5.Rész

  A bárhoz mikrobuszokkal vittek minket.Nincs messze,így elviselhetőbb a sok test egy helyen.Mikor megérkezünk mint egy kisebb hangyaboly özönlünk ki a buszokból és egyszerre benépesítjük a kis bár előtti teret.Ekkor jövök rá igazából,hogy mennyien is lettünk.

-  Na,készen állsz,egy ekkora csapattal bulizni?-súg a fülembe Dom,mire a hideg is kiráz.
-  Tudod,hogy sokkal nagyobb társasággal is buliztam már.
-  Igen,de ők tudták,hogy ki is vagy,itt viszont Fel előtt viselkedned kell.
-  Tudom,de majd megpróbálom tartani a jó kislány látszatát.
-  Aha,megnézlek én két shot után.
-  Elmehetsz,te ahová gondolom,Dominik!-nézek rá szúrós szemekkel,de ő már ott sincs,eltűnt a tömegben.

  A biztonsági őrök mosolyogva engednek be minket és máris kezdetét veszi az este.Benn dübörög a zene és vibrálnak a fények a táncparkett felett.Nagyon menő helynek tűnik,mg akkor is,ha ennyire eldugott és csak néhányan vannak,bár ezek a srácok már annyiszor járhattak itt,hogy tudhatják merre kell az eldugott szórakozóhelyeket keresni.

-  Húgi,legyél nagyon óvatos és ne igyál sokat.-von magához Nano,és aggódva mér végig.
-  Megnyugodhatsz.Csak annyit iszok,hogy vissza tudjak menni a hotelbe.
-  Annál azért kevesebbet,mert ugye én nem iszok és tudni fogom,hogy mit csináltál.
-  Jól van,kőagy őrnagy.Nem iszok sokat,de menj és érezd jól magad,majd én gondoskodom a saját szórakozásomról.
-  Mira,ezért még kapsz.-néz rám morcosan,de utána ő is eltűnik.

   Ezt szeretem bátyusomban.Nem akaszkodik és nem lóg folyamatosan a seggemben,mint egy kopó és figyeli minden lélegzetvételem.Annyira örülök neki.A tömeg lassan szétszéled mellőlem és így körbenézhetek végre a helyiségben.A falak mentén végig bokszok sorakoznak,kerek asztalokkal és hófehér puffos kanapékkal.Egyes asztalokon vízipipák vannak és köröttük pedig fiatalok ülnek élvezik a zene lüktetését és jó hangulatot.A terem végében egy hosszú bárpult helyezkedik el,mely mögött három,lenge ruhás lány áll és szolgálja fel az italokat és tölti a vízipipákat.Nagyon teszik a hely.

