18.Rész

Sajnálom

   Csak ültem a földön,és imádkoztam,hogy megnyíljon alattam a föld,és elnyeljen,egyben...Persze ez nem
történt meg,sőt,megaláztatásom tetézve hamarosan nyílt az ajtó és Sebi mellett bejött Rikk és Amy is.Ennél rosszabb nem is lehetett volna.

-  Most azért jöttetek,hogy ti is a fejemhez vágjátok,mekkora kurva vagyok?-kérdeztem remegő hangon.
-  Igazából azért jöttem,hogy saját szemmel lássam,mert az igazat megvallva nem hittem Sebas barátomnak,mikor ilyen vakmerőt állított.-lépett elém Rikk,majd felsegített a földről.
-  És most,hogy láttál mindent,hiszel neki?
-  Hinnem  kellene?
-  Azt hiszel,amit akarsz.-löktem el magamtól,mert fájt minden érintése.
-  Nem akarok hinni neki,de te sem tűnsz túl meggyőzőnek,hogy nem úgy történt.
-  Sajnálom,hogy megőriztem a méltóságom,miután megerőszakoltak.Tényleg,legközelebb nem így lesz.-hajam kisöpörtem arcomból,és emelt fővel sétáltam el mellettük,anélkül,hogy bármelyiküknek is a szemébe néztem volna.
-  Hová mész?-szólt utánam Sebastian.
-  A rendőrségre,feljelentést tenni.-vetettem oda ridegen,és kisétáltam a szobából.

   Nagy nehézségek árán verekedtem csak át magam a termen,és imádkoztam,hogy ne kelljen sokat várni a liftre,mert úgy éreztem,hogy azt már nem élném túl.Egész lényember forrt a düh,de csak magamat okolhattam.Túl könnyen belesétáltam a csapdába,amit egy vadidegen állított nekem.Saját magam figyelmetlenségének áldozata lettem.el sem hiszem,hogy megtörtént.

   Megérkezett a lift,és már épp záródott az ajtó,amikor egy kéz nyúlt be a résen,ezzel megállítva annak bezáródását.Pár pillanat múlva Sebi állt mellettem,és hol idegesen,hol avartan nézett hol rám,hol a lábfejére.

-  Nem tudom,hogy kérjek bocsánatot...-szólalt meg halkan,szinte én is alig hallottam.
-  Kezdheted egy elnézéssel.Kezdetnek megteszi.
-  Sajnálom....egyszerűen azt hittem,hogy te...hogy te...-nem tudta befejezni.
-  Hogy én mi?Szándékosan feküdtem le egy vadidegennel,csak azért,hogy átvághassam Kimit,vagy bárki mást?
-  Nos...Igen.
-  Akkor nagyon nagyot tévedtél.Az a szemétláda beadott valamit,amitől nem tudtam megmozdulni,de végig tudatomnál voltam,és megtette.Megerőszakolt,és a végén,még odalökött egy köteg pénzt is,hogy biztos,ami biztos....tudjam visszavásárolni a szüzességem.Remélem soha nem találkozunk többet,mert akkor csúnyán megjárja.
-  De várj...Ha te most feljelentést teszel,és elkapják,akkor találkozni fogtok.
-  Igen,de akkor tudni fogom,hogy azért kell megint találkoznunk,mert egy jó időre rácsok mögé kerül.
-  Elmegyek veled.-biztosított.
-  Nem kell.Ha nem hittél nekem negyed órával ezelőtt,akkor most ne gyere velem sehová.
-  De igen.Nem fogsz lerázni.
-  Jó,akkor gyere.Mit bánom én.-vetettem oda jegesen,és amint kattant a liftajtó és kinyílt,én máris sebes léptekkel haladtam a kijárat felé.
-  Várj már.Ne rohanj,kérlek!-fogta meg a karom,de érintése mintha villámcsapásként ért volna,azonnal leráztam magamról tenyerét.
-  Elnézést,hol találok a közelben egy rendőr kapitányságot?-szólítottam le a portást,aki előzékenyen útba is igazított.

   Nem szóltam Sebastianhoz,egyrészt mert nem volt mondanivalóm,másrészt mert féltem.Bár nem volt okom,és tudtam,hogy nem tudna ártani nekem,egyszerűen nem mertem hozzá közelebb ülni a kocsiban,mint fél méter,ami valljuk be,egy taxi hátsó ülésén elég nehéz volt,de undorodtam a gondolattól,hogy egy férfi hozzám érjen.A gyomrom forgott és tudtam,hogy ha egy korty vizet is innék,visszajönne meglátogatni.Folyamatosan bevillantak az este történtek emlékképei,és ettől még inkább rosszul voltam.

