6.Rész

-  S..semmi.-nézek bátyusomra továbbra is vörös fejjel és megpróbálok nem figyelni a továbbra is engem bámuló németre.
-  Biztos?Nem nézel ki valami fényesen.-kezd méregetni gyanakvóan,majd egy fél pillanattal később észreveszi a szöszkét és idegesen fúj egyet.
-  Hagyd,csak felidegesíted magad a futam előtt.Inkább menjünk.-rángatom odébb bátyusom és megpróbálok feltűnésmentesen elslisszolni onnan.

   A pályára érve Nano még mindig kicsit furán néz rám,de úgy vagyok vele,hogy ennél már sokkal furábban is nézett.Ő elmegy készülődni,engem pedig ismét magamra hagy.Persze nem sokáig,ugyanis Dom azonnal megtalál és mellém telepedve ő is egy mindent tudó vigyorral mér végig.

-  Dom...ne nézz így,mert a végén bemosok egyet.-fenyegetem meg,de persze semmi hatást nem tudok nála elérni,ugyanis tovább vigyorog.
-  Hogy lehet az,hogy nem a kis szöszivel jöttél?-súgja oda.
-  Fogd be a szád!Minek jöttem volna Sebastiannal?
-  Nem is tudom.Csak,hogy az este olyan jól elvoltatok,gondoltam mostantól kezdve nyíltan felvállaljátok.
-  Tiszta idióta vagy!Soha nem jönnék össze vele,mert egyszerűen egy kis kiállhatatlan majom.az este történtek pedig csak egy kisebb homokszem volt a gépezetben.Semmi jelentősége nincs.
-  A fejem azért marad a helyén.-emeli fel kezét védekezően.
-  Nyugi,nem bántalak,csak ne ontsd magadból a hülyeségeket.
-  Jaj,de jó!Már azt hittem,hogy itt eszed le a fejem.-dől vállamnak és fejét kifelé fordítva nézi a gyülekező fellegeket az égen.
-  Úgy nézek én ki,mint Hannibál?
-  Egyáltalán.Kifejezetten csinos vagy ma.
-  Köszönöm a bókot,de tudod,hogy lepereg rólam.
-  Tudom,hercegnőm.
-  Én esküszöm,hogy beverek egyet abba a nagy szádba!
-  Mira,kérlek ne bántalmazd a szerelőmet.-jelenik meg Nando,ezúttal már teljes harci díszben.

   A vörös tűzállóruha nagyon jól áll neki és,ha nincs rajta a zokni,amit a sisak alá húz,akkor még jobb.Sajnálom,hogy Dasha nem tud itt lenni,hogy szurkoljon bátyusomnak,de majd este biztos beszélnek telefonon.

   A futam szép lassan kezdetét vette és szerencsém volt Felipe apukájával,aki hajlandó volt fogni a kezem,hogy ne izguljak annyira bátyusom versenye miatt.Természetesen nem volt okom aggodalomra,hisz Fer egy remek pilóta és mindig a maximumot hozza ki úgy az autóból,mint saját magából.Így a versenyen is ezt téve második lett.A finn Jégembert nem tudta utolérni,de ez is szép teljesítmény,mivel maga mögött tudta tartani a szöszi németet.A pódium lőtt természetesen ott ugrándozok én is,sőt még a pezsgőből is jut egy kevés a hajamba és a nyakamba.