-  Na,milyen a buli?-jelenik meg mögöttem Vettel.
-  A frászt hozod rám.-fordulok felé ijedten,ezzel pedig majdnem sikerül lefejelnem.
-  Ez volt a cél.-kacag fel,és észrevétlenül egy boksz felé kezd kormányozni.
-  Remélem nem akarsz megerőszakolni....-nézek rá még ijedtebben.
-  Dehogy akarlak,de beszélgetni akarok,de ha Alonso meglátja,hogy a húgával beszélek,akkor kitekeri a nyakam.
-  Ebben biztos lehetsz.-adok igazat a németnek és leülök a puffos kanapéra,majd beljebb megyek,hogy mellém ülhessen,ezzel is eltakarva engem a kíváncsi szemek elől.-Amúgy mi történt veled délután?Olyan voltál,mint aki rálépett egy legóra.
-  Kicsit ideges voltam az időmérő miatt,de már minden oké.
-  Hát ennek örülök,de azért egy bocsi beleférne még,nem?
-  Sajnálom,hogy köcsög voltam.Így jó?
-  Valamivel jobb.De ki kell engesztelned,remélem tudod.
-  Ugyan mivel?Azok után,hogy te sem voltál épp a kedvesség szobra mikor Meyrinben voltam.
-  Tudom,de én nem kérek érte bocsánatot,mert nem vagyok az a fajta,aki bocsánatot kér azért,ami nem az én hibám.
-  És én mit vétettem ellened?Még csak nem is láttuk egymást Isztambulig.
-  Ellenem semmit...
-  Akkor azért utálsz,mert én lettem a VB és nem a bátyád?
-  Számít az,hogy miért utállak?
-  Tulajdonképp nem,de azért szeretném tudni,hogy esetleg jóvá tehessem.
-  Hagyjuk inkább,és ki vele,miért is akartál velem beszélni.
-  Tudod,hallottam ezt-azt és kíváncsi vagyok,hogy mi igaz belőle.
-  Miről hallottál dolgokat?
-  Az illegális versenyzésről.
-  Kitől hallottad?Csak,hogy kitekerhessem a nyakát.
-  Jens mondta,hogy micsoda belevaló csaj vagy és,hogy folyton magad mögé utasítasz mindenkit.
-  Ez majdnem igaz.
-  Mi nem igaz belőle?
-  Az,hogy mindenkit magam mögé utasítok.
-  Oké,hát a következő versenyre én is elmegyek,legyél ügyes.
-  Csak a te kedvedért el se megyek.-nézek rá vigyorogva,majd elkezdek egyik hajtincsemmel játszadozni.
-  Nagyon rendes vagy,de azért gyere le,mert nem sok nőt láttam még eddig versenyezni,szeretném ezt a hiányosságomat bepótolni.
-  Erre akkor még várnod kell.Két hét múlva sajnos nem tudok ott lenni Monacóban,ugyanis segítenem kell a professzornak,ugyanis nagyon komoly kutatásokat végzünk jelenleg.
-  Csak az én kedvemért,kérlek.-pislog rám kiskutya szemekkel.
-  Legyen,de csak azért,hogy végre leszállj rólam.
-  Táncolsz velem?-vált azonnal témát.
-  Felőlem.-vonok vállat és elkezdem kifelé nyomni a kanapéról,hogy fel tudjak állni.

   A táncparketten a dübörgő zene ritmusára táncolni kezdünk,de épp csak belemelegszek,mikor beraknak egy eléggé lassú számot,amitől menekülhetnékem támad,de Sebastian megragadja a kezem és magához ránt.Testünket egymáséihoz préselve ringatózunk,majd vállára hajtom fejem és így táncolunk tovább.Bár azt mondhatnám,hogy az este további részére nem emlékem és,hogy annyit ittam,hogy a nevemet is elfejtettem,de nem lenne igaz.Mindenre emlékszem.

  Tánc közben egyszer csak megjelent Fer és erővel tépett ki Sebastian karjaiból,majd behúzott egyet a németnek,mire az a földre esett és orrából vékony sugárban vér kezdett szivárogni.Megpróbáltam lecsitítani Nandot,de persze nem ment,és dühtől tajtékozva már készült is egy újabbat behúzni a németnek,de a srácok,akik a közelben voltak megakadályozták és a bárpult felé vezették,hogy lehiggadjon egy kicsit.Én felsegítettem a még mindig kicsit kába németet és a férfi mosdóba vittem,ahol valamennyire sikerült rendbe hoznunk a külsejét.

-  Annyira sajnálom,amit Fer tett.Nem akarattal csinálta.
-  Szóval ha akarattal csinálja,akkor nem csak az orrom kezd vérezni,hanem a fejem is betöri.-bosszankodott Sebastian és mérgesen lépett ki a mosdóból.
-  Most hová mész?-rohantam utána.
-  Vissza a hotelbe.Valahogy nincs kedvem véres pulcsiban bulizni tovább.
-  De még egy órája sem vagyunk itt.
-  Nem baj,majd elmeséled,hogy mi volt.
-  Veled megyek.
-  A hotelbe?-nézett rám kidülledt szemekkel.
-  Nem,az állatkertbe!Persze,hogy a hotelbe,te dinka.
-  És a bátyád mit fog szólni?Megint meg fog ütni?
-  Nem fog bántani,és amúgy is fáradt vagyok és vissza akarok menni a szobámba.
-  De gyalog kell mennünk,mert nem akarom elvenni a többiektől a kisbuszokat.
-  És ha taxival mennénk?
-  Hogy ez nekem nem jutott eszembe.-csapta homlokon magát.

   Végül taxival mentünk vissza a hotelbe és miután fizettünk lassú,vontatott léptekkel mentünk a lift felé.Ahogy bezárult az ajtó Sebastian felém fordult és csillogó szemekkel egész közel lépett hozzám,majd derekamra tette egyik kezét.

