Szánalom...szerelem
- Ezt bizony rendesen helyben hagyta valaki.-állapítja meg az orvos a fejét csóválva.
- Igen..nos volt egy kisebb balesetem a jéggel és a csúszós cipővel.-heherészek zavartan és elpirulva nézek az orvosra.
- Máskor vigyázzon.Sokkal komolyabb baj is lehetett volna belőle.Szerencse,hogy ennél tovább nem halogatták.
- Nem fájt nagyon,nem vettem komolyan.
- Pedig kellett volna.Elég csúnyán megrepedt a csont.
- És,lehet valamit csinálni vele?-szólal meg rémülten Kimi.
- Lehet.Begipszeljük és pikk-pakk helyre is jön.-mosolyog kedvesen a doki.
Begipszeli a karom és ad fájdalomcsillapítót is,majd mehetünk is haza.Kiérve a kórházból megcsap minket a hideg szél,amitől összerezzenek.Kimi remegésem látva átkarol és magához ölel.
- Olyan jó,hogy itt vagy.-karolom át derekát és egy puszit adok arcára.
- Ha Sebastiant szereted,akkor kérlek,ne játssz velem.
- Ezt barátságból teszem,nem azért,mert játszani akarok veled.
- Biztos?-néz rám szürkés szemeivel és tudom,hogy nem esik jól,amikor ezt teszem.
- Száz százalék.Szeretem a vőlegényemet,de most nagyot csalódtam és ki kell hevernem.De nekem csak ő kell.
- Akkor jó.Nagyon megijedtem,hogy nem akarsz még esélyt adni annak a hóbortos szőkének.
- Szeretem,mindig lesz egy második esély a számára,de mindennek van egy határa.
- Ha eléred azt a határt,tudd,hogy rám mindig számíthatsz.-puszilja meg fejem búbját.
- Ennek örülök,de most menjünk haza.Seb biztos már az őrület határán van.
- Megérdemli,nem?
- De igen,viszont meg akarom nézni mi van Likasszal.
- Akkor menjünk is.
Hazaérve megrökönyödve tapasztalom,hogy az egész házban sehol még csak egy óra kattogása sem hallatszik.Ijedten dobom le a kabátom és rohanok fel az emeletre.Szinte önkívületben tépem fel a gyerek szoba ajtaját,de sehol senki.A közös hálónkba megyek és kinyitom az ajtót.A TV halkan duruzsol,az ágyon pedig Seb fekszik és hasán ott alszik Lukas.
- Na,mi volt a kórházban?-kérdezi suttogva.
- Kaptam egy szép gipszet.-emelem fel a begipszelt karom és becsukom az ajtót,ezzel teljesen megfeledkezve szegény Kimiről.
- Csatlakozol?-veregeti meg az ágyat maga mellett.
- Nem.Most megyek főzök valami ebédet,mert így eléggé éhen fogunk halni.
- Akkor csendben menj és főzz ebédet,utána gyere vissza.
- De lehet addigra felébred ez a kis ördög.
- Gyertek majd le.-mosolygok rájuk és kisétálok a szobából.
Valamivel jobb kedvvel sétálok le a nappaliba,ahol Kimi a TV előtt üldögél és valamit állítgat a DVD lejátszón,gondolom filmet akar nézni.
- Bocs,hogy csak úgy eltűntem,de megijedtem a nagy csöndtől.Általában nem hagyok faképnél senkit,de a nagy csönd a frászt hozta rám.-huppanok le a finn mellé.
- Semmi baj.Gondoltam,hogy nem csak úgy ni hagytál itt.-mosolyog rám elnézően és kezébe veszi begipszelt karomat.
- Mit nézel?-ráncolom össze szemeim.
- Annyira sajnálom.Ha jobban figyelünk,akkor talán ez nem történik meg és most nem kellene két hétig gipszben járnod.
- Akkor épp azzal voltatok elfoglalva,hogy laposra verjétek egymást.Nem tudom mire számítottam,mikor beálltam két verekedő közé.
- Semmi jóra.-kuncog halkan és visszaengedi kezem az ölembe.
- Megyek,főzök egy kis ebédet,mert nem akarom,hogy éhen haljatok.-állok fel ügyetlenül.
