4.Rész

  Ahogy Dom eltűnik nagy levegőt veszek és megnyugszom.Azt hittem egyből lebuktat és akkor lenne mit magyarázkodnom a bátyámnak és nem csak neki,hanem mindenki másnak is.Ahhoz pedig semmi kedvem nincs,főleg nem most,amikor ennyi ember van itt.

-  Mehetünk?-néz rám bátyusom mosolyogva.
-  Nano...szeretnék enni valamit.-nézek rá reménykedve.
-  Esetleg ellátogathatnánk a home-ba.Mit szólsz?-veti fel csillogó szemekkel.
-  Tőlem oda megyünk,ahová szeretnéd.
-  Akkor,Andy...most magadra kell hagyjunk,mert leviszem az én csodás húgomat reggelizni és megmutatni neki a Ferrari home-ját.
-  Vigyed csak.Én elleszek.

   Ezek után karon ragad és felvonulás szerűen megindulunk az ominózus helyre,melyről már annyi mindent hallottam,hogy ha összeírnám esetleg egy egész regényt írhatnék belőle.Út közben lefotóz minket néhány fényképész,de úgy döntök,hogy inkább élvezem a kevéske napsütést és bátyusom társaságát,és nem veszem figyelembe a fotósok hordáját,akik árgus szemekkel figyelnek minden lehetséges alkalmat arra,hogy valami zaftos kis pletykát vagy sztárfotót elcsíphessenek.

-  Itt is vagyunk.-állunk meg egy üveg épület előtt,mely vörös és szürke oszlopokkal van társítva és a homlokzatára SF monogram van biggyesztve.
-  Oké..ez egy elég érdekes épület...-nézek végig a motorhome-on.
-  Nem tetszik?Szerintem nagyon is jól néz ki.
-  Én azt egy szóval se mondtam,hogy nem néz ki jól,de ahol én dolgozok,ott nem igazán találkozni ilyesmivel.
-  Jó,mindegy,inkább menjünk be.

  Benn először köbe vezetett,megmutatta a saját ki szobáját,majd visszavitt az étkező részbe,ahol kért két reggeli menüt és leültünk egy asztalhoz,majd nekifogtunk a reggeli elpusztításának.

-  Húgi,nekem menni kell készülni,de te fejezd csak be nyugodtan,majd gyere a bokszba.-pattan fel bátyusom,ezzel a frászt hozva rám.
-  Oké..majd megyek.-habogom össze-vissza,még a kanál is kiesik a kezemből.
-  Bocsi,hogy megijesztettelek.Nem volt szándékos.-néz rám nagy barna szemeivel.
-  Olyan vagy,mint a kutyád.Kunyerálós dög....-lököm meg a vállát végre nevetve.
-  Akkor,majd látjuk egymást!-ad egy puszit fejem búbjára és el is rohan.

   Kényelmes tempóban befejezem a reggelit és elindulok a Ferrari bokszába,amit ugyan nem nehéz megtalálni,az idegen helyen azonban szinte rögtön eltévedek.Ott bolyongok vagy tíz percig a tömegben,mikor végre egy ismerős arc bukkan fel az emberrengetegben.

