7.Rész

-  Andy...most azt hiszem lezuhanyzok és lemegyek hozzátok a hallba.Mondd meg a bátyámnak,hogy bármit csinál,el ne kezdjen kombinálni,mert a végén téves következtetéseket fog levonni.
-  Nyugi,átadom neki,ahogy akarod.-kacsint rám,majd el is iszkol.

   Lehet jobban is tette,mert én mindjárt elájulok.Fer hallott minket Sebivel?Ezt még mindig nem sikerült feldolgoznom.Mi van ha egyből ő is a legrosszabbra gondol?Szinte szédelegve csukom be a lakosztály ajtaját és sétálok be a némethez a fürdőbe.Vontatott mozdulatokkal leveszem köntösöm és anyaszült meztelenül beállok mellé a kabinba,amit máris megtöltött a vízpára.

-  Mi a baj?-karol át Seb.
-  Itt volt Andy,azt mondta várnak bulizni,meg azt is mondta,hogy Fer hallott minket,amikor együtt voltunk.
-  És tudja,hogy én vagyok akivel a húga tölti az idejét?
-  Nem..szerintem ha rájött volna,akkor ránk töri az ajtót.
-  Igaz..-ad egy puszit fejem búbjára,amitől kicsit lehiggadok.
-  Ha most innen elmész,akkor senkinek nem mondhatod el ezt az egészet.
-  Egyáltalán nem terveztem.
-  Akkor jó.Csak a biztonság kedvéért,tudod.-mosolygok a szöszke németre,aki viszonozza mosolyom és ujjait állam alá csúsztatja,így fejemet felemelve egy édes csókot adhat ajkaimra.
-  Imádlak megcsókolni.-suttogja ajkaimra.
-  Én is imádom,amikor megcsókolsz.-préselem csípőmet az övének és nyaka köré fonva karjaimat megcsókolom.

   Tudom,hogy ahhoz viszonyítva,hogy csak a szeretőm és semmi érzelem,kicsit nem is tudom,hogy mondjam..talán máris közelebb vagyok a tűzhöz,mint az terveztem,de nem tehetek róla.Egyszerűen kell a veszély az életembe,mert anélkül csupám csak üres váz lenne,amiben nap mint nap élek és nem tudok kitörni belőle...Pedig szeretnék.

-  Akkor azt hiszem majd látjuk egymást egy hét múlva.-néz rám a német csillogó szemekkel.
-  Ja,egy hét múlva.-adok gyors puszit az arcára,majd mikor végre sikerül elbúcsúznunk visszamegyek és nekiállok válogatni a ruháimat,amiket a bulira akarok felvenni.


   Végül egy nem túl kihívó összeállításra esik a választásom,mert nem akarok sokáig maradni azon a bulin,főleg ha Seb is ott lesz és a bátyusom is nekiáll faggatózni a szobából kiszűrődő hangokkal kapcsolatban.A terv az az,hogy megiszok pár italt és lelépek,mielőtt bármi baj történhetne.

   Mikor végül felveszem sárga cipőimet és elhagyom a lakosztályt akkor már elég késő van,így napszemüvegem inkább táskámba rejtem és így csatlakozok bátyusomékhoz,akik szép számban összegyűltek az előtérben.Nando a pultnak támaszkodva beszélget Kimivel,akin látszik,hogy egyre türelmetlenebb és már nagyon várja,hogy ihasson.

-  Bocsi,hogy ennyit kellett várni rám.-csatlakozok a kis csapathoz.
-  Nem te vagy az egyetlen,akire várni kellett.-fordul felém bátyusom kicsit morcosan.-Hülkenberg és Dom sincsenek még sehol sem.
-  Akkor várunk még rájuk?-kérdezem kíváncsian.
-  Nem...-jelenti ki a finn határozottan.-Megyünk!Inni akarok!-sorolja óhajait mérgesen és kezeit ökölbe szorítja.
-  Jól van,hisztike..Megyünk.-kacag fel a hátunk mögül Jenson és átkarolja derekam,mire megrezzenek.
-  Haver,vedd le a kezed a húgomról!-mennydörgi Fer és idegesen néz Jensre.
-  Csak kedves akartam lenni.-nyávogja az angol és elengedve inkább mellém áll.
-  Fernando,nem kell mindenkit távol tartanod a húgodtól.Így soha nem fog férjhez menni.-csatlakozik hozzánk Andy.
-  Tőlem férjhez mehet,de csak spanyolhoz.
-  Ez miféle hülye kikötés?A te barátnőd sem spanyol.
-  De az exem az...szóval...-vonogatja szemöldökét.
-  Örülök,hogy megbeszélitek a dolgaimat,miközben én is itt vagyok.-nézek bátyámra morcosan és bal vállába bokszolok.
-  Auuuu!Húgi,nagyon megütöttél...Ez most be fog lilulni.-nyávog Fer és karját kezdi tapogatni.
-  Megérdemled,te majom!-öltök rá nyelvet és el is fordulok tőle,hogy még jobban felidegesítsem.
-  Ugyan,húgi...egyszer meg kell bocsájtanod....
-  Egyszer...-makacsolom meg magam és elsétálok a kis csoporttól,akik csak megilletődve néznek utánam.