- Jöjjek segíteni?-vigyorog rám és azonnal ki is kapcsolja a készüléket.
- Hát,ha nagyon ragaszkodsz hozz.-vonok vállat és társaságában a konyhába sétálok.
Benn nekilátunk a főzésnek.Nem csinálok belőle nagy ügyet,csak egy zöldséges-baconos tésztát állítunk össze,fincsi szósszal.Mikor az ebédlőbe visszük és kifedem a tálat egyszerűen összefut a nyál a számban,és nem tudom megállni,hogy nem vegyek ki belőle egy villával.
- Lopkodjuk az ebédet?-hallom meg Seb vidám hangját a hátam mögül.
- Csak megkóstoltam,hogy nem-e sóztam el,vagy valami.-fordulok felé vörös fejjel.
- Gondoltam.-kacag halkan és hozzám sétál.
Karjaiban ott fekszik Lukas és édesen pislog ránk,miközben fejecskéjét apja vállán pihenteti.Adok egy óvatos puszit a kezére,mire rám néz és elmosolyodik.Egyszerűen csodaszép kisfiú.
- Mi az ebéd?-néz bele a tálalóba kíváncsian.
- A hűtlen vőlegényeknek száraz kenyér és víz.A többieknek tészta.-veszem át tőle kisfiam és átviszem a nappaliba,a kiságyába,hogy tudjunk enni.
- Nem teheted ezt velem...-siránkozik kislányosan.
- Csak figyeld meg.-kacagok és visszaérve Kimi mellé ülök.
- Viccel a csaj,remélem tudod.-szólal meg végre Kimi is,miközben tésztát szed magának.
- Én már nála nem tudom.Bármi előfordulhat..-ül le a német velem szembe és ő is tesz magának egy nagy adag ételt.
- Na köszi.Ennyire szívtelennek tartasz?-nézek rá kiskutya szemekkel.
- Sosem tartottalak szívtelennek,ezt ne felejtsd el.És nem is foglak,mert te vagy a legcsodásabb,legkedvesebb nő,akit valaha láttam.
- Ezt csak azért mondod,hogy vezekelj a bűnödért,de nem fogok egyhamar túllépni rajta,ezt jól jegyezd meg.-váltok egyszerre komolyabb hangnemre és szúrós szemekkel nézek páromra.
- Tudom és nagyon hálás vagyok,amiért nem hagytál itt azonnal.Ezt nem sok nő nézné el.
- Ezért is becsüld őt meg,te sügér!-rúgja lábon Sebit az asztal alatt barátja,mire az feljajdul.
- Mi lenne ha most leszállnánk a témáról és ennénk,mert délután jönnek anyáék és nem akarom őket egy hegy mosatlannal várni.
- Oké.-sóhajtanak gyerekesen és nekilátunk az evésnek.
Hihetetlenül boldog vagyok, amiért Heikki ilyen kitörő örömmel fogadta a hírt, miszerint gyerekünk lesz. Vacsora után közösen fürdünk meg, majd ágyba is bújunk.
- Életem, akkor megyünk anyuékhoz? - kérdez rám Heikki, miközben a hasam simogatja.
- Felőlem mehetünk. Nem bánom - jelentem ki vigyorogva.
- Mikor menjünk majd?
- Nem tudom, amikor szeretnél. És gondolom azt is el fogjuk újságolni, hogy gyerekünk lesz.
- Még szép. Az lesz az első. Utána mehetünk a te szüleidhez is. Vagy előbb menjünk hozzájuk? Nekem mindegy.
- Akkor megyünk először a te szüleidhez, tudod, hogy a szüleimnek nincsenek odáig értem.
- Rendben van, kincsem, akkor először Finnországba megyünk.
- Szeretlek - mondom neki komolyan, mire megcsókol.
Hamar elalszunk, és reggel szinte egyszerre kelünk. Mosolyogva néz rám Heikki, majd egyből meg is csókol. Úgy döntünk, hogy egy ideig még pihenünk, mielőtt nekikezdünk a mai napnak. Persze a párom egész végig a babáról beszél, de engem nem zavar, sőt örülök is neki, hogy ő is boldog.
Miután felöltözünk, lemegyünk, hogy együnk valamit. Közben beszélgetünk, és szóba kerül egy igencsak érdekes téma.
