy még ma este felkerül,attól függ a szüleim toleráns hangulatban lesznek-e.

Szép estét nektek!

Puszi:*:*