   Csak arra tudtam gondolni,hogy elégtételt vegyek,akár így,akár úgy.Sebastian kedves pillantásai nem sokat segítettek,mert ott motoszkált bennem,hogy fél órával korábban,még ő sem hitt nekem.Viszont kicsit jól esett,hogy ott van velem.

-  Kisasszony,kérem fáradjon utánam.-tessékelt be egy kihallgatóba,nagyjából fél óra múlva,egy kedves,mosolygós nő.

  A szoba korántsem volt ijesztő,á dehogy....Fekete,hangszigetelő falak,az a bizonyos nagy tükör,amit a filmekben is lehet látni,ami mögött mindig itt vannak a kihallgató társai,valamint a szoba közepén egy asztal,rajta két pohár gőzölgő kávé,két oldalán pedig egy-egy szék.A hideg futkosott tőle a hátamon.

-  Üljön le kérem.mutatott az egyik szék felé a nőm,majd elfoglalta a másik helyet.-Az én nevem Doris Berger,és én foglalkozom az ügyével.A kollégám,aki előzetesen meghallgatta önt,azt mondta,hogy önt nagyjából egy órával ezelőtt megerőszakolta egy idegen.Így történt?
-  Igen.-válaszoltam kurtán,mert nem jött ki hang a torkomon.
-  És elmesélné kérem,hogy történt?
-  A bárpultnál iszogattam,amikor megjelent ez a férfi,és meghívott egy italra.Először nem akartam elfogadni,de végül addig erősködött,hogy rábólintottam.Nem ittam sokat,talán öt pohárkával,de az nekem nem szokott megártani,és tudom milyen a részegség...Ez határozottan nem olyan volt.Valamit belekeverhetett az italomba.Felvitt egy szobába,ahol aztán lelökött egy ágyra,és meg...-csuklott el a hangom,ahogy ismét elárasztottak az emlékek.-  Ott nem tudtam tenni semmit.Tudom mi történt.Teljesen tisztában vagyok azzal,amit tett,minden kicsi részletre emlékszem,csak mozdulni nem tudtam.Annyira borzalmas volt.-kezdtek el peregni a könnyeim.
-  Sajnálom,ami önnel történt,de most erősnek kell lennie.Tudja a férfi nevét,aki ezt tette önnel?
-  Igen...Aaron Gibbs.Azt mondta így hívják.
-  Nos,kisasszony.A dolgunk nagyon nehéz lesz,főleg,ha az úr csak nyaralni tartózkodott itt.Viszont mindent el fogunk követni,hogy megtaláljuk.Addig is szeretnénk önt alaposan átvizsgálni,hátha maradt DNS nyom a testén.
-  Csak nem szeretném,ha férfi vizsgálna meg.-nyögtem ki elkeseredetten,mire a nő együtt érzően bólintott.
-  Ahogy szeretné kisasszony.Hamarosan átkísérik a vizsgálóba,addig is igyon egy kis kávét,és nyugodjon meg.
-  Rendben.-bólintottam,és enyhén remegő kézzel kezembe vettem a poharat.

   Két óra múlva engedtek el,addigra a testem minden porcikáját átvizsgálták,és kis,fülpiszka szerű pamacsokkal körbejárták bőröm egész felületét.Borzalmas érés volt,és szégyelltem magam,még akkor is,ha egy nő volt az,aki vizsgált.Lefotózott,és jól kikérdezett...Minden olyan kérdést feltett,amire a legkevésbé sem szerettem volna válaszolni,de már mindegy volt.

-  Menjünk haza.-néztem elgyötörten Sebastianra,aki azonnal vállamra tette dzsekijét,amint kiértünk a csípős esti levegőre.
-  Azonnal megyünk.-hangja annyira megnyugtató volt,és annyira hálás voltam neki,hogy egész úton semmiségekről fecsegett,ezzel is elterelve kicsit a gondolataimat az este eseményeiről.

    Mikor visszaértünk a házba már mindenki aludt.Elköszöntem Sebitől,és bementem a saját szobámba.Amint bezárult mögöttem az ajtó lerogytam,és tenyereimbe temetve arcomat zokogni kezdtem.Nem akartam,hogy valaki is lássa rajtam,mennyire összetörtem,de a zárt ajtó mögött,végre kiengedhettem,és átadhattam magam az érzelmeimnek.Kínoztak a felvillanó emlékfoszlányok,és gyötört a tudat,hogy valaki ezt tette velem.Annyira elővigyázatos és bizalmatlan szoktam lenni az idegenekkel szemben,most mégis bedőltem,és ez lett velem.

