28.Rész

A saját esküvőm..El se hiszem.

-  Kifele az ágyból,álomszuszék!-ront be a szobámba nevetve húgom és letépi rólam a takarót.
-  Nem hallottál még kopogásról?-dugom fejem a párna alá tiltakozásképp.
-  Tíz perce dörömbölök az ajtón,de semmi válasz nem volt,így a hatásosabb módszert választottam.
-  Rám törted az ajtót.-nyöszörgöm.-Anya?
-  Lenn van Lukassal,ne is kérdezz semmit.
-  Nem állt szándékomban.De azért még meg se jött,már az unokáját babusgatja?
-  Igen,mivel a kisfiad nagyon aranyos és nem tudta megállni,hogy azonnal le ne vigye játszani.
-  Megetette legalább?
-  Azt hiszem most eteti,de nem vagyok benne biztos.
-  Ha adsz öt percet akkor én is lemegyek.
-  Seb ugye ma jön haza Malajziából?
-  Ma bizony.Annyira várom már.
-  Nincs kivel melegítened az ágyad,mi?-emelgeti meg szemöldökét és tudom,hogy perverz gondolatok cikáznak fejében.
-  Tűnés kifelé innen,mielőtt leütöm a csini kis szőke fejedet a helyéről.
-  Már itt sem vagyok.-kacag fel és szavát betartva ki is siet a szobából.

   Nagy erőfeszítések árán kikelek az ágyból és fürdő felé sétálok.Közben összeszedem a cuccaim és
mindent,ami kellhet,hogy emberibb külsőt varázsolhassak magamnak.

    Zuhany közben felidézem magamban a Sebivel közösen eltöltött néhány napot a Genfi tónál és azt a mérhetetlen békét és kiegyensúlyozottságot,amit akkor éreztem,amikor vele voltam.Most,hogy versenyhétvége volt,egyszerűen nem fértem a bőrömben.Folyton csak fel alá járkáltam,ezzel pedig sikeresen az őrületbe kergettem Anyát és Ramit is.Egyszerűen nem találtam a helyem a lakásban és,bár itt volt nekem Lukas,egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az időmmel.

   Szerencsére kisfiam már majdnem fél éves,így azért kevesebb gond van vele és itt van nekem az örök pesztonka is,anya.Ő úgy vigyáz Lukasra,mintha a saját gyereke lenne,pedig nem az,és nem is kellene,de ha Thomas és a húgom itt van,akkor neki is feltétlenül itt kell lenni és vigyázni a két rosszaságra.Thomas és a kisfiam egyszerűen imádja egymást,szinte elválaszthatatlanok,noha Lukas még alig pár hónapos,de keresztfiam egyszerűen nem tudja megunni babusgatni és imád a picivel foglalkozni.

   Lukas pedig egyre ügyesebb és ügyesebb lesz,minden egyes nap elteltével.Bár fogacskái még nem bújnak,azért már megmutatkoznak az első jelek,hogy hamarosan erre is sor kerül.Napok óta nyűgös és kicsit nehezebb vele bírni,de azért jobb,mint amikor folyamatosan csak sírt és akkor tényleg kezelhetetlen volt.De ez szerencsére már nem így van.

   A fürdőben gyors zuhany után nekivágok a ruháim összeválogatásának és hajam elrendezésének,mivel egyelőre olyan,mint egy nagyobb szénaboglya.Mikor a ruháim megvannak és hajam is úgy ahogy rendbe van szedve,lemegyek a napaliba,hogy megnézzem mit működnek lenn Ramiék.

   Lukas a kanapén fekszik,hason és kicsi fejecskéjét forgatva figyeli,ahogy Thomas bohóckodik neki,közben pedig hangosan kacag.Húgom a kanapén ül és kezében egy videó kamerával veszi fel,ahogy a kisfia szórakoztatja az enyémet.Anya a konyhában serénykedik és mintha németül káromkodna,de erre nem mernék fogadni.

-  Jó reggelt,álomszuszék!-köszönt elsőnek Rami és felpattanva a kanapéról hozzám rohan és átölel.
-  Neked is,de mi már találkoztunk.Ha nem rémlene te rángattál ki az ágyból.
-  Valami halványan rémlik,de nem vagyok biztos benne.
-  Anya kivel veszekszik a konyhában?-teszem fel azonnal a kérdést,mert ez izgat a leginkább.
-  Még haza se jött a kis párod,anyával máris sikerült összevesznie.
-  Hát,úgy látom ő sem abba a kategóriába fog tartozni,aki odáig lenne az anyósáért.-kacagok fel.
-  Az tuti.De nem akarsz neki köszönni?
-  Lehet kellene.-vonok vállat és a konyha felé indulok.