- Hogy érted azt, hogy Seb megcsalta Käthe-t? - csattanok fel.
- Kicsim, pont úgy, ahogy meg lehet csalni valakit. Tudod, lefeküdt mással.
- Én ezt nem hiszem el. Seb képes volt összefeküdni mással, mikor itthon várja a menyasszonya és a fia? Normális? Nem az, ez biztos. És Käthe tud róla?
- Igen, tud róla. Legalábbis azt mondta.
- Én megölöm. Hogy csinálhatott ilyet az a nem normális,hülye,kanos állat?
- Úgy, hogy kanos volt.
- És kivel is feküdt össze? Fogadom, hogy valami kis hülye lotyóval - mérgelődöm.
- Viviannal.
- Na ne! Nem, ilyen nincs. Seb egy hülye. Egy orbitális nagy marha - akadok ki.
- Kicsim, ne húzd fel magad! - simogatja a karom. - Käthe azt mondta, hogy nem tudná elhagyni, vagy valami hasonlóról karattyolt Seb.
- Megyek, felhívom Käthe-t, beszélni akarok vele - hagyom ott a páromat, és felmegyek a szobánkba, hogy telefonáljak.
Épp befejezem kisfiam etetését,mikor megszólal a telefonom.A kijelzőn Rina neve villog,így vidáman veszem fel,miközben fél kezemmel tartom Lukast és fel-alá sétálok a szobában.
- Szia!-szólok bele vidáman.
- Jól vagy?Most hallottam Heikkitől,hogy Seb megcsalt...Minden oké?-hadarja egy levegővételre az egészet.
- Nyugi,mindent megoldottam.Csak kapott egy párat Kimitől,de ennyi volt.
- Nem hiszem el,hogy képes voltál neki ilyen egyszerűen megbocsájtani.
- Nem bocsájtottam meg,csak nem akarom a fiamat egy olyan családban nevelni,amelynek nem része az apja.Nem fogom kidobni.Engem nem arra neveltek,hogy csak így adjam fel a családomat.
- Akkor is...Legalább megpofoztad,vagy kiabáltál vele egy kicsit?
- Kimi megtette helyettem is.
- Várj,azt hiszem nem jól hallottam.Kimi?!-lepődik meg.
- Igen.Második napja van itt,mert összebalhéztak a barátnőjével és most nincs hol aludjon,így meghúzza magát nálunk.
- Oké...Én téged egyre kevésbé értelek.
- Rina,Seb a vőlegényem és nagyon szeretem.Én is csókolóztam Jamievel,ha nem emlékeznél és nem tudta meg.De megcsaltam és bár ez már lassan egy éve volt,ugyanolyan bűntudattal tölt el,akárhányszor rá gondolok.Akaratomon kívül mindig csak az jár a fejemben,mióta a cikket elolvastam.Borzasztó érzés.
- Nehogy te érezz bűntudatot,mert megcsalt.Te nem feküdtél le Jamievel és nem tudja rajtunk kívül senki.Szóval te ne érezd rosszul magad,és haragudj rá ameddig csak akarsz,mert megérdemli.
- Oké..nem fogom,de most te mesélj.Mit mondott Heikki a babára?
- Majdnem kiugrott a bőréből.Annyira boldog vagyok,hogy ő is szeretne babát és most lesz egy kicsi Heikki,aki majd pont olyan lesz,mint ő.
- Olyan jó.Annyira boldog vagyok,hogy végre ti is egy család lesztek.
- Hát igen,viszont én szeretném,ha az esküvő még azelőtt lenne,hogy látszana a terhességem.
- Hát akkor megoldjuk.Kicsi vagy nagy esküvőt szeretnél?Finnországban vagy itt Svájcban,esetleg Toulouse-ban?Egyházit és polgárit,vagy csak polgárit?Milyen ruhát szeretnél?Milyen színű ruha legyen a koszorúslányokon?Torta lesz?Zenekar vagy DJ jegyen?
- Túlságosan bepörögtél,kicsi lány.-kacag fel hangosan-Még a te esküvődön se vagy túl és máris az enyémet szervezed?
- Durván négy hónapod van,Cica.Ezeket a kérdéseket nagyon hamar el kell dönteni,ha tetszik,ha nem.