-  Bárcsak ittam volna,akkor ez sokkal könnyebben menne.-suttogta és váratlanul ajkait az enyémekre tapasztotta,majd várta,hogy visszacsókoljak.

  Nem ez volt a legmeglepőbb,hanem az,hogy gondolkodás nélkül csókoltam vissza.Ráadásul élveztem is,ahogy teste pillanatok alatt vette át az enyém fölött az irányítást és minden mozdulatával közelebb kerültem ahhoz,hogy mindent,amiben hittem eldobjak és odaadjam magam egy szinte vadidegennek.

-  Ezt nem lenne szabad.-suttogtam ajkai közé.
-  Miért nem?A bátyád miatt?
-  Nem,azért mert nem is ismerlek.-toltam le picit.
-  Elég sok mindent elmondtam neked,mikor Meyrinben voltam a telefonomért,szóval ismersz.Máskülönben pedig felnőtt nő vagy és azt teszel,amit akarsz.
-  De ha bűntudatom lesz utána?

-  Akkor adhatsz te is egyet,remélem ugyanolyan a jobb horgod,mint a bátyádé.
-  Jobb.-kacagtam fel,de hamar abbahagytam,ugyanis Sebastian ajkai ismét az enyémeket ízlelgették.

   Innen már ment minden,mint egy olajozott gépezet.Az én lakosztályomba mentünk,mert az volt közelebb és amint az ajtó bezárult mögöttünk egymásnak is estünk.Úgy tépte le rólam a ruhát,mintha papírból lett volna és hasonlóképp tett a fehérneműmmel is.Nem volt szenvedélyes,sőt érzéki sem,csak egyszerű együttlét két ember közt,akik nemrég találkoztak és elkapta őket a hév.Ez volt minden.

   Reggel mozdulni sem tudok.Először azt hiszem,hogy annyira elfáradtam,de aztán rájövök,hogy ez azért van,mert a kis német félig rajtam fekszik.Óvatosan bököm meg a karját,de meg sem moccan.Picit fészkelődni kezdek,mire csak még inkább rám terpeszkedik és lábait is az enyémek közé fűzi.

-  Sebastian Vettel!Azonnal kelj fel,mert minden levegőt kiszorítasz belőlem!-kiáltok rá,és ezzel el is érem,amit akartam.
-  Mira,muszáj kora reggel ilyen hangosa kiabálnod velem?-nyöszörgi gyerekesen,mire én felnevetek.
-  Sebastian,ha nem emlékeznél az este az én szobámban aludtál és lehet Fer nem díjazná,ha innen mennél az időmérőre.
-  Basszus,igazad van.-pattan ki mellőlem,de meg is bánja,ugyanis anyaszült meztelen.-Ne nézz ide.-vinnyog és közben egy párnát fog maga elé.
-  Arra emlékeztetnem kell téged,hogy az este mi szexeltünk és láttalak meztelenül?-ülök fel az ágyban és magam köré csavarok egy kis takarót.
-  Igaz,de akkor is.Az más volt.
-  Ugyan miért?-vonom fel a szemöldököm.
-  Hát azt nem tudom,de más volt.
-  Talán megbántad?-nézek rá kicsit szomorkásan,de ábrázatom látva azonnal visszaül mellém és egy apró csókot az szám sarkára.
-  Sosem fogom megbánni,még akkor sem,ha a bátyád péppé ver érte.Emiatt ne érezd rosszul magad.
-  Akkor oké.Most pedig tempózz vissza a szobádba,mert nem karom,hogy tényleg péppé verjenek,csak miattam.
-  Látlak a pályán?
-  Persze,hogy látsz.Ilyen hülyeséget kérdezni.-kuncogok kislányosan és elvörösödött fejemre húzom a takarót.
-  Akkor jó.Most viszont tényleg megyek.Legyen szép napod.
-  Neked is,és sok sikert.

   Mikor Sebastian elmegy én gyorsan nekilátok a készülődésnek,elvégre az időmérőn is ott akarok lenni,ahhoz pedig pontosnak kell lennem,hogy elkapjam bátyusom lefelé menet.Lezuhanyzok és megcsinálom a sminkem és hajam,majd felöltözök és kész is vagyok.Cuccaim egy egyszerű fekete táskába dobálom és ezzel minden el van intézve.Egy gyors pillantás a tükörbe és mikor mindent rendben találok elindulok a lift felé.