   A buli remekre sikeredett,nem úgy,mint előző este.Nagyon későn értünk vissza a hotelbe és szinte semmit nem aludtunk,ugyanis reggel hatkor indult a gépünk haza.Nekem Svájcba,a többieknek pedig a gyárakba,vagy ki tudja hová.Nandoval érzelmes búcsút vettünk egymástól a reptéren és fájó szívvel hagytam el Ausztráliát.Nagyon is megkedveltem a sok kengurut és a kajákat,meg a bárokat.

   Nagyjából este nyolckor landolt a gépem a Berni reptéren.Csomagjaimat összeszedve,átesve minden ellenőrzésen,végre mehettem haza az intézetbe.Hihetetlenül fáradt voltam,amikor végre ágyba kerültem és csak annak örültem,hogy másnap csak reggel 10-kor kezdődött a munkaidőm és így alhattam.Lerúgtam magamról minden ruhát és fehérneműben dőltem az ágyra és szinte azonnal el is aludtam.

  Másnap reggel vekkerem csörgésére ébredek,amire nem emlékszem,hogy mikor állítottam be,vagy miért csörög.Álmosan kikapcsolom és hátamra fordulok.Csak fekszek és azon gondolkodok,hogy milyen is volt az elmúlt hétvége.

 Elkövettem életem egyik legnagyobb,legvakmerőbb örültségét és azt hiszem meg sem bántam.Szeretem a bátyámat,de kell a kaland,és ha ezt az ő legnagyobb riválisa biztosítja nekem,akkor miért ne?Ez egy remek tapasztalat lesz,ha végre egyszer újra képes leszek komoly kapcsolatot létesíteni valakivel.

   Nagy nehezen kivánszorgok a konyháig és nekilátok a reggelinek és az előkészületeknek,hogy mikor bemegyek a laborba,ne úgy nézzek majd ki,mint egy hét hónapos hulla.Míg a pirítós és a kávé készül,addig én gyorsan lezuhanyzok és magamra kapok néhány ruhát,a laborköpenyemet pedig kikészítem a kanapé sarkára.

  Reggeli után már rohanok is,mert késésben vagyok.Negyed 11-kor robogok be a labor ajtaján,majdnem elgázolva Nakamoto professzort,aki két kémcsővel egyensúlyozva akart távozni,de nekem majdnem sikerült megakadályozni ebben.

-  Elnézést,professzor!-vetem oda neki rohanás közben és már el is tűntem.

    Amikor végre megérkezek Logan professzor asztalához homlokom izzadtságcseppek gyöngyöznek és szaggatottan veszem a levegőt.Térdeimre támaszkodva próbálom kifújni magam,mikor a professzor váratlanul felkacag és megbillent könyökével.

-  Hová szaladtál Mira?
-  Elkéstem...sajnálom.-suttogom közben légzésem egyre normálisabbá válik.
-  Még lett volna egy fél órád.Fölösleges volt elgázolni Nakamoto professzort.
-  Tessék?-meredek a kisöregre csodálkozva.
-  Ugyan már...nem emlékszel,hogy csütörtökön,mikor elmentél azt mondtam,hogy hétfőn ráérsz bejönni 11-re?
-  Istenem!-csapom homlokon magam mérgesen.-Hogy felejthettem el?!
-  Nos,nem tudom,de ha már itt vagy,akkor folytathatod a munkádat.
-  Beszélhetek előtte Lora-val?
-  Igen.-bólint a prof. és visszatér munkájához.

    Átsétálok a fél épületen,hogy végre elérjek abba a laborba ahol Lora dolgozik és nem is kell sokat keressem,ugyanis épp egy mikroszkópba kukucskál,az asztala sarkán.Szőke haját kontyba fogta és egy ceruzával szúrta át,hogy ki ne bomoljon.Laborköpenyének sarka zöld,biztos belelógatta valamibe,amibe nem  kellett volna.Lassan odasétálok hozzá és megbököm a vállát,mire ő lefejeli a mikroszkópot.

-  Basszus...mi az ég van már?!-dörzsöli meg fejét mérgesen.
-  Sajnálom,nem gondoltam,hogy ennyire benne vagy.-nézek barátnőmre bűnbánó képpel és előveszem kiskutya szemeimet.
-  Megbocsájtok,de csak ha fizetsz nekem egy sört.
-  Fizetek.-kacagok fel és végre megölelem.Már nagyon hiányzott.