-  Nico!-integetek oda a szőke németnek.
-  Miranda Diaz!Hát itt találkozunk ismét...-ölel meg vidáman.
-  Bizony.De ha bárki kérdezi soha nem láttuk egymást.
-  Na,most miért?!Pedig épp most akartam elhencegni vele,hogy a világ egyik legszebb nője az ismerősöm.-kacag fel ironikusan.
-  Vicces vagy,Rosberg!-csapom meg karját bosszúsan.
-  A kocsidat ezúttal hol hagytad?
-  Gyalog is levakarom az elégedett vigyort  képedről,nem kell ahhoz a kocsim.
-  Ezúttal nem.Végre csúcsformában vagyok.A következő versenyen verhetetlen leszek.
-  Na azt megnézem.A múltkor is ezt mondtad..Emlékszel még a szalagkorlát sárga-fekete csíkjaira a hegyoldalban?
-  Az csak azért volt,mert Ben kilökött,de most elvették a jogosítványát,így nem vezethet.
-  És te úgy ismered,mint,aki nem vezet,ha elvették a jogsiját?
-  Igazad van,majd meglátjuk.
-  Tudom,hogy ez most hülyén fog hangzani,de eltévedtem..Meg tudnád nekem mondani merre találom a Ferrari bokszát?
-  Mi dolgod neked ott?
-  A bátyám hozott magával,szurkolni.
-  Ki a bátyád?-néz rám összeráncolt szemöldökkel.
-  Fernando Al...-kezdenék bele,de félbe szakít.
-  Te komolyan Fernando Alonsonak vagy a tesója?Hát ezt nem hiszem el!Hogy nem ismertelek meg?!Hisz még hasonlítasz is rá.
-  Hát igen..Jól titkoltam.
-  Mik fognak még kiderülni rólad?Talán csak nem gumicukor hajtja az autódat?
-  Nem,benzin hajtja.De ne húzd az időt,hanem mutasd az utat.
-  Ha mehetek majd egy kört az autóddal a következő verseny előtt.
-  Kettőt is,csak menjünk már.-rántom le,majd eszembe jut hol vagyunk,és el is engedem.

   Megtartva a fél lépés távolságot haladunk a Ferrari bokszok felé,ahol azonnal bele is botlunk Fer-be.Bátyusom épp a mérnökével beszélgetett valamiről,amit én biztosan soha nem fogok megérteni,elvégre nem ebben a "világban" élek.

-  Most nekem mennem kell,de nem felejtem el.-kacsint rám a szöszi és máris eltűnik a tömegben.

   Vállat vonok és odaosonok bátyusomhoz,hogy aztán jól megijesszem.Tervem sikerül is,hisz ahogy vállára teszem a kezem felugrik és ijedten néz rám,mire Andyvel hatalmas nevetésben törünk ki.

-  Ez nem igazán volt szép...-csóválja a fejét Fer,de már ő is nevet.
-  De azért nincs harag,ugye?-bújok hozzá és nagy szemeket meresztek,hátha meghatják.
-  Te vagy a legaranyosabb húg,akit kívánhat magának az ember,és szófogadó is vagy.-ölel át jó szorosan.
-  Ha te azt tudnád mennyire.-kuncogok és kibontakozok öleléséből.
-  Fernando,készülj,mert negyed óra múlva autóban kell lenned.-figyelmeztette versenyzőjét Andy,majd elment dolgára.
-  Ugye itt leszel a bokszban?
-  Nem...szerintem megyek és szétnézek melyik szerelőnek milyen hátsója van.-nézek rá vigyorogva.
-  Akkor a székbe foglak kötözni és nem engedlek ki többet,remélem ezzel tisztában vagy?
-  Juj,de megijedtem.Most aztán komolyan a frász jött rám.-kacagok hangosan.
-  Megyek felöltözök és majd még látjuk egymást nálam.Addig jó legyél.
-  Én mindig jó vagyok,de te ezt nagyon jól tudod.
-  Oké,ezt inkább hagyjuk,mert a végén még ránk szakad az ég.
-  Menj már,mert a kocsi nem fog nélküled szabad edzés nyerni.
-  Kérlek,ne bóklássz el nagyon messzire.
-  Igyekszem.-hagyom rá,majd nézem,ahogy ő is eltűnik az emberek tengerében.

   Egy keveset még téblábolok a Ferrari háza táján,majd úgy döntök,hogy beülök bátyusom székébe,ami nagyon kényelmesnek néz ki és onnan szemlélem az embereket,aki rohangálnak,mint akiknek a fejét vették.A szabadedzésen leszakadt az ég és szakadó esőben ment le az edzés második fele.Mindenek ellenére Fer mégis második lett,a francia,Grosjean mögött.

   A szabadedzés és az időmérő közt megebédeltünk és utána nem sok mindenhez volt időnk,mivel kezdődött is a 2013-as év első időmérője,melyet az első szakasz után félbe kellett hagyni,ugyanis leszakadt az ég és semmit nem lehetett csinálni.Charlie Whiting,a versenyigazgató áttette a másik két szakaszt vasárnapra,a futam elé,ugyanis az eső sehogy nem akart alább hagyni.