   A konyhában világháborús zűrzavar fogad.Seb a konyhapult előtt ül és lehajtott fejjel,idegesen mered maga elé,anya pedig még idegesebben magyaráz neki valamit,amiből csak annyit sikerül elcsípnem,hogy mégis,hogy gondolta,hogy ő ad anyának tanácsokat arról,hogy nevelje az unokáját.

-  Itt mi folyik?-szakítom félbe a veszekedésüket.
-  Käthe,kislányom,kérlek neveld meg a vőlegényed,mert én nem bírok vele!-csap anya idegesen az asztalra.
-  Sabine,nem kell így túlreagálni.Csal azt mondom,hogy nem kell azt a gyereket ennyire lekapatni,mert a végén semmit nem fog csinálni,csak karban.Szokja meg,hogy negyven éves korában nem leszel ott és hurcolod egyik helyről a másikra.
-  Ő az én unokám és oda viszem karban,ahová akarom.
-  Anya,nagyon sajnálom,de Sebnek igaza van.Eldöntöttük,hogy nem szoktatjuk karba Lukast,mert aztán nagyon nehéz lesz kinevelni belőle.Próbáld minél kevesebbet karban tartani.
-  Rendben kicsim,ha így akarod,akkor ezt teszem.
-  És rám miért nem lehetett hallgatni?-áll fel idegesen Seb és ahogy meglátom megviselt ábrázatát már értem,hogy sikerült ennyire összevesszen anyával.
-  Mert te nem az anyja vagy,neked nincs mindig igazad.-válaszolja anya egy egyszerű vállrándítás kíséretében és visszatér a főzéshez.
-  Jó,hogy Käthe-nek mindig igazat assz.
-  Elsősorban mert ő a lányom,másodsorban azért,mert nem ő az aki megcsalta a párját.
-  Persze....ismét témánál vagyunk!
-  Seb,kérlek gyere fel velem.Zuhanyozz le,én addig elkészítem neked az ágyat és aludd ki magad.Nem akarom,hogy egymásnak menjetek anyával.-lépek párom mellé és átkarolva derekát,majd kifelé kormányzom a konyhából.-Ugye vigyázol még egy kicsit Lukasra.
-  Ha így állnak a dolgok,akkor nyugodtan maradj Sebbel,ameddig kell.-néz rám húgom együtt érzően és máris 1000%-ban a a kicsikre fókuszál.

   Felsétálunk az emeletre és egyenesen be hálószobánkba,ami most olyannak tűnik,mint egy kis csöndes oázis.

-  Akarsz beszélni a Malajziai dolgokról?-nézek rá kicsit félve.
-  Két napja csak ezt teszem.Egyáltalán semmi kedvem.Csak le akarok zuhanyozni és melletted elaludni.-bújik hozzám kisfiúsan és arcát nyakam hajlatába fúrja.
-  Szeretlek,Seb.-suttogom és lassan tarkóját kezdem simogatni.
-  Ez hiányzott nekem egész hétvégén.-nyöszörgi gyerekesen.
-  Menj,zuhanyozz le,én addig elrendezem az ágyat.
-  Oké,de ugye maradsz,míg el nem alszok?
-  Maradok persze,de utána le kell menjek Lukashoz és a többiekhez.
-  Miután elaludtam azt tehetsz,amit akarsz,csak addig maradj velem.
-  Itt leszek.-adok egy puszit arcára,majd feloldom ölelésem és nézem,ahogy eltűnik a fürdő ajtaja mögött.

   Nemsokkal később vízcsobogás hangja hallatszik és felcsendülnek a jól ismert dallamok.Seb mindig ezt énekli zuhanyzás közben.A dalt még alsós korunkban hallotta egy kiránduláson és megjegyezte,én utálom.Mikor a dalnak vége,az vízcsobogás is elnémul és gondolom nekilát törölközni.Gyorsan elkészítem az ágyat és türelmesen várom,hogy párom elkészüljön.

-  Hiányzott az illatod a párnámról.-suttogja félálomban,mikor már nyakig betakarva fekszik mellettem az ágyban.
-  Te is hiányoztál nekem.Így nem volt kivel beszélgetnem elalvás előtt.
-  Azt akarom,hogy a következő versenyre te is és Lukas is elgyertek.
-  Még meglátjuk,édes.-adok óvatos puszit arcára,mire ő elmosolyodik,majd szinte azonnal el is alszik.

   Nemsokkal később leosonok anyáékhoz,akik közben megreggeliztek és most a nappaliban játszanak.