- Oké,igazad van.De akkor is,ezt ne most döntsük el,hanem mit szólnál a holnaputánhoz?
- Nekem tökéletes.Majd még egyeztetünk.
- De biztos nincs gond Sebivel?
- Semmi gond nincs.
- Nem szeretnél egy pár napot Lukasszal valahol egy szép tengerparton tölteni?
- Még meglátom,de elképzelhető,hogy ellátogatok a Modena-ba az unokatesóimhoz.
- Milyen remek ötlet.Nyaraljatok és pihenjetek.Vigyétek magatokkal Kimit is,had egye Sebet a fene,hogy otthon hagytad és Kimivel mentél nyaralni.
- Azt hiszem egyedül megyek Lukasszal,senkit nem viszek magammal.
- Rád van bízva,csak azért várj vele még néhány napot vele,jó?
- Előbb még összefutunk holnapután.
- Akkor majd még beszélünk.
- Legyetek rosszak Heikkivel.Nem szétverni az ágyat.-kuncogok hangosan.
- Kis perverz!-rivall rám,de ő is nevet.
- Még talizunk!Puszi.
- Szia!-kösözn el,majd bontom a vonalat.
Négy nappal később utaztam Modenába,visoznt végül nem az unokatestvéremékhez mentem,hanem béreltem egy házat és oda költöztem be pár napra.Rinával nagyjából egész nap együtt voltunk,mielőtt eljöttem volna és mindenféle marhaságot.
Sebivel nagyon keveset beszéltem a négy nap alatt és valahogy szükségem is volt arra,hogy távolságot tartsunk,mert egyszerűen elkezdtem más szemmel nézni rá.Ugyanúgy szeretem,mint a cikk előtt,de valami megváltozott.Valami megszakadt és nem tudom,hogy vissza tudom-e építeni azt,ami volt és mindenen túllépni.
Második napja vagyok Modenában és nagyon élvezem a napsütést és mindent,ami vele jár.Egész nap ülök a ház előtt és a medence partján felejtek.Kisfiam a hordozóban alszik mellettem és gyanútlanul élvezi a szép időt és a pihenést,bár neki igazán semmi gondja nincs.Váratlanul rezegni kezd a telefonom az asztalon és ijedten kapok érte,amivel majdnem sikerül levernem az asztalról.
- Igen?-szólok bele kicsit félve,mivel elfelejtettem megnézni ki hív.
- Szia,Käthe..Mi újság veled?-szól bele vidáman Hanna.
- Modenában vagyok,süttetem a hasam.
- Á,szóval nyaral a kis család?-kacag élénken.
- Igen,a kis család...Sebit otthon hagytam.
- Miért?Összevesztetek?
- A-a..Tulajdonképp megcsalt.
- Csak viccelsz velem,ugye?-hüledezik,úgy érzem sikerült rendesen meglepnem.
- Nem viccelek.Te nem olvasol híreket a neten?
- Sajnos mostanában nem igazán volt időm,de lehet tudni ki volt az?
- Persze,hogy lehet.Vivan volt az.
- Nico barátnője?-újabb sokk érte.
- Igen ő.
- Hát én megverem azt a kurvát!Lehet,hogy legjobb barátnők voltunk,de ezek után már nem igazán fogok szóba állni vele.Mi az már,hogy gondol egyet és összefekszik a nővérem vőlegényével?!-bosszankodik hangosan és lelki szemeim előtt látom,hogy idegesen mered maga elé.
- Nyugi..azért nem kell annyira szidni őket.Mind hibázhatunk.
- Akkor nem dobtad ki,igaz?
- Szeretem és nem akarom,hogy a fiam úgy nőjön fel,hogy az anyja utálja az apját.
- Gondolom mindenkit ezzel szédítesz.
- Mert ez az igazság.Szeretem őt és nem akarom elhagyni.
- A normális emberek egy ilyet soha nem tudnának megbocsájtani a másiknak.
- Hát,én már csak ilyen hülye vagyok.
- Oké,vegyük úgy,hogy nem mondtam semmit.Esetleg társaságra nem vágysz?
- Bocsi,máskor nagyon örülnék neki,hogy felajánlod,de most arra van szükségem,hogy egyedül legyek a kisfiammal és elfelejtsek mindent.
- Akkor jó pihenést neked.
- Várj,veled mi újság?