-  Hercegnő,hová ilyen sietősen?-hallom meg Dom hangját a hátam mögül.
-  Még egy szó és a lábam a seggedben landol!-fordulok felé fenyegetően.
-  Oké,oké.Az este hová tűntetek a kis némettel,miután a bátyád beverte az orrát?
-  Miről hablatyolsz?
-  A bátyádon kívül mindenki észrevette.
-  De ő nem,ugye?
-  Szóval mégis a kis némettel voltál?!-kúszott elégedett vigyor az arcára.
-  Nem mondhatod el senkinek,főleg nem a bátyámnak.
-  Szám záras.-kacag,de látom,hogy benne megbízhatok.
-  Akkor jó,szóval igen,vele voltam és csináltunk dolgokat.
-  Fer ki fogja csinálni a kis szöszit,ha megtudja,remélem tudod.
-  Te és mi ketten tudjuk csak,nem hiszem,hogy ha csak neked el nem jár a szád,akkor Fer megtudja.
-  Mit nem tudhatok meg?-lép be bátyusom a liftbe,egy nagy pohár kávé kíséretében.
-  Semmit.-vágjuk rá egyszerre Dom-mal,de nem hiszem,hogy sikerült megtévesztenem a bátyámat.
-  Jó,inkább nem szólok bele,mert a végén én leszek a rossz,de azért figyellek,húgi.
-  Kopó...csak ne ess túlzásba.-adok puszit az arcára és közben a kávéját is elcsaklizom és mohón kezdem kortyolni a keserű italt.
-  Erről nem volt szó.-néz rám morcosan és visszalopja kávéját,majd elfordul,hogy még csak ne is láthassam.

   A pályára érve én be lettem parancsolva a home-ba,mert ott semmi rosszat nem tudok csinálni.Leülök egy asztalhoz a büfében és csak bámulok ki a fejemből.Az időmérő lassan kezdődik és én pedig nem bírok magammal és táskámat vállamra dobva elindulok a bokszutca felé,hogy megkeressem a Ferrarisokat.Persze nem kell sokáig keresnem és benn mindenki szívesen fogad.Találkozok Felipe apukájával,aki nagyon kedvesen azonnal megkérdezi,hogy átadja-e a székét,de visszautasítom és átsétálok bátyusom garázsába,ahol persze nem nagyon vesznek észre,mert akkora készülődésben vannak.

   Az egyik szerelő ad egy fejhallgatót,amin keresztül hallhatom a rádióbeszélgetéseket a bátyám és Andy közt.Leülök és szépen várok.Az időmérőnek viszonylag hamar vége van és sajnos bátyusom csak az ötödik lett,előtte pedig csapattársa végzett,az első három pedig Vettel,Webber és Hamilton lettek.Egyik részről sajnálom a bátyusom,másik részről viszont picikét örülök Seb sikernek.De ez hamar elillan,amikor Fer idegesen tér vissza a garázsba,az interjúk után.

-  Az istenét annak a mázlista németnek!mit tesz,hogy folyamatosan ilyen jó?!Miért ő a legjobb megint?!-vágja idegesen a sisakját a székbe.
-  Bátyus,nem csak ő végzett előtted,miért nem szidsz mindenki mást is?-nézek rá kicsit félve és nyakamba húzom a fülhallgatót.
-  De ő volt az első és a többi nem számít.
-  Lehet a versenyen az első kanyarban kiesik és akkor szabad az út az előzgetéshez.
-  Pontosan,Mira.Milyen igazad van neked.Az a kis majom megérdemelne egy gumifalat az orrkúpjára.
-  Na látod,így már sokkal jobban szeretlek.-adok egy cuppanós puszit az arcára,mire megborzong.
-  Éhes vagyok,menjünk enni.
-  Zuhanyozni ki fog?-vonom fel a szemöldököm.
-  Akkor vissza a hotelbe,zuhanyozni és átöltözni,utána pedig keresünk valami hangulatos kis éttermet a városban.Így jó?
-  Tökéletes.

