5.Rész

Friends

-  Szóval...kislányom.Azt hiszem itt az ideje,hogy elbeszélgessünk egy kicsit erről az egész dologról.-ült le mellém nagyim,aki eddig a virágoskertjében serénykedett.
-  Miről akarsz beszélni?
-  Rólad és erről a fiúról.
-  Nincs mit beszélni róla.Azért hoztam ide,mert túl nagy volt a szám és ő pedig kapott az alkalmon és eljött velem.
-  És ti ketten együtt vagytok?
-  Persze nagyi.Minden srác a pasim,akit magammal hozok ide.
-  Kicsim,nekem meg kellett kérdeznem.
-  Megértem.De nyugodj meg,nem vagyunk együtt.Nem hiszem,hogy ez működne kettőnk közt.Túl különbözőek vagyunk,plusz ő azt hiszi,hogy egy kis beképzelt csitri vagyok.
-  Akkor mutasd meg neki mennyire imádni való kis cserfes,őszinte lány vagy.-tette tenyerét arcomra kedvesen.
-  Az lesz,csak még nem tudom,hogy fogjak hozzá és holnap el kell utaznunk.
-  Kicsim,ez még semmit nem jelent.Attól ti még tarthatjátok a kapcsolatot.
-  Nem fogjuk.Az lesz a legjobb ha mi nem találkozunk többet.Csak elrontom szegény srácot.
-  Sok butaságot beszélsz,kicsikém,ugye tudod.
-  Tudom,de én már csak ilyen vagyok.
-  Az a lényeg,hogy megtaláld az igazit.Ha nem ez a fiú az,akkor majd elmegy.Ha viszont ő az,akkor rá fogsz jönni előbb-utóbb.
-  Köszi.Tudtam,hogy nem hiába jövök ide.
-  Itt mindig lesz egy szoba a számodra,vagy épp a lovagjaid számára.
-  Nagyon humoros,nagyi.-fintorodtam el,de közben mosolyogtam is.
-  Szeretlek Katica.-adott egy puszit a homlokomra és felállt,majd maga elé kötötte kötényét és visszatért  sütéshez.Túrós buktát sütött éppen.
-  Én is téged nagyi.-mosolyogtam kedves arcára,majd kimentem az udvarra.

    Kinn a levegő már hűlt és a nap is lemenőben volt.Arcomba csapott a langyos nyáresti szél és ez ismét eszembe juttatta miért is nem szeretek a nagyvárosban élni.A legjobban annak örültem volna,ha a városon kívül,egy farmházban élhettem volna az életem,senki nem zavart volna meg és elzárkózhattam volna a világ elől.

-  Nem akarsz kicsit bejönni?-hallottam meg Seb hangját a hátam mögül.
- Bokszerben vagy még?-kérdeztem vissza és egy széles mosoly terült el arcomon.
-  Már nem,de ha szépen kéred,akkor megnézheted megint.
-  Hízelgő ajánlat,de inkább csak bemegyek egy kicsit.Nincs most kedvem huncutkodni.
-  Vicces.-fintorodott el,és ahogy közeledtem,szélesre tárta szobája ajtaját.
-  Tudom.Én már csak ilyen kis vicces vagyok.-böktem finoman oldalba,mire felhördült.

    Becsukta az ajtót és letelepedtünk az ágyra.Egy ideig csak néztünk egymásra,de nem szólaltunk meg.Egyikünk sem....Aztán egyszer csak azt vettem észre,hogy a hajammal babrál és közben egyik keze az én kezemen pihen.

-  Nem mondtam,hogy nincs kedvem huncutkodni?-kérdeztem mosolyogva.
-  Mi?-kapta fel ijedten a fejét,és mikor észrevette,hogy merre kalandoztak kezei,azonnal messzebb ült.
-  Bocsi,megzavartam az elmélkedésed?-kacagtam fel és hátradőltem az ágyon.
-  Egy picit.-húzta ajkait félmosolyra és mellém feküdt.
-  Szeretnél kicsit sétálni?-fordultam felé mosolyogva.
-  Megint be akarsz vinni a semmibe?
-  Igen....Beviszlek az erdő közepébe és otthagylak a baglyoknak,hogy megegyenek.
-  Pontosan ettől féltem.-tette kezét a csípőmre.
-  Nem ez volt a terv,de ha átléped a határokat,akkor átírom a terveimet.
-  Csak közeledni próbálok.
-  Nem kell.Nekem nincs szükségem senki közelségére.Ahány embert közel engedtem magamhoz,az mindig megsértett,vagy a végén magamra hagyott.Sajnos nekem nem mindig volt családom és nem csak,hogy nem kellenek barátok,de nem tudok bennük könnyen megbízni sem.
-  Akkor engedd meg,hogy bebizonyítsam,hogy méltó vagyok a barátságodra.
-  Hagyjuk inkább.Két napja leordítottad a fejem,hogy milyen kis lekényeztetett csitri vagyok és most meg a barátom akarsz lenni?ne zargassuk egymást.Holnap elmegyünk a pályára és nem hiszem,hogy a hétvége után bármikor is találkozunk.Fölösleges ezzel erőlködni.
-  És mégis miért hoztál akkor ide?
-  Azért,mert meg akartalak cáfolni.Nem akartam,hogy azt hidd,én csak egy elkéneztetett,fényesre nyalt seggű,beképzelt picsa vagyok.Azt akartam,hogy elismerd,hogy tévedtél és talán kicsit meg is akartalak ismerni,de ez nekem már túl sok.
-  Értem.Akkor szerintem ne pazaroljuk egymás idejét.
-  Megyek lefekszek aludni.Holnap beszélünk,mielőtt indulnánk.