- Semmi különös.Munka és pihenés...másra nincs is szükségem.
- Ezt akartam hallani.Annyira örülök,hogy végre te is megtaláltad az igazit.
- Én is.Annyira boldog vagyok,hogy szinte már szégyellem .
- Miért?Mindenkinek kijár a boldogság,neked is.
- De én már azt akarom,hogy végre te is boldog legyél és túl ezen a sok szörnyűségen.
- Nyugi,jól leszek.
- Remélem is,mert ha nem,akkor szétrúgom a kis hülye németed fejét.
- Szeretlek húgi.-sóhajtok és egy ideje először ki csordul egy könnycsepp a szememből.
- Én is téged.Jó pihenést.
- Köszi.Szia!-köszönök el már remegő hangon és bontom a vonalat.
Nem tudom mi lett velem,egyszerre eltörött a mécses és zokogni kezdtem.Csak ülök a napozóágyban és egy törölközővel itatom könnyeim,amik nem akarnak elfogyni.Egyszerűen minden összegyűlt és bár szoktam sírni,azok nem ilyenek.Csak vannak és kész,de ez most valamiért más...Valami megváltozott bennem,az érzéseimben..abban,ahogy szemlélem a dolgokat és talán a világban is egyszerre csak valami más lett.
- Te is érzed,Lukas?-fordulok kisfiamhoz,aki közben felébredt és álmosan pislog a körülötte lévő világra.-Olyan jó,hogy neked semmi problémád sincs és olyan könnyű számodra az élet..anyuék pedig menekülnek egymás elől.Pedig én szeretem apukádat,de most egyszerűen megváltozott valami.Én annyira szeretném helyre hozni a dolgokat.
- Ahogy én is.-szólal meg Seb a hátam mögül,mire én összerezzenek.
Valamivel jobb kedvvel sétálok le a nappaliba,ahol Kimi a TV előtt üldögél és valamit állítgat a DVD lejátszón,gondolom filmet akar nézni.
- Bocs,hogy csak úgy eltűntem,de megijedtem a nagy csöndtől.Általában nem hagyok faképnél senkit,de a nagy csönd a frászt hozta rám.-huppanok le a finn mellé.
- Semmi baj.Gondoltam,hogy nem csak úgy ni hagytál itt.-mosolyog rám elnézően és kezébe veszi begipszelt karomat.
- Mit nézel?-ráncolom össze szemeim.
- Annyira sajnálom.Ha jobban figyelünk,akkor talán ez nem történik meg és most nem kellene két hétig gipszben járnod.
- Akkor épp azzal voltatok elfoglalva,hogy laposra verjétek egymást.Nem tudom mire számítottam,mikor beálltam két verekedő közé.
- Semmi jóra.-kuncog halkan és visszaengedi kezem az ölembe.
- Megyek,főzök egy kis ebédet,mert nem akarom,hogy éhen haljatok.-állok fel ügyetlenül.
- Jöjjek segíteni?-vigyorog rám és azonnal ki is kapcsolja a készüléket.
- Hát,ha nagyon ragaszkodsz hozz.-vonok vállat és társaságában a konyhába sétálok.Benn nekilátunk a főzésnek.Nem csinálok belőle nagy ügyet,csak egy zöldséges-baconos tésztát állítunk össze,fincsi szósszal.Mikor az ebédlőbe visszük és kifedem a tálat egyszerűen összefut a nyál a számban,és nem tudom megállni,hogy nem vegyek ki belőle egy villával.
- Lopkodjuk az ebédet?-hallom meg Seb vidám hangját a hátam mögül.
- Csak megkóstoltam,hogy nem-e sóztam el,vagy valami.-fordulok felé vörös fejjel.
- Gondoltam.-kacag halkan és hozzám sétál.
Karjaiban ott fekszik Lukas és édesen pislog ránk,miközben fejecskéjét apja vállán pihenteti.Adok egy óvatos puszit a kezére,mire rám néz és elmosolyodik.Egyszerűen csodaszép kisfiú.
- Mi az ebéd?-néz bele a tálalóba kíváncsian.
- A hűtlen vőlegényeknek száraz kenyér és víz.A többieknek tészta.-veszem át tőle kisfiam és átviszem a nappaliba,a kiságyába,hogy tudjunk enni.