-  Szerinted eljön?-nézek kíváncsian az edzőmre,aki hidegvérrel mered a szakadó esőbe,miközben engem kínoz a fekve nyomó padon.
-  Nem tudom,de mit érdekel az téged?-fordul meg idegesen.
-  Csak érdekel és kész.Hiányzik...
-  Sebastian!Több,mint egy fél órája ecseteled a szexuális élményeidet ezzel a kis spanyol macával.Ha nem hagyod abba végre,akkor esküszöm,hogy belelépek a szádba!-fakad ki és elővesz két három kg-s korongot a szekrényből,majd mikor visszateszem a súlyzót az állványra elkezdi felpakolni azokat.
-  Van ezzel valami problémád?-nézek rá kíváncsian.
-  Igen,van.A tököm tele van azzal,hogy mindig keresed a módját,hogy valakivel megveresd magad.Neked ez az istenverte hobbid?
-  Most miért vagy ideges.Sosem kerestem a módját,hogy megveressem magam.-nézek rá értetlenül,de ő inkább mordul egyet és a kulacsáért sétál.
-  Szerintem pedig épp csak nem nagyítóval keresed magadnak a bajt,Vettel.Nézd csak meg....A feleségedet,hogy is szedted fel?Persze...A vőlegényétől csábítottad el.Az előtte lévő csajoddal mi is volt?Ja,hogy nem is volt a csajod,mert csak a szeretője voltál...ja és,hogy még házas is volt,az megint egy másik dolog.Seb,te komolyan keresed a bajt.Szeretőt tartasz,mikor házas vagy,tudván,hogy a feleséged bátyja profi bokszoló és bármikor beveri a képed ha kell.Hát mi ez,ha nem öngyilkos hajlam?Most pedig megint mit csinálsz?Összefekszel azzal a lánnyal,akire rá sem lenne szabad nézned,mert ő Fernando Alonso húga,és ez már egy hatalmas TABU jelet nyom szegény lány homlokára.
-  Nyugi már,Heikki!
-  Te ne nyugtass engem,mert legalább egyikünknek aggódnia kell a testi épségedért.És ha te nem teszed,akkor majd én megteszem,de abban nem lesz köszönet.Soha többet nem mehetsz annak a lánynak a közelébe,mert Alonso beveri a képed,ahogy azt a bulin is tette.
-  Sosem fogja megtudni.-legyintek könnyelműen.
-  Ha a lány közelébe mész,akkor én magam mondom el neki.-jelenti ki határozott és érzem,hogy ezt a témát nem kellene tovább feszegetni,mert a végén még nagyon csúnyán összekapunk.
-  Jobb lesz,ha ezt a témát inkább hanyagoljuk.Nincs kedvem megint összeveszni veled.
-  Ez egy remek ötlet.-morogja és leül a futópad szélére.-Most mit akarsz kezdeni?
-  Azt hiszem megyek és lezuhanyzok.
-  Úgy értem ezzel az egésszel.Mirával és minden szarral,amit magadnak kavartál.
-  Nem kavartam semmilyen szart magamnak.Néhány közösen eltöltött éjszaka még senkinek nem ártott meg.
-  De ha Fernando rájön,akkor téged laposra ver.
-  Akkor verjen.Egy ilyen nőért megéri megveretni magam.
-  Na tessék,megint témánál vagyunk.-morogja idegesen és nyakába véve törölközőjét elindul kifelé az edzőteremből.

   Utolsó mondatát már nem halottam,ugyanis gondolataim máris visszatértek az ausztrál hétvégére és Mirára.Testének érintése,olyan volt,mintha tűz perzselte volna minden porcikám és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.A csókok,amiket váltottunk és perzselő tekintet egyszerűen megbabonázott,pedig nem kellett volna.Sokkal többet akarok belőle,mint amit megkaphatok és még sokkal több fog kelleni,amikor sokadjára leszünk együtt és egyre jobban megismerem.Én nem vagyok normális,hogy már megint ilyen helyzetbe sodrom magam.De megéri,mert ő kell nekem.

***

Ez lett volna a rész máról,remélem tetszett nektek.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni,de sem időm sem ihletem nem volt.Azért remélem megbocsájtjátok nekem.

Ismét elkezdtek fogyni a komik,nem tudom miért..Ennyire rossz,amit írok?

Nem számít,mert én nem csak a komik miatt írom,de szeretem olvasni a visszajelzéseiteket,mert onnan tudom,hogy jó az,amit írok.

Remélem ide majd kapok néhányat,mert fontos lenne nekem.

Legyen ész estétek és kellemes hétvégétek!
Puszi:*:*