-  Sikerült lenyugtatni a dühöngő fenevadat?-kérdezi húgom vigyorogva.
-  Igen,mindent elintéztem.-bólintok elégedetten és csatlakozom hozzájuk.
-  Gyors menet volt,ha engem kérdezel.
-  Na de,Ramona!-csattan fel anya mérgesen és összeráncolt szemekkel néz legfiatalabb lányára.
-  Semmi ilyesmiről nem volt szó.
-  Pedig valami ilyesmire számítottam.-kacsint rám húgom és az ölébe húzza kisfiát.
-  Kis perverz.-csípem meg karját,mire feljajdul.
-  Lányok,az anyátok is itt van,ha nem vettétek volna észre.-szól közbe anya,mire mindkettőnkből kitör a nevetés.

*2013. Május 6.*

-  Még jó,hogy Heikki lefoglalja kicsit Sebet.-kacagok,mikor benyitok már vagy az ezredik menyasszonyi ruhaszalonba.
-  Remélem tudod,hogy most utállak.-nyöszörgi Rina,mivel neki elég nehéz hatalmas pocakjával lavírozni az utcán és a sok séta sem épp előnyös már számára.
-  Te is végigcipelted a seggem Finnországon,mikor a te esküvőd voltszóval,cica,ha itt a szalonban fogsz megszülni,akkor is jössz velem.
-  Szemét egy nőszemély vagy,remélem azt tudod.-puffogja,de átkarolva derekam,nevetve csatlakozik hozzám.
-  Örülök,hogy azért el tudtál jönni velem.
-  Én is örülök,így legalább nem kell unatkoznom otthon,míg a kis férjecském élvezi a szabad levegőt és sportol.
-  Most te is sportolsz.Ha a kis prücsök utálni fog ezért a kis tornáért,akkor majd megvesztegetem egy csokitortával.
-  Jól van akkor,de csak ha én is kapok belőle.
-  Kis éhenkórász,ami vagy.-kacagok,közben pedig előkerül az üzlet vezetője és nekilátunk ruhákat nézegetni.

   Egészen késő délutánig bóklásztunk a városban,mire megtaláltam a tökéletes ruhát,a nagy napra,amely Május 15. lesz tartva Heppenheimben ,a szülővárosunkban.Már annyira izgatott vagyok,hogy kicsivel több,mint egy héttel előtte izgulok,hogy minden rendben legyen.

-  Legyél nagyon rossz.-adok puszit búcsúzáskor barátnőm arcára.
-  Te is.Sokat huncutkodni Sebivel.
-  Kis perverz.Látszik elvonási tüneteid vannak.
-  Ne is mondd...az este majdnem letepertem Heikkit,de végül megállítottam magam és nem tettem semmit.
-  Jól tetted.Tanulj a mások hibáiból.
-  Tanulok,Käthe..Tanulok.-mosolyodik el keserűen,de végül boldog mosollyal búcsúzunk el egymástól.

-  Nem hiszem el,hogy még az esküvőm előtt is képes vagy így kínozni.-nyafogom edzőmnek,aki viszont úgy tesz,mintha meg sem hallaná.
-  Hol van még az esküvőd?Addig még van bő egy hét.
-  Szóval azért kínzol ennyire,hogy a nászutamon se felejtsem el,hogy egészséges testmozgást végezzek.
-  Én nem épp ilyen fennkölt módon fejeztem volna ki,de ha te ragaszkodsz hozzá,akkor nekem mindegy.
-  Nyugi,minden nap lesz testmozgás.
-  Aha...Azt el tudom képzelni.Csak majd nehogy új ágyat kelljen vegyél a szállodának.Hová is mentek?
-  Indiába megyünk,Agrába.
-  Szép hely,előre is érezzétek jól magatokat.Rátok fér.
-  Az biztos.Már most tejesen kivan Käthe is,de én is.Ez a sok készülődés meg minden egyszerűen kicsinál.Neked is ilyen fárasztó volt?
-  Még szép.Azt hittem sosem lesz vége,de a végén...amikor Rina boldog mosollyal sétált felém,abban a gyönyörű fehér ruhában,hát az egyszerűen leírhatatlan volt és akkor végre minden értelmet kapott.
-  Annyira várom már,hogy a feleségem legyen.
-  Majd harminc év múlva,mikor zsémbes vénasszony lesz,te pedig öreg papóka és mindenen összevesztek,majd meglátom,hogy akkor is ezt fogod-e mondani.
-  Ez a nő az,akire várok kamasz korom óta és nem fogom megbánni soha a döntésemet.
-  Így legyen.-mosolyog rám a finn és végre abbahagyjuk a tornát,amit egész beszélgetésünk alatt folytatunk.

***

Ez lett volna a rész,és nagyon sajnálom,hogy nem tudtam a tegnap hozni,de nem úgy alakultak a terveim,ahogy azt akartam.Viszont ma végre sikerült befejeznem és még egyszer bocsi a késésért.
A következő rész remélhetőleg már vasárnap érkezik.Frissel pedig elméletileg csütörtökön jelentkezem.
Legyen szép napotok és kitartást a héthez!
Puszi:*:*