- Nem teheted ezt velem...-siránkozik kislányosan.
- Csak figyeld meg.-kacagok és visszaérve Kimi mellé ülök.
- Viccel a csaj,remélem tudod.-szólal meg végre Kimi is,miközben tésztát szed magának.
- Én már nála nem tudom.Bármi előfordulhat..-ül le a német velem szembe és ő is tesz magának egy nagy adag ételt.
- Na köszi.Ennyire szívtelennek tartasz?-nézek rá kiskutya szemekkel.
- Sosem tartottalak szívtelennek,ezt ne felejtsd el.És nem is foglak,mert te vagy a legcsodásabb,legkedvesebb nő,akit valaha láttam.
- Ezt csak azért mondod,hogy vezekelj a bűnödért,de nem fogok egyhamar túllépni rajta,ezt jól jegyezd meg.-váltok egyszerre komolyabb hangnemre és szúrós szemekkel nézek páromra.
- Tudom és nagyon hálás vagyok,amiért nem hagytál itt azonnal.Ezt nem sok nő nézné el.
- Ezért is becsüld őt meg,te sügér!-rúgja lábon Sebit az asztal alatt barátja,mire az feljajdul.
- Mi lenne ha most leszállnánk a témáról és ennénk,mert délután jönnek anyáék és nem akarom őket egy hegy mosatlannal várni.
- Oké.-sóhajtanak gyerekesen és nekilátunk az evésnek.
- Életem, akkor megyünk anyuékhoz? - kérdez rám Heikki, miközben a hasam simogatja.
- Felőlem mehetünk. Nem bánom - jelentem ki vigyorogva.
- Mikor menjünk majd?
- Nem tudom, amikor szeretnél. És gondolom azt is el fogjuk újságolni, hogy gyerekünk lesz.
- Még szép. Az lesz az első. Utána mehetünk a te szüleidhez is. Vagy előbb menjünk hozzájuk? Nekem mindegy.
- Akkor megyünk először a te szüleidhez, tudod, hogy a szüleimnek nincsenek odáig értem.
- Rendben van, kincsem, akkor először Finnországba megyünk.
- Szeretlek - mondom neki komolyan, mire megcsókol.
Hamar elalszunk, és reggel szinte egyszerre kelünk. Mosolyogva néz rám Heikki, majd egyből meg is csókol. Úgy döntünk, hogy egy ideig még pihenünk, mielőtt nekikezdünk a mai napnak. Persze a párom egész végig a babáról beszél, de engem nem zavar, sőt örülök is neki, hogy ő is boldog.
Miután felöltözünk, lemegyünk, hogy együnk valamit. Közben beszélgetünk, és szóba kerül egy igencsak érdekes téma.
- Hogy érted azt, hogy Seb megcsalta Käthe-t? - csattanok fel.
- Kicsim, pont úgy, ahogy meg lehet csalni valakit. Tudod, lefeküdt mással.
- Én ezt nem hiszem el. Seb képes volt összefeküdni mással, mikor itthon várja a menyasszonya és a fia? Normális? Nem az, ez biztos. És Käthe tud róla?
- Igen, tud róla. Legalábbis azt mondta.
- Én megölöm. Hogy csinálhatott ilyet az a nem normális,hülye,kanos állat?
- Úgy, hogy kanos volt.
- És kivel is feküdt össze? Fogadom, hogy valami kis hülye lotyóval - mérgelődöm.
- Viviannal.
- Na ne! Nem, ilyen nincs. Seb egy hülye. Egy orbitális nagy marha - akadok ki.
- Kicsim, ne húzd fel magad! - simogatja a karom. - Käthe azt mondta, hogy nem tudná elhagyni, vagy valami hasonlóról karattyolt Seb.
- Megyek, felhívom Käthe-t, beszélni akarok vele - hagyom ott a páromat, és felmegyek a szobánkba, hogy telefonáljak.
- Szia!-szólok bele vidáman.
- Jól vagy?Most hallottam Heikkitől,hogy Seb megcsalt...Minden oké?-hadarja egy levegővételre az egészet.
- Nyugi,mindent megoldottam.Csak kapott egy párat Kimitől,de ennyi volt.
- Nem hiszem el,hogy képes voltál neki ilyen egyszerűen megbocsájtani.