-  Na,tetszett?-szedi le magáról  bátyusom a vörös,tűzálló rucit,mikor végzett a kötelezővel.
-  Hát,nem volt rossz,de kár,hogy felfüggesztették az időmérőt.
-  Sebaj,most legalább lehetek veled egy keveset,meg fel kell hívnom Dashat,nem beszéltünk reggel óta.
-  Akkor mire vársz?Futás...Én egyedül is visszatalálok a hotelbe,ha meg tévedtem,akkor kérek segítséget.
-  Biztos nem baj?-néz rám mosolyogva.
-  Uzsgyi!
-  Imádlak,húgi!-ad egy puszit a fejemre és már rohan is a telefonja után.

   Ismét egyedül.Lassan megszokom,ha ez minden versenyhétvégén így lesz.Lassan felállok a székből és kisétálok az egyre kihaltabb bokszutcába.lomha léptekkel megyek a padock felé.Egy ismerős alak talpal a fasor mentén,egyedül.Nem tudom megállni,hogy ne köszönjek neki,vagy valami.Egyszerűen nem megy.

-  Meg fogsz ázni...-lépek elé vigyorogva.
-  És neked ahhoz mégis mi közöd?-lép ki előlem és tovább akar haladni,de megragadom a karját.
-  Hová sietsz ennyire?
-  Légy szíves engedj el.A választ pedig te adtad...Meg fogok ázni,ha idekinn maradok,azt pedig nem igazán szeretném.
-  Miért vagy ilyen tuskó?Csak beszélgetni szeretnék.
-  És közben énekelhetnénk is.Sőt,szerintem még akár le is ülhetnénk piknikezni.Légy szíves és hagyj békén.Megvan nekem a magam baja is,nem kellesz még te is nyűgnek.
-  Szóval szerinted csak nyűg vagyok?-engedem el karját.
-  Most csak nem megsértettelek?Nem tudom ki hordja fenn annyira az orrát,hogy még szóba állni is alig akar a másikkal,de azért ha felveszi neki a telefont "Szia Cicával" üdvözli.A hangulatingadozásodtól a tököm tele lett hirtelen.Most pedig ha nem haragszol,mennem kell.-szavai csípősek és mindegyikbe egy kicsit belehalok.

   Szomorkásan sétálok tovább és nem értem miért,hisz nem utálnom kellene véletlenül?Tudom,hogy ő az az ember,aki két évben is elvette a bátyámtól a bajnoki címet és még ha legalább 25 pont előnnyel szerezte volna meg az ominózus címeket,de nem...hanem csak 3-4 pont volt mindkétszer.Ha jól belegondolok,akkor van is okom nem kedvelni,és az,hogy ilyen bunkó most,az csak segít ebben.

   A zuhogó eső miatt gyorsítok lépteimen és egyenesen a Ferrari homejába megyek,ahol kicsit jobb idő van,mint a szakadó esőben.Benn nem sok ember van,de ez épp elég.Felippe,Nando csapattársa épp egy asztalnál üldögél egy fiatalos pasival és turmixot iszogat.Még egyiküknek sem voltam bemutatva,így nincs bátorságom odamenni hozzájuk.Így leülök egy külön asztalhoz és előkotorászom telefonom,hogy felhívjam barátnőmet.