-  Na,milyen volt?-huppan le mellém Dom,már a home-ban.
-  Nagyon jó.Végig a torkomban dobogott a szívem.-iszok bele a narancslevembe.
-  Ez a cél.A verseny értelme,hogy izgulj miközben nézed.Gondold csak el,hogy én mennyire izgulok,mikor te autóban ülsz és nézem,hogy vezetsz.A körmömet is tövig szoktam rágni.
-  Remekül vezetek,nem kell emiatt aggódnod.
-  Nem is aggódom,csak automatikusan görcsöl a gyomrom,ha látlak a kocsiban.Mindig eszembe jut Ian.
-  Ő egy remek ember volt és az én hibám,hogy meghalt.
-  Tudod,hogy nem a te hibád volt.Ez még a legjobb sofőrrel is előfordulhat.Ian az egyik legjobb volt.
-  Az volt.És annyira sajnálom,amit tettem.-hajtom le a fejem és elpityeredek.
-  Mira,tudod jól,hogy ez nem a te hibád volt és ezt most itt lezárjuk.A bátyád nemsoká itt lesz és nem akarom,hogy azt lássa,ki van sírva a szemed.Még a végén agyon verne.
-  Jó,inkább beszéljünk vidám dolgokról.
-  Mint például a kis németedről?
-  Hagyj már vele békén.
-  Dehogy hagylak.Végre te is hibáztál és most jól esik az orrod alá dörgölni.
-  Szemét vagy,Dominik Rizzo!
-  Most komolyan..Én nem hiszem el,hogy képes voltál összefeküdni vele.Ő az egyik legnagyobb rivális.Egyszerűen képtelenség.
-  Tudod..én nem mindig csinálom azt,amit elvárnak.Ha épp össze a kanék feküdni valakivel,akkor az akárki lehetne.Még épp Sebastian is,mert senkinek nincs beleszólása az életembe.

-  Esetleg a bátyádnak van?-vonja fel szemöldökét kíváncsian.
-  Talán egy kicsike.
-  Akkor mit mondanál,ha azt mondanám,hogy a németed itt áll a home mögött és téged vár?
-  Nos....tudván,hogy hantázol...azt hiszem azt,hogy hülye vagy.
-  Rendben,akkor nézz ki.-kacag fel és már ott sincs.

  Kicsit fura a viselkedése,de ha már ennyire akarta,akkor felálltam és a hátsó ajtóhoz cammogtam.Bevallom őszintén eléggé kételkedtem benne,hogy igazat mond.Viszont kilépve az épületből nem várt meglepetés fogad.

-  Te mit keresel itt?-kérdezem és visszahőkölök,mert nem jön,hogy elhiggyem a kis német valóban ott álldogál,kezében egy palack vízzel.
-  Hozzád jöttem.Baj?
-  Eléggé,ugyanis ha nem vetted volna észre ez a Ferrari hom-ja és ha észrevesz valaki,akkor azonnal megindulnak a hülye találgatások és én nem akarok botrányt,sem neked sem a csapatnak.
-  Akkor,mikor láthatlak?
-  Este a hotelben?-vonom fel a szemöldököm.
-  Hánykor?
-  Hétkor megfelel?
-  Tökéletes,mér alig várom.-kacsint rám és máris eliszkol.

   Ez még sokkal furább,mint Dom,amit csinált,de már hozzászoktam,hogy ennyi fura ember vesz körül.Nemsokkal később megunom az ücsörgést és úgy döntök,hogy visszamegyek a hotelbe,hogy beszélhessek Larával,mert már hiányoznak a hülyeségei,plusz tuti leordítja a fejem,mert egész hétvégén csak egyszer hívtam fel,akkor is csak futólag és az események nagy részéről még nem is tud.

   Taxit hívatok magamnak és mikor megérkezik,távozás előtt hagyva egy üzenetet bátyusomnak,hogy azért ne kerestessen a Marson,visszamegyek a hotelbe.Azonnal lerúgom a cipőm,ahogy betettem magam mögött az ajtót,mivel már rettenetesen töri a sarkam és le is vetkőzöm,így egy szál bugyiban és ujjatlan felsőben ugrok az ágyra.Nem tehetek róla,így a legkényelmesebb.