- Nem bocsájtottam meg,csak nem akarom a fiamat egy olyan családban nevelni,amelynek nem része az apja.Nem fogom kidobni.Engem nem arra neveltek,hogy csak így adjam fel a családomat.
- Akkor is...Legalább megpofoztad,vagy kiabáltál vele egy kicsit?
- Kimi megtette helyettem is.
- Várj,azt hiszem nem jól hallottam.Kimi?!-lepődik meg.
- Igen.Második napja van itt,mert összebalhéztak a barátnőjével és most nincs hol aludjon,így meghúzza magát nálunk.
- Oké...Én téged egyre kevésbé értelek.
- Rina,Seb a vőlegényem és nagyon szeretem.Én is csókolóztam Jamievel,ha nem emlékeznél és nem tudta meg.De megcsaltam és bár ez már lassan egy éve volt,ugyanolyan bűntudattal tölt el,akárhányszor rá gondolok.Akaratomon kívül mindig csak az jár a fejemben,mióta a cikket elolvastam.Borzasztó érzés.
- Nehogy te érezz bűntudatot,mert megcsalt.Te nem feküdtél le Jamievel és nem tudja rajtunk kívül senki.Szóval te ne érezd rosszul magad,és haragudj rá ameddig csak akarsz,mert megérdemli.
- Oké..nem fogom,de most te mesélj.Mit mondott Heikki a babára?
- Majdnem kiugrott a bőréből.Annyira boldog vagyok,hogy ő is szeretne babát és most lesz egy kicsi Heikki,aki majd pont olyan lesz,mint ő.
- Olyan jó.Annyira boldog vagyok,hogy végre ti is egy család lesztek.
- Hát igen,viszont én szeretném,ha az esküvő még azelőtt lenne,hogy látszana a terhességem.
- Hát akkor megoldjuk.Kicsi vagy nagy esküvőt szeretnél?Finnországban vagy itt Svájcban,esetleg Toulouse-ban?Egyházit és polgárit,vagy csak polgárit?Milyen ruhát szeretnél?Milyen színű ruha legyen a koszorúslányokon?Torta lesz?Zenekar vagy DJ jegyen?
- Túlságosan bepörögtél,kicsi lány.-kacag fel hangosan-Még a te esküvődön se vagy túl és máris az enyémet szervezed?
- Durván négy hónapod van,Cica.Ezeket a kérdéseket nagyon hamar el kell dönteni,ha tetszik,ha nem.
- Oké,igazad van.De akkor is,ezt ne most döntsük el,hanem mit szólnál a holnaputánhoz?
- Nekem tökéletes.Majd még egyeztetünk.
- De biztos nincs gond Sebivel?
- Semmi gond nincs.
- Nem szeretnél egy pár napot Lukasszal valahol egy szép tengerparton tölteni?
- Még meglátom,de elképzelhető,hogy ellátogatok a Modena-ba az unokatesóimhoz.
- Milyen remek ötlet.Nyaraljatok és pihenjetek.Vigyétek magatokkal Kimit is,had egye Sebet a fene,hogy otthon hagytad és Kimivel mentél nyaralni.
- Azt hiszem egyedül megyek Lukasszal,senkit nem viszek magammal.
- Rád van bízva,csak azért várj vele még néhány napot vele,jó?
- Előbb még összefutunk holnapután.
- Akkor majd még beszélünk.
- Legyetek rosszak Heikkivel.Nem szétverni az ágyat.-kuncogok hangosan.
- Kis perverz!-rivall rám,de ő is nevet.
- Még talizunk!Puszi.
- Szia!-kösözn el,majd bontom a vonalat.
Sebivel nagyon keveset beszéltem a négy nap alatt és valahogy szükségem is volt arra,hogy távolságot tartsunk,mert egyszerűen elkezdtem más szemmel nézni rá.Ugyanúgy szeretem,mint a cikk előtt,de valami megváltozott.Valami megszakadt és nem tudom,hogy vissza tudom-e építeni azt,ami volt és mindenen túllépni.