-  Jó éjt!-szólt utánam,de én már csak arra vágytam,hogy bemenjek a szobámba és felhívjam Elinort.

    A szobában lezuhanyoztam és pizsamában feküdtem fel az ágyra,hogy felhívhassam barátnőmet.Nem sokáig kellett várnom,szinte azonnal felvette.

-  Mi újság?-szólt bele vidáman.
-  Azt mondtam Sebinek,hogy nem akarom még csak egy távoli barátnak sem és hagyjuk békén egymást.
-  Hogy te mit csináltál?!-fakadt ki azonnal.
-  Burkoltan elküldtem a fenébe.
-  Miért?
-  Azért,mert túl közel kerültünk egymáshoz.Megrémültem.
-  Hülye vagy..
-  Na kösz.Neked nem támogatnod kellene?!
-  De igen,viszont én most így támogatlak.Seb egy nagyon rendes pasi és tuti nem vagy neki közömbös.
-  Ő viszont teljes mértékben közömbös számomra.
-  Akkor miért gőzöltél be?
-  Nem is tudom...Talán mert nem tudom,hogyan kell egy pasihoz közeledni?!
-  Uram isten,tényleg.-hallottam,hogy homlokon csapta magát.
-  Szóval,most inkább mondd meg,hogy mi az eget csináljak.
-  Szerintem aludd ki magad és holnap megbeszélitek a fővárosig az utat.
-  Rendben.Tudtam,hogy te majd adsz valami ésszerű megoldást.Most pedig mesélj,mi van veled?
-  Semmi....Itthon vagyok és intézem apám cégeinek dolgait.Sajnos nem ér rá.
-  Dolgoztatnak téged...Szegény.
-  Szívesen csinálom,tudod.
-  Igen,tudom.
-  Budapestre mikor érkezel?
-  Csak csütörtökön.
-  Olyan soká?
-  Már csak kettőt kell aludnod és találkozunk.
-  Már nagyon hiányzol.-nyafogtam kislányosan.
-  Te is nekem,de ne feledd,ott lesz egy csomó pilóta és ember.Ja,beszéltem a bácsikámmal,amikor odaértek,megkapod a belépődet és használhatod egész hétvégén.
-  Köszönöm szépen.
-  Nincs mit,de most megyek,mert még dolgom van.
-  Csak nyugodtan.Már álmos vagyok,amúgy is.
-  Szép álmokat,manó.
-  Szép álmokat,gumimanó.

   Miután elköszöntünk,szinte azonnal álomba merültem és takaró nélkül aludtam végig az egész éjszakát,vagyis majdnem az egészet.Nagyjából negyed öt volt,amikor megébredtem.Már világos volt odakinn,nagyon jó időnek ígérkezett.Felvettem a köntösöm és kimentem az udvarra.Kinn még szebb idő volt,mint elsőre látszott.Az ég még vöröses volt és a fű nyirkos,csiklandozta meztelen talpamat.

-  Nem hittem volna,hogy ilyen korán képes leszel felébredni.

   Seb volt az.Ahogy megfordultam,hangja irányába,tátva maradt a szám.Egy halásznadrág volt rajta és épp edzett.Vagy legalábbis addig edzett.A fűben ült és kezet térdein összefogva nézett fel rám.

-  Inkább én nem sejtettem,hogy te képes vagy,ilyen korán felkelni.
-  Mindig ilyen korán kelek.a megszokás hatalma.Már nem tudnék későig aludni.
-  Értem.-bólintottam.

-  Jaj,ne legyél ilyen.Csatlakozz hozzám.-ütögette meg maga mellett a füvet.
-  Oké....-bólintottam és mellé telepedtem.
-  Mit szeretnél ma csinálni?
-  Megyünk a fővárosba,elfelejtetted?
-  Sajnos nem,pedig annyira megszerettem itt lenni.
-  Ha vége a hétvégének,még visszajöhetsz,mint vendég.
-  De te nem leszel itt.
-  Nem bizony.
-  Tudd meg,hogy hiányozni fogsz.
-  Pedig azt hittem,hogy nem csípjük egymást.
-  Lehet,hogy te nem csípsz,de én kezdtelek megkedvelni.
-  Milyen jó,hogy valaki ilyen könnyen meg tud nyílni az embereknek.
-  Te is meg tudsz,csak akarnod kell.
-  Sokan próbálkoztak már a bizalmamba férkőzni,sajnos nem nagyon ment nekik.
-  Elinornak mégis sikerült.
-  Fura módon,neki az leső pillanatban sikerült.
-  Ez tényleg fura.
-  Szerintem is,de bízom benne,akár az életem is rábíznám.
-  És bennem meg tudnál bízni?
-  Hát,ha nagyon erősen próbálkozol....-villantottam rá egy félénk mosolyt.
-  Amennyire csak tőlem telik.-harapott ajkába mosolyogva.
-  Akkor maradjunk annyiban,hogy megpróbáljuk ezt a barát dolgot.
-  Ez remek kezdet.
-  Reméljük nem fogsz becsapni,vagy cserben hagyni.
-  Szavamat adom,hogy hűséges barátod leszek.

***

Ez lett volna a rész,tudom,hogy kicsit kevés,de ma csak ennyire futotta,elég fáradt vagyok.

Remélem tetszett és hagytok nekem pár komit.

Szép estét és sok sikert a holnapi naphoz!

Puszi:*:*