-  Igen?-szól bele barátnőm morcosan.
-  Nem fogod elhinni,hogy mi történt!-ordítom bele a telefonba,teljes hangerővel.
-  Szia,Lora!Milyen jó a hangodat hallani!Remélem minden oké veled és nem raboltak még el!
-  Bocsi...-nyávogom,talán soha nem akartam még eddig ennyire megosztani vele valamit,mint most.
-  Jó,legyen,de csak mert nagyon szeretlek.Most pedig...mi történt?
-  El sem hinnéd.Van egy titkos szeretőm.
-  Hogy neked van egy miiiid?!-kezd el köhögni.
-  Jól hallottad.És ez még semmi...Ki sem találnád,hogy ki az.
-  Inkább nem is próbálkozom,mert a végén kiderül,hogy valami nagykutya az egyik szponzor cégtől.
-  Most alaposan melléfogtál.A neve Sebastian Vettel.
-  De nem úgy volt,hogy ki nem állhatod?
-  Azóta viszont lefeküdtünk és ma délután feljött hozzám beszélgettünk és megegyeztünk,hogy most nincs időnk egy komoly kapcsolatra,de ő élvezte a társaságom,nekem meg mindegy,hogy van-e valakim,vagy nincs,így pedig ő lett az én titkos szeretőm-
-  Ti nem vagytok normálisak.Ha Fer megtudja a kis németedet biztosan péppé veri.
-  Ne legyél már ilyen pesszimista,inkább örülj egy kicsit velem.
-  Mira,egyikünknek a földön kell járjon,hogy tudjon tisztán gondolkodni.Te most az álomvilágodban élsz..ez pedig határozottan nem jó.
-  Semmilyen álomvilágban nem élek.Nem fogunk lebukni és majd egyszer,mikor mindketten normális kapcsolatra vágyunk majd,akkor vége lesz ennek az egésznek.
-  És mi van,ha közben egymásba szerettek?
-  Tudod ugye,hogy ennek annyi az esélye,mint annak,hogy Felps maratont fusson.
-  Oké,te tudod,remélem,hogy ez majd egy hónap múlva is eszedbe fog jutni.
-  Nyugi,nem fogok belezúgni.Semmi esély nincs rá.
-  Akkor jó.Most pedig mesélj.Milyen volt a verseny?
-  Annyira király volt.De a mi versenyeink sokkal jobbak.
-  Miért is?
-  Azért,kérlek alássan,mert itt annyit kommunikál a pilóta a mérnökével,hogy a végére az én fejem is majdnem belefájdult.
-  Szegénykém.De azért túlélted,hogy hetyeghess a kis németeddel?
-  Ez nagyon szemét volt.-puffogom és már közel állok hozzá,hogy letegyem a telefont.
-  Bocsi,na.Tudod,hogy nem úgy értettem.
-  Persze,hogy tudom,de akkor is.Eddig nem volt bűntudatom azért,amit csinálok.De most,hogy így mondtad,lehet,hogy még nagyobb bűntudatom lett,mint enélkül lett volna.
-  És akkor most az én lelkemen fog száradni,ha szakítasz a némettel?
-  Nem fog senki lelkén száradni,de nem is fogok szakítani vele.Ha kell a bűntudattal élek,pedig nem is kellene.
-  Jól van,hercegnő.Azt csinálsz,amit akarsz,nekem mennem kell ebédelni.
-  Ilyen hamar lerázol?-biggyesztem le ajkaimat.
-  Sajnálom,várnak rám.
-  Kicsoda?-kerekednek ki a szemeim,hisz köztudott,hogy Lara nem randizik senkivel.
-  A bátyám.Nem kell semmi mocskos dologra gondolnod.
-  Huhhy,most egy nagy kő esett le a szívemről,remélem ezt tudod.Azt hittem,hogy megnyerem a fogadást.
-  Nyugi,ilyesmiről szó sincs.-kacag zavartan és hallom,hogy közben már pakolászik is.
-  Akkor menj,még kihűl a kaja.

-  Este még hívlak.
-  Hagyd,nemsoká úgy is otthon leszek,akkor már mindegy lesz.Beszélünk élőben.
-  Már alig várom,hogy itthon legyél.Ez a sok tudós nélküled elviselhetetlen.
-  Tudom,ne is mondd.
-  Legyél jó,és nem túl hangos a kis némettel.
-  Majd vigyázunk.Puszi.-köszönök el.
-  Neked is.-köszön el,majd leteszi a telefont.