-  Igen...-nyöszörgi álmosan.
-  Kis álomszuszék!Ott már nagyjából dél is elmúlhatott.Te miért alszol még?
-  Tegnap péntek volt.Néhány szertárossal és tanulóval elmentünk bulizni,az egyik bárba,kicsit sokat ittunk és most még alszok.
-  Garwen professzor mit fog szólni?
-  Kit érdekel.Ma szabadnapom van.Addig alszok,ameddig akarok.
-  Nem ebédre vagy meghívva anyukádék?
-  Basszus,tényleg!-élénkül fel a hangja és gondolom kiugrik az ágyból.De nem ez minden,fél perc sem telik bele,hatalmas puffanást halok,majd hangos német káromkodást.
-  Te mi az eget csinálsz?-kérdezem ijedten.
-  Átestem egy dobozon.Semmi komoly,nyugi.De mesélj közben,veled mi újság?
-  Hűvös van és az időmérőt félbeszakították,holnap reggel fogják megtartani a maradékot,a futam előtt.
-  Ez szívás..A szőkével találkoztál?
-  Igen.nagyon pipa rám a múltkori miatt.
-  Csodálkozol?Csak épp a fejét nem haraptad le,még ha finoman fogalmaztál is.
-  Kérlek,nem oktass ki,nincs most kedvem hozzá,elrontaná a kedvem buli előtt.-nyafogom.
-  Milyen buli?Miről maradtam le?
-  Reggel,még jó formán meg sem érkeztünk a pályára,Dom letámadott és megbeszélt magával egy bulit,ahol egy csomó embert meg akar hívni és engem is,szóval ma este buli van.
-  Csini legyél nekem,és pasizz be.
-  Na persze.minek nézel te engem?
-  Csak mondtam,mert Ian óta senkid nem volt.
-  Igen,tudom,de egyelőre még nem állok kész rá,hogy egy új kapcsolatom legyen.
-  De ő már négy éve halott.Nem okolhatod még mindig magad.
-  És ha igen,akkor mi van?Az én életem,és az övét elvettem,pedig nem volt szándékos,és mégis megtörtént.Meghalt,az én hibámból.-pityeredek el.
-  Nem a te hibád volt.A kocsi megcsúszott a jeges úton és nem tudta irányítani.
-  De veszekedtünk közben.Ha hagyom koncentrálni,akkor most még mindig együtt lennénk.Itt lenne velem.
-  Ezen most kár rágódni.A múlt elmúlt,és ezen van a hangsúly.Most szedd rendbe magad,válassz ki egy olyan kontaktlencsét,ami nem esik ki a szemedből és egy csini rucit,érezd jól magad.
-  Köszi..-sóhajtok és letörlöm könnyeimet.
-  Vigyázz Dominickel és ne igyál sokat.
-  Köszi,mami.Tudok vigyázni magamra és mindent elkövetek,hogy Nandonak ne egy árokból kelljen majd kivakarjon.Jó lesz így?
-  És vigyázz,ne állj szóba idegenekkel.
-  Nem fogok.
-  Jó,megnyugodtam,most már nyugodtan fogok zuhanyozni menni.
-  Szép napot neked.
-  Jó bulizást.Szia!
-  Szia!-köszönök el és bontom a vonalat,majd felállva az asztaltól kinézek az épületből,sajnos az eső nem hagyott alább,de nincs más választásom,valahogy vissza kell jutnom a hotelbe.

   Kissé szétázva,de visszajutok a hotelbe,ahol azonnal bevágódok a zuhany alá és élvezem,ahogy a forró víz minden porcikámat felmelegíti.Bizserget...mikor kész vagyok kiszállok a csobogó víz alól és szárazra töröm magam,majd fehérneműben kisétálok a szobámba.Felnézek a faliórára,ami hetet mutat.Kicsit bepánikolok,mert nekem rengeteg idő kell a készülődéshez,de megpróbálom majd összekapni magam.

   Gyorsan sminkelek és nekiesek a szekrénynek,majd szinte minden holmimat kidobálom belőle,míg végre rátalálok az igazira.Fürgén megcsinálom a hajam és magamra kapom a ruhát,majd egy tűsarkút és néhány ékszert is választok hozzá.egy fújás a kedvenc parfümömből és kész is vagyok.Az óra 7:55-t mutat,így elégedetten dörzsölöm össze a tenyerem.Remek időt futottam.

   A hotel előterében elég népes csoport fogad.Kicsit furcsálltam,hogy nem kinn vannak,de a zuhogó eső hangja ráébresztett,hogy nem napsütéses az ég,mint az vártam.A pultnál ott áll Nico és csapattársa Lewis.Őket ismerem már régebbről.Nem messze tőlük álldogál bátyusom,telefonnal fülén,gondolom még Dashaval beszélget.A társaságban még ott van Jenson és egy rakás szerelő,mindegyik csapattól.Dom is ott toporog a tömeg szélén.

-  Végre,a mi kis hercegnőnk!-kiált fel Dom,amint meglát közeledni.

-  Köszi,de elég ha Mirának szólítasz.-üdvözlöm mosolyogva.

-  És ha csak csöndben szólítalak hercegnőnek?

-  Jól van,nekem mindegy.

-  A  kis 1000 lóerős csodád,hogy van?-búgja fülembe és közben derekam köré fonja karját.

-  Köszöni kérdésed elég jól.Épp olajcserén van túl.És ha nem akarod,hogy a bátyám a  futamon elkaszálja a lábad az autóval,akkor leveszed rólam a kezed,mert elég csúnyán néz rád most.-bökök finoman Nano felé,aki idegesen vágja zsebre a telefonját és elindul a csoporton keresztül felénk.

-  Hát,nem lenne jó törött lábbal kereket cserélni.-sóhajt és messzebb lép tőlem.

-  Tudtam én.-mosolygok rá angyalian és bátyusom nyakába ugrok.

-  Dom,remélem nem kell mondanom,hogy többet rá se nézz a húgomra.-villant a srácra egy gyilkos vigyort Nano és átölelve megpuszil.

-  Remélem nem késtem el,bocsánat!-robog le a lépcsőn egy szőke német és csatlakozik a csoportunkhoz.

-  Ugyan,Seba...Te nem tudsz késni.-veregeti vállon a németet egy Nandoval egyidős pasi.

-  Akkor jó.-sóhajt és kezet fog ismerőseivel.-Csajok nem is lesznek ma este?

-  Egy biztosan,és nem is akármilyen!-válaszolja a férfi,aki először üdvözölte Sebet és fejével felénk biccent.

-  Őt ismerem...Alonso húga.

-  Én azt hittem a nője.-sóhajt lemondóan és nekidől a pultnak.

   El se hiszem,hogy képesek kibeszélni ráadásul úgy,hogy én is tisztán hallom.Ez enyhe ellenszenvet ébreszt bennem,pedig a másik pasit még csak nem ismerem,de az tuti,hogy már most nem igazán kedvelem.

-  Kimi..jobb ha távol tartod magad a csajtól.Fer nem igazán díjazza,ha rámásznak a húgára.-lép a férfi mellé Jenson.

-  Ugyan te honnan tudod ezt?

-  Hallottam már egyet s mást Domtól és ismerem a csajt.

-  Mégis honnan?-teszi keresztbe Kimi mellkasa előtt a kezét.

-  Nos,őt a bátyján kívül szinte mindenki Hercegnőnek ismeri.Az utcai gyorsulási versenyek hercegnőjeként.

-  Csak hülyítesz..Az lehetetlen.nézz csak rá.Még csak véletlenül sem néz ki autóversenyzőnek.

-  Egyáltalán nem vicc.Nagyon komolyan beszélek,többször ki is kaptam tőle.

-  Te részt veszel ilyen versenyeken?-képed el a kis német,mire az én arcomra  egy elégedett mosoly ül ki.

-  Még szép.Imádom ezeket a versenyek.Szerinted miért tartok otthon egy 1001 lóerős kis szépséget?

-  És még így kikaptál tőle?

-  Ki bizony.Pedig ugyanolyan gépünk van.

-  Még mindig nem hiszem el,hogy ez a kis szende csaj részt vesz ilyen versenyeken.

-  Bizonyosodj meg róla magad.A következő ilyen verseny két hét múlva lesz,Monacóban.

-  Ott leszek.-jelentik ki mindketten magabiztosan és egymásra mosolyognak.

  Csak azért áldom a szerencsém,hogy ezeket a beszélgetéseket bátyusom füle nem hallja meg,vagy csak Dom túlságosan lefoglalja,ahhoz,hogy még az ilyen apróságokra is odafigyeljen.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.Az előző részhez köszönöm a komikat és nagyon sajnálom,hogy a novella egyelőre várat magára.Megpróbálom minél hamarabb közzétehető minőségűre csiszolni,remélem hamarosan ez is meglesz.

A hétvégén nem lesz rész,mert kirándulni megyek,de a Wild one-hoz elképzelhető,hogy még ma és holnap megírom a rész.

Legyen szép estétek!

Puszi:*:*