   Reggel egy órán keresztül zuhanyoztam,és bár az este is ugyanígy tettem,még mindig magamon éreztem annak a férfinak az illatát,az érintését,a leheletét,és úgy általában a jelenlétét.Nem akartam lemenni a többiekkel a partra,mert akkor magyarázkodnom kellett volna,így zuhanyzás után,nedves hajjal,és teljesen otthoni ruhában,smink nélkül,mamuszban kiültem a szobám teraszára.Nem mentem le reggelizni,inkább felnyitottam laptopomat,és írni kezdtem.Leginkább egy naplóra hasonlított,amibe mindent leírtam,de tényleg mindent.A felkérésről,z átverésről,a kételyeimről,Arnoldról,és konkréten minden másról is,ami nyomta a lelkemet.

-  A többiek azt mondták nem mentél le velük a partra.-csendült egy vidám hang a hátam mögött.
-  Kims!-tettem félre a gépem,és azonnal hozzá siettem.

   Ne éreztem azt az undort,amit más férfi ébresztett bennem.Vágytam az ölelésére,vágytam azt a kellemes érzést,ami akkor fog el,amikor a közelemben van,és tudni akartam,hogy nem ítél el,annak ellenére,ami történt.Számított a véleménye,és félte,hogy rosszat gondol rólam.

-  Kis madárkám.Mi történt?-kérdezte aggodalommal a hangjában,és beletúrt a hajamba,ami még mindig nedvesen tapadt a nyakamhoz.
-  Kims...-sóhajtottam,majd mindent elmeséltem neki.az utolsó részletig mindent.
-  Akkor hát tényleg megtörtént,és a kölyök nem kamuzott.-motyogott idegesen,és még szorosabban ölelt magához.-Itt kellett volna lennem.Akkor ez a sok szar nem történik meg veled.Annyira sajnálom...
-  Nem haragszol?-kérdeztem félve.
-  Ugyan miért haragudnék?Azért,amit az a szemétláda tett veled?
-  Igen..Így must,a mi alkunk semmissé válik...Szakítani fogsz velem.
-  Én kis butuskám.Túlságosan megszerettelek,hogy szakítsak veled.-puszilta meg a fejem búbját.
-  Örülök,hogy ezt mondod.Attól féltem,hogy undorodni fogsz tőlem.
-  Soha nem fordulhat elő.
-  Megnyugodtam.-bújtam hozzá jó szorosan,és lelkemben mini fiesztát tartottam,hogy végre velem volt.

   Az egész napot kénytelen volt velem tölteni,még annyi időre szakadtunk el egymástól,hogy ki tudjon pakolni a bőröndjéből.Együtt főztünk ebédet,és együtt pakoltunk el.Végül együtt kidobáltuk a szennyesét a kosárba,és együtt indítottuk el a mosást.Ha valaki látott volna minket,azt hihette volna,hogy össze vagyunk nőve,de kellett ez a biztonság,amit az ő közelsége nyújtott.Sokkal jobban éreztem magam,ha a közelemben volt,és szinte pánikhullámok árasztottak el,ha szem elől tévesztettem akár tíz percre is.

   Este ugyan együtt vacsoráztunk a többiekkel,de én meg se szólaltam.Hallgattam,hogy mit beszélnek,és figyeltem,hogy nevetnek,és volt,hogy én is szívesen csatlakoztam volna hozzájuk,de ne jött ki hang a torkomon.Minden pillanat,amit a szobámtól távol töltöttem felért egy kínzással,és vágytam arra,hogy ismét négy szem közt lehessek Kimivel.

  Láttam Sebastian arcán a megbántottságot,hiszen,amint Kimi visszatért,vele egy szót sem váltottam,és megértem,hogy ezzel ő nincs kibékülve,de számomra ez volt az egyetlen elérhető mód a gyógyulásra.A fejemben elterveztem,hogy ha már jobban leszek,szellemileg,akkor beszélek vele,és mindent megoldunk,hiszen a mi kapcsolatunk egy nagyon különleges és becses kapcsolat,amit az sem rombolhat szét,hogy ebben a pillanatban nem szólunk egymáshoz.

-  Jobban érzed magad egy kicsit?-kérdezte Kims,miután mindketten pizsamában voltunk,és az ágyban,szorosan összebújva feküdtünk.
-  Sokkal jobban,főleg,hogy te is itt vagy.
-  Abbey,kicsim.Nem fura ez neked?Mármint nem kényelmetlen,hogy én itt alszom?
-  Ha elmész,akkor sokkal rosszabb lesz,higgy nekem.
-  Oké,nem megyek sehová.-biztosított,és karját a vállamon pihentetve,ujjaival köröket rajzolt a blúz anyagába.
-  Ígérd meg...-néztem fel rá remegő ajkakkal.Ismét a sírás környékezett.
-  Megígérem.-suttogta,és hosszan,lágyan megcsókolt.

***

Sziasztok!

Úgy gondoltam,hogy megleplek titeket,és így, a hét közepén kicsit túl hozok egy friss részt.Persze ez nem olyan hosszú,mint szokott lenni,de remélem élveztétek!

Legyetek jók!

Puszi:*:*