    Lezuhanyzok és felveszek valami kényelmes ruhát,mert így nem mehet tovább,főleg,hogy az óra háromnegyed hetet mutat.Mire kész leszek már el is múlik hét óra,de Seb még sehol nincs.Leülök a lakosztály nappali részében és bekapcsolom a tévét.Semmi érdekes műsor nincs,mert ilyenkor azok még nem igazán szoktak lenni,főleg nem vasárnap hétkor.

   Végre kopogtatnak negyed nyolckor és vidáman szaladok,hogy kinyissam az ajtót.Nem is csalódom,a kis szöszke német toporog előtte,kezében egy palack almalével.Kicsit furcsállom az almalevet,de odébb állok és hagyom,hogy Sebastian bejöjjön a lakosztályba,majd az ajtót bezárom belülről.

-  Bocsi a késésért,de Britta nem engedett el.-szabadkozik,miközben leül az ágyamra.
-  Semmi baj.Mondjuk gondoltam,hogy úgy sem tudsz majd időben elszabadulni.
-  A bátyáddal is mindig ez van?
-  Folyton.A 18. születésnapomra se tudott eljönni,mert pont versenye volt.
-  De azóta viszont nagyon gondoskodó testvér lett belőle,hisz sosem veszít szem elől.
-  Nem emiatt ilyen,hanem előtte történt valami,ami mindent megváltoztatott.
-  Elárulod?-húz le maga mellé és átkarol.
-  Nem titok,szerintem még az újságokban is megjelent.
-  Nem olvastam semmiről.
-  Akkor elárulom.Szilveszter este mentünk hazafelé és mindketten kicsit részegebbek voltunk a kelleténél.Egy kutya szaladt át az úton és Nando nem tudta kikerülni,így belehajtottunk az árokba és a kocsi a felismerhetetlenségig zúzódott össze,ugyanis nem csak fák,hanem egy hókotró is állt az út szélén,a sofőrje épp a dolgát végezte.
-  Ez borzalmas.
-  A bátyám szinte egy karcolás nélkül megúszta viszont nekem a hátam megsérült,gerinc műtétem volt és hónapokig úgy volt,hogy nem fogok tudni lábra állni,de aztán mégis sikerült.A fejem is megsérült,akkor romlott el a látásom.
-  Komolyan ennyire rossz a szemed?
-  Nagyjából,ha nincs rajtam,akkor tíz centire még látok egy kicsit,de onnan tovább olyan,mintha tejüveg mögül nézném a világot.
-  Ez borzasztó.A műtétet nem próbáltátok?
-  A doki szerint nagyon veszélyes lenne.Meg sem akarom próbálni.
-  És akkor,hogy hordhatsz kontaktlencsét?
-  Úgy,hogy ezek speciálisak.Csak nekem lettek készítve és nagyon erősek.
-  Akkor most látsz normálisan?
-  Minden részletet...Nagyjából a szekrényig.-pillantok körbe a szobában.
-  Remek.Amúgy nézd mit hoztam.-tartja fel az almaleves palackot.
-  Ez ám a tömény pia.
-  Viccelsz,csak ezt tudtam lenyúlni a csapat kantinjából.
-  Komoly zsákmány.-nevetek fel.
-  Ha nem tetszik,akár te is hozhatsz valamit.
-  Nem kell,ez is remek lesz.ettől legalább nem rúgok be és este nem esek ki a repülő ablakán.
-  Remélem nem esel ki.Akkor ki lesz az én titkos szeretőm?
-  Látod,nem tudom.Esetleg keresel valaki mást helyettem.
-  Á,nem hiszem,hogy találnék még valakit,aki ilyen jó fej,annak ellenére,hogy hónapokig biztos csak azt hallottad,micsoda egy köcsög vagyok.
-  Nem csak hónapokig.-kacagok tovább és lassan az ölébe kúszok.
-  Szabad tudni,hogy te most mit is csinálsz?
-  Az öledbe ültem.Van ez ellen valami kifogásod?-nézek rá kicsit ijedten.
-  Egyáltalán semmi.-karol át hátulról és fejt vállamra hajtja.-Jó az illatod.
-  Köszi.A tid is nagyon finom.
-  Tudja már valaki a mi kis titkunkat?
-  Elmondtam a legjobb barátnőmnek.Benne saját magamnál is jobban bízóm,ő tud titkot tartani.Te elmondtad valakinek?
-  Heikki tudja,de ennyi.
-  Megbízol benne?
-  Teljes mértékben.Szinte mindent tud rólam.
-  Akkor rendben.-bólintok és kibontva a palackot,beleiszok az almalébe.