Második napja vagyok Modenában és nagyon élvezem a napsütést és mindent,ami vele jár.Egész nap ülök a ház előtt és a medence partján felejtek.Kisfiam a hordozóban alszik mellettem és gyanútlanul élvezi a szép időt és a pihenést,bár neki igazán semmi gondja nincs.Váratlanul rezegni kezd a telefonom az asztalon és ijedten kapok érte,amivel majdnem sikerül levernem az asztalról.
- Igen?-szólok bele kicsit félve,mivel elfelejtettem megnézni ki hív.
- Szia,Käthe..Mi újság veled?-szól bele vidáman Hanna.
- Modenában vagyok,süttetem a hasam.
- Á,szóval nyaral a kis család?-kacag élénken.
- Igen,a kis család...Sebit otthon hagytam.
- Miért?Összevesztetek?
- A-a..Tulajdonképp megcsalt.
- Csak viccelsz velem,ugye?-hüledezik,úgy érzem sikerült rendesen meglepnem.
- Nem viccelek.Te nem olvasol híreket a neten?
- Sajnos mostanában nem igazán volt időm,de lehet tudni ki volt az?
- Persze,hogy lehet.Vivan volt az.
- Nico barátnője?-újabb sokk érte.
- Igen ő.
- Hát én megverem azt a kurvát!Lehet,hogy legjobb barátnők voltunk,de ezek után már nem igazán fogok szóba állni vele.Mi az már,hogy gondol egyet és összefekszik a nővérem vőlegényével?!-bosszankodik hangosan és lelki szemeim előtt látom,hogy idegesen mered maga elé.
- Nyugi..azért nem kell annyira szidni őket.Mind hibázhatunk.
- Akkor nem dobtad ki,igaz?
- Szeretem és nem akarom,hogy a fiam úgy nőjön fel,hogy az anyja utálja az apját.
- Gondolom mindenkit ezzel szédítesz.
- Mert ez az igazság.Szeretem őt és nem akarom elhagyni.
- A normális emberek egy ilyet soha nem tudnának megbocsájtani a másiknak.
- Hát,én már csak ilyen hülye vagyok.
- Oké,vegyük úgy,hogy nem mondtam semmit.Esetleg társaságra nem vágysz?
- Bocsi,máskor nagyon örülnék neki,hogy felajánlod,de most arra van szükségem,hogy egyedül legyek a kisfiammal és elfelejtsek mindent.
- Akkor jó pihenést neked.
- Várj,veled mi újság?
- Semmi különös.Munka és pihenés...másra nincs is szükségem.
- Ezt akartam hallani.Annyira örülök,hogy végre te is megtaláltad az igazit.
- Én is.Annyira boldog vagyok,hogy szinte már szégyellem .
- De én már azt akarom,hogy végre te is boldog legyél és túl ezen a sok szörnyűségen.
- Nyugi,jól leszek.- Remélem is,mert ha nem,akkor szétrúgom a kis hülye németed fejét.
- Szeretlek húgi.-sóhajtok és egy ideje először ki csordul egy könnycsepp a szememből.
- Én is téged.Jó pihenést.
- Köszi.Szia!-köszönök el már remegő hangon és bontom a vonalat.
Nem tudom mi lett velem,egyszerre eltörött a mécses és zokogni kezdtem.Csak ülök a napozóágyban és egy törölközővel itatom könnyeim,amik nem akarnak elfogyni.Egyszerűen minden összegyűlt és bár szoktam sírni,azok nem ilyenek.Csak vannak és kész,de ez most valamiért más...Valami megváltozott bennem,az érzéseimben..abban,ahogy szemlélem a dolgokat és talán a világban is egyszerre csak valami más lett.
- Te is érzed,Lukas?-fordulok kisfiamhoz,aki közben felébredt és álmosan pislog a körülötte lévő világra.-Olyan jó,hogy neked semmi problémád sincs és olyan könnyű számodra az élet..anyuék pedig menekülnek egymás elől.Pedig én szeretem apukádat,de most egyszerűen megváltozott valami.Én annyira szeretném helyre hozni a dolgokat.
- Ahogy én is.-szólal meg Seb a hátam mögül,mire én összerezzenek.
***
Ez lett volna a rész és remélem tetszett.Sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni,de ugye kirándulni voltam és a csütörtököm sem épp úgy alakult,ahogy akartam,de most bepótoltam és itt is van.
A következő rész nem tudom hová és mikor érkezik,de majd igyekszem.
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése