Prológus

   A szüleimet hét éves koromban vesztettem el,és kerültem a nagyszüleimhez,ahol rettenetesen szigorú nevelésben volt részem.Nővérem,aki már akkor sem tartott velem,egészen más mederbe terelte az életét.Nagynénikénkhez és férjéhez költözött,ahol mindent ráhagytak,és ajnározták,akár egy kis hercegnőt.Olyan is lett....Nagyjából három éve elvesztettük a kapcsolatot,és nem is nagyon foglalkoztam vele,hogy mi is lehet az én egyetlen nővéremmel.

   De azóta rengeteg minden történt,és még nagyon sok minden áll előttem.Jelenleg éppen nagyapám készül bemutatni a munkahelyén.Egy csodálatos estélyiruhában,rengeteg ékszerben,és olyan intenzív parfümfelhőben állok,hogy ilyen eddig még nem volt.Hajamon annyi lakk van,hogy egy kisebb tornádó se tudná elmozdítani.

-  Készen állsz kicsim?-lépett mellém nagypapám.
-  Nem,de menjünk.-hajoltam arcához,hogy egy puszit adhassak neki.

   Átkarolta a derekam,és kivezetett a backstade-ből,egyenesen a tömegbe.Egyszerre elhallgatott a zene,és mindenki felénk fordult.A gyomromba lévő lepkék őrült keringőbe kezdtek,és a torkomban akkora gombóc keletkezett,hogy hányingerem támadt.Soha nem voltam még ennyi ember előtt.Sőt eddigi életemben szinte még csak ember előtt se nagyon voltam.

   Barátaim odahaza nem voltak,magántanár járt hozzám,és a egyetemen se beszéltem a csoporttársaimmal.Eléggé magamnak való gyerek voltam,minden tekintetben.Soha nem voltam szerelmes,így csalódás sem ért.Igazi legjobb barátok hiányában pedig a nagyim volt,aki megtanított mindenre,és akivel megoszthattam a gondjaim.A nagypapa sokat utazott a munkája miatt,és még most is ezt teszi,de akinek ennyi felelősség nyomja a vállát,az nem hagyhatja cserben a főnökeit.

   A teremben megdermedt a levegő,és kíváncsi szemek meredtek ránk.Arcom vörös lett,és leginkább elfutni lett volna kedvem,de a nagymamám megtanította,hogyan kell illendően viselkedni emberek előtt.Papi szorosabban ölelt magához és bátorítóan lenézett rám.A kamerák folyamatosan kattogtak,és vakuik egy pillanatra el is vakítottak,de hamar megszoktam.Az emberek között frakkos pincérek,felemelt kezeikben tálcákat egyensúlyoztak,rajtuk gyöngyöző pezsgőt és koktélokat vittek.A fal mellett asztalokon hidegtálak és sütemények sorakoztak,drága aranyfuttatással.Lélegzetelállító látvány volt.Nehéz kristálycsillárok lógtak a plafonról,és az ablakok előtt selyemfüggönyök lengtek,a hűs,nyári szélben,mely a nyitott teraszajtón áramlott be.

-  Hölgyeim és uraim,szeretném bemutatni önöknek legújabb munkatársunkat,és egyben unokámat,Theresa Newey-t.-szólt papi,és a tömeg egyszerre hördült fel,és kezdett tapsolni.

   Mindenki elismerően nézett rém,bár egyesek szemében kétkedést láttam.Nyilván nem hitték el,hogy a teljesítményem miatt kaptam meg az állást,és nem azért,mert a nagyapám egy zseni,és történetesen a főtervező.

-  Mint már mindannyian értesültek róla,Christian ebben az évben már sajnos nem tudja betölteni a posztját,mint csapatfőnök,ezért Tessa fogja őt a szezon végééig helyettesíteni.Biztosíthatok mindenkit,hogy tapasztalt ezen a téren,és bár fiatal,a látszat néha csalhat.Ezek közt a gépek közt nőtt fel,még ha nem is versenyről versenyre vittem magammal,de otthon mindig együtt bütyköltünk,és tudja mit,hogy is csináljon.Fogadjátok őt szeretettel,és nyissatok felé,mert elég félénk kislány.-tette hozzá beszédéhez az utolsó mondatot játékosan.-  A fogadáshoz pedig mindenkinek jó szórakozást kívánok.Köszönöm a figyelmet.
-  És most mit csináljak?-néztem rá félve.
-  Menj,és ismerkedj az alkalmazottaiddal.-taszított egyet rajtam kedvesen.
-  De én nem...én...nagyp...-kezdtem volna pánikolni,azonban ő már el is tűnt.

   Gyámoltalanul léptem le az emelvényről,és sétáltam bele a tömegbe,ami leginkább egy zümmögő méhkasra emlékeztetett.Mindenhonnan beszélgetésfoszlányok szűrődtek ki,és az emberek,ahogy elhaladtam mellettük megnéztek maguknak,bíráltak,és végül visszatértek társalgásaikhoz,rólam teljesen megfeledkezve.

-  Nem hittem volna,hogy idáig viszed.-hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
-  Monica,te mit keresel itt?-pördültem meg a tengelyem körül,hogy szembe nézhessek a nővéremmel.
-  A férjemet kísértem el.Ő is a csapatnál dolgozik.
-  Te férjhez mentél?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-  Igen.Hamarosan már egy fél éve.
-  Ez remek.Gratulálok.-mosolyogtam rá.
-  Ja,aha...Csak kár,hogy egy surmó.
-  Miért mondod ezt?
-  Azért,mert nem adja meg a PIN-kódját a bankszámlájának.
-  Igazad van.Tényleg egy surmó...-csóváltam a fejem elégedetlenséget szimulálva.

   A nővérem semmit nem változott.Gyönyörű volt,és sziporkázó,de az igazat megvallva,túl sok ész sosem háborgatta.Biztos voltam benne,hogy nem is szerelemből ment férjhez,hiszen ha így lett volna,akkor nem egy menő csapat egyik alkalmazottjának feleségeként köt ki végül.

-  És szabad tudni ki az illető?
-  Ott áll,három másik mellett.A magas szőke az.-bökött a hidegtálak felé,mire azonnal odanéztem.

   Az asztalnál, a négyes csoporttal csak annyi volt a probléma,hogy hárman közülük szőkék és magasak voltak.Bár,ha a nővérem ízlését vettem alapul,és a pénzsóvár alteregóját,akkor nem volt nehéz kikövetkeztetni,hogy a nekünk háttal álló világbajnokra célozgat terebélyes vigyorával,és szemöldökemelgetésével.Szánalom az egész.

-  Szóval Vettel,mi?
-  Igen.Mindig is vonzott az a férfi.
-  Aha,vagy a zsíros bankszámlája.-fintorodtam el.
-  Ismersz már,szerintem nem kell bemutatkoznom.-vigyorgott tovább,és nekem a gyomrom innentől nem az idegességtől forgott,hanem attól,amit a nővérem művel.

***

Úgy érzem jövök egy kis magyarázattal,az újabb prológust illetően.Az a nagy helyzet,hogy az este megálmodtam,hogy finoman szólva kicsit nem úgy írtam meg,ahogy akartam.Az alaptörténet ugyanaz marad,csak más megközelítésből vágok neki a dolgoknak.Remélem nagyon nem haragudtok meg rám,és így is tetszeni fog.

Legyetek ügyesek és jók!

Puszi:*:*