-  Most,hogy mindent megbeszéltünk,végre esetleg megcsókolhatnál.-fordít maga felé és ajkait ajkaimra tapasztva csókolni kezd.

   Lassan ledönt az ágyra és úgy folytatja,amit pár másodperce elkezdett.Mohón szabadít meg felsőmtől és ajkaival melleimet kezdi csókolgatni.Ajkaimat halk sóhajok hagyják el,ahogy ajkai egyre újabb területeket hódítanak meg maguknak és minden újabb érintéssel eléri,hogy megőrüljek.

   Együttlétünk közben nagyon vigyázott rám és minden mozdulatomat óvó figyelemmel követte és próbálta a legkevesebb kényelmetlenséget okozni,miközben ő is remekül érezte magát.

-  Azt hiszem,ezt nagyon fogom hiányolni hét közben.-hajtja fejét mellemre,miközben az aktusunk fáradalmait pihenjük ki.
-  Lehet nekem is hiányozni fog egy egészen picikét.-sóhajtok elégedetten és egy hajtincsét kezdem piszkálni.
-  Mi lenne ha valamikor találkoznánk még a futam előtt?
-  Fogalmam sincs.De neked nem innen máris oda kell menned,hova is?
-  Malajzia,de előtte tehetek egy kis kitérőt.
-  Sajnálom,nagyfiú,de nem lehet.A héten nagyon elfoglalt leszek.
-  Akkor hát várnom kell a hétvégéig.Pedig nekem már most hiányzik a tested.
-  Ha nem vennéd észre a mellemen fekszel.Ha ennél közelebb lenne hozzád a testem,akkor valószínű nem ebben a pozícióban feküdnénk.
-  Kár,hogy nem fér bele az időnkbe még egy menet,pedig mennyire csábító vagy.-puszilja meg hasam alját.
-  A bátyám nemsoká vissza kellene érjen,nem akarom,hogy laposra verjen.
-  Ja,ez egy jó ötlet.De én még pihennék itt még egy kicsit.Olyan kényelmes.
-  Nos,ebben biztos vagyok.Mit szólnál egy közös zuhanyhoz és utána mindenki megy a saját dolgára?
-  Benne vagyok.Úgy is sietek,mert a végén a srácoknak feltűnik,hogy eltűntem.
-  Vicces vagy,Sebastian.
-  Jaj,ne!Ne szólíts így.Olyan,mintha haragudnál rám.Legyen csak Seb.
-  Nekem mindegy.Legyen Seb.-bólintok és egy apró puszit adok a szőke buksira.
-  Akkor mehet a közös zuhany?-tápászkodik fel mellemről és egy szál seggben indul el a fürdő felé.
-  Jövök egy pillanat.-állok fel én is,majd nekilátok megigazítani a takarót.

   Épp indulnék zuhanyozni,mikor kopognak az ajtómon.Magamra kapok valamit,Seb ruháit berugdosom az ágy alá és így indulok ajtót nyitni.Amint kinyitom egy hatalmas kő esik le a szívemről,ugyanis csak Andy az,bátyusom versenymérnöke.

-  Miben segíthetek?-kérdezem és szorosabbra fogom magam körül a köntöst.
-  A bátyád küldött,hogy szóljak,öt perc és indulunk bulizni.Szeretné ha velünk jönnél.
-  Csak öt perc?
-  Volt itt ő is hamarabb,de eljött,mert azt mondta nem akarja megzavarni a húgát a magánéletének kiélésében.-jelenik meg csíntalan vigyor a mérnök arcán.
 

   ***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett és nem okozott csalódást.Sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni a frisset,de nem igazán volt időm.

Legyen szép estétek és jó szurkolást a kedvenceiteknek!

Puszi:*:*