   A hotelben külön váltunk és mindketten mentünk a saját szobánkba.Kicsit fáradtan dőlök az ágyamra és küzdök az elalvás ellen,mert az nem lenne valami jó,ha épp ebéd előtt aludnék el,ráadásul úgy,hogy hamarosan kezdődik a futam is.Nemsokkal később kopognak a szobám ajtaján.Mezítláb nyitok ajtót,de meglepetésemre nem Fer áll az ajtóban,hanem a kis szöszke német.

-  Mit akarsz itt?A bátyám bármikor megláthat.-rántom be a lakosztályba,remélve,hogy senki ne látott semmit.
-  Csak látni akartalak.Reggel óta elég sok idő eltelt.
-  Nem vagyunk együtt,szóval nem is kell látnod.Az este volt ami volt,de ez nem azt jelenti,hogy akkor most majd akkor flangálsz be a szobámba,amikor akarsz.
-  Te nem akarod,vagy csak félsz a bátyádtól.
-  Is is...-vonom meg a vállam és elsétálok mellőle.
-  És ha én akarom?Tegnap nagyon jól éreztem magam és azon gondolkodom,hogy esetleg valamikor meg kellene ismételnünk.
-  Tessék?-meredek rá ijedten.
-  Jól hallottad.Én nagyon szerettem veled szerelmeskedni és szeretném megismételni.
-  Persze,legyek a titkos szeretőd,vagy mi?
-  Ha akarod akkor leszek én a te titkos szeretőd.
-  És ez téged komolyan boldoggá tenne?
-  Most nem fér bele az életembe egy komoly kapcsolat,de téged kedvellek és jól érzem magad a társaságodban,úgyhogy igen,boldoggá tenne.
-  Tegnap délután valahogy mégis elég bunkó voltál.
-  Azt már megbeszéltük,és elnézést kértem,szóval...nem tudom mit vagy még fennakadva ezen.
-  Én semmit,csupán csak ilyet még soha nem kértek tőlem.
-  Egyszer mindent el kell kezdeni.
-  Komolyan beszélsz,vagy csak szórakozol?-nézek kék szemeibe még mindig hitetlenkedve.
-  Ennél komolyabban nem beszélhetnék.
-  Akkor legyen.-sóhajtok és továbbra is csak hitetlenkedve rázom a  fejem,ugyanis még egy hete azt sem tudtam elképzelni,hogy esetleg köszönjek neki,nem azt,hogy az alkalmi partnere legyek.-De csak ha a legnagyobb diszkrécióval fogod ezt az egészet kezelni,és te leszel az én titkos szeretőm.
-  Legyen.-vigyorodik el és magához vonva egy gyors csókot nyom a számra,és már rohan is.

   Egy ideig csak megdermedten állok a helyzet és az általam talált megoldás előtt,mert tulajdonképp fogalmam sincs,hogy miért tettem,hisz annyira nem is kedvelem a német pilótát,de van benne valami,ami egyszerűen nem hagyta,hogy elutasítsam,még ha ilyen fura és veszélyes kéréssel is állt elém.Hát normális vagyok én?

-  Na,kész vagy?-robban be Fer a szobámba,ezúttal hétköznapi ruhában.
-  Felőlem mehetünk.-kapom fel a táskám és visszarázódva a normális kerékvágásba,átkarolom bátyusom derekát és már indulunk is.

   Egy nagyon hangulatos ki vendéglőt találtunk nem messze a pályától és így,még a verseny előtt volt időnk bőven megebédelni.Mikor ezzel kész voltunk visszamentünk a hotelbe,hogy Fer szedjen össze még pár cuccát,én is felvettem egy kabátkát és mehettünk is.Ahogy a hotel elé érünk megpillantom Sebastiant,amint egy RB-s egyen pólót viselő sráccal beszélget.Amikor pillantásunk találkozik a német arcán egy olyan mértékben mindent mondó vigyor jelenik meg,hogy még az is felénk fordul,akivel beszélget,mire az én arcom lángba borul és egészen fülig elvörösödök.

-  Hát veled meg mi lett?-néz rám bátyusom gyanakvóan.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.ehhez nem sok hozzáfűzni valóm van,viszont a novellánál akadt egy kis technikai gondom a Bloggerrel és nem akarja az igazat,de igyekszem megoldani.

Addig is szép napot és kellemes hétvégét,valamint jó szurkolást!

